Eltelt az első hét. A KONNEKT csoporttól hangos a facebookom, és nehezen bírom :)
Mégis, örülök, mert már az első héten sok új dolgot megismertem, fogalmakat, embereket, technológiákat, gondolatokat. A második bejegyzés feladata összegezni a hét tanulságait, beszélgetéseit.
Először is, a világból is kikerget ez a http://www.donothingfor2minutes.com/ izé,a mit 10 perce képtelen vagyok teljesíteni és még mindig a tenger halk morajlása idegesít miközben írok :) ...kikapcsoltam. Nem ment, felvállalom na!
Szóval elkezdtem, igyekszem, bár több akadályba is beleütköztem már. Példának okáért tartok tőle, hogy rosszul töltöttem ki a táblázatot az adataimmal, de itt megvallom töredelmesen, azt se tudom, hol az a táblázat! Értem Én, hogy "gúgl doksi" :) de hol van az, és hogy találom meg, ami nekem kell? Kicsit most túlzok, de valahogy mégis ez a helyzet. Pozitívum ellenben, hogy az Én egyetlen kicsi NetBookom olyan szuper, hogy gond nélkül megbirkózott a SL nehézségeivel, bírja a gyűrődést! Továbbá haladok a blogok olvasásával, amellett, hogy őszintén nem értem, egyesek hogy bírják idővel és energiával, hogy 30-40 részes kommentelésekbe mennek bele egy-egy fórum kapcsán. Ami tehát engem illet, írok, olvasok, ha eszembe jut, még twittelek is :)
..közben azért az információs társadalom égető kérdéseivel is foglalkoztam, de mit ad Isten, a virtuális lét sem más mint a papír alapú...a gépen írt jegyzetem lecsalta időközben az általam írtak felét. Ez felér egy papír alapú jegyzet megrongálódásával, elvesztésével, elszakadásával. Vettem tehát az akadályt, nincsenek itt nagy meglepetések! :) Gondolkodóba estem, jegyzet hiányában miről is írjak, ha nem akarok abba a hibába esni, hogy társaimat követve, én is megírom, hogy telt a hét. Szeretnék valami újat...
Így megírom Nektek, milyen tapasztalatok értek első munkahelyemen, amit egyébként már elhagytam, de ez nem érdekes.
Nos oda(Magyar Kerékpáros Klub http://kerekparosklub.hu/ ) kerültem gyakornokként, pár hónapja, mondván, hogy bármiben szívesen segítek nekik! Én aztán értek mindenhez. Számítógépet kezelem, exelebe pillanatokon belül visszaszokom, sőt, mi több, jeleztem még ilyeneket is, hogy tanulmányaim kapcsán hasznos lenne számomra, ha akár kutatásokat is elemezhetnék. Hál'Istennek, hogy ilyesmire már nem került sor. Ugyanis, mint kiderült, édes kevés amit én "tudásnak" hiszek. Dobálóztak nekem "folderekkel", "molinókkal", "flashmobokkal"(ezt mondjuk hamar megfejtettem), sky-pal, ilyen videóizével, meg olyan expókkal. Csak kapkodtam a fejemet. Borzalmas élmény volt az egész. A lényeg. Már ott elakadtam, hogy nem tudtam rendesen megcímkézni a borítékokat, mivel az tiketteket nem tudtam a gépemen rendesen beállítani. Kérdem én, hol versenyképes a jelenlegi tudásom, ha egy etikettet nem tudok kinyomtatni? Holott amennyire én tudom, ezt talán még egy ECDL vizsgán sem követelik meg, pedig egy asszisztenstől alap kérés lehet. Információs társadalom? Lehet, de akkor engem kikerült. Csak gyakornok voltam, a legalapvetőbb, legegyszerűbb feladatokat kaptam meg, és mégis, vért izzadtam. Komoly fáradtságba telt, mire mindent megértettem, mire rájöttem, miről beszélnek:) Volt egy "kolléganőm", aki rendkívül tájékozott volt, mindenféle internetes tevékenységekben. Mondanom se kell, milyen rosszul éreztem magam mellette. Végül is a munka során megismertem a http://www.joomla.org.hu/ honlapszerkesztőt, sőt, Admin! voltam a felületünkön, és a regisztráltakat kezeltem. A lényeg az, hogy e kurzus kapcsán, sőt most, az írás következtében jövök rá, milyen fontos, hogy ezt a lemaradásomat behozzam! És nem lehetetlen. Valószínűleg kétszer annyi energiát igényel attól,akit ez nem érdekel (mint engem), de muszáj. Akkora élmény lesz, ha a következő munkahelyemen a hétindító hétfői megbeszélésen végre én dobhatok be új ötleteket kapcsolattartás, ügyféllel való kommunikáció, vagy csapat építő esemény kapcsán :)
Ráadásul be kell látnom így utólag, hogy maga az attitűd elsajátítása nagyon fontos. Hogy gondolkodj internetben! Hiszen például egy ilyen Klub, mint a fent említett, mely egyébként egy civil szervezet, folyamatos kapcsolatban van nemzetközi testvérszervezeteivel, folyamatos információ frissülésre van szüksége, melyre lehetőséget ad az a számtalan új felület, melyekkel most ismerkedem. tehát például egy ilyen munkahelyen, hogy az új szavainkat is használjam, web 2.0asnak illik, és egyben hasznos lenni :)
Hogy mi a helyzet az információ megosztással? Vegyük azt a helyzetet, hogy nem saját információinkat kell megosztanunk. Mert ahogy láttam, legtöbbünk ebben gondolkozott. Pedig mi a helyzet, ha egy szervezetben felmerül az igény, kapcsolatot kéne ápolni hasonló szervezetekkel, illetve megvalósítani egyfajta együttműködést, kommunikációt. Itt a kerékpáros klubban egy elég érdekes kettősséget figyelhettem meg. Egyrészt az egyik srácnak az volt a fő feladata, hogy ápolja tehát a nemzetközi kapcsolatokat, mégis, ha nemzetközi trendeket akartunk ellesni, vagyis, hogy például a holland egyetemek hogyan oldják meg a kerékpárok tárolását, vagy milyenek Dániában a kerékpáros utak, azt körülbelül a honlapról tudtuk lelesni. Vannak törekvések együttműködésre, közös kampányokra, de nem érzem, hogy az információ megosztás jól működne. Hozzá kell tennem, az alap felállás az volt, hogy mi nem adunk semmit, mert mi úgysem tudunk semmit, hanem csak kérdezzünk, lessünk el mindent, és hasznosítsuk. Érdekes meglátás, egyrészt önző, másrészt kishitű. De talán a szakmai zsűri azt mondaná, sajnos mégis ez a helyzet.
Kérdezem a kedves olvasót, tud esetleg valaki olyan példáról, amikor egy cég, szervezet birtokában biztosan van/volt hasznosítható tudás és megosztotta vagy épp a világért se osztotta volna meg azt????
Emellett viszont elmondhatom, az MK napi felhasználója a Google Docs-nak, a Google Naptárnak, és a Skyp-nak. Viszont megdöbbentett, mivel testközelből ezt itt tapasztaltam először, hogy milyen tömérdek mennyiségű email váltás megy végbe naponta. Kezelhetetlen mennyiségű. Több valóban hasznos információkat tartalmaz, azonban ezekkel kapcsolatban fontos problémaként merült fel, hogy sem a tárgy sor nem szerkeszthető, sem más, annak érdekében, hogy egyértelműen kategorizálni lehessen a leveleket, azaz címet lehessen adni nekik. Ezen kívül pedig a levelek nagy többsége teljesen értéktelen, mégis, nem szabadulnak meg tőlük. Részben feladatom volt a levelek rendszerezése, mappákba rendezése. Had adjam ki magamból ez úton a dühöt, ennél fölöslegesebb munkát el se tudok képzelni annak fényében, hogy nem törölhetem a felesleges leveleket, fogalmam sincs miért.
Mégis, visszatérve, felmerült bennem a kérdés, talán egyenként, személyenként féltjük a tudásunkat, talán bizonyos fejlesztő cégek is féltik a tudásukat, de előfordulhat, hogy az ilyen non-profit szervezetek, civil szervezetek, egyéb olyan közösségek, melyek pénz hiányában kénytelenek ingyen segítséget, információt kérni, kapni, megosztók, cserélők! Nem lehet?
Továbbá azzal kapcsolatban, hogy legyünk megosztók, fejlesztők, is azt gondolom, hogy egyénként valóban, tántoríthatatlanul fölöslegesnek érzem csekély tudásomat megosztogatni az interneten. Viszont szervezeti, céges szinten már vállalhatunk ilyen feladatokat, vagyis honlapszerkesztői, felületkezelői feladatokat. Melyekhez szintén szemléletváltásra van szükség. Itt jön a képbe a Twitter. Vagyis az a szemlélet, hogy minden megosztásra érdemes. Egy kampány esetében például folyamatos kapcsolattartásra van szükség a résztvevőkkel, fontos az informálás, szórakoztatás, biztatás, továbbá a csoporthoz tartozás élményének kialakítása. Ez már akár andragógiai feladatnak is minősülhet. Pedig milyen távolról közelít!
Zárás képp annyit mondanék el, örülök ennek az egész kurzusnak, még ha nehezemre is esik ez a folytonos koncentráció. Nehéz úgy aludni, hogy érzem, nem kommenteltem meg az aznapi elegendő mennyiséget. Bízom benne, a Tanár Úr ilyen szempontból elnéző lesz, és adott türelmi időt :)
Tehát vagy nem sajátítottam még el a szemléletet, vagy nem is akkor butaság amit gondolok, de úgy érzem, nem fogok addig késztetést érezni a Wikipédia szerkesztésére, míg az adott témában nem vagyok szakértő. Punk tum! :)
Köszönöm, hogy elolvastál!
Szia. Az írásomban én is kifejezetten erre tértem ki, hogy nem azért nem bővítjük a Wikipédiát mert mit tudom én nincs kedve hozzá az embernek, hanem azért mert például én személy szerint nem biztos hogy rendelkezem olyan szintű tudással, amit egy ilyen felület megkíván. Ami tömegek számára elérhető és mások esetleg biztos forrásnak tekintik. És főként azért sem, mert ha rákeresek valamire és a Wikipédia hiányos információt közöl róla, nem fogom tudni kiegészíteni hiszen magam is azért kerestem rá, mert hiányosságom van a témában:)
VálaszTörlésKössz, hogy írtál:) hát igen, ki vagyok én, hogy más idejét raboljam a téves információmmal? blog ilyen szempontból jobb, az majában hordozza a lehetőséget, hogy nem szakértőként írok egy témában. na de a wikit szerkesszék a tanáraink (nekünk)!!!! nem? :) de!
VálaszTörlésMár megnyitottam a blogodat, amint odaérek, elolvasom, nagyon érdekel!
Tetszett a személyes tapasztalatod, még ha negítív példaként érted is meg. Sajnos sok ember tapsztalja, hogy miután elvégzett egy képzest, mindent tud és bátran beleveti magát a munka világába. Ott viszont jön a fekete leves: a megszerzett tudás nem mindig elég, sok mindent a saját bőrünkön kell megtapasztalni gyakorlat során. Ez miért fordulhat elő? Olyan gyors a változás, hogy a képzések nem tudják olyan gyorsan követni? Vagy hiányosak a képzések? Mindent nem lehet megtanítani,néha nekünk is időt kell szakítani az önképzésre a saját érdekünkben. Az egyébként tényleg nagyon frusztráló, ha dolgoznál, de valahogy az ember egy beállítás miatt elakad. Persze lehet kérdezni, de hogy veszi ki magát, ha úgy tűnik semmit sem tudunk. Külföldön talán jobban működik a betanítás és a tudásmegosztás. Tapasztalatom szerint nálunk többször a mélyvízbe dobást alakalmazzák. Vagy túléled és gyorsan beletanulsz vagy nem vagy számukra megfelelő ember. Megint előkerült a tudásmegosztás fontossága! :)
VálaszTörlésHát igen, én is mindig ezt tapasztaltam, hogy bedobtak a mély vízbe. :) Bár csalóka, mivel a lehetőséget megkaptam, hogy folyamatosan kérdezzek. De ehhez nem vagyunk hozzászokva! Nem szokták értékelni a kérdéseinket. Talán már a felsőoktatásban igen, de akkor is él bennünk, hogy "okos" kérdéseket tegyünk fel. de például ha nem tudok az istennek se nyomtatni, okos kérdés 28-szorra is megkérdezni, hogy hogyan kell??? Nem! És ekkor jönnek a hibák... :) Sajnos.
VálaszTörlésBodo Péter is azt írta, Londonban őt nagyon szépen betanították. Az igazán jó lehet, kérdés, hogy az után viszont mi van, ha még mindig fennállnak kérdések?!
Fontos ilyen helyzetben például a tudásmegosztás, de hogyan? Ki ér rá személyesen betanítani, vagy ki ér rá webes dokumentum létrehozására, minden munkafázissal kapcsolatban?
Egyébként úgy tudom, nagy multik kifejezetten friss diplomás újoncokat keresnek(akiket még nem rontott el egyetlen cég sem), és tökéletesen a saját képükre tudják a cégek az új munkaerőt formálni. Ott nyilván nagyon jól kell viszont működnie a tudásmegosztásnak..