Virtuális távoktatás: Olasz nyelvtanfolyam csoportmunka

Újabb témahét, újabb csoportmunka. Nagyon élveztem, Zsófival és Zsókával remekül együtt dolgoztunk! Olvassátok szeretettel a művet, mely egy olyan csoportmunka eredménye, ahol mindenki annyit tett bele, amennyit tudott és ahol ez nem jelentett gondot :)

Olasz nyelvóra szervezési lehetőségei távoktatási rendszerben a rendelkezésre álló eszközök didaktikai sajátosságainak ismeretében

- Tanári továbbképzés

1.) A távoktatás keretrendszerei

   Cél:  Közösség-, tartalomszervező felületek megismerése, melyek keretet adnak, illetve kiindulópontként szolgálnak a tanulási-tanítási folyamatban tanárnak és diáknak egyaránt.

FACEBOOK (3 órában):  

• Konkrét ismerettartalmak:
• Profil-szerkesztés, biztonsági beállítások
• Megosztás mikéntjei (post, like, comment stb.)
• A tanulók, a tanyagot kiegészítő Facebook alkalmazások megtalálása
• Mások profiljában való navigáció, az ott találtak pedagógiai/andragógiai felhasználhatósága (öncélúság elkerülése)
• Group/csoport létrehozása, szerkesztése - tanulók, képek, témák, leírások hozzáadása, open/nyitott group előnyei
• Különböző funkciók használata (szavazórendszer, esemény létrehozása stb.)
• Összefoglalás: módszertani áttekintés a Facebook-ról, mint tanuló közösség szervező-, keretrendszerről

• Főleg a közösség, a csoport, vagy csoportok szervezésére alkalmas, ami minden oktatási folyamatban elengedhetetlen, főleg ha tevékenykedtetni akarjuk a résztvevőket. Ehhez szinte minden eszközünk adott. Group-ot/csoportot érdemes létrehoznunk a csoportunknak, ami akár lehet a tanulók nyelvi szintjétől függően rögtön az adott idegen nyelven is (olaszul). Mindez alacsonyabb szinteken is megvalósítható, főleg, ha tudjuk, hogy tanulóink már ismerik a facebook-ot, tevékenyek rajta, mivel így saját anyanyelvükön, vagy a tanulttól eltérő idegen nyelven ismerik a felület által használt kifejezéseket, és főleg azok jellemző helyét. Érdemes egy előzetes felmérést készítenünk a Facebook használatáról tanulóink körében, erre rengeteg szavazó rendszer áll a rendelkezésünkre már a Facebook-on belül is.
• A tevékenységet segíti a Facebook-on, a magas kompatibilitás más felületekkel, így szinte bármi megosztható rajta, így ad keretet is a tanulásnak, hiszen összefoglalójaként is működhet a létrehozott produktumoknak.

MOODLE (3 órában):

• Konkrét ismerettartalmak:
• A moodle keretrendszer szerkesztése, a szabad szerkesztés előnyei - ergonómiai tényezők figyelembe vétele
• A közösségszervezés lehetőségei: fórum létrehozása, csoportok alkotása - csoportok részére külön szerkesztendő felület létrehozásas a produktivitás elvét figyelembe véve
• Tartalom
• szövegdobozban - a lényeg kiemelése,
• mint feltöltött word dokumentum, excel táblázat, powerpoint bemutató, pdf formátumú dokumentum (változtatás elkerülése - a kreativitás háttérbe szorítása)
• Alkalmazások beágyazása a moodle keretrendszerbe - módszertan:
• a tanuló rendszerből való kiindulása(a feladat ismertetése),
• kivezetése belőle (alkalmazások),
• a folyamatos visszatérés (konzultáció a haladásról, segítség nyújtása a tanár részéről),
• majd a visszavezetése (értékelés lehetőségei)

• Kevéssé jellemző, hogy keretet szolgáltatna a közösségi cselekvéshez, azonban több ilyen funkcióval rendelkezik (pl.: fórum, vagy ha szerkesztői jogot adunk a tanulóknak csoportonként különálló felületen egy-egy téma feldolgozására alkalmas - nyelvoktatásban így jól feldolgozható témák: önmagunk bemutatásának lehetséges szempontjai, ehhez jellemző szavak és kifejezések gyűjtése).

• A moodle felülete is alkalmas más programok beágyazására, például a WEB 2.0-s alkalmazásokat itt gyűjthetjük a rendszerből kivezető linkekkel, hozzájuk azonban a moodle rendszerén belül mellékelhetünk segédanyagokat, útmutatókat, értékelési szempontokat, illetve maga az értékelés is könnyen megoldható a rendszeren belül. Utóbbi esetben látható, hogy valóban, milyen jó keretet nyújt a tevékenységeknek, hiszen innen indul ki, és itt fejeződik be.  
• Könnyen, és szabadon szerkeszthető felület, így sokkal könnyebben oda lehet figyelni az ergonómikus kialakításra, mint egy már adott felületen. Törekedjünk a lényeg kiemelésére, az átláthatóságra, az olyan vizuális kiegészítésekre és motiváló beilleszthető lehetőségekre, mint a képek, az oktató videók.

2.) A tananyag szerkesztésére alkalmas programok/programcsomagok

    Cél: A résztvevők megismertetése olyan széles körben elterjedt  tananyag szerkesztésre alkalmas programokkal/programcsomagokkal, melyek szinte bármely felületen online megoszthatók, és könnyen hozzáférhetők.

PDF formátumú dokumentum - a szerkesztés levédése (biztosan jó?)

Mentés korábbi program verzióban - mindenki meg tudja nyitni.

a) Offline használatú programok

MICROSOFT OFFICE WORD (2 órában): Dokumentumszerkesztés - A szövegszerkesztő programokkal készített dokumentumok jellemzői, és a Microsoft Office Word 2003 valamint Microsoft Office Word 2007 programok használatának megismertetése.

MICROSOFT OFFICE EXCEL (2 órában): Táblázatszerkesztés - Bemutatjuk a táblázatkezelés, az Excel 2003, illetve 2007 használatát.

MICROSOFT OFFICE POWER POINT (2 órában): Prezentáció készítés - Bármelyik általános munkahelyi környezetben, de első sorban az oktatási folyamatban az egyik legfontosabb szerep a Power Point kezeléséé. Az alapvető bemutató szerkesztési funkciók, használati tudnivalók bemutatására kerül sor.

b) Online alapú szerkesztő programok

GOOGLE DOCS (3 órában): A dokumentum készítés második szintje, a megosztott dokumentumok szerke sztése. Megismerése lehetőséget nyújt mind az oktatók közötti munka egységessé tételére, és megosztására, mind az oktató és tanuló, tanuló és tanuló együttműködésére. Alkalmazása páros munka, illetve csoportfeladatok létrehozását teszi lehetővé, és hatékonnyá.

GOOGLE DOCS PREZENTATION (1 órában): A Power Point prezentáció szerkesztő program, és a Google Docs megosztott dokumentum alapjaira épülve a megosztott prezentáció készítésére alkalmas program megismertetése. Segítségével szintén a csoportumnka, a közös godnolkozás valósítható meg az oktatók, és a tanulók között is.

3.) A keretrendszerekbe beágyazható alkalmazások

    Cél: A cselekedve tanulás megvalósítása az interaktív játékok, a virtuális környezetek nyújtotta lehetőségekkel.

SECOND LIFE (6 órában): A távoktatási formában különösen jelentőssé válik az online környezetek minél szélesebb skálájának megismerése, és felhasználása. Erre kiváló példát jelent a Second Life megismertetése, melynek virtuális környezete felhasználható oktatási célra is. Nem elhanyagolható szempont a játszva tanulás, illetve a tanulási folyamat érdekesebbé, figyelemfelketőbbé tétele.

• Konkrét ismerettartalmak:

• A tanulók fedezzék fel az első lépéseket, úgy mint avatarjuk mozgási lehetőségeit, az oktatásra kialakított teret.
• Fontos, hogy az oktató ekkor már magabiztosan mozogjon ebben a virtuális térben, a tanulókat pedig olasz nyelven fogadja, mintha csak tanórán találkoznának
• Fedezzék fel a tanulási lehetőségek határtalanságát:
• közös séta során gyűjthető szóanyag (állatkerti séta, kiállításon való részvétel)
• páros munkák által gyakorolható szituációk
• vetítő felület által behozható online felületek, videók
• olasz nemzetiségű felhasználók bevonása a tanulási folyamatba
• virtuális játékok felfedezése (úgy, mint “kérdező kocka”)

A SecondLife kitágítja a teret. Amit egy tanteremben csak elképzelhetünk, azt virtuális környezetben máris láthatunk. A páros munkák megszervezése, lebonyolítása jóval gyorsabbá válik, hiszen a virtuális tér hatalmas, korlátlan és rengeteg lehetőséget rejt magában. Mivel hang alapú beszélgetésre van lehetőség, így a nyelv gyakorlása maximálisan támogatottá válik, egy órában olyan távlatokat járhatunk be, ami egy hagyományos tanteremben sem a tér, sem az oktató korlátai miatt nem lehetséges.

MINDMASTER (2 órában):

• Brainstorming módszerének teljes kiaknázását jelenti az alkalmazás, mivel egyszerre akármennyien szerkeszthetik. Ebből adódik hátránya is, mivel nehezen moderálható a folyamat közben. Remek felvezetést jelenthetnek egy ilyen feladathoz a Moodle-ben elhelyezett, vagy a Facebook-on postolt érdekes anyagok, vagy egy gondolatébresztő prezentáció. Levezetésként fontos a közös megbeszélés, akár a közös alkotás átgondoltság-, áttekinthetőség érdekében való átszervezése, strukturálása, a lényeg tanár általi kiemelése.
• Továbbá rendkívül jól alkalmazható személyes szótárként való használatra. A tanulók óráról órára témakörönként rendezhetik, gyűjtögethetik a legújabban megismert szavakat, kifejezéseket. Nagyon eredményes lehet, hiszen a tanuló a kurzus végén kap egy online szógyűjteményt, továbbá kap egy képet arról, mekkora ismeretanyaggal bővült a tudása, nem mellesleg jól lekövethető, hogyan válik egyre komplexebbé a tudás. A tanár számára nyitottá tett fogalomtérképek szerkeszthetők, így oktatónk korrigálhatja tévedéseinket, amelyre egy papír alapú szótár esetében aligha vanlehetőség

INTERAKTÍV JÁTÉKOK (3 órában)

Érdemes a tanulókban erősíteni a játékos tanulás élményét. A játék során ugyanis alig észrevehetőek a tanulással járó nehézségek, gátlások. Játszva megtanulni a számokat, színeket nagyon jó módja egy nyelvi kurzus megalapozásának.

• A játék alkalmazása
• Ezeket a játékokat általában gyerekek játszák, de a nyelvtanulás kezdetén egy felnőtt is épp olyan kezdetleges tudással rendelkezik, mint egy gyerek. Érdemes tehát kisebb célokat kitűzni. A játékok tökéletesen alkalmasak arra, hogy olasz nyelven, a legegyszerűbb számítógépes utasítások szavain túl megtanulják a zöldségek, állatok számok, olyan kifejezések neveit, melyek mindenképp hasznukra válnak.

• További segítség, hogy a játékok magyar nyelven is megtalálhatóak, így ha elakadnak, érdemes a magyar felületen is regisztrálni és máris kiderül, mit nem értenek.
• Az ellenőrzés is könnyedén megoldható, hiszen ha meg akarunk róla győződni, alkalmazzák a játékot, és haladnak benne előre, akkor követeljünk időről időre fotókat az eredménytábláikról. Ez könnyedén megoldható pl. a Ctrl+p gomkombinációval is.

• Páldák:
• farmerama.it
• Olasz szókincs: http://kvizpart.hu/kviz/idegen-nyelvek/olasz-szokincs
• Olasz nyelvtan: http://kvizpart.hu/kviz/idegen-nyelvek/olasz-nyelvtan
  

4.) A konzultációk lefolytatására lehetőséget adó programok:

    Cél: A tanulókat távoktatási környezetben sem szabad magukra hagyni, szükséges folyamatosan konzultálni velük, ismertetve a feladatokat, a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközöket, és azok használatát, a módszertant.

SKYPE (3 órában):

• Konkrét ismerettartalmak:
• A skype telepítése
• A profilunk szerkesztése
• Tanulók megtalálása felhasználónév, e-mail cím, stb. alapján
• Tanulók felvétele partnereink közé
• Kapcsolatfelvétel a tanulókkal: írásban, hang alapú hívással, hang és videó alapú hívással - mikrofon, webkamera csatlakoztatása a számítógépünkhöz, beállítások, használat
• A tananyag tartalmak elkészítése előre, bemutatásuk - A teljes képernyő megosztása a tanulókkal

• A konzultációk megszervezését érdemes a keretrendszereken belül intézni, például demokratikus szavazás formájában. Érdemes pótlásra is biztosítani időpontot, főleg felnőttképzési szituációban.
• Videóhívásnál igyekezzünk nyugodt körülményeket teremteni magunk körül. Figyeljünk ugyanúgy oda viselkedésünkre, kinézetünkre, mintha jelenléti oktatásban lennénk, hiszen ebben a szituációban ugyanúgy látja a két fél egymást.
• A képernyő megosztásnál is érdemes odafigyelni, hogy tanári, szakmai mivoltunkat kihangsúlyozandó semleges háttérképünk, ikonjaink legyenek, melyeket a tanulók ugyanúgy látnak, és ezek alapján képet alkotnak róluk. Nem mindegy, hogy ez a kép milyen mintát képvisel.

Internet és értékrend, Internetezés és kultúra, Divatos tévképzetek 2

Part 2.

"Lerágott csont."

Ez "hangzott" el a héten az egyik csoporttárs szájából és nem igazán érthetetlen módon, sokunk egyetértett vele. A kurzus -szerintem- elsődleges célja egyfajta szemlélet teremtés. Annak a szemléletnek a megteremtése és formálása bennünk, hogy az internetet segítségként, örömforrásként, munkaeszközként hívjuk segítségül a mindennapjainkban.

Azt érzem, aki erre vevő volt, abban ez a változás megtörtént.

Innentől kezdve az új ismeretekre, tudásra, nem utolsó sorban gyakorlati tudásra várok. Ezzel szemben ennek a hétnek a témája nem igazán ilyen. Sokkal inkább kétes, nehezen értelmezhető, pontatlan kutatások véleményezése, megbeszélése, kiértékelése történt, mely hova vezetett? Vagy meglepődtünk, vagy nem az eredményen. Ennyi.

Így tehát nem is tudtam neki kezdeni a heti másodiknak. Egyszerűen azért, mert nem éreztem, hova lehetne ezt fokozni.

Most azonban sikerült 2 olyan kérdésben anyagot találnom, mely talán érdekes lehet, új színfoltja a témahétnek.

Internet és Tudományos tudás 


Az első a Tűt a szénakazalban: érték és tudás az Interneten, Ropolyi László tanulmánya.

Az első mondat keltette fel az érdeklődésemet:

"Az Internet-használat mindennapi tapasztalata szerint az Interneten javarészt értéktelen
információmorzsákat, gyakran teljes mértékben értékelhetetlen összefüggés nélküli
ismeretdarabokat találunk. Az érvényes, tudományosan megalapozott tudás eltűnik
az értéktelen információk tengerében."


Úgy hangzik, mintha ez lenne maga a legnagyobb tévképzet. Nem? :)
Számomra ez a mondta elsőre túlzó, előítélettel teli, negatív megállapításnak tűnt, ezért határoztam úgy, mindenképp tovább olvasok.
Azt olvashatjuk, hogy az internet a kommunikációk aktív ágense, vagyis közvetítő eszköze, platformja. Viszont ez nem elég Ropolyi szerint, ezen kívül ugye közösségeket is létre lehet hozni általa. Továbbá kulturális közegként is szolgál, de ez szintén, állítólag nem elégséges. Ezzel egyet tudok érteni, ha arra gondol, az internet nem lehet az egyetlen tér, ahol a kultúra létezhet.
Azt is olvashatjuk, egy új emberi létforma létrehozásában lesz aktív szerepe az internetnek. Ez a honlapokat jelentené. Vagyis ezen túl a személy nem csak mint önmaga láttatja önmagát, ezen túl létezik egy e-portfólió vagy személyi honlap, mely mutat minket, magunk helyett. Lehet azt gondolni, hogy ez a vég, de nem az!

Nem lehetünk ott mindenhol, márpedig kellene. A honlapunk dolgozik helyettünk, szolgáltatja ismereteinket, tudásanyagunkat, elképzeléseinket, akár e-learning felületként is szolgálhat tanulók számára, vagy irodalomjegyzékként.

Az, hogy egyfajta hálólét van kialakulóban, nem újdonság. A hálózatban gondolkozás nem új keletű, sokan foglalkoznak ezzel. A hálózatiság, globalitás jellemzi világunkat, tehát a hálózatban részt kell vennem, aktívan, és a megfelelő eszközök használatával. Ami az értékrendünket illeti, kénytelenek vagyunk átállni arra, a bekapcsoltság, a jelenlét és követés létfontosságú kérdés, sőt mi több, értékként kell rá tekinteni!

Ami a háló-világban érdekes, az az, hogy nem életképes a természeti, társadalmi jelenlétünk nélkül.

Ami a gondolkodásmódot illeti:
"A hálózatosodás hálózati gondolkodásmódot igényel. Egész egyszerűen: az átlagember egy adott probléma megoldásához a probléma környezetéből öt, maximum tíz következmény átgondolásával, figyelembevételével tud dönteni. A hálózati gondolkodásra képes elme egy másodperc tört része alatt a probléma térben levő összes kapcsolódási pontját azonnal látja. Térbeli folyamatokban, globális rendszerekben képes létezni, gondolkodni."
(erről itt olvashatsz bővebben)

Találtam egy megállapítást, mely az első, kiemelt gondolatra utalna. Létezik a magas kultúra és a populáris kultúra. A kettőt ellentétbe is lehetne állítani egymással, én nem tenném. A populáris táptalaja a magas kultúrának, támogatja, segíti, kritizálja. A magas kultúra sem a populáris ellensége. Arról nem is beszélve, ezt az első blogomban is írtam, soha nem lehet tudni egyes személy, csoport milyen értékű művet hoz létre. Lehet, hogy a populáris kultúra aktív tagjai, és öntudatlanul hoznak létre hirtelen valamit, ami aztán a magas kultúra részét fogja képezni. Én látok átjárhatóságot a kettő között.

Utolsó gondolat innen: a tudományos tudás háttérbe szorulása. Azt remélem, a rengeteg kommunikáció, ismeret megosztás, véleménycsere azt eredményezi majd, hogy praktikus, hasznos, a mindennapi boldogulásban értékelhető tudás fog felhalmozódni. Hiszek abban, hogy ember és ember, a tapasztalatai és beszélgetései által olyan értéket tud létrehozni, mely talán csak az egyén számára realizálódik, mégis értékesebb mint valamely tudományos információ birtoklása.

Internet és virtuális emlékhelyek

Egyre többen dolgozzák fel a gyászt az interneten. Ez rengeteg reakciót vált ki belőlünk, hiszen mindenkit érint.
Felmerülő kérdések, amik nekem eszembe jutottak:
- gyászoljunk-e nyilvánosan egy személyt/állatot az interneten,
- toleráljuk-e a gyászoló nyilvánosság előtt zajló viselkedését,
- meddig lehet egy elhunyt személyt "éltetni" az interneten?

Most találkoztam azzal, léteznek virtuális emlékhelyek. Talán ez a megoldás. Hiszen rendkívül kellemetlen lehet, ha egy elhunyt személyt akár hónapok, évek múltán is viszont látunk, mert ismerősünk még nem tette túl magát a hiányán. Ezek az emlékhelyek talán megfelelő, zárt, nem nyilvános! teret biztosítanak a megemlékezésre, gyászolásra.

Érdekes információ, hogy akár verseny is kialakulhat a gyászolók között, úgy, hogy adott elhunyt személyt ki említi, posztolja többet, vagy az emlékhelyen ki gyújt érte több gyertyát.
Ez azért megmosolyogni való, mert anno nagymamámékon mosolyogtam, hogyan versenyeznek a testvérek, ki látogatja többet a sírt, ki visz nagyobb koszorút.

Jól látjuk, nem nagy a különbség, az emberek hol "vannak", idővel nem tudják leplezni valós személyiségüket. Illetve nem is a személyiségről van itt szó. A szokásokról, hogy szokás mutatni, ha gyászolunk, szokás mutatni, ki gyászol jobban, szokás részvétet kivál(t)atni és nyilvánítani. Hogy mikortól helytelen a megnyilvánulásunk, arról nem mondanék ítéletet...

Ami viszont egy érdekes kérdés, miért mennék egy virtuális emlékhelyre gyászolni, amikor a közösségi oldalakon szocializálódtam, és éppen az "éltet", hogy megosszak, láttassam magamat, az érzéseimet, és arra azonnali reakciót kapjak!
Tehát a közösségi oldalaknak orvosolniuk kell ezt, és állást kell foglalniuk, a tekintetben, mi a teendő egy elhunyt profiljával. Természetesen már van rá megoldás, én arról beszélek, amikor a család nem jelzi a halált, és a profilból egy megemlékező, egyirányú kommunikációs felület válik.

A probléma úgy érzem létezik, valós! A temetőben ugye felkeresem a sírhelyet, gyászolók, nem kell beszélgetni senkivel, nem váltok ki reakciót senkiből, és alig tud róla valaki. Ez egy személyes, magán jellegű dolog. Volt. Eddig.
Nem akarok ítélkezni! Viszont ez egy igazi értékrendbeli változás, kérdés, mely mindenképp érinti a társadalmunkat. Tartozik az egész világra a gyászom?
Külön fontos kérdés, hogy mi zajlik le abban a személyben, aki a közösségi oldalon kommunikál a halottal. Ez sem egy megszokottá vált viselkedésforma. A hálózatban aktív, élő személyek vehetnek részt, mégis, vannak akik kísérletet tesznek arra, elhunyt szerettüket továbbra is éltessék, a közösség aktív tagjaként tartsák meg.
(akit a virtuális emlékhelyek mivolta érdekel, itt tud utána olvasni)

Internet és értékrend, Internetezés és kultúra, Divatos tévképzetek

Part 1.

Kissé bonyolult és összetett. Szándékosan használtam fel a teljes, órán elhangzott címet. Már ez önmagában jól mutatja, milyen sok oldalról közelíthetjük meg az Internetet, mint kutatási témát. 

Elgondolkozhatunk azon, vajon az értékrendünket befolyásolja-e az, hogy felhasználók vagyunk? Lenne, aki azt mondaná, bizonyára, hiszen például az Internet által az egész világra rálátásom van, tehát bővíti a világról alkotott képemet, tehát esetleg toleránsabbá, elfogadóbbá tehet. 

Arra is gondolhatok, hogy negatív irányban befolyásolja az értékrendünket, hiszen az anonimitás például rengeteg kaput nyit meg számunkra, következmények nélkül. A rengeteg adatlopás, a tartalom nélküli, minősíthetetlen kommentek özöne, a felnőttartalmú oldalak megalázó mivolta, no meg az a rengeteg bűncselekmény, mely az orrunk előtt zajlik és szinte észre sem vesszük őket, nos ezek minden tekintetben rombolják értékrendünket. 

Akadhat olyan, aki viszont azt mondja, nincs ezen mit vizsgálni. Az internet csak egy új platform. Ami eddig az utcán, vagy a telefonban, netán újságban zajlott, az most az Interneten (is) történik. Miért kéne ebbe többet beleképzelni?! 

Mind a három nézőpont lehet igaz, és lehet erősen támadható is. Mind a három pontban akadt olyan megállapítás, amivel bárki szívesen azonosulna, de biztosan írtam olyat is, mely majd számos kritikát vált ki :)

Ez után következik az Internet és kultúra viszonya. Arról, hogy van digitális kultúra, már volt szó. Ez egy másik téma. Most arról van szó, hogy hogyan kell kulturáltan létezni az Interneten. Ugyanis gyorsan írni már mindenki tud, aki használ gépet. Böngészni szint úgy. Viszont élni, és létezni, már kevésbé. Nem ismerjük a kereteket. Ahogy a való életben tudjuk, vannak szabályok, úgy azt is tudjuk, hogyan kell cselekednünk ahhoz, hogy valamely csoportba soroljanak minket. Most nem arra térnék ki, hogy a társkeresőkön az ember annak adja ki magát, akinek akarja, hanem arról, hogy például mit és hogyan illik megírni egy SMS-ben, és mikor szükséges feltétlenül az elektronikus levelezést használni, bármiféle egyéb kommunikációs forma helyett. 

A Divatos tévképzetek megnevezés elsőre nekem nem mondott sokat. Az előadást hallva viszont megnyugodtam, csak arról van szó, hogy mi emberek, akik állítólag olyan remek emberismerős vagyunk, remek intuíciós készségekkel rendelkezünk, na meg persze tökéletesen tudjuk mindenről, hogy az micsoda, az Internettel kapcsolatban mintha kissé el lennénk tévedve. Ezeket a tévedéseket érdemes újragondolni. 

Ha a kulturált jelenlétre gondolunk az Internet kapcsán, akkor érdemes ott kezdeni, hogy nem vagyunk egy helyen térben és időben. Tehát szükségképpen azonos élethelyzetben sem vagyunk! Ebből pedig az következik, hogy igen toleránsnak kell lennünk a másikkal szemben. Megeshet, hogy az üzenet, mely számunkra egyértelmű és világos, a másik számára alig értelmezhető, nem aktuális. Ezekkel az eshetőségekkel számolnunk kell. Viszont azt a rengeteg időt, melyet magányban, személytelenségben töltenénk, ez által megtöltjük személyességgel. Érdekes gondolat :)

Sőt, mi van akkor, ha azt mondom, a kultúrát nem hogy rombolja, elfedi az Internet, hanem plusz egy teret biztosít, ahol a kultúrát gyakorolni, éltetni lehet! Így már egészen más a kép. Abszolút az Optimisták 20%-os táborát gyarapítom e tekintetben. 

A kultúra már létezik. Lejegyezték, megőrizték, amit lehetett. Ami ez után következik, az pedig automatikusan kerül megörökítésre. Miért lenne az baj, hogy a kultúra új tereket kap megnyilvánulni? Abban biztos vagyok, hogy a kultúra nagyban meg fog változni. De elsősorban nem hiszem, hogy maga a kultúra, sokkal inkább a megnyilvánulása fog megváltozni. Az, hogy hogyan, hol találkozhatunk kultúrával. Más tekintetben szerintem csak egyel több alkalom, hely nyílt arra, hogy kultúra szülessen, és hogy kultúrára bukkanjunk! 

Az, hogy valami sokkal több ember számára válik elérhetővé, nem jelenti a produktum minőségi romlását, hígulását. Mozart zeneművei sem lettek attól rosszabbak, hogy minden általános iskolás kisgyerek találkozik egy-kettővel közülük. 

Készült egy felmérés, mely az Internettel kapcsolatos attitűdjeinket próbálta felmérni. 1-10ig lehetett értékelni, hogy a kitöltők mekkora szerepet tulajdonítanak az Internetnek társadalmi és egyéni változások szintjén. Ami számomra érdekes volt, hogy semmilyen tekintetben sem született elsöprő eredmény. 

Mit értek ez alatt? 

Az én értelmezésemben, az órai prezentációban (Internet és attitűdök) bemutatott vizsgálati pontok esetében az átlagolt eredmények nem érték el a 4.7-nél magasabb értéket. Ez azt jelenti, hogy még csak 50%-osra sem értékelték az Internet befolyásoló szerepét a válaszadók. 

Mit jelent ez? 

Egyrészt azt jelenti, hogy a válaszadók rendkívül lebecsülik az Internet erejét! Másrészt valami olyasmit is sugall, hogy alig ismerhetik az Internet adta lehetőségeket, így nyilván válaszaikban is visszafogottak voltak, mivel ma a felhasználók itthon nem tekinthetők túl tudatosnak. Más, fejlettebb felhasználói réteggel rendelkező országban például szerintem nagyobb szerepet tulajdonítottak volna az Internetnek a tekintetben, hogy a közösségépítés legjobb eszköze, illetve, hogy kiteljesíti a kultúrát. 

Harmadrészt azt is jelentheti, hogy ha ezekben a ppt.-én említett kardinális kérdésekben szerintünk alig van az Internetnek szava, akkor miért aggódunk? Akkor mire az a sok szkeptikus hang? 

A következő dián az Internethasználat és változás témáját láthattuk. Érdekes, hogy az első negatív tényező az 5. helyre szorult, tehát az első 4 helyen abszolút pozitív, jó változásokat olvashatunk. Az alsó, negatív irányú változások számomra semmi mást nem mutatnak, csak azt, hogy aki csábítható, az el is csábul. 

Úgy gondolom, nagyon fontos lett volna itt megvizsgálni, hogy akiknél pozitív változások mentek végbe, azok egyébként milyen emberek. Összeszedett, optimista, boldog, sportoló emberek-e? Személyes véleményem, hogy szerintem igen. 

Azok pedig, akik az Internet hatására kevesebbet sportolnak, kevesebbet beszélgetnek a családjukkal, stb. valószínűsíthető, hogy ezekkel a dolgokkal már előtte is hadilábon állhattak.

Itt jegyzem meg, általánosítottam, tudom, de mégis, nem lepődnék meg, ha további kutatások igazolnák a feltevésemet. 

Na igen, kanyarodjunk vissza kicsit az Internet és kulturált jelenlét viszonyához. Az E-etikett remek támpontot adhat bárki számára, aki bizonytalan, mit illik és mit nem. 

Itt külön felhívják a figyelmünket az anonimitás problémájára is. Azt mondják, ne éljünk vissza ezzel a lehetőséggel, sőt, alapvetően ne is éljünk ezzel. E tekintetben még nem foglaltam állást. Végül is ki mondja meg nekem, hogy ki vagyok én? Miért ne lehetnék ott álnéven, és mondhatnám el valós véleményemet. A közösség veszteni nem nagyon veszthet, viszont egy értékes véleménnyel gazdagodhat. Az egyedüli vesztes, úgy gondolom maga az anonimitása mögé bújt személy lehet. 

Az órán elhangzottakkal kapcsolatban megütötte a fülemet pár dolog, ezek következnek: 

1. Az optimisták szeretik hangoztatni, mennyit kapnak az Internet által. Információhoz jutnak, alkalmazásokhoz, lehetőségekhez. Arra már kevésbé gondolunk, ők mennyit vesznek el tőlünk! Én, aki nem nagyon érdeklődöm az Internet világa iránt olyan mértékig, hogy a dolgok mögé nézzek, nem is nagyon tudom, mit vehetnek el tőlem. Amit értek az az, hogy elvehetik az adataimat, a meglévő információimat. Ez akár a minden is lehet. Az a nagy kérdés, hogy mi lesz ennek a következménye?! Mert megállítani nem lehet a folyamatot. Vannak, akik nem fizetnek NetBankon keresztül, vagy kártyával, vagy igyekeznek a személyes kommunikációt nem a céges levelezésen keresztül intézni, nem létrehozni Facebook profilt. Meddig? Hatékony ez? Nem hiszem. 

2. Vannak, akik szeretik hangoztatni, a személyes kapcsolat mindig tökéletesebb lesz az elektronikus kommunikációnál. Azonnal felmerült bennem a kérdés: Miről beszélünk? Hát lehet egyáltalán tökéletes a személyes kommunikáció? Ha akarok a másikra figyelni, azt a telefonon, chat ablakon keresztül is megtehetem, ha meg untat a téma, akkor face to face is belealudhatok a másik monológjába. 

Természetesen egyetértek, az offline beszélgetés a legszívmelengedtetőbb, de azért a tökéletességgel, mint elvárással jönni, igazán álszent dolog lenne... 

Mára ennyi. Nem pongyolaságból, hanem direkt hagytam ennyire nyitottan a gondolataimat. Hátha gondolatébresztő kritikákat is megjegyzéseket kapok, és akkor úgy értékes heti másodikat lehetne alkotni :) 

Távoktatás és Elearning: Oktatási alapelvek - Értékelési funkció

Sziasztok! 

Témahetünk legújabb állomásához érkeztünk, amikor is 2 fős csapatokban kellett dolgozni. Én, személy szerint egy remek társat kaptam, Vargyas Bálintot! Öröm volt a munka, kifejezetten szerencsés volt, hogy hasonlóan vettük komolyan, és lazán a feladatot. A munkamegosztás -legalábbis számomra-, a lehető legideálisabban történt! Amit lentebb olvashattok, egy igazi csapatmunka eredménye, mindenki azt, ás úgy adta bele, amiben jó. 

A három hetes szünet alatt azt a feladatot kaptuk, hogy párban dolgozva a Second Life felületén, az 530 szobában található öt pedagógiai alapelv egyikéről blogbejegyzést készítsünk közösen. A párt nálunk Vizi Anna Lilla és Vargyas Bálint alkotta. Közös elhatározásból az értékelést választottuk, amit alább bővebben is kifejtünk.

Értékelés, mint pedagógiai alapelv   

Az értékelés a tanulói teljesítmény folyamatos visszajelzését jelenti. A célok és az eredmény összevetése és az eredmény elemzése a célok tekintetében. Tágabb értelemben ide tartozhat az iskola, a pedagógus és a tantestület értékelése is. Külső szabályozó szerepet tölt be a személyiség fejlődésében, visszacsatolás formájában. Az értékelésnek a visszacsatoláson túl lehet hatékonyság növelő, minősítő, szelektáló, tájékoztató funkciója is. A minden szintre kiterjedő értékelés által a valóságos adatokon keresztül  lehet irányítani az oktatást.

A módszertani dokumentációban kell megjelölni, hogy milyen taneszköz során milyen formában történik a pedagógiai értékelési ill. fontos kiértékelni, hogy milyen pedagógiai értékelés milyen formában használható fel eredményesen.

A pedagógiai értékelés három fajtája a diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés. Nézzük ezeket részletesebben!

Diagnosztikus (helyzetfeltáró) értékelés:

Ez az értékelés alapvetően a tanulók előzetes tudásának felmérésére szolgál, tehát általában a tanulási folyamat elején lehet hatásosan alkalmazni. Különösen alkalmas az egyéni tanulási módok feltárására. Besorolási döntéseket alapoz meg, hogy a tanulókra alkalmazott oktatási stratégia a leghatékonyabb legyen. A diagnosztikus értékelésnek nincs különleges alap feltétele, ugyanakkor nem szabad minősítő értékelésként alkalmazni, mert ha a tanuló már az oktatási folyamat elején negatív visszajelzést kap, akkor a tanár nem lesz képes a későbbiekben reális képet kapni a tanulók tanulásának hatékonyságáról. Ez az értékelés alapvetően a tanár számára ad tehát visszajelzést a tanulók eddig felhalmozott tudásáról.

A taneszközök tekintetében léteznek oktatócsomagok, melyek folyamatosan visszajelzést készítenek a tanulók eredményességéről és ennek tudatában, a folyamat közben módosítják az egyéni tanulási utat. Másik verzió, amikor a tanár készíti az értékeléshez szükséges feladatsort vagy tesztet és az információ megszerzésének alapja lehet egy gyűjtemény vagy lexikon, esetleg tankönyv.

Érdekes, hogy a taneszközök funkcióinak sorában alapvetően nem volt benne az értékelő funkció, mégis, egy kreatív oktató kitűnően alkalmazhatja a taneszközt értékelésre is! Ez azt is jelenti, hogy egy taneszközt alapvetően nem minősít, hogy bír-e értékelő funkcióval, ez mindössze hasznos lehet a tanulási folyamat során.

Formatív (fejlesztő, formáló) értékelés:

Ez az értékelés a folyamat közbeni irányítást, korrekciót segíti elő mindkét fél számára. Akkor alkalmazható hatékonyan, amikor a tanulási folyamat során egy új anyagrészben már valamilyen jártasságot szereznek a tanulók. Ez történhet szóban és írásban is, csakúgy, mint az előző értékelési forma esetében is. A formatív értékelés lényege, hogy tanuló tanulását, tudását fejlessze, formálja. Fontos, hogy ez az értékelés alapvetően azt mutatja meg a tanuló számára, hogy mit sajátított el eddig és hol vannak még hiányosságok. Itt már lehet minősíteni, de ez még nem lehet végleges. Alkalmat kell teremteni a tanulóknak a javításra is, amennyiben ez szükséges.

Ez a folyamat végigkísérheti az oktatási folyamatot és aktív tanulót feltételez, aki részese a pedagógiai folyamatnak, s nem csak passzív befogadó. Azért lehet hatékony ez az értékelési folyamat, mert a fiatalokban van egy igény az állandó visszacsatolásra. A digitális nemzedék körében ugyanis alapkövetelmény a folyamatos, azonnali visszacsatolás, megerősítés. Olyan értékelési formát kell tehát kialakítani, mely a tanulási, tanítási folyamat további menetére is hatással van.

A formatív értékeléshez felhasznált taneszköznek alkalmasnak kell lennie egyszerre tehát a formatív illetve a folyamatos értékelési metódus megvalósítására. Azt, hogy a taneszköz valóban alkalmas-e erre, többféleképpen is megvizsgálható: lehet alkalmazni előzetes próbavizsgálatot, beválásvizsgálatot, vagy egyszerűen kipróbálás útján.

Szummatív (minősítő) értékelés:

Az oktatási folyamat zárásaképp alkalmazható eljárás. Célja, az összegzés, záró minősítés. Fontos, hogy objektív és hiteles legyen. Leggyakoribb formája máig a vizsga, ami szintén lehet szóbeli vagy írásbeli. Ide tartozik pl. az érettségi, nyelv vagy a kresz vizsga is.

Ez az értékelési forma képes a különböző teljesítmény szinteket megkülönböztetni, kiemelni. Értékes, mivel egy külső személy számára is információval bír maga az értékelés, továbbá hasznos, értékes információkat tartalmaz, akár a rész-, akár az összteljesítményről legyen szó.

Interaktív tananyagoknál különösen nagy szerepe van annak, hogy az egyénekhez igazított, személyes értékelés szülessen. A szummatív értékelés az egyén tanulási tevékenységéről, részteljesítményéről és másokhoz viszonyított eredményességéről ad végső soron információt.

Az osztályzatok is ebbe a csoportba tartoznak.

13+1 javaslat az értékelési funkció megvalósítására:

1. Értékelés arányai: többnyire pozitív értékeléssel éljünk, az ugyanis pozitívan hat a tanulókra is, míg a túlzott negatív értékelés rossz hatással lehet a későbbi teljesítményükre.
2. Tartózkodjunk a minősítéstől, hiszen az se nem objektív, se nem ösztönző hatású a tanulóra nézve.
3. Törekedjünk az objektivitásra, tehát sem az előzetesen kialakított képünk a tanulóról, se előzetes tapasztalataink ne befolyásolják értékelésünket, hiszen az nem ad valós képet az adott tanulóról.
4. Rugalmas értékelés. Adott tanuló esetében az értékelésnél az adott teljesítményt vegyük figyelembe, ne a korábbi, vagy esetleg általánosabban mutatott teljesítményét.
5. Használjunk minél több módot/eszközt az értékelésre. Különböző tanulók különböző értékelési formákra lehetnek fogékonyabbak, fontos, hogy mindenkihez eljusson az üzenetünk.
6. Figyeljünk oda az értékelésnél a tanulók személyiségi jogaira, sem megszégyeníteni, sem példaként kiemelni nem etikus egy- egy tanulót, hiszen az nem várt reakciókat válthat ki a csoportból, vagy a tanulóból.
7. Közérthető, maradandó értékelés. Igyekezzünk az érdemjegyű és szóbeli értékelés mellett olyan írásbeli értékelést is átadni, mely mások számára is értelmezhető, felhasználható.
8. Tanulói kompetenciák figyelembe vétele. Amennyiben rugalmasan kezelhető teljesítményről, számadásról van szó, vegyük figyelembe a tanuló meglévő kompetenciáit, hiányosságait.
9. Előzetes tudásbeszámítás. Az értékelés során figyelembe kell venni az előzetes tudást, hiszen így akár nőhet, akár csökkenhet a tanuló felé tanúsított elvárás.
10. Következetesség. Az értékelés során az egyik legfontosabb kritérium az oktató felé a következetessége, vagyis, hogy komolyan, előre megtervezett értékeléssel áll szemben a tanuló. Fontos, hogy az értékelési szempont ne változzon, ne módosuljon a tanulási folyamat során számottevően, indokolatlanul, vagy oly módon, hogy az a tanulót összezavarja.
11. Érthetőség. Az értékelés megalkotása közben, illetve átadásakor figyeljünk oda arra, hogy a tanuló(k) értsék, felfogják azt.
12. Minden tanuló egyenlő. Az értékeléshez minden egyes tanulónak joga van, egyetlen tanulót sem szabad elhanyagolni, kihagyni a sorból.
13. Tanulási folyamat értékelése. A tanulóknak és a tanárnak is alkalmat kell teremteni a tanulási folyamat értékelésére, hiszen abból minden résztvevő egyaránt tanulhat a későbbiekre nézve.

+1. Oktató, tanár értékelése. Az oktatói szerepet betöltő személynek alkalmat kell teremtenie a diákok számára arra, hogy őt értékelhessék, anélkül, hogy annak következménye lenne a csoportra nézve.

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere II

Érdekes téma arról beszélni, hogyan lehetséges kiterjeszteni az osztálytermi tanulási tevékenységet, illetve hogyan lehet bővíteni a tanuláshoz alkalmazható eszközöket, lehetőségeket.

Az oktatást nehéz másképp elképzelni, mint osztálytermi keretek között, kis- vagy nagycsoportban, mindenképpen előadóval, és jelenlevő diákokkal.

Ez a megközelítés igen korszerűtlen, és valljuk be, unalmas. A technika ma már sokkal több lehetőséget kínál számunkra! A tanulási folyamat kibővíthető térben és időben egyaránt. 

A tanulásnak és tanításnak egyfajta alap sajátossága kell, hogy legyen a létrehozás és megosztás. Hiszen rendelkezünk egy tudással, amit elérhetővé kell, hogy tegyünk mások számára is! Az online felületek erre számos lehetőséget biztosítanak. A közösségi oldalak eredendően nem megosztási felületként funkcionáltak, mára azonban kiderült, remek lehetőségeket rejtenek megosztás és csoportos tanulás tekintetében egyaránt.

Fontos felismerni a megosztható, közösen szerkeszthető dokumentumok varázsát, a közösen létrehozható tudás remek lehetőségeit. Természetesen ha arra adjuk a fejünket, hogy online programokat vonunk be a tanulási folyamtokba, számolnunk kell a folyamatos, szinte követhetetlenül gyors fejlődéssel, fejlesztésekkel. 

Azért nem kell megijedni, egy alkalmazás addig jó, amíg alkalmas a feladatok elvégzésének támogatására, és amíg nem válik zavaróan elavulttá (személyes véleményem szerint). 

Ha online közösségekre gondolunk, aligha jut eszünkbe tanulási tevékenységre gondolni a csoporttal kapcsolatban. Pedig a lehetőség nagyon is adott. Közösséget szervezni nagyon könnyű ezeken a felületeken. A tagok pedig látják egymást, interakcióba léphetnek egymással, fényképeket, dokumentumokat, szavazásokat tehetnek közzé. Tehát az online formában működő közösségek alkalmasak tudásmegosztásra, eszmecserére, egymás tanulását segítő tevékenységekre.

A kérdés már nem az, alkalmasak-e ezek a felületek a tanulásra, tanításra, a kérdés az, hogyan!?

Hiszen nem mindegy, milyen alapon szerveződnek a közösségek:

-önként

-kötelezve

-közös érdeklődés alapján, ...

Ami pedig a módszert illeti, el kell dönteni, a tanulás milyen mértékben történjen online formában, milyen egyéb felületeket érdemes még bevonni a tanulásba, illetve hogy milyen oktatói, nevelői szerepvállalás a leghatékonyabb e tanulási formában, esetleg facilitátor jelenléte elegendő?!

Fontos kérdés továbbá, hogy a tagok értik és érzik-e a tudásmegosztás fontosságát. Hiszen ha a tagok nem adnak, akkor nem is kapnak! Azonban ennek attitűdje egyáltalán nem adott a jelen magyar társadalomban. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy az itt végzett tevékenység mennyire legyen látható, láthatatlan, hiszen ez egyfajta profilként is működhet. Leendő munkaadónk láthatja, milyen tanulási folyamatban, hogyan vettem részt. 

Előre meghatározandó, mely témák alkalmasak online formában való feldolgozásra, és melyek nem. Az órán elhangzott, hogy orvosnak pl. nem lehet így megtanulni. Úgy gondolom, teljes egészében így semminek sem lehet tanulni, rész modulokat érdemes ilyen formában elsajátítani. Szinte minden tudományterületnek, foglalkozásnak van egyfajta gyakorlati része, az így teljes egészében nem tanulható meg. Az elmélet feldolgozására az online közösség képes, a gyakorlati részek esetében pedig egyfajta tapasztalat csere működőképes.

Ha már online tanulóközösségekről van szó, semmiképp sem mehetek el a tény mellett, én is két ilyen közösség szerencsés részese vagyok! 

A KONNEKT csoport tagjaként összetettebb feladattal állok szemben, egyszerre tanulunk kontakt osztálytermi keretek között, frontális előadás formájában, majd, az anyagot az előadás, a megosztott órai jegyzet és ppt alapján megírjuk,  ez után diskurálunk a csoporttársakkal, a hét végén pedig a tapasztalatok kerülnek feldolgozásra, újabb blog megírása által. Ja, és ne feledkezzünk meg a drága mikro-blogunkról, a twitterről, mely rengeteg segítséget nyújt, elsősorban egyfajta link gyűjtemény, gyors formája az információk megosztásának. Illetve mindmesiter, ustream előadás. 

A hatásfok maximális, még ha egy-két információ el is hagyja a figyelmemet, annál 10-szer több információ viszont a látóterembe kerül, sőt, meg is ismerem ezeket.

A Virtuális távoktatás csoport esetében szintén részt veszünk egy órai előadáson, majd használva az órai jegyzetet és a ppt-t, elkészül egy blog bejegyzés, mely szigorúan az órán elhangzottakat idézi fel. Itt tehát nem válogathatok az információk között a szerint, mi érdekes, és mi nem az, számomra.

 

A SL virtuális oktatási környezetről annyit mondanék el, nagyon élvezetes tér, azonban egyenlőre nem értékelem hasznosnak, tanulás tekintetében, kizárólag a technikai hátrányok miatt! 

Nagyon jó, hogy végre ilyen komoly teret nyer az az elképzelés, mi szerint tanulni jó! Tanulni élvezetes!

Az online tanulási formáknak más dolga nincs is, mint ezt az érzetet fenntartani! Amennyiben ez sikerült, óriási népszerűségnek fognak örvendeni.

Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy megfigyelhető, az interneten alakuló tanulói közösségek, az által, hogy teret teremtenek maguknak, hogy szabályokat alkotnak, és zárt csoportokban tanulnak, intézményesítik az oktatást. Tehát nem az a helyzet, hogy egy intézmény nyit az online világ felé, és használja azt, hanem az online környezet használja az intézményesség lehetőségeit. 

A hagyományos, intézményes oktatásra nézve hatalmas kihívást jelent a webes tanulás. Nem a technika folyamatos fejlődése és bővülése az első számú húzó erő, hanem az egyéb, online alkalmazások és a határtalanság élménye. Hiszen ahogy már említettem, nincs se időbeni-, se térbeli határ, a tanulókkal olyan mértékű kapcsolatot tartok, amilyet szeretnék, a tartalmakat oda-vissza küldhetjük, megoszthatjuk. 

Nagyon fontos kérdés az is, vajon a zárt tanuló környezetek hogyan vehetik fel a versenyt a nyílt, webes felületekkel?! Valamiért ugyanis az figyelhető meg, a zárt rendszerekben nem alakul ki nagy mértékű információ csere, sem kommunikáció, sem tanuló "élet". Inkább csak úgy funkcionálnak, mint linkek vagy dokumentumok gyűjtőhelye. A kommunikáció és együtt gondolkozás szinte minden esetben önkéntelenül áttevődik valamely nyílt, közösségi felületre. 

Komoly gondot jelent az oktató felületek számára, hogy alig alakul ki interakció vagy cselekvés. Elsősorban információ megosztás, még kevésbé egyszerű kommunikáció alakul csak ki. E mellett létrejönnek külső, "illegális" kommunikációs csatornák. 

Ha tanulásról beszélünk, fontos külön- külön taglalni, milyen jellegzetességekkel rendelkeznek az adott tanulási színterek.

Offilne tanulási környezetben a tanulók a mindennapi, tanult viselkedésformát követik, hozzá vannak szokva egy hagyományos, lassan, alig változó környezethez, melyben a lehetőségek igen visszafogottak. Hiszen vannak székek, padok falak, tehát aki bent van, az ott van, aki kint maradt az már nem is jut be, sőt, tudomást sem szerez a bent folyó eseményekről, és abban a tudatban ülhet ott a résztvevő, hogy az adott intervallumban semmi meglepetés nem érheti. 

Online tanulási környezetben a fejlődés leginkább passzív, hiszen a személy csak befogadó, sőt, lehetősége van a rejtőzködésre is, miközben a 2D-s környezetben olyan lehetőségek állnak rendelkezésére, melynek feléről azt sem tudja, mire jó, a másik felét pedig nem használja/ják ki a tanulás során. Az, hogy a teret, és lehetőségeit mennyire használja ki a felhasználó, attól függ, egyrészt, hogy mire jogosult, másrészt, hogy milyen felhasználói attitűddel rendelkezik. Azonban adott kurzus nem képes arra, hogy többek között ezt is befolyásolja, így továbbra is rengeteg kihasználatlan lehetőség lesz. 

Virtuális tanulási környezetben a résztvevő olyan küllemet választ magának, amilyet szeretne, tehát lehetőség van önmegvalósításra, bár általában megfigyelhető, hogy magukhoz hasonló karaktert választanak a tanulók. A tanulókörnyezet teljes mértékben változtatható, azonban érdekes, a résztvevők ezzel sem szoktak játszani. Tehát kiderült, hogy a környezet talán a legkevésbé fontos a tanulás hatékonyságát illetően. Személyes tér kialakítására nincs lehetőség, viszont ki tud alakulni terekhez való kötődés, tovább félelem ismeretlen helyektől. 

Virtuális oktatási környezet:

Egyrészt a tanuló alakíthatja identitását, tehát külleme, vagy mozgása alapján nem megítélhető! A tanár szerepe is nagymértékben módosul, hiszen alapvető eszközeivel nem élhet itt. Kommunikációs kompetenciái leredukálódnak, továbbá meg kell küzdenie azzal a problémával, hogy túl sok lesz a vizuális inger, nagyon komoly mentális terhelést jelent ez a pedagógusra nézve. 

Arra a kérdésre, hogy a tanulási környezet milyen mértékben fontos, megdöbbentő a válasz, hiszen egyáltalán nem. Nem szükséges a hagyományos osztálytermi környezetet sem megjeleníteni, vagy egyáltalán intézményi kereteket biztosítani, mivel ezek abszolút hidegen hagyják a tanuló figyelmét. 

Nagyon érdekes, egy felmérés alapján kiderült, milyen tévképzetei vannak a hozzá nem értő felhasználóknak a virtuális teret tanulásra használókról!

A felmérés szerint a virtuális térben történő tanulás inkább egy játék (ez önmagában egyáltalán nem rossz elképzelés!), ahol viszont az elidegenedés sokkal könnyebben létrejön. Érdekes, hogy a válaszadók szerint a gyakorlott felhasználók napi 6 órát töltenek virtuális környezetben! Aki viszont 9 óránál többet van fent, az már függő :)

7 év múlva egyébként természetessé válik majd a virtuális tanulás, ami azért érdekes, mert már most körülbelül 18 millió felhasználót becsültek a válaszadók! 

Saját gondolatként tenném hozzá így a végén, a viccet félretéve:) a komplex tanulási környezet alkalmazása a leghasznosabb szerintem. Tehát így lehet a legtöbb ingert kiváltani a tanulóból, így lehet a legtöbb információval szembesíteni a tanulót, és így lehet a legtöbb érzékszervére hatni a tanulónak. 

Digitális esélyegyenlőtlenség és kockázatok! 5.2

Esély. 

Egyenlőség.

Egyenlőtlenség.

Ez a három szó járta körbe a hetet, különböző összetételekben. Ha az életről kellene beszélgetnünk, talán könnyebb dolgunk lenne. Esély? Mindenkinek van olyan. Más más kontextusban, más más területre vonatkozóan, de azt gondolom, mindenki kap esélyt. Fontos megállapítás viszont, hogy mire kapunk esélyt. Abban soha nem fog tudni megegyezni két ember, hogy az esélyeik összehasonlíthatóak-e, vagy sem, lehet-e azt mondani, valaki nagyobb, valaki kisebb esélyt kapott. Nem tudhatjuk igazán. Ahogy azt sem mérlegelhetjük, ki, hogyan bánik az esélyével. Egyszerűen nem szabad ilyet tenni, hiszen semmi közünk a másik emberhez. 

Amit mi tehetünk, az az esély teremtés. 

Többen gondoltuk a hét elején, hogy sokaknak nincs esélye, mert nem jutnak számítógéphez. Az én véleményem is lassan, napról napra formálódott az ügyben, mára viszont belátom, ez nem kérdés. Hozzá lehet jutni számítógéphez. Azért el kell, hogy mondjam, épp egy csoporttársam tartott egyéb témában előadást, ahol kiderült, Lenti kistérségben bizony elég sok olyan terület van, amit nem fed le Internet. Az a pár ember valóban hátrányból indul, de ha őszinték akarunk lenni, nem 10-20 emberen fog múlni az Infokommunikáció igazi megvalósulása, sőt, azt is ki merem jelenteni, ezek elsősorban idős korú emberek már, akik szerintem nem az első számú célcsoport. 

Az iskolákban tehát van számítógép, olyan amilyen, a könyvtárakban szintén van, a Teleházakban pláne. Minimum heti szinten a leghátrányosabb helyzetű ember is leülhet számítógépezni. Az más kérdés, hogy van-e rá igénye, ideje, na meg ha fizetős internetről beszélünk, meg tudja-e fizetni. 

Szerintem fontos, hogy egy bizonyos határt meghúzzunk. Azokról, akiknek nincs pénze kenyérre, nincs otthona, se ágya, se ruhája, egyszerűen nem érdemes beszélnünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon sok ember nem tud szinte élni sem. Viszont ennek a kurzusnak nem a szegénységről való diskurálás a feladata. Beszéljünk tehát azokról, akik alapvetően rendelkeznek számítógéppel, Internettel, legalább heti szinten, valamilyen intézményben.

Azt hiszem, nem a technika megléte a legnagyobb probléma. Hanem az értő felhasználás! 

Egész héten igyekeztem hangot adni ennek a véleményemnek. Ismerek nagyon szegény családokat, akik alig tudnak megélni, de a gyerekek minden nap tele posztolják a facebook falamat! És ismerem például anyukámat, aki jó körülmények között él, értelmiségi, mégis, nyomtatni alig képes a laptopján!

A kompetenciák, attitűdök, felhasználói alapismeretek oktatása legyen a cél! 

Ahogy próbáltam érzékeltetni, a skála nagyon széles. Nem szabad azt hinnünk, csak a szegény, kevésbé tanult családok gyerekeinek problémája a rossz Internethasználat! Ha szeretnénk felzárkóztatni, akkor a Digitális világ esetében felzárkóztatásra kényszerül idős, fiatal, szegény, gazdag, bárki! Ez megfoghatatlan közönséget jelent. Ami pedig egyet jelent a lehetetlennel! Se pénz, de idő, se szakember nincs arra, hogy minden típusú embert betanítson. Megoldást két dolog jelenthet. Önkéntes alapon szerveződő oktató tanfolyamok, illetve az intézményes, iskolai oktatás keretein belül történő nevelési tevékenység újragondolása (kifejezetten informatikai szempontból gondolok erre, most!). 

Hasonló dolog történt a mobiltelefonnal. Azt sem feltétlenül értő módon használja a többség, csak mivel kevesebb rajta az opció, és igazán megmaradt egyfajta öncélú felhasználásnál, így nagyjából senkit nem érdekel, ki mire, hogyan használja. 

Az internet (okostelefonon, bármin), már más kérdés. Azt oktatni kell!

Itt jegyzem meg az okostelefonnal kapcsolatban, hogy várható tőle egyfajta felzárkózási lehetőség, technikai felszereltség tekintetében! Tehát már ez sem akadály, újra csak mi derül ki: az attitűd hiányozhat!

Többen a csoporttagok közül teljes joggal kritizálták azokat, akik naivnak tűnve, óvatlan felhasználóként léteznek a digitális világban. Én is ilyen, naiv, óvatlan felhasználó vagyok. Olyannyira, hogy még a témahét keretében sem voltam hajlandó egyetlen komoly, oktató jellegű írást elolvasni a veszélyekről, védekezési lehetőségekről. Egyáltalán nem érdekel!

Belém kódolták, hogy nézzek szét, mielőtt lelépek a járdáról, hogy este sötétben nagyon féljek hazamenni, és hasonlók. Azt viszont senki nem kódolta belém, hogy e-mailektől, játékoktól, linkektől féljek. 

Azt hiszem, akinek ez az attitűdje úgy amúgy is hiányos, annak 5-10 év nem elég, hogy óvatosságra nevelődjön.

Annak a csoporttársamnak is teljesen igaza volt, aki felhívta a figyelmét a hitetlenkedőknek, "normális" ember nem néz az Interneten oktató videókat! Még a programokhoz készített segítő videókat, leírásokat sem olvasom el, nem hogy arról szóló anyagot, milyen leveleket ne nyissak meg!

Szerintem ez azért is lehet, mert az Internetezés nem kapcsolódik össze a fejünkben a tanulással. Tehát bármi ami oktat, az unalmas. Itt is!

Kérdés, hogy ez rossz-e? Azért kérdés, mert a SeconLife-ban is Kristóf Zsolt tanárunk annak örült a legjobban amikor a tesztírást játéknak neveztem. Tehát az internet is egy játék, amibe nem fér bele komoly, valós veszély. Szerintem sokak fejében ez így élhet... Nyilván addig, amíg egyszer nem veszik el a "fél élete" egy vírus miatt! Visszatérve, azért nem biztos, hogy ez baj, mert pillanatokon belül meg fogjuk tanulni, és érteni, hogy az Internet remek lehetőség a játékos tanulásra, tehát kár lenne ezt az érzetünket kiölni. 

Annyiban hozott nekem újat ez a hét, hogy a szükséges kompetenciák közé beemelte az óvatosság kompetenciáját. Tehát ha tolltartóról beszélünk, márpedig ez esetben is beszélhetünk, akkor abban legyen írástudás, műveltség, aktivitás, megosztás, eszköztár, no meg tehát veszély érzékelés.

Azt hiszem ez is egy igen tág tér. Már csak ha a veszélyforrások széles skáláját vesszük figyelembe. Arról nem is beszélve, hogy én, póri halandó hogyan védekezhetnék olyan veszélyek ellen, amik ellen még az FBI sem tud? :) Bocsánat, muszáj volt egyszer leírnom, hogy FBI!!! :) Olyan drámai ide, nem? :)

Ha a veszélyekre gondolunk, a legveszélyeztetettebbek a gyerekek. Érdekes, hogy 2010-ben még 9 évesen kezdtek önállóan számítógépezni a gyerekek, ez pár éven belül kiterjed az 5-6! éves korosztályra. Örömmel olvastam, hogy csak? minden 10. gyermeknek vannak pornográfiával kapcsolatos tapasztalatai az Interneten, ahogy a EU Kids Online II A magyarországi kutatás eredményei-ből kiderül. 

Ez az érték jónak számít a kutatásban. Nem tudom, milyen viszonylatban lehet ezt jónak nevezni... Ahhoz képest, hogy egyébként, az utcán ennél több gyermeket ér rossz élmény? Vagy ahhoz képest, hogy egyébként mennyi pornográf tartalom található meg? 

Most jutott eszembe, a veszélyek kapcsán, hogy nekem például még az online vásárlás olyan ijesztő, idegen dolog. Eltekintve attól, hogy a terméket mennyire ismerhetem meg monitoron keresztül, az, hogy megadjam a bankszámlaszámomat, esetleg lakcímemet, számomra bizarr! Furcsa, hiszen kártyás fizetéskor eszembe se jut, hogy az adott üzlet használhatja, feltörheti a kódomat, online vásárlásnál viszont azonnal. 

Úgy vagyok vele, hogy soha nem lehet tudni, annyi rosszat hallani, miért pont ezt ne törhetnék fel?! 

Végül csak eljutottam az Internet adta veszélyek tárgyalásáig, pedig nem állt szándékomban. Írás közben viszont arra jutottam, ez is egy oktatandó kompetencia kellene, hogy legyen! Mármint a védekezés képessége. Kifejezetten furcsa számomra, hogy a digitális tolltartónk, vagy a szükséges kompetenciáinkról szóló hetekben, hogy hogy nem került elő a védekezéssel kapcsolatos tudás, ismeret hiánya és szükségessége?!