Információtudomány, 9.hét 1. bejegyzés Pótlása Kulcsár Zsolt segítségével:)

Konnektivizmus cégen belül?

Sajnos nem vettem részt az előadáson, a videóhoz meg nem jön a hang, így a jegyzetből készítem a bejegyzésemet, valószínűleg ezer kérdés nyitva hagyásával. Kíváncsi vagyok, ha utána bele vetem magam a többiek írásaiba, a második bejegyzésben már képes leszek-e megválaszolni azokat...

Tehát konnektivizmus egy vállalat életében. Kétféle képpen tudom ezt elképzelni. Vagy maga a tanfolyam, továbbképzés folyik ilyen keretek között, vagy esetleg a mindennapi munka? Netán egy-egy kampány lefolytatása?

Mivel a konnektivizmus fogalomkörébe a vizsga, teszt nem fér bele, így aligha tudunk a végén papírt adni a képzés eredményéről, maximum a részvételről. Ez azonban édes kevés, ha komoly pénzek forognak kockán. Így ebből a szektorból kizárnám. A mindennapi munka amúgy is nehéz, időigényes folyamat, de ha jobban belegondolok, szinte így működik, csak nem mondjuk rá, hogy konnektivizmus :)

A dolgozók egész nap kapcsolatban állnak egymással, akár személyesen, akár online, akár egyéb felületek által. Ha jobban belegondolok, személyes munkatapasztalatom alkalmával épp egy projekten dolgoztunk és utólag nyugodtan kijelenthetem, az maga volt a konnektivizmus. Két baj volt vele. Az egyik, hogy nem profin használták, a másik, hogy ha egy dolgozó IKT kompetenciái alacsonyabbak, akkor rengeteg idő, míg felveszi a többiek tempóját. Más kérdés, hogy ez a probléma minden téren fennáll, nem a konnekt. sajátja.

Némi kalandozás utána  gondolataimban, vissza is kanyarodnék a realitás felé.

Tegyük fel, a munkahelyen adott emberek valamilyen célból, önként és dalolva összeállnak, hogy egy tanulási folyamat részesei legyenek, és lehetőleg egy hasznos tudás birtokosaként végezzenek. Komoly problémát fog jelenteni a minőségbiztosítás kérdése, hiszen, ahogy már említettem, vizsgáztatásról szó sem lehet. Sőt mi több, a konstruktív szemléletet is elfelejthetjük, hiszen ragaszkodnunk kell a skálafüggetlenséghez,  a hálózatisághoz, a gyenge kapcsolatokhoz és az önszerveződés, az önálló folyamat biztosításához.

Fontos probléma, hogy ki legyen a facilitátor vagy inspirátor és mikor kapcsolódjon be a folyamatba? Az ő személye kulcsfontosságú, de nem úgy ahogy az esetleges tanuló gondolja.

Tovább gondolkozva felmerül a kérdés, milyen korosztály képes elvégezni egy ilyen kurzust? Ha csak a munkahelyek sokszínűségére gondolunk, tudjuk, milyen színes a korosztály. A nyugdíjasok sajnos híján vannak az IKT kompetenciákkal, nekik külön előzetes kurzus kellene a felzárkóztatáshoz. Persze nem lehetetlen, csak megéri-e?

Fontos, hogy tudás konstruálásról lenne szó, azonban sokszor csak egyéni felismerések történnek, csak a személy a maga tudását egészíti ki, illetve önmagában az alap információk olyan újszerűen hatnak rá, hogy már annál újabb tudást nem prezentál a csoport felé. Akkor ez tudáslétrehozás?

Érdekes kérdés egy ilyen igazi "csapatépítő tréning" esetében, hogy hogyan lesz a vég. Lesz-e folytatása a személyes kapcsolatoknak, illetve a fogok-e tovább kutakodni a tanult témában, esetleg maguknak az eszközöknek a használata folytatódik-e?

Ha megengedtek egy személyes megjegyzést, nekem a hócipőm tele van az egésszel. Nagyon sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, mindenféle bántó megjegyzés nélkül (ezt kifejezetten hangsúlyoznám, nem a tanulótársakat akarom minősíteni), hogy nem alakult ki kötődésem a csoporttársak iránt. Az merült csak fel bennem, hogy blogolnék szívesen tovább, mivel már korábban is sokszor eljátszottam a gondolattal, megosztom az életemet a nagyvilággal, az én stílusomban, ahogy én szeretem :)

De ez meg nem érték... na mindegy :)

Na igen, éppen arra jutottam, hogy azért mégis csak, van csapatépítő jellege ennek a konnektivizmusnak. Pláne, ha a tagok között személyes, mindennapi kapcsolat is van. Viszont felmerül egy komoly probléma. Mi lesz azzal a tudással, ami létrejön? Minden alkalommal újabb konnekt csoport jöjjön létre és alkossa meg remélhetőleg ugyan azt újra és újra vagy ez egy egyszeri alkalom? Mégis mi lesz a közös tudással?

Ha azt mondjuk, a közös tudás kevésbé fontos, a cégszellem javítása a cél, akkor ez egy működő dolog. A közoktatás éppen ezért kizárja a konnektivizmust, hiszen rengeteg akadályba ütközne. Részben az imént felsorolt kérdések merülnének fel, részben egyéb adminisztrációs kérdések, no meg a részvétel... 80-búl 20??? Nem megengedhető, ez nyilvánvaló.

Ha a felsőoktatásra gondolunk és reálisan megnézzük, érdekes végiggondolni, mi különbség van ma a levelezős, nappalis és egyéni tanrendes képzési formák között?

Na nem jogilag, vagy tanrend szerint mondom, hanem úgy valójában, a gyakorlatban.

Eredetileg az ment levelezőre, aki dolgozott, ma már abban sem vagyok biztos, hogy akik ilyen tanrenden vannak, állandó jogviszonyban állnak-e munkahellyel. Sokan két szakot végeznek egyszerre, így az egyiket csak így vállalták be. Az egyéni tanrendesek más kérdés, nekik igazolniuk kell ha jól tudom, a munkaviszonyukat. Kérdem én egyébként, hogy akkor miért nem ezen vannak a levelezősök?

És mi a helyzet a nappalisokkal? Alig járnak órára, főleg, ha kevés a gyakorlatnak meghirdetett kurzus. Nagy létszámú csoportok esetében ez hatványozottan igaz, tehát a részvétel jelentősége elenyésző.

Viszont ha az órai gondolatmenet arra próbált utalni, be kéne vezetni a konnektivizmust a kurzusok hagyományos frontális és gyakorlati munkamenete helyett, azzal csak részben tudok egyetérteni.

A kurzus közepe táján még azt hittem, ez a világ legjobb dolga, és minden óránkat így kéne tartani. Mára másképp látom, minimális szabadságot enged meg, ami a konkrét időtöltést illeti. Nem gondolom elvégezhetetlennek a kurzust, de nem reális ennyire leterhelni a tanulókat. Egy kurzus épp, hogy végigment a félévben így, a két évfolyam alig pár hallgatójával. Én a hétvégékkel együtt 9napot voltam távol, és szenvedek a pótlástól. Kevesebb terheléssel, több rugalmassággal viszont értékes gyakorlatnak tartom!

Visszatérve, reagálhat-e a konnektivizmus a levelezősök és nappalisok közti egyre kisebb különbségre? A kérdés is furcsa. Most a nappalisoknál kéne bevezetni, hogy mi kvázi "többet tudjunk" vagy a levelezősöknél, hogy ne ugyan azt az anyagot kapják meg amit mi, csak írásos formában (mert ha jól tudom most ez megy kb.)?

Vagy lassan hagyjuk el ezt a két formát és legyen egy, amit mindenki helytől, munkától függetlenül el tud végezni? Szerintem nem ez a kérdés. Hanem az, hogy hogyan csinálhatunk egy heti 2órás kurzusból heti 14 órásat? (mert ugye itt minden nap kb. 2 órát kell ezzel foglalkozni!) Komoly eltérés az eddig megszokottól, akár jobb, akár rosszabb... Ráadásul jogos volt a felvetés egyik kedves csoporttársamtól, miszerint akkor ezt kredittel kompenzálni kellene.

Szerintem ez sokkal fontosabb kérdés!

A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus 2

Nos sok idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, de még a múlt héthez szólnák hozzá, megkésve...

Tehát a konnektivizmusról szólt a hét, annak amolyan szakmai megközelítéséről. Amire akkor talán nem mertem igazán kitérni, az a tanári- és egyéb szereppel bíró személyek jelenléte.

Mondjuk már eleve erőltetettnek érzem, így fél év távlatából a tanár szerepét, de ha már minden áron be akarjuk passzírozni a konnektivista munkát intézményi keretek közé, akkor legyen, kell tanár is.
A tanár feladata a szakirodalom szerint a feladat ismertetése, tájékoztatás, nehézségeken való átsegítés, a közeg és munkakultúra megteremtése.

Nem tudom, mennyire szabad kitérni a saját "tanárunkra", de bátorkodom mégis csak beszélni róla, elsősorban azért, mert sok pozitívumot fel tudok sorolni.

Bár elsőre ijesztően sok információval voltunk ellátva, később azt tapasztaltam, ijesztően kevés amit segítségül kapunk. Úgy éreztem, ott vagyok a rengeteg feladattal, amiknek a felét nem értem, nem ismerem, de van egy tanárom, aki teljesen magabiztos. Ebből azt szűrtem le, menni fog! Én ezért is mertem belevágni, mert annyira bízom a rendszerben, hogy teljesíthetetlen feladatokat nem tűznek ki célul. Vagy ha mégis, a csoport vehemensebb tagjai úgy is fellázadnak. Bennük mindig bízom:)

Tehát nekem ez a kevés, de mégis egyértelmű információ abszolút elfogadható volt, úgy gondolom erre nem lehet panaszunk, hiszen aztán a folyamat megadta a kérdésekre a válaszokat, ráadásul a technika ördögét is lassacskán leküzdöttük, pont, ahogy a Tanár Úr remélte.

Kifejezett örömmel tapasztaltam, hogy bár részt vehetett volna a munkában, aktívan kommentelhetett és irányíthatott volna minket, ezt nem tette! Úgy gondolom, nem véletlen, hogy eredetileg egy skálafüggetlen hálózat alapján szerveződik a konnektivizmus, hiszen így is van ez jól! Nem kell ide aktív tanári részvétel! Ami kell, az szorgalom a tagoktól, és alázat. Továbbá nyilván az adatösszesítő táblázat(kizárólag az intézményesített konnekt csoportokba), mint amolyan átformálódott "tanárként" magasodott felénk, és jelezte, hogy állunk. Nekem ennyi navigáció épp elég!

Így aztán felmerül a kérdés, ha nem kell tanár, kell-e más? Kell-e például egy a témához nem értő csoportba szakember részvétele, a nyilvánvaló butaságok kiszűrésére?
Azt gondolom, eredeti felállás szerint nem! Ha ugyanis, én önként és dalolva jelentkezem egy tanulócsoportba, ott az a minimum, hogy ha egy társam szakirodalommal alátámasztva azt mondja nekem, én rosszul írtam valamit, azt el kell fogadnom, ha nem teszem, annyival kevesebbel távozom. Nagyobb baj egyébként nem történik, ez fontos!
Ha pedig egyszerű, nem alátámasztott kritikai megjegyzést kapok, józan ésszel átgondolom, igaza van-e a másiknak. Megint csak, ha ezt nem teszem, egy idő után vagy nem írnak a blogjaimhoz a többiek, mert úgysem "hallom" meg őket, vagy annyival kevesebbel távozom-megint csak.

A facilitátor sem tehet ennél többet. Ő ugye nem tanulóként van jelen. A facilitátor szerepköréből én kifejezetten kizárnám a teljesítés feltételét, azt csak megteheti, ha úgy tartja kedve. Ő valóban a hibás tartalmakra hívhatja fel a figyelmet. Személyes véleményem, hogy kifejezetten figyelnie kéne a résztvevő komfortérzetére, attól nem foszthatja meg egyetlen pillanatra sem. Erre akár a személyes(magán) üzenetbeli korrekció is lehetőséget adhat, vagy a kritika mellett építő, segítő szándékú megjegyzések hangsúlyozása is.

Attól azonban tartózkodnék, hogy egy facilitátor megzavarja a csoporttag jóérzését, elvegye a játszva, szórakozva tanulás élményét a tanulótól.

Fontos kérdés még külső résztvevők mozgásterének meghatározása. Amennyiben egy amolyan "súlytalan" megfigyelővel állunk szemben, az szinte semleges a csoport szempontjából. Kérdezhet, nem biztos, hogy lesz kapacitás az "amatőr" kérdéseire válaszolni. Megjegyzéseket fűzhet a bejegyzésekhez, amennyiben az nem látszik hasznosnak, hamar komoly kritikákat kaphat, ami nyilván visszaveti a külsős aktivitását.
Ha a külsős amolyan igazi szakavatott a témában, nyilván rengeteg információval láthatja el a csoportot, segíthet, remek szempontokat "dobhat" be a munka serkentése érdekében. Azonban talán senki nem felejtheti el, ha nem "igazi" résztvevő, nem is tulajdoníthat magának különösebb szerepet. Nem mondhat komoly értékítéleteket, nem hozhat embereket kellemetlen helyzetbe. Úgy gondolom, alapvetően alázattal kell lennie a tagok iránt, hiszen ő amolyan megtűrt a csoportban.

Akkor van baj, ha a külső megfigyelő nincs se szabályozva, se pedig nem tudja a csoport őt pontosan beazonosítani. Ez komoly feszültségekhez vezet, ami egyáltalán nem szolgálja a csoport érdekeiket.

Mi történhet ekkor? Ha nincs tanár, a csoportkohézió esetleg kizárja, vagy az megy el, aki nem tudja a megfigyelővel megoldani konfliktusát. Ez esetben egyértelmű, hogy az utóbbi verziónak nem szabadna megtörténnie.
Azonban ha tisztázatlan, ki a személy, a csoport talán nem lép, a tagok szenvednek el sérelmeket, a szórakozás érzése könnyen sérülhet. Ez semmiképp se cél. Érdekes kérdés, ha a külsős nem érzi, talán visszább kéne lépnie! Más kérdés, hogy a tanulási folyamat zárt, vagy nyitott. Amennyiben nyitott, nehéz mit kezdeni a helyzettel. A tanár az ilyen esetekre odafigyelhet és beavatkozhat, ha ez ügyben közös megegyezés történik.

Természetesen nem mindegy, hány fős csoportról beszélünk. Minél kisebb a csoportlétszám, annál jobban kitűnhetnek személyes ellentétek.
Egyet biztosan leszögeznék. Olyan esetben, amikor a csoport intézményi keretek között szerveződik, nem egyértelműen önkéntes alapon, akkor mindenképp a tagok jóérzése az első, ebben a tanárnak érdemes már a tanulási folyamat során is biztosítania a résztvevőket, és érdekükben intézkedni.

Másik komoly problémám:

Alapvetően elfogadtam az előre jelzett követelményeket, vállaltam azokat és a táblázat alapján értékelhető is a munkám. Azonban mi van akkor, ha a félév során 1-2 alkalommal napokra elutazom, továbbképzésre, tanfolyamra megyek? Még a tavaszi szünet sem volt teljesen tanulás mentes, örömmel tapasztaltam, hogy azért a csoporttársak s emberek és belassítottak arra az időre, többségében, már-már egymásra való tekintetből!

Na de komolyra fordítva. Én belementem, hogy kipróbálom a konnektivizmust. Azonban konnektivista tanulás az, ahol összesen 9 napot nem tudok elszakadni a félévben, mert annyira lemaradok, hogy sem stressz nélkül nem úszom meg, sem tripla szívás nélkül (elnézést a kifejezésért).

Csak azért merem ennyire személyesre venni ezúttal, mert a lelkiismeretem tiszta, végzem a feladatokat, ahogy tudom, nem tartom normálisnak, hogy nincs lefektetve némi szabadság. Nyilván egy normális konnekt csoportban erre nincs is szükség, hisz a tagok önszabályozó módon működnek, itt azonban erre nincs lehetőség. Nyilván, a lazítás más kérdés, arra mondjuk azt, hogy nem adunk lehetőséget. De egyéb elfoglaltságokra( esetleg igazolt távollétre? Ilyen továbbképzés, tanfolyam, konferencia, esetleg magánút)

Hozzáteszem az első 5 napos távollétem a tavaszi szünetben történt, és még azt is alig tudtam résmentesen pótolni. A második 5 nap részben hétvégére esett, de ugye ez a kurzus nem ismer hétvégét sem.

Nem akarok nagyon belemenni, de az nem tűnt fel senkinek, hogy elvileg hétvégén is tanulni kell? Én például őszintén megfontoltam volna 1-2 nap konkrét szünnap beiktatását heti rendszerességgel, fixen. Amikor semmit nem lehet csinálni (ez ugye nem jelenti azt, hogy nem írhatom meg a blogomat közben, de azt nem tehetem közzé, így más nem marad le, stb. stb. )

Sajnálom, hogy ennyire érzelmes irányt vett az írás, de mivel ez a heti második, az elsőben pedig már megtettem, amit szakmailag a kurzus követelt, így ezt megengedtem magamnak! :)

A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus

Már 2005-öt írtunk, amikor két remek fiatalember megfogalmazta azt, létezik egy tanuláselmélet, melynek alapja a hálózatokban való gondolkodás, vagyis a konnektivizmus. Ez az elmélet, vagy módszertan összekapcsol három, egymástól igazán távolinak tűnő területet. Az informatika, a hálózatkutatás és a pedagógia jól megfér egymás mellett, de nem csak, hogy megférnek, ki is egészítik egymást, olyan további lehetőségeket adva ezzel, mely korábban elképzelhetetlen volt.


Hogy miért fontos ez? Rengeteg oka van!

A konnektivizmus több, mint egyszerű E-learning, vagy távoktatás.
Itt csoportos tudás teremtés jön létre. Vagyis tudás szerzés, tudás feldolgozás, tudás megosztás, és tudás alkotás. Ideális esetben így olyan mértékű hatékonyságra tehetünk szert, mely egyébként egyetlen tanulásmódszertan esetében sem valósulna meg. Továbbá nagy hasznát látom olyan szempontból, hogy dinamikáját, eszközrendszerét, struktúráját tekintve igen közel áll egy modern ember életviteléhez. Szerintem ebben rejlik a titka.

Hogy mi jellemzi elvileg ezt azt az elméletet a gyakorlatban?
Igazán aktív csoportdinamika, mely köszönhető a rövid határidőknek, illetve annak a versenynek, mely kialakul a csoportban. Ugyanis beszélhetünk versenyről, mivel a tagok nem szeretnének lemaradni egy-egy izgalmas vitáról, nem szeretnének lemaradni érdekes eszmecserékről, izgalmas bejegyzésekről, na meg a lehetőségek sem határtalanok, könnyen megeshet, hogy mire odajutok a bejegyzéshez, már minden pontját háromszor kivesézték. Akkor mi marad nekem? Akkor hogyan teljesítem a feltételeket? Akkor hogyan maradok a csoport értékes tagja? ...Na így működik a KONNEKT :)

Elvileg nyílt, áttekinthető információ áramlásról beszélhetünk. Valóban, a lehetőség mindenki számára adott, azonban a küldetés lehetetlen. Még a mi 20 fős csoportunk esetében sem érdemes megküzdeni azért, hogy minden bejegyzést, kommentet, tweetet és egyéb mozgást érzékeljek, sőt, tudatosítsak. Nagyobb létszámú csoportnál ez egyszerűen lehetetlen. Azonban valahol mégis igaz a kijelentés. Valóban, világosan látszik, hol, kik, mit, miért csinálnak.

Nos, a színterekről már rengeteg szó esett, de persze a heti elsőből én sem hagyhatom ki őket. Tehát az eredeti elképzelés szerint heti "x" alkalommal kell blogbejegyzést készíteni, melyeket akár tovább is lehet tematizálni, bizonyos irányok mentén készíttetni. Készíteni kell minimum egyszer, de akár többször is videoblogot, vagyis hanggal megspékelt, online formában közvetített ppt-t. Továbbá hirtelen felmerülő gondolatainkat, reflexióinkat a Twitteren érdemes közölnünk.
Ami pedig a végeredmény szempontjából érdekes, az egy fogalomtérkép készítése, mely jól strukturálja a feldolgozott tananyagot, továbbá jól mutatja, hogyan alakul, bővül a tudásunk.

Nagy port kavar a csoportunkban, a már annyit emlegetett közös dokumentum. Ugye a konnektivizmus egyik alappillére az új tudás létrehozása. Nem csak egyéni, hanem csoportos szinten is. Azonban ez merőben új gondolkodásmódot igényel. Hiszen a résztvevők hajlamosak annyival megelégedni, hogy ők kiveszik amire nekik szükségük van, saját tudásbázisuk bűvül, esetleg még meg is osztanak információkat a többiekkel, de mi értelme még külön dokumentumban rögzíteni, hogy csoportos szinten mire jutottunk?

Számomra például tisztázatlan, hogy ide csak az eddig ismeretlen, új információkat kell-e összefoglalni, vagy az egész tanulási idő alatt felmerülő információkat kéne összegyúrni?

A konnektivizmus egy tanulásmódszertan, mely a hálózatelméletből nőtte ki magát, az én értelmezésem szerint! Mivel már a tanulásban jól használható dologról van szó, így megállja a helyét a módszertanok között, azonban elméletnek nem nevezhető. A hálózatelméletből fejlődött ki, hiszen kénytelenek vagyunk ebben a módszertani kategóriában hálózatokban gondolkozni, apró csomópontokkal összeköttetve.
Mindenki mindenkivel kapcsolatban van, minden információ, minden eszköz, minden tag és minden gondolat találkozik valahol, valamikor. Nem lehet senkitől és semmitől elvonatkoztatni, nem lehet elbújni, nem lehet reakciók nélkül maradni.

A csoport akkor működik, ha legalább páran komolyan vették az elhangzott instrukciókat és feltételeket, így a többiekre is hatást gyakorolva a tagok lényegében egymással tartatják be a szabályokat. Ez kezdetben működik, később viszont kénytelenek vagyunk segítségért folyamodni. Ugyanis szabályozásra, kontrollra minden embernek szüksége van, különben hajlamosak vagyunk elkanászodni. Ráadásul a tanulóktól nem elvárható a konfrontációval járó szabályozás, mások értékelése. Tehát szükség van olyan emberekre, akik abszolút semlegesek a tanulók számára, akik mindenféle véleményezés és kapcsolódási pontok nélkül, gyakorlatilag "szívtelenül" és teljességgel racionálisan megállapítják, adott héten teljesítettük-e a feltételeket. Ez önmagában gondoskodik arról, hogy akik bent vannak, csinálják a dolgukat, akik pedig lébecolnak, kiessenek.
Kell-e ennél több?
Nos, kell.

Mindenképp kell valaki, aki tartalmilag is koordinálja, moderálja a folyamatokat. Értékeli a blogokat, és kommenteket. Ez esetben is azonban nagyon fontos lenne, hogy a (ezen túl így fogom hívni) facilitátor szintén maradjon semleges. Továbbá csak abban az esetben avatkozzon a csoport munkájába, ha azok nagyon kétes útra tévedtek, ami a tartalmat illeti, és minimális segítséggel, terelje őket a helyes útra.

Úgy gondolom, minden további értékelő funkciót a tagoknak áll jogában ellátni, ha éreznek rá késztetést. Mivel mind a blog, mind a Facebook felület, vagy a közös dokumentum, igen kevéssé tudományosnak tekinthető felületek(már ha lehet egyáltalán ilyet mondani:)), így ha vétünk hibát, az minket minősít, ám nincs szükség különösebb külső minősítésre, lévén felnőttekről van szó elsősorban, ráadásul se nem helyesírást jöttek tanulni, se nem fogalmazást.

Úgy gondolom, a facilitátori szerep ellátására érdemesebb 2 vagy több személyt felkérni, hiszen 1 személy esetében nagy a lehetősége nézetkülönbségnek, szimpátia hiányának, bármi egyéb ellentétnek, mely negatívan befolyásolhatja adott tanulók teljesítményét.

Továbbá érdemes előre tisztázni a tanulók és facilitátor között, hogy milyen jellegű lesz a viszonyuk, milyen fokú hierarchiával kell számolni, és hogy pontosan meddig terjed a facilitátor hatásköre.

Óriási pozitívumnak tartom, hogy végre mindenki annyit teljesít, amennyit tud, vagy szeretne, adott szint fölött. Ezt hatalmas fejlődésnek élem meg. Én magam szeretek a minimum fölött kicsivel mozogni, nekem erre van meg a lehetőségem, (nagyon hangsúlyozom!) mindenféle negatív értékelés nélkül, végre! A másiknak viszont meg van a lehetősége magasabb fokú kibontakozásra, szárnyalásra. Végre mindenkinek pont akkora a tere, amekkorát ő magának adott témában, adott időszakban megszab. Ez óriási szabadság, függetlenség, határtalanság (a maga furcsaságával együtt :))

Amit még nem tudtam eldönteni, az az, hogy vajon mi a jobb a csoport összetétele szempontjából. Nem vagyok benne még biztos, hogy egy homogénebb, vagy egy heterogénebb csoport lehet-e a hatékonyabb. Ha magamból indulok ki, a homogénre szavazok, már csak azért, mert tudom, ebben az aligha heterogén csoportban is nehezemre esett megélni, az enyémnél mennyivel igényesebb (tartalmi szempontból főleg) bejegyzések születtek, amik engem komolyan visszavetettek időről-időre.

Egy heterogén csoportban mi történhet? A szakavatottabbak esetleg új nézőpontokkal, látásmódokkal gazdagodhatnak, ismerettel aligha. A laikusok viszont frusztráltak lehetnek, és talán nehezen követnék a hozzáértők magasröptű, túl gyors tempójú beszélgetéseit, viszont rengeteg új ismerettel gazdagodnának.

A homogén csoport kevesebb extra tudásra tenne szert, lassabban haladna szerintem, de egy-egy átvett témát jobban megőrizne.

Na, akkor következzenek a kritikák :)

Ami engem megfogott, azok a belépési feltételek.
Elsősorban felnőtteknek ajánlott tanulástípus, melyen ha jobban belegondolok, nem csodálkozom. Valóban, jelen helyzetben olyan képességeket, kompetenciákat követel, melyeket egy tudatosabb személy képes teljesíteni, vagy akinek már elég munkatapasztalata van, és könnyen felveszi ezt a sokszínű, szerteágazó ritmust.

Viszont. Bízom benne, hogy gyerekeknél is működne, csak lehetőséget kéne rá biztosítani. A gyerekeket gyakran alábecsüljük, pedig tanulékonyak, sokkal rugalmasabbak mint a felnőttek, és képesek teljesíteni. Szerintem csak megfelelő rávezetés szükséges, vagy hozzá kell őket szoktatni, de nem hiszem el, hogy pl. egy önként jelentkező gimnazista ne lenne képes teljesíteni egy felvett kurzust, amit így tartanának. Belerázódna, ahogy mi tettük. Ha én 23 évesen képes vagyok rá, akkor egy 15-17 éves miért ne lenn az?

A belépési motiváció feltétel? Mi ezzel a gond?
Motiválhat valakit a megjelölt téma, de más is. Engem például, ha megengeditek, hogy elmondjam, a vizsga alóli mentesség motivált. Nem szeretek vizsgázni, nem szeretek éppen megfelelni, nem szeretek olyannal szembe kerülni, amit nem ismerek, ha nincs javítási lehetőség. Engem megijesztett a vizsgával szemben állított követelmény, és azt mondtam, a KONNEKT az én személyiségemet ismerve, sokkal könnyebben kivitelezhető.
Így is voltak számomra meglepetések, amolyan önismeretfejlesztő is volt kicsit, de egyébként abszolút megérte, és valóban örülök, hogy nincs min stresszelnem a vizsga miatt. Egyszer majdnem feladtam, de aztán annyira tetszett a gondolat, hogy egyedül végigcsináljam az első éves nappalisok közül, hogy már ez hajtott :)
Kit mi. Nem mindegy? :)

Ami a differenciálást, vagy annak hiányát illeti, nem érzem vészesnek a helyzetet. Szerintem elég rugalmasak voltak az értékelők, én például tudom, hogy az elején komoly hiányosságokkal küzdöttem, ami a számokat illeti, és e felett ők kedvesen és türelmesen szemet hunytak. Sőt. Tehát szerintem azért van lehetőség különböző képpen teljesíteni a kurzust, na és az, hogy tartalmilag senki nem szól bele, elfogadható-e a bejegyzésem vagy nem, az mi ha nem differenciálás? Sőt, több annál. Én ezzel is maximálisa meg vagyok elégedve. A csoporttagok persze véleményeznek, de ez így korrekt, ez kell. Viszont ez korántsem cáfolja meg azt, hogy igenis, lehet így és lehet úgy...

Én azt szeretem ebben a módszerben, hogy itt mindenki az lehet, aki szeretne lenni, ráadásul napról napra tiszta lappal. Ha ma aktív vagyok, aktív leszek, ha holnap nem érdekel a téma, akkor alább adok a minőségnek. Számomra ez remek élmény! :)

Persze ha alább adok a minőségnek, akkor vállalnom kell érte a felelősséget, az is az én munkám, de minden esetre a lehetőség meg van, sőt, a javításra is!

Legközelebb a látszatkonnektivizmusról... folyt. köv.


Felhasznált irodalom: http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1l%C3%B3zatalap%C3%BA_tanul%C3%A1s

Információs társadalom és oktatás, a tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 2

Mindig a csoport mögött haladok két lépéssel, már ami a blogokat illeti. Gondolatban már rég az új hét témájával foglalkozom, főleg, mivel szinte az év eleje óta erre vártam!

Most viszont még muszáj megírnom a heti másodikat. Gondolkodtam, miről lehetne... Azt tudom, hogy az első bejegyzésben a diasor utolsó két diáját tudatosan nem használtam fel, így azokat most mindenképp leírom saját értelmezésemben, illetve megütötte a szememet, hogy a tananyagfejlesztés fölött múltkor könnyedén elsiklottam.

Most tehát, mivel amúgy is nagyon pártolom az efféle törekvéseket, ebbe próbálom jobban beleásni magamat.

Először is tisztázni szeretném a magam számára, mi az a komplementer tanulási környezet. A dián annyi magyarázatot kaptam, ez a problémaközpontú tanulási környezet. Kicsit tovább kutakodva már olyan magyarázatra is ráleltem (itt - nagyon kedves videó segít nekünk a megértésben:)) mely szerint az a tanulási környezet, ahol a tanári és a tanulói aktivitás kiegészíti egymást, és a tanár csak akkor magyaráz aktívan, amikor az indokolt! E mellett azonban a diákokat is hagyni kell aktívan tevékenykedni, egymással kommunikálni, az anyagot együtt, a maguk módján, legjobb tudásuk szerint értelmezni. (hiszen személyes véleményem szerint erre nincs idő az iskolában!)
Ha csak annyiban kimerülne ez a történet, hogy a tantermi keretek között mindenki egyaránt legyen aktív, egyrészt igen kevés változást tapasztalnánk, hiszen 45 perc aligha elég bármire is, illetve akkor maga a módszer is igen hamar érdektelenné válna.
Tehát, a tökéletesebb megvalósulás érdekében szükséges az IKT eszközök beemelése a tanulási környezetbe, a tanulási aktivitásba. A számítógép elsődleges szerepet játszik a történetben, ahogyan például egy interaktív tábla is, amennyiben az valóban jól kerül felhasználásra!

Érdemes elképzelni egy didaktikai háromszöget, melyben a három résztvevő természetesen a tanár, a diák, és a  tanulási környezet.

Nagyon jól látszik, hogy mindenki egyenrangú eszerint az elképzelés szerint. A tanárra épp úgy szükség van, ahogy a számítógépre, és természetesen a tanuló IS központi szerepet játszik a tanulási folyamatban.


Ha azonban a tanulási környezetet kicseréljük az információk halmazára, akkor azt is látjuk, hogy a tudás megkonstruálása, vagyis létrehozása lesz az igazán központi kérdés ez után. Ez a tanulási tudáskonstrukció, mely tehát azt feltételezi, a tanuló képes a tanulási folyamat során a tudást megszerezni, értelmezni, ez által egy "saját" tudást létrehozni, és azt elhelyezni a saját- és a tudományok rendszerében.



Ha tanulásról gondolkozunk, manapság nem szabad megfeledkezni a számítógép részvételéről sem, mely lassan alappillére lesz a tanulási folyamatoknak. Az egyén és a számítógép (én mindenképp azonnal beleérteném ebbe az online jelenlétet és web használatát) olyan erős kapcsolatban lesznek egymással az élet minden területét ide értve, hogy ha tanulási környezetről fogunk gondolkozni, akkor ezt a két résztvevőt érdemes                                  
                                                                   alapelemként megjeleníteni majd.

Ha arra gondolunk, ez a tanulási környezet megkívánja a tanuló aktivitását, cselekvését, akkor fontos átgondolni, mely módszerek, eszközök segítségével érhető ez el.
Jó hatással lehet a tanulókra, ha online környezetben, csoportosan együtt gondolkozva dolgozhatják fel az adott tananyagot, így rácsodálkozhatnak egyrészt arra, hányféle nézőpont létezik, másrészt egy közel azonos jellemzőkkel bíró tanulócsoport sokkal hatékonyabban képes egymást felzárkóztatni, segíteni, hiszen a megértés is könnyebben megy.
Elvileg ilyenre alkalmas lehet egy létrehozott facebook csoportban való részvétel. Nem vagyok benne biztos, hogy ha valamilyen fajta feladat, vagy értékelés nélkül működőképes egy ilyen felületen történő aktív, kooperatív részvétel, de maga az elképzelés támogatandó és lehet, hogy csak szocializálás kérdése.

Nagyon fontos elem, hogy a tanulóknak feladatokat kell kapniuk, vagyis nem csak egy adott ismeretanyagot kapnak az ölükbe, hogy aztán azt dolgozzák fel adott határidőig. Hiszen abból mi következik? Hogy a tanuló, hallgató az határidő előtt egy nappal, válságkezelés címszó alatt próbálja elvégezni a lehetetlent. Ami egyébként ráadásul nem az! Hiszen ha az lenne, akkor a tanuló is igen hamar rájönne, másképp kell hozzáfognia a következő számonkérésnek. Például orvostan hallgatókról nagyon jól tudjuk, ők valóban végig tanulják a félévet, hiszen egyébként teljesíthetetlen a vizsga. Ahol viszont ez nem így van, ott előkapjuk, amit első osztálytól kezdve megszoktuk, és igyekszünk megtenni amit adott idő alatt lehet.

Visszatérve, rendkívül jó gyakorlatnak tartom a folyamatos terhelést feladatok által, illetve azt, hogy olyan mennyiségű feladat legyen, amely szintén rákényszeríti a hallgatót a folyamatos teljesítésre.
Maga a visszacsatolás is egy nagyon fontos kérdés. Remélem nem gond, ha épp a mi Konnekt csoportunkat szeretném példának felhozni.
Itt is megkaptuk a feladatot, hogy adott idő alatt mit kell teljesíteni, ráadásul úgy, hogy azt folyamatosan meg is kel mutatni. Hogy miért működött ez az elejétől fogva? Szerintem két oka volt.
Az egyik, hogy fogalmunk sem volt, mire számíthatunk, tehát ép annyi információval voltunk év elején ellátva, ami mindenkit (aki vállalta) a maximum teljesítésre sarkallt. Sokáig még visszajelzés sem érdekezett a munkánk felől. Mára persze érezzük, hogy van lehetőség lébecolásra, némi csúszásra, és a karakterek száma sincs kőbe vésve, de összességében elmondható, hogy mindenki teljesít, ráadásul jól!

Nagyon jól összehasonlítható, mik a legfontosabb feltételek, ugyanis egy másik kurzusunkon szintén olyan feladatot kaptunk, melyet fél év végéig kell teljesítenünk. Még azt is kérte a tanár(szándékosan nem akarok konkretizálni, még nem szerint sem), hogy időről időre jelentsünk, hol tartunk, sőt, kifejezett kérés volt a folyamatos kommunikáció tanár és hallgató közt.

Mégsem működik a dolog. Pedig elsőre azt mondhatnánk, itt is megvalósult volna a komplementer tanulási környezet, sikeresen. De nem. Egyrészt múlt a tanár személyiségén (ő maga sem szigorú magával szemben, és velünk sem), ő maga sem tartja a határidőket, illetve túl kis feladatot túl hosszú időre adott ki (szerintem).

Tehát egyáltalán nem egyszerű egy igazi komplementer oktatási környezet sikeres véghezvitele!

Fontos része a dolognak a kompetenciáink, IKT eszközökkel kapcsolatos tudásunk fejlesztése, továbbá helyes egyensúly megtalálása önálló- és kooperatív tanulási között.
Fontos elem egy tudásközpontú tanulási környezet megteremtése. Hogy erre miért alkalmas a facebook? Mert minden alkalmazás adott, amely minimálisan szükséges lehet egy élénk csoportos kommunikációban, továbbá maga a környezet igen csak alapszintű. Hiszen a hangsúly nem ezen, hanem a tudásmegosztáson, tudáslétrehozáson, tudáscserén van! Ha pedig eszközök, opciók, lehetőségek elterelik a figyelmet, vagy túlzottan megnehezítik a tudásra való koncentrációt, az elvesz a tudásanyag minőségéből.
Fontos, és jó gondolatnak is tartottam azt, hogy már nem a környezetfejlesztés a legfontosabb kérdés, melybe érdemes pénzt fektetni. Most már az ismeretanyagba, annak minőségi fejlesztésébe sokkal inkább érdemes pénzt ölni. Hiszen ha egy egyszerű facebook környezet alkalmas tanulási környezetnek, akkor minek egyéb felületeket létrehozni?

Érdekes, hogy egy korszerű tanulási környezet értékelés központú kéne, hogy legyen. Azért érdekes, mert a hagyományos oktatási formának is szerves részét képzi az értékelés, már ami a tanulót érinti. Rengeteg értékeléssel találkozunk. Mégsem ez az igazi motiváló tényező. Sőt, én például ha jobban belegondolok, pont, hogy az értékeléstől való menekülés miatt lettem és maradtam tagja a csoportunknak. Itt aligha tapasztaltam értékelést. Inkább csak egymás közt értékeljük az írásokat, ami alapvetően nagyon szimpatikus, hiszen ez egy kommunikációs folyamatban realizálódik, ami rengeteg további lehetőséget nyit meg.

Már az új előadásból kiindulva tudnék reflektálni arra a feltételre, hogy közösség-központú lehetne a tanulási környezet. Nos, mi abban maradtunk, amivel elsőre nem értettem egyet, de aztán beláttam, hogy bizony ez a Konnekt csoport sokkal inkább tartalom-, mint sem közösségi-központú. Így aztán el sem tudom képzelni, milyen az a környezet, ahol a közösség áll a központban, és nem valamely cselekvés, vagy tudásanyag, vagy netán értékelés.

Utolsó kérdésként felmerült benne, valójában mennyire is van szükség egy állandó tanári vagy tutori támogatásra. Nos, én ezt a két típust mindenképp különválasztanám. Tanári támogatásra, mint kiderült, alig ha volt szükségünk. Iránymutatás és alkalmi moderálás céljából mindenképp szükség van rá, ám egyébként úgy gondolom, nagyon nagy mértékben befolyásolta volna mondjuk a mi munkánkat is a Tanár Úr aktívabb jelenléte. Könnyen verseny alakulhatott volna ki a pozitív véleményéért, vagy a negatív kritikái igen csak visszavetették volna az -egyébként szükséges- egyéni önálló, bátor megnyilvánulásokat.

Nos, mivel számomra ez a komplementer tanulási környezet kissé homályos pont maradt, így ezt tetem tisztába, valóban önös érdekből, mivel tudom, a többiek ezt könnyedén feldolgozták már.

Itt az új hét, nagyon érdekes lesz, és egyre érdekesebb, ahogy haladunk a vége felé :)

Információs társadalom és oktatás, A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 1

Sokat beszéltünk arról, miért nem eredményes az oktatás mai formájában. Nem eredményes, hiszen azt tapasztaljuk, a gyerekek alig tudnak valamit, nem tudnak összefüggésekben gondolkozni, és egyébként is, aligha eladható a tudás, amit hosszú évek alatt szereznek meg. Annyi idő alatt, amennyit az iskolában töltünk, talán sokkal több is ránk ragadhatna.

Hogy miért nem túl hatékony az oktatás?

Már másfél millió évvel ezelőtt tudták, a testtel való reprezentálás, minta mutatás volt az első számú tudás megosztási mód, amit utánzással tudtak a tanulók átvenni. Valóban, az utánzás rendkívül fontos. Ha belegondolunk ma melyik az a típusú oktatás, melyben az utánzásnak komoly szerepe van? Ha látunk is mintát, akkor az utánzásra nincs lehetőség, ha meg utánozni kell, akkor kvázi a mintát nem kaptuk meg, csak előadás formájában. Ez egy furcsa kettősség.

Majd átvette a tudásközvetítés szerepét a nyelv, mítoszok formájában kapták az ismereteket a fiatalok. Ez már hasonlít a mai mintára, de nyilván sokkal több időt szenteltek az ismeretek átadására, így alaposabb tudást hagyományoztak át.

És tessék! 50 ezer évvel ezelőtt megjelentek a külső tárhelyek, vagyis a külső rögzített tudás. Tehát ennyi idő óta csökevényesedik az agyunk? Csak mert valahol olvastam, hogy minél kevesebb információnak kell bent megmaradnia, annál inkább csökevényesedik az agyunk. Ha ez így lenne, akkor most rossz állapotban lennénk. Nem vagyunk, vagy legalábbis nem úgy, tehát szerintem az, hogy használunk más információrögzítésre alkalmas dolgokat, az nem baj. Így is van éppen elég dolog a fejünkben.

Mi vagyunk a Homo Interneticus? Minket a hálózati adatbázisok és az elektronikus kommunikáció jellemeznek. Ennyi? :) Nem tudok ehhez mit hozzászólni. Valóban, rengeteg információnk online felületeken rögzül. Viszont tudunk olyan tanulmányról ami ki tudta deríteni hány százalékban beszélünk "offline" és hány százalékban elektronikus úton?

Nem szeretem a tanuláselméleteket, mert behatárolnak. Azt már tudjuk, hogy egyik sem örök és állandó, egyik sem illik mindenkire, egyik sem állja meg a helyét minden helyzetben. Innentől kezdve nem nagyon tartom fontos dolognak ezeket boncolgatni.

Az egyén szerintem pontosan érzi, hogy mikor, és hogyan tud tanulni. Aki nem, az nem őszinte önmagával, vagy tanulással kapcsolatos blokkjai lehetnek, vagyis nehezített terepen jár.
A behaviorista elmélet a viselkedés változását tűzi ki célul. Ez egyfajta minta mutatás, és követés, tehát alkalmas, de nem alkalmazható minden helyzetben.
A kognitivista szemlélet szerint a az információkat rendszerbe kell foglalni, melyeket megfelelő technikákkal kell a meglévő tudáshoz kapcsolni.
A konstruktivizmus a problémákat szeretné elsősorban megoldani, melyeket csoportmunka illetve tanácsadás alkalmával gondol levezetni.

Ezek az elméletek szerintem együtt, egymással működnek. Nem kell mást tennünk egy jó oktatócsomag megtervezésekor, csak ezekből egy jó mixel készíteni. Arra viszont nincs recept, biztosan működni fog-e az adott elmélet az adott helyen, ahova ettük. Ezért számomra nagyon fontos a legfontosabb, általam kreált tanuláselméleti fogalom: A RUGALMASSÁG

Legyünk képesek a tudásunkat oly módon átadni, ahogy arra a tanuló éppen igényt tart.

Az intézményes oktatás talán legnagyobb keresztje a rugalmatlansága. Mondhatjuk, hogy a gyerek jöjjön rá, hogyan kell tanulni, vagy esetleg azt, hogy tanítsuk meg, hogyan kell tanulni.
Szerintem a gyerekek pontosan érzik, hogyan szeretnének tanulni, egyszerűen a rendszer és a tanár rugalmatlanságából adódóan ez nem derül ki, vagy ha ki is derül, az egyszerűen nem valósul meg.

Amíg ez a rugalmatlanság hiányzik, addig nincs miről beszélni. Azok a vállalkozó szellemű tanárok, akik képesek a gyerekek fejével gondolkozni, nyitottan eléjük állni, és változatos módokon tanítani, rugalmas oktatási módszert alkalmaznak, ami szerintem a tudásközvetítés kulcsa!

A tananyagfejlesztésről keveset tudok, saját tapasztalataim alapján nagyon fontosnak tartom. A tananyag struktúrája fontos, hogy frissüljön, ha a törzsanyag nem is módosulhat. Maga a felépítése, a dinamikája, a tanagyag megvalósítási módja ( értem ez alatt a tankönyveket, hanganyagokat, videókat, segédeszközöket) talán fontosabb is, mert maga az információ. Azt a médiából ugyanis nagyon jól tudjuk, megfelelő módon, csatornán bármit "be lehet juttatni".

Nagyon jó felvetés, hogy adott problémát több kontextusban is lehessen vizsgálni. Szinte gyerekenként kéne ránézni adott problémákra, tananyag részekre, feladatmegoldásokra. Mindenesetre minél komplexebb megoldás feldolgozást kínálunk, annál nagyobb sikerrel járhatunk.

A társas, csoportos tanulás egy kifejezetten jó tanulási forma. Időigényes, és rendkívüli figyelmet, energiákat igényel az oktatótól, de megéri. Elsőre azt gondolom, még nagyobb zűrzavar keletkezik a fejekben ilyen munkák során, rengeteg kérdés fogalmazódik meg, idővel azonban a megszerzett információk birtokában a tanulók remekül tudják egymást is koordinálni.

A félév elején határozottan védtem a magam, és a fiatal generációk tanulási szokásait, az ezekben rejlő hiányosságokat, rossz beidegződéseket.
Most visszatér ez a probléma, a dián olvashatjuk, az önálló tanulási készségek, képességek kialakításának fontosságát. Ide sorolnám a belső motiváció kialakítását is. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha az egyén motivált, akkor valójában már bármire képes. Akkor már fele annyi energia a kompetencia elsajátítása, fejlesztése, és egyáltalán az információ elsajátítása. Az iskola pedig hol vállal ebben szerepet? Melyik órán, alkalommal gyakorolnak ránk hatást úgy, hogy a tanulás irányába kezdjen belső hajtóerőnk kialakulni?

Az pedig, hogy az IKT eszközöket tudatosan, a tanulási folyamat támogatására képesek legyünk használni, nagyon jó célnak tartom, valóban, amink van, azt használjuk ki.
Ezek az online tanulási környezetek, melyek eredetileg nem is azok (facebook, SeconLife), rendkívül eredményesek. Valóban, soha nem kötött még le kurzus ennyi időre, és ilyen erősen, mint ez, pedig a téma, bevallom nem is érdekel, Egyszerűen motiválttá lettem téve, utána pedig már a csoportfolyamatok viszik az embert.
Viszont mi a helyzet azokkal, akik nem csatlakoztak, vagy akik kihullottak? A két csoportot fontos külön vizsgálni!
Tehát mi a helyzet velük? Úgy látszik, még az ilyen sok oldalról támogatott, ilyen sokszínű megoldás is tartogat hiányosságokat, hiszen ha ez nem így lenne, mind csinálnánk együtt a kurzust.
Érdemes ezen gondolkozni, hogyan lehetne még több tanulót bevonni legközelebb.

Ha megnézzük az informális-, formális- és nem formális tanulási folyamatokat, az informálisnak van a legnagyobb szerepe. Rengeteg dolgot tanulunk meg iskoláskorunk előtt. Az már önmagában tanúsítja, milyen fontos ez a tanulási forma. Érdekes, hogy éppen erről aligha vesz a rendszer tudomást. Persze nagy része egyetemes, általános tudás, azonban egyénenként annyi plusszal rendelkezünk, mely felbecsülhetetlen lehet egy helyzetben, vagy munkakörben, feladatnál. Ezeket minősíteni, ellenőrizni, felmérni nehéz feladat. Viszont éppen a súlyából adódóan valóban nem elhanyagolható fontosságú.
Nem is értem, talán én látom rosszul az ábrát, de mintha az informális tanulás nem életen át tartó tanulásként lenne feltüntetve?

Na tessék, végre itt egy dia, ahol viszont látom a rugalmasság fontosságát. Úgy látszik, vannak értelmes önálló gondolataim az anyaggal kapcsolatban :)

Tehát ha tanításra gondolunk, érdemes átgondolni a tanuló hátterét, hogy az hogyan befolyásolja a tanulási folyamatot. Ez valóban fontos pont, kultúránként, etnikumonként változik, hogyan lehet hatékonyan átadni az információt. Az is örömmel tölt el, felmerül a gondolat, a tanegységet nem kell maximalizálni, nem az a cél, hogy minél több tartalmat átadjak, hanem hogy minél több tartalmat befogadjanak.
Ez a két folyamat pedig szinte fordított arányban áll egymással. Ha kevesebb információt próbálok közvetíteni, több idő alatt, akkor rugalmasan válogathatok a módszerek és eszközök között, szinte egyénekre szabva közvetíthetem az információt.

Remek dolog, hogy a tanárközpontúság helyett végre a tanulási környezet veszi át a központi szerepet. Miért az a legfontosabb, hogy a tanár mit és hogyan gondol, és hogy ő hogyan szereti átadni? Végre lehetne az a fontos, hogy a tanuló mit szeretne tudni, hogyan, milyen környezeteken keresztül. Mivel azt már tudjuk, egyszerre hallva, látva, csinálva tanulunk a legtöbbet, így érdemes tehát az online, webes eszközök által kitágítani a lehetőségeket és a tanuló mindennemű igényeihez igazodni.

Utolsó gondolatként a tanulócsoportok összekapcsolását emelném ki. Amíg Ba-szakos voltam, sokszor gondolkoztam azon, vajon más egyetemek andragógusai vajon mit tanulnak? Az igény tehát felmerült bennem, de a módját nem találtam annak, hogy ezt megtudjam. Tavaly, első éves Ma-ként már eljutottam odáig, máig nem tudom, hogyan, hogy összehasonlítottam az ELTE kurzuslistáját adott félévemre nézve, az előző egyetemem kurzusleírásával. Így meggyőződtem arról, fél éven keresztül nagyjából hasonló dolgokról fogunk tanulni. Odáig viszont nem jutottam, hogy megkeressem őket, s beszélgetést, tudásmegosztást kezdeményezzek. Motiválatlan vagyok, bevallom.

Mindenesetre ha már a tanulókat így szocializálnánk, hogy tanuljanak együtt, gondolkozzanak együtt, távolságtól, intézménytől függetlenül, az óriási lépés lenne, nem mellesleg, igen csak hamar kiderülne, hol milyen minőségű, milyen sokszínű (vagy épp homogén) tudást biztosítanak számunkra.

Érdekes lenne, ha a tanulók ilyen szinten összefognának.

Ezzel zárom heti első bejegyzésemet, majd innen folytatom :)

Virtuális távoktatás: Olasz nyelvtanfolyam csoportmunka

Újabb témahét, újabb csoportmunka. Nagyon élveztem, Zsófival és Zsókával remekül együtt dolgoztunk! Olvassátok szeretettel a művet, mely egy olyan csoportmunka eredménye, ahol mindenki annyit tett bele, amennyit tudott és ahol ez nem jelentett gondot :)

Olasz nyelvóra szervezési lehetőségei távoktatási rendszerben a rendelkezésre álló eszközök didaktikai sajátosságainak ismeretében

- Tanári továbbképzés

1.) A távoktatás keretrendszerei

   Cél:  Közösség-, tartalomszervező felületek megismerése, melyek keretet adnak, illetve kiindulópontként szolgálnak a tanulási-tanítási folyamatban tanárnak és diáknak egyaránt.

FACEBOOK (3 órában):  

• Konkrét ismerettartalmak:
• Profil-szerkesztés, biztonsági beállítások
• Megosztás mikéntjei (post, like, comment stb.)
• A tanulók, a tanyagot kiegészítő Facebook alkalmazások megtalálása
• Mások profiljában való navigáció, az ott találtak pedagógiai/andragógiai felhasználhatósága (öncélúság elkerülése)
• Group/csoport létrehozása, szerkesztése - tanulók, képek, témák, leírások hozzáadása, open/nyitott group előnyei
• Különböző funkciók használata (szavazórendszer, esemény létrehozása stb.)
• Összefoglalás: módszertani áttekintés a Facebook-ról, mint tanuló közösség szervező-, keretrendszerről

• Főleg a közösség, a csoport, vagy csoportok szervezésére alkalmas, ami minden oktatási folyamatban elengedhetetlen, főleg ha tevékenykedtetni akarjuk a résztvevőket. Ehhez szinte minden eszközünk adott. Group-ot/csoportot érdemes létrehoznunk a csoportunknak, ami akár lehet a tanulók nyelvi szintjétől függően rögtön az adott idegen nyelven is (olaszul). Mindez alacsonyabb szinteken is megvalósítható, főleg, ha tudjuk, hogy tanulóink már ismerik a facebook-ot, tevékenyek rajta, mivel így saját anyanyelvükön, vagy a tanulttól eltérő idegen nyelven ismerik a felület által használt kifejezéseket, és főleg azok jellemző helyét. Érdemes egy előzetes felmérést készítenünk a Facebook használatáról tanulóink körében, erre rengeteg szavazó rendszer áll a rendelkezésünkre már a Facebook-on belül is.
• A tevékenységet segíti a Facebook-on, a magas kompatibilitás más felületekkel, így szinte bármi megosztható rajta, így ad keretet is a tanulásnak, hiszen összefoglalójaként is működhet a létrehozott produktumoknak.

MOODLE (3 órában):

• Konkrét ismerettartalmak:
• A moodle keretrendszer szerkesztése, a szabad szerkesztés előnyei - ergonómiai tényezők figyelembe vétele
• A közösségszervezés lehetőségei: fórum létrehozása, csoportok alkotása - csoportok részére külön szerkesztendő felület létrehozásas a produktivitás elvét figyelembe véve
• Tartalom
• szövegdobozban - a lényeg kiemelése,
• mint feltöltött word dokumentum, excel táblázat, powerpoint bemutató, pdf formátumú dokumentum (változtatás elkerülése - a kreativitás háttérbe szorítása)
• Alkalmazások beágyazása a moodle keretrendszerbe - módszertan:
• a tanuló rendszerből való kiindulása(a feladat ismertetése),
• kivezetése belőle (alkalmazások),
• a folyamatos visszatérés (konzultáció a haladásról, segítség nyújtása a tanár részéről),
• majd a visszavezetése (értékelés lehetőségei)

• Kevéssé jellemző, hogy keretet szolgáltatna a közösségi cselekvéshez, azonban több ilyen funkcióval rendelkezik (pl.: fórum, vagy ha szerkesztői jogot adunk a tanulóknak csoportonként különálló felületen egy-egy téma feldolgozására alkalmas - nyelvoktatásban így jól feldolgozható témák: önmagunk bemutatásának lehetséges szempontjai, ehhez jellemző szavak és kifejezések gyűjtése).

• A moodle felülete is alkalmas más programok beágyazására, például a WEB 2.0-s alkalmazásokat itt gyűjthetjük a rendszerből kivezető linkekkel, hozzájuk azonban a moodle rendszerén belül mellékelhetünk segédanyagokat, útmutatókat, értékelési szempontokat, illetve maga az értékelés is könnyen megoldható a rendszeren belül. Utóbbi esetben látható, hogy valóban, milyen jó keretet nyújt a tevékenységeknek, hiszen innen indul ki, és itt fejeződik be.  
• Könnyen, és szabadon szerkeszthető felület, így sokkal könnyebben oda lehet figyelni az ergonómikus kialakításra, mint egy már adott felületen. Törekedjünk a lényeg kiemelésére, az átláthatóságra, az olyan vizuális kiegészítésekre és motiváló beilleszthető lehetőségekre, mint a képek, az oktató videók.

2.) A tananyag szerkesztésére alkalmas programok/programcsomagok

    Cél: A résztvevők megismertetése olyan széles körben elterjedt  tananyag szerkesztésre alkalmas programokkal/programcsomagokkal, melyek szinte bármely felületen online megoszthatók, és könnyen hozzáférhetők.

PDF formátumú dokumentum - a szerkesztés levédése (biztosan jó?)

Mentés korábbi program verzióban - mindenki meg tudja nyitni.

a) Offline használatú programok

MICROSOFT OFFICE WORD (2 órában): Dokumentumszerkesztés - A szövegszerkesztő programokkal készített dokumentumok jellemzői, és a Microsoft Office Word 2003 valamint Microsoft Office Word 2007 programok használatának megismertetése.

MICROSOFT OFFICE EXCEL (2 órában): Táblázatszerkesztés - Bemutatjuk a táblázatkezelés, az Excel 2003, illetve 2007 használatát.

MICROSOFT OFFICE POWER POINT (2 órában): Prezentáció készítés - Bármelyik általános munkahelyi környezetben, de első sorban az oktatási folyamatban az egyik legfontosabb szerep a Power Point kezeléséé. Az alapvető bemutató szerkesztési funkciók, használati tudnivalók bemutatására kerül sor.

b) Online alapú szerkesztő programok

GOOGLE DOCS (3 órában): A dokumentum készítés második szintje, a megosztott dokumentumok szerke sztése. Megismerése lehetőséget nyújt mind az oktatók közötti munka egységessé tételére, és megosztására, mind az oktató és tanuló, tanuló és tanuló együttműködésére. Alkalmazása páros munka, illetve csoportfeladatok létrehozását teszi lehetővé, és hatékonnyá.

GOOGLE DOCS PREZENTATION (1 órában): A Power Point prezentáció szerkesztő program, és a Google Docs megosztott dokumentum alapjaira épülve a megosztott prezentáció készítésére alkalmas program megismertetése. Segítségével szintén a csoportumnka, a közös godnolkozás valósítható meg az oktatók, és a tanulók között is.

3.) A keretrendszerekbe beágyazható alkalmazások

    Cél: A cselekedve tanulás megvalósítása az interaktív játékok, a virtuális környezetek nyújtotta lehetőségekkel.

SECOND LIFE (6 órában): A távoktatási formában különösen jelentőssé válik az online környezetek minél szélesebb skálájának megismerése, és felhasználása. Erre kiváló példát jelent a Second Life megismertetése, melynek virtuális környezete felhasználható oktatási célra is. Nem elhanyagolható szempont a játszva tanulás, illetve a tanulási folyamat érdekesebbé, figyelemfelketőbbé tétele.

• Konkrét ismerettartalmak:

• A tanulók fedezzék fel az első lépéseket, úgy mint avatarjuk mozgási lehetőségeit, az oktatásra kialakított teret.
• Fontos, hogy az oktató ekkor már magabiztosan mozogjon ebben a virtuális térben, a tanulókat pedig olasz nyelven fogadja, mintha csak tanórán találkoznának
• Fedezzék fel a tanulási lehetőségek határtalanságát:
• közös séta során gyűjthető szóanyag (állatkerti séta, kiállításon való részvétel)
• páros munkák által gyakorolható szituációk
• vetítő felület által behozható online felületek, videók
• olasz nemzetiségű felhasználók bevonása a tanulási folyamatba
• virtuális játékok felfedezése (úgy, mint “kérdező kocka”)

A SecondLife kitágítja a teret. Amit egy tanteremben csak elképzelhetünk, azt virtuális környezetben máris láthatunk. A páros munkák megszervezése, lebonyolítása jóval gyorsabbá válik, hiszen a virtuális tér hatalmas, korlátlan és rengeteg lehetőséget rejt magában. Mivel hang alapú beszélgetésre van lehetőség, így a nyelv gyakorlása maximálisan támogatottá válik, egy órában olyan távlatokat járhatunk be, ami egy hagyományos tanteremben sem a tér, sem az oktató korlátai miatt nem lehetséges.

MINDMASTER (2 órában):

• Brainstorming módszerének teljes kiaknázását jelenti az alkalmazás, mivel egyszerre akármennyien szerkeszthetik. Ebből adódik hátránya is, mivel nehezen moderálható a folyamat közben. Remek felvezetést jelenthetnek egy ilyen feladathoz a Moodle-ben elhelyezett, vagy a Facebook-on postolt érdekes anyagok, vagy egy gondolatébresztő prezentáció. Levezetésként fontos a közös megbeszélés, akár a közös alkotás átgondoltság-, áttekinthetőség érdekében való átszervezése, strukturálása, a lényeg tanár általi kiemelése.
• Továbbá rendkívül jól alkalmazható személyes szótárként való használatra. A tanulók óráról órára témakörönként rendezhetik, gyűjtögethetik a legújabban megismert szavakat, kifejezéseket. Nagyon eredményes lehet, hiszen a tanuló a kurzus végén kap egy online szógyűjteményt, továbbá kap egy képet arról, mekkora ismeretanyaggal bővült a tudása, nem mellesleg jól lekövethető, hogyan válik egyre komplexebbé a tudás. A tanár számára nyitottá tett fogalomtérképek szerkeszthetők, így oktatónk korrigálhatja tévedéseinket, amelyre egy papír alapú szótár esetében aligha vanlehetőség

INTERAKTÍV JÁTÉKOK (3 órában)

Érdemes a tanulókban erősíteni a játékos tanulás élményét. A játék során ugyanis alig észrevehetőek a tanulással járó nehézségek, gátlások. Játszva megtanulni a számokat, színeket nagyon jó módja egy nyelvi kurzus megalapozásának.

• A játék alkalmazása
• Ezeket a játékokat általában gyerekek játszák, de a nyelvtanulás kezdetén egy felnőtt is épp olyan kezdetleges tudással rendelkezik, mint egy gyerek. Érdemes tehát kisebb célokat kitűzni. A játékok tökéletesen alkalmasak arra, hogy olasz nyelven, a legegyszerűbb számítógépes utasítások szavain túl megtanulják a zöldségek, állatok számok, olyan kifejezések neveit, melyek mindenképp hasznukra válnak.

• További segítség, hogy a játékok magyar nyelven is megtalálhatóak, így ha elakadnak, érdemes a magyar felületen is regisztrálni és máris kiderül, mit nem értenek.
• Az ellenőrzés is könnyedén megoldható, hiszen ha meg akarunk róla győződni, alkalmazzák a játékot, és haladnak benne előre, akkor követeljünk időről időre fotókat az eredménytábláikról. Ez könnyedén megoldható pl. a Ctrl+p gomkombinációval is.

• Páldák:
• farmerama.it
• Olasz szókincs: http://kvizpart.hu/kviz/idegen-nyelvek/olasz-szokincs
• Olasz nyelvtan: http://kvizpart.hu/kviz/idegen-nyelvek/olasz-nyelvtan
  

4.) A konzultációk lefolytatására lehetőséget adó programok:

    Cél: A tanulókat távoktatási környezetben sem szabad magukra hagyni, szükséges folyamatosan konzultálni velük, ismertetve a feladatokat, a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközöket, és azok használatát, a módszertant.

SKYPE (3 órában):

• Konkrét ismerettartalmak:
• A skype telepítése
• A profilunk szerkesztése
• Tanulók megtalálása felhasználónév, e-mail cím, stb. alapján
• Tanulók felvétele partnereink közé
• Kapcsolatfelvétel a tanulókkal: írásban, hang alapú hívással, hang és videó alapú hívással - mikrofon, webkamera csatlakoztatása a számítógépünkhöz, beállítások, használat
• A tananyag tartalmak elkészítése előre, bemutatásuk - A teljes képernyő megosztása a tanulókkal

• A konzultációk megszervezését érdemes a keretrendszereken belül intézni, például demokratikus szavazás formájában. Érdemes pótlásra is biztosítani időpontot, főleg felnőttképzési szituációban.
• Videóhívásnál igyekezzünk nyugodt körülményeket teremteni magunk körül. Figyeljünk ugyanúgy oda viselkedésünkre, kinézetünkre, mintha jelenléti oktatásban lennénk, hiszen ebben a szituációban ugyanúgy látja a két fél egymást.
• A képernyő megosztásnál is érdemes odafigyelni, hogy tanári, szakmai mivoltunkat kihangsúlyozandó semleges háttérképünk, ikonjaink legyenek, melyeket a tanulók ugyanúgy látnak, és ezek alapján képet alkotnak róluk. Nem mindegy, hogy ez a kép milyen mintát képvisel.

Internet és értékrend, Internetezés és kultúra, Divatos tévképzetek 2

Part 2.

"Lerágott csont."

Ez "hangzott" el a héten az egyik csoporttárs szájából és nem igazán érthetetlen módon, sokunk egyetértett vele. A kurzus -szerintem- elsődleges célja egyfajta szemlélet teremtés. Annak a szemléletnek a megteremtése és formálása bennünk, hogy az internetet segítségként, örömforrásként, munkaeszközként hívjuk segítségül a mindennapjainkban.

Azt érzem, aki erre vevő volt, abban ez a változás megtörtént.

Innentől kezdve az új ismeretekre, tudásra, nem utolsó sorban gyakorlati tudásra várok. Ezzel szemben ennek a hétnek a témája nem igazán ilyen. Sokkal inkább kétes, nehezen értelmezhető, pontatlan kutatások véleményezése, megbeszélése, kiértékelése történt, mely hova vezetett? Vagy meglepődtünk, vagy nem az eredményen. Ennyi.

Így tehát nem is tudtam neki kezdeni a heti másodiknak. Egyszerűen azért, mert nem éreztem, hova lehetne ezt fokozni.

Most azonban sikerült 2 olyan kérdésben anyagot találnom, mely talán érdekes lehet, új színfoltja a témahétnek.

Internet és Tudományos tudás 


Az első a Tűt a szénakazalban: érték és tudás az Interneten, Ropolyi László tanulmánya.

Az első mondat keltette fel az érdeklődésemet:

"Az Internet-használat mindennapi tapasztalata szerint az Interneten javarészt értéktelen
információmorzsákat, gyakran teljes mértékben értékelhetetlen összefüggés nélküli
ismeretdarabokat találunk. Az érvényes, tudományosan megalapozott tudás eltűnik
az értéktelen információk tengerében."


Úgy hangzik, mintha ez lenne maga a legnagyobb tévképzet. Nem? :)
Számomra ez a mondta elsőre túlzó, előítélettel teli, negatív megállapításnak tűnt, ezért határoztam úgy, mindenképp tovább olvasok.
Azt olvashatjuk, hogy az internet a kommunikációk aktív ágense, vagyis közvetítő eszköze, platformja. Viszont ez nem elég Ropolyi szerint, ezen kívül ugye közösségeket is létre lehet hozni általa. Továbbá kulturális közegként is szolgál, de ez szintén, állítólag nem elégséges. Ezzel egyet tudok érteni, ha arra gondol, az internet nem lehet az egyetlen tér, ahol a kultúra létezhet.
Azt is olvashatjuk, egy új emberi létforma létrehozásában lesz aktív szerepe az internetnek. Ez a honlapokat jelentené. Vagyis ezen túl a személy nem csak mint önmaga láttatja önmagát, ezen túl létezik egy e-portfólió vagy személyi honlap, mely mutat minket, magunk helyett. Lehet azt gondolni, hogy ez a vég, de nem az!

Nem lehetünk ott mindenhol, márpedig kellene. A honlapunk dolgozik helyettünk, szolgáltatja ismereteinket, tudásanyagunkat, elképzeléseinket, akár e-learning felületként is szolgálhat tanulók számára, vagy irodalomjegyzékként.

Az, hogy egyfajta hálólét van kialakulóban, nem újdonság. A hálózatban gondolkozás nem új keletű, sokan foglalkoznak ezzel. A hálózatiság, globalitás jellemzi világunkat, tehát a hálózatban részt kell vennem, aktívan, és a megfelelő eszközök használatával. Ami az értékrendünket illeti, kénytelenek vagyunk átállni arra, a bekapcsoltság, a jelenlét és követés létfontosságú kérdés, sőt mi több, értékként kell rá tekinteni!

Ami a háló-világban érdekes, az az, hogy nem életképes a természeti, társadalmi jelenlétünk nélkül.

Ami a gondolkodásmódot illeti:
"A hálózatosodás hálózati gondolkodásmódot igényel. Egész egyszerűen: az átlagember egy adott probléma megoldásához a probléma környezetéből öt, maximum tíz következmény átgondolásával, figyelembevételével tud dönteni. A hálózati gondolkodásra képes elme egy másodperc tört része alatt a probléma térben levő összes kapcsolódási pontját azonnal látja. Térbeli folyamatokban, globális rendszerekben képes létezni, gondolkodni."
(erről itt olvashatsz bővebben)

Találtam egy megállapítást, mely az első, kiemelt gondolatra utalna. Létezik a magas kultúra és a populáris kultúra. A kettőt ellentétbe is lehetne állítani egymással, én nem tenném. A populáris táptalaja a magas kultúrának, támogatja, segíti, kritizálja. A magas kultúra sem a populáris ellensége. Arról nem is beszélve, ezt az első blogomban is írtam, soha nem lehet tudni egyes személy, csoport milyen értékű művet hoz létre. Lehet, hogy a populáris kultúra aktív tagjai, és öntudatlanul hoznak létre hirtelen valamit, ami aztán a magas kultúra részét fogja képezni. Én látok átjárhatóságot a kettő között.

Utolsó gondolat innen: a tudományos tudás háttérbe szorulása. Azt remélem, a rengeteg kommunikáció, ismeret megosztás, véleménycsere azt eredményezi majd, hogy praktikus, hasznos, a mindennapi boldogulásban értékelhető tudás fog felhalmozódni. Hiszek abban, hogy ember és ember, a tapasztalatai és beszélgetései által olyan értéket tud létrehozni, mely talán csak az egyén számára realizálódik, mégis értékesebb mint valamely tudományos információ birtoklása.

Internet és virtuális emlékhelyek

Egyre többen dolgozzák fel a gyászt az interneten. Ez rengeteg reakciót vált ki belőlünk, hiszen mindenkit érint.
Felmerülő kérdések, amik nekem eszembe jutottak:
- gyászoljunk-e nyilvánosan egy személyt/állatot az interneten,
- toleráljuk-e a gyászoló nyilvánosság előtt zajló viselkedését,
- meddig lehet egy elhunyt személyt "éltetni" az interneten?

Most találkoztam azzal, léteznek virtuális emlékhelyek. Talán ez a megoldás. Hiszen rendkívül kellemetlen lehet, ha egy elhunyt személyt akár hónapok, évek múltán is viszont látunk, mert ismerősünk még nem tette túl magát a hiányán. Ezek az emlékhelyek talán megfelelő, zárt, nem nyilvános! teret biztosítanak a megemlékezésre, gyászolásra.

Érdekes információ, hogy akár verseny is kialakulhat a gyászolók között, úgy, hogy adott elhunyt személyt ki említi, posztolja többet, vagy az emlékhelyen ki gyújt érte több gyertyát.
Ez azért megmosolyogni való, mert anno nagymamámékon mosolyogtam, hogyan versenyeznek a testvérek, ki látogatja többet a sírt, ki visz nagyobb koszorút.

Jól látjuk, nem nagy a különbség, az emberek hol "vannak", idővel nem tudják leplezni valós személyiségüket. Illetve nem is a személyiségről van itt szó. A szokásokról, hogy szokás mutatni, ha gyászolunk, szokás mutatni, ki gyászol jobban, szokás részvétet kivál(t)atni és nyilvánítani. Hogy mikortól helytelen a megnyilvánulásunk, arról nem mondanék ítéletet...

Ami viszont egy érdekes kérdés, miért mennék egy virtuális emlékhelyre gyászolni, amikor a közösségi oldalakon szocializálódtam, és éppen az "éltet", hogy megosszak, láttassam magamat, az érzéseimet, és arra azonnali reakciót kapjak!
Tehát a közösségi oldalaknak orvosolniuk kell ezt, és állást kell foglalniuk, a tekintetben, mi a teendő egy elhunyt profiljával. Természetesen már van rá megoldás, én arról beszélek, amikor a család nem jelzi a halált, és a profilból egy megemlékező, egyirányú kommunikációs felület válik.

A probléma úgy érzem létezik, valós! A temetőben ugye felkeresem a sírhelyet, gyászolók, nem kell beszélgetni senkivel, nem váltok ki reakciót senkiből, és alig tud róla valaki. Ez egy személyes, magán jellegű dolog. Volt. Eddig.
Nem akarok ítélkezni! Viszont ez egy igazi értékrendbeli változás, kérdés, mely mindenképp érinti a társadalmunkat. Tartozik az egész világra a gyászom?
Külön fontos kérdés, hogy mi zajlik le abban a személyben, aki a közösségi oldalon kommunikál a halottal. Ez sem egy megszokottá vált viselkedésforma. A hálózatban aktív, élő személyek vehetnek részt, mégis, vannak akik kísérletet tesznek arra, elhunyt szerettüket továbbra is éltessék, a közösség aktív tagjaként tartsák meg.
(akit a virtuális emlékhelyek mivolta érdekel, itt tud utána olvasni)