Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere II

Érdekes téma arról beszélni, hogyan lehetséges kiterjeszteni az osztálytermi tanulási tevékenységet, illetve hogyan lehet bővíteni a tanuláshoz alkalmazható eszközöket, lehetőségeket.

Az oktatást nehéz másképp elképzelni, mint osztálytermi keretek között, kis- vagy nagycsoportban, mindenképpen előadóval, és jelenlevő diákokkal.

Ez a megközelítés igen korszerűtlen, és valljuk be, unalmas. A technika ma már sokkal több lehetőséget kínál számunkra! A tanulási folyamat kibővíthető térben és időben egyaránt. 

A tanulásnak és tanításnak egyfajta alap sajátossága kell, hogy legyen a létrehozás és megosztás. Hiszen rendelkezünk egy tudással, amit elérhetővé kell, hogy tegyünk mások számára is! Az online felületek erre számos lehetőséget biztosítanak. A közösségi oldalak eredendően nem megosztási felületként funkcionáltak, mára azonban kiderült, remek lehetőségeket rejtenek megosztás és csoportos tanulás tekintetében egyaránt.

Fontos felismerni a megosztható, közösen szerkeszthető dokumentumok varázsát, a közösen létrehozható tudás remek lehetőségeit. Természetesen ha arra adjuk a fejünket, hogy online programokat vonunk be a tanulási folyamtokba, számolnunk kell a folyamatos, szinte követhetetlenül gyors fejlődéssel, fejlesztésekkel. 

Azért nem kell megijedni, egy alkalmazás addig jó, amíg alkalmas a feladatok elvégzésének támogatására, és amíg nem válik zavaróan elavulttá (személyes véleményem szerint). 

Ha online közösségekre gondolunk, aligha jut eszünkbe tanulási tevékenységre gondolni a csoporttal kapcsolatban. Pedig a lehetőség nagyon is adott. Közösséget szervezni nagyon könnyű ezeken a felületeken. A tagok pedig látják egymást, interakcióba léphetnek egymással, fényképeket, dokumentumokat, szavazásokat tehetnek közzé. Tehát az online formában működő közösségek alkalmasak tudásmegosztásra, eszmecserére, egymás tanulását segítő tevékenységekre.

A kérdés már nem az, alkalmasak-e ezek a felületek a tanulásra, tanításra, a kérdés az, hogyan!?

Hiszen nem mindegy, milyen alapon szerveződnek a közösségek:

-önként

-kötelezve

-közös érdeklődés alapján, ...

Ami pedig a módszert illeti, el kell dönteni, a tanulás milyen mértékben történjen online formában, milyen egyéb felületeket érdemes még bevonni a tanulásba, illetve hogy milyen oktatói, nevelői szerepvállalás a leghatékonyabb e tanulási formában, esetleg facilitátor jelenléte elegendő?!

Fontos kérdés továbbá, hogy a tagok értik és érzik-e a tudásmegosztás fontosságát. Hiszen ha a tagok nem adnak, akkor nem is kapnak! Azonban ennek attitűdje egyáltalán nem adott a jelen magyar társadalomban. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy az itt végzett tevékenység mennyire legyen látható, láthatatlan, hiszen ez egyfajta profilként is működhet. Leendő munkaadónk láthatja, milyen tanulási folyamatban, hogyan vettem részt. 

Előre meghatározandó, mely témák alkalmasak online formában való feldolgozásra, és melyek nem. Az órán elhangzott, hogy orvosnak pl. nem lehet így megtanulni. Úgy gondolom, teljes egészében így semminek sem lehet tanulni, rész modulokat érdemes ilyen formában elsajátítani. Szinte minden tudományterületnek, foglalkozásnak van egyfajta gyakorlati része, az így teljes egészében nem tanulható meg. Az elmélet feldolgozására az online közösség képes, a gyakorlati részek esetében pedig egyfajta tapasztalat csere működőképes.

Ha már online tanulóközösségekről van szó, semmiképp sem mehetek el a tény mellett, én is két ilyen közösség szerencsés részese vagyok! 

A KONNEKT csoport tagjaként összetettebb feladattal állok szemben, egyszerre tanulunk kontakt osztálytermi keretek között, frontális előadás formájában, majd, az anyagot az előadás, a megosztott órai jegyzet és ppt alapján megírjuk,  ez után diskurálunk a csoporttársakkal, a hét végén pedig a tapasztalatok kerülnek feldolgozásra, újabb blog megírása által. Ja, és ne feledkezzünk meg a drága mikro-blogunkról, a twitterről, mely rengeteg segítséget nyújt, elsősorban egyfajta link gyűjtemény, gyors formája az információk megosztásának. Illetve mindmesiter, ustream előadás. 

A hatásfok maximális, még ha egy-két információ el is hagyja a figyelmemet, annál 10-szer több információ viszont a látóterembe kerül, sőt, meg is ismerem ezeket.

A Virtuális távoktatás csoport esetében szintén részt veszünk egy órai előadáson, majd használva az órai jegyzetet és a ppt-t, elkészül egy blog bejegyzés, mely szigorúan az órán elhangzottakat idézi fel. Itt tehát nem válogathatok az információk között a szerint, mi érdekes, és mi nem az, számomra.

 

A SL virtuális oktatási környezetről annyit mondanék el, nagyon élvezetes tér, azonban egyenlőre nem értékelem hasznosnak, tanulás tekintetében, kizárólag a technikai hátrányok miatt! 

Nagyon jó, hogy végre ilyen komoly teret nyer az az elképzelés, mi szerint tanulni jó! Tanulni élvezetes!

Az online tanulási formáknak más dolga nincs is, mint ezt az érzetet fenntartani! Amennyiben ez sikerült, óriási népszerűségnek fognak örvendeni.

Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy megfigyelhető, az interneten alakuló tanulói közösségek, az által, hogy teret teremtenek maguknak, hogy szabályokat alkotnak, és zárt csoportokban tanulnak, intézményesítik az oktatást. Tehát nem az a helyzet, hogy egy intézmény nyit az online világ felé, és használja azt, hanem az online környezet használja az intézményesség lehetőségeit. 

A hagyományos, intézményes oktatásra nézve hatalmas kihívást jelent a webes tanulás. Nem a technika folyamatos fejlődése és bővülése az első számú húzó erő, hanem az egyéb, online alkalmazások és a határtalanság élménye. Hiszen ahogy már említettem, nincs se időbeni-, se térbeli határ, a tanulókkal olyan mértékű kapcsolatot tartok, amilyet szeretnék, a tartalmakat oda-vissza küldhetjük, megoszthatjuk. 

Nagyon fontos kérdés az is, vajon a zárt tanuló környezetek hogyan vehetik fel a versenyt a nyílt, webes felületekkel?! Valamiért ugyanis az figyelhető meg, a zárt rendszerekben nem alakul ki nagy mértékű információ csere, sem kommunikáció, sem tanuló "élet". Inkább csak úgy funkcionálnak, mint linkek vagy dokumentumok gyűjtőhelye. A kommunikáció és együtt gondolkozás szinte minden esetben önkéntelenül áttevődik valamely nyílt, közösségi felületre. 

Komoly gondot jelent az oktató felületek számára, hogy alig alakul ki interakció vagy cselekvés. Elsősorban információ megosztás, még kevésbé egyszerű kommunikáció alakul csak ki. E mellett létrejönnek külső, "illegális" kommunikációs csatornák. 

Ha tanulásról beszélünk, fontos külön- külön taglalni, milyen jellegzetességekkel rendelkeznek az adott tanulási színterek.

Offilne tanulási környezetben a tanulók a mindennapi, tanult viselkedésformát követik, hozzá vannak szokva egy hagyományos, lassan, alig változó környezethez, melyben a lehetőségek igen visszafogottak. Hiszen vannak székek, padok falak, tehát aki bent van, az ott van, aki kint maradt az már nem is jut be, sőt, tudomást sem szerez a bent folyó eseményekről, és abban a tudatban ülhet ott a résztvevő, hogy az adott intervallumban semmi meglepetés nem érheti. 

Online tanulási környezetben a fejlődés leginkább passzív, hiszen a személy csak befogadó, sőt, lehetősége van a rejtőzködésre is, miközben a 2D-s környezetben olyan lehetőségek állnak rendelkezésére, melynek feléről azt sem tudja, mire jó, a másik felét pedig nem használja/ják ki a tanulás során. Az, hogy a teret, és lehetőségeit mennyire használja ki a felhasználó, attól függ, egyrészt, hogy mire jogosult, másrészt, hogy milyen felhasználói attitűddel rendelkezik. Azonban adott kurzus nem képes arra, hogy többek között ezt is befolyásolja, így továbbra is rengeteg kihasználatlan lehetőség lesz. 

Virtuális tanulási környezetben a résztvevő olyan küllemet választ magának, amilyet szeretne, tehát lehetőség van önmegvalósításra, bár általában megfigyelhető, hogy magukhoz hasonló karaktert választanak a tanulók. A tanulókörnyezet teljes mértékben változtatható, azonban érdekes, a résztvevők ezzel sem szoktak játszani. Tehát kiderült, hogy a környezet talán a legkevésbé fontos a tanulás hatékonyságát illetően. Személyes tér kialakítására nincs lehetőség, viszont ki tud alakulni terekhez való kötődés, tovább félelem ismeretlen helyektől. 

Virtuális oktatási környezet:

Egyrészt a tanuló alakíthatja identitását, tehát külleme, vagy mozgása alapján nem megítélhető! A tanár szerepe is nagymértékben módosul, hiszen alapvető eszközeivel nem élhet itt. Kommunikációs kompetenciái leredukálódnak, továbbá meg kell küzdenie azzal a problémával, hogy túl sok lesz a vizuális inger, nagyon komoly mentális terhelést jelent ez a pedagógusra nézve. 

Arra a kérdésre, hogy a tanulási környezet milyen mértékben fontos, megdöbbentő a válasz, hiszen egyáltalán nem. Nem szükséges a hagyományos osztálytermi környezetet sem megjeleníteni, vagy egyáltalán intézményi kereteket biztosítani, mivel ezek abszolút hidegen hagyják a tanuló figyelmét. 

Nagyon érdekes, egy felmérés alapján kiderült, milyen tévképzetei vannak a hozzá nem értő felhasználóknak a virtuális teret tanulásra használókról!

A felmérés szerint a virtuális térben történő tanulás inkább egy játék (ez önmagában egyáltalán nem rossz elképzelés!), ahol viszont az elidegenedés sokkal könnyebben létrejön. Érdekes, hogy a válaszadók szerint a gyakorlott felhasználók napi 6 órát töltenek virtuális környezetben! Aki viszont 9 óránál többet van fent, az már függő :)

7 év múlva egyébként természetessé válik majd a virtuális tanulás, ami azért érdekes, mert már most körülbelül 18 millió felhasználót becsültek a válaszadók! 

Saját gondolatként tenném hozzá így a végén, a viccet félretéve:) a komplex tanulási környezet alkalmazása a leghasznosabb szerintem. Tehát így lehet a legtöbb ingert kiváltani a tanulóból, így lehet a legtöbb információval szembesíteni a tanulót, és így lehet a legtöbb érzékszervére hatni a tanulónak. 

Digitális esélyegyenlőtlenség és kockázatok! 5.2

Esély. 

Egyenlőség.

Egyenlőtlenség.

Ez a három szó járta körbe a hetet, különböző összetételekben. Ha az életről kellene beszélgetnünk, talán könnyebb dolgunk lenne. Esély? Mindenkinek van olyan. Más más kontextusban, más más területre vonatkozóan, de azt gondolom, mindenki kap esélyt. Fontos megállapítás viszont, hogy mire kapunk esélyt. Abban soha nem fog tudni megegyezni két ember, hogy az esélyeik összehasonlíthatóak-e, vagy sem, lehet-e azt mondani, valaki nagyobb, valaki kisebb esélyt kapott. Nem tudhatjuk igazán. Ahogy azt sem mérlegelhetjük, ki, hogyan bánik az esélyével. Egyszerűen nem szabad ilyet tenni, hiszen semmi közünk a másik emberhez. 

Amit mi tehetünk, az az esély teremtés. 

Többen gondoltuk a hét elején, hogy sokaknak nincs esélye, mert nem jutnak számítógéphez. Az én véleményem is lassan, napról napra formálódott az ügyben, mára viszont belátom, ez nem kérdés. Hozzá lehet jutni számítógéphez. Azért el kell, hogy mondjam, épp egy csoporttársam tartott egyéb témában előadást, ahol kiderült, Lenti kistérségben bizony elég sok olyan terület van, amit nem fed le Internet. Az a pár ember valóban hátrányból indul, de ha őszinték akarunk lenni, nem 10-20 emberen fog múlni az Infokommunikáció igazi megvalósulása, sőt, azt is ki merem jelenteni, ezek elsősorban idős korú emberek már, akik szerintem nem az első számú célcsoport. 

Az iskolákban tehát van számítógép, olyan amilyen, a könyvtárakban szintén van, a Teleházakban pláne. Minimum heti szinten a leghátrányosabb helyzetű ember is leülhet számítógépezni. Az más kérdés, hogy van-e rá igénye, ideje, na meg ha fizetős internetről beszélünk, meg tudja-e fizetni. 

Szerintem fontos, hogy egy bizonyos határt meghúzzunk. Azokról, akiknek nincs pénze kenyérre, nincs otthona, se ágya, se ruhája, egyszerűen nem érdemes beszélnünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon sok ember nem tud szinte élni sem. Viszont ennek a kurzusnak nem a szegénységről való diskurálás a feladata. Beszéljünk tehát azokról, akik alapvetően rendelkeznek számítógéppel, Internettel, legalább heti szinten, valamilyen intézményben.

Azt hiszem, nem a technika megléte a legnagyobb probléma. Hanem az értő felhasználás! 

Egész héten igyekeztem hangot adni ennek a véleményemnek. Ismerek nagyon szegény családokat, akik alig tudnak megélni, de a gyerekek minden nap tele posztolják a facebook falamat! És ismerem például anyukámat, aki jó körülmények között él, értelmiségi, mégis, nyomtatni alig képes a laptopján!

A kompetenciák, attitűdök, felhasználói alapismeretek oktatása legyen a cél! 

Ahogy próbáltam érzékeltetni, a skála nagyon széles. Nem szabad azt hinnünk, csak a szegény, kevésbé tanult családok gyerekeinek problémája a rossz Internethasználat! Ha szeretnénk felzárkóztatni, akkor a Digitális világ esetében felzárkóztatásra kényszerül idős, fiatal, szegény, gazdag, bárki! Ez megfoghatatlan közönséget jelent. Ami pedig egyet jelent a lehetetlennel! Se pénz, de idő, se szakember nincs arra, hogy minden típusú embert betanítson. Megoldást két dolog jelenthet. Önkéntes alapon szerveződő oktató tanfolyamok, illetve az intézményes, iskolai oktatás keretein belül történő nevelési tevékenység újragondolása (kifejezetten informatikai szempontból gondolok erre, most!). 

Hasonló dolog történt a mobiltelefonnal. Azt sem feltétlenül értő módon használja a többség, csak mivel kevesebb rajta az opció, és igazán megmaradt egyfajta öncélú felhasználásnál, így nagyjából senkit nem érdekel, ki mire, hogyan használja. 

Az internet (okostelefonon, bármin), már más kérdés. Azt oktatni kell!

Itt jegyzem meg az okostelefonnal kapcsolatban, hogy várható tőle egyfajta felzárkózási lehetőség, technikai felszereltség tekintetében! Tehát már ez sem akadály, újra csak mi derül ki: az attitűd hiányozhat!

Többen a csoporttagok közül teljes joggal kritizálták azokat, akik naivnak tűnve, óvatlan felhasználóként léteznek a digitális világban. Én is ilyen, naiv, óvatlan felhasználó vagyok. Olyannyira, hogy még a témahét keretében sem voltam hajlandó egyetlen komoly, oktató jellegű írást elolvasni a veszélyekről, védekezési lehetőségekről. Egyáltalán nem érdekel!

Belém kódolták, hogy nézzek szét, mielőtt lelépek a járdáról, hogy este sötétben nagyon féljek hazamenni, és hasonlók. Azt viszont senki nem kódolta belém, hogy e-mailektől, játékoktól, linkektől féljek. 

Azt hiszem, akinek ez az attitűdje úgy amúgy is hiányos, annak 5-10 év nem elég, hogy óvatosságra nevelődjön.

Annak a csoporttársamnak is teljesen igaza volt, aki felhívta a figyelmét a hitetlenkedőknek, "normális" ember nem néz az Interneten oktató videókat! Még a programokhoz készített segítő videókat, leírásokat sem olvasom el, nem hogy arról szóló anyagot, milyen leveleket ne nyissak meg!

Szerintem ez azért is lehet, mert az Internetezés nem kapcsolódik össze a fejünkben a tanulással. Tehát bármi ami oktat, az unalmas. Itt is!

Kérdés, hogy ez rossz-e? Azért kérdés, mert a SeconLife-ban is Kristóf Zsolt tanárunk annak örült a legjobban amikor a tesztírást játéknak neveztem. Tehát az internet is egy játék, amibe nem fér bele komoly, valós veszély. Szerintem sokak fejében ez így élhet... Nyilván addig, amíg egyszer nem veszik el a "fél élete" egy vírus miatt! Visszatérve, azért nem biztos, hogy ez baj, mert pillanatokon belül meg fogjuk tanulni, és érteni, hogy az Internet remek lehetőség a játékos tanulásra, tehát kár lenne ezt az érzetünket kiölni. 

Annyiban hozott nekem újat ez a hét, hogy a szükséges kompetenciák közé beemelte az óvatosság kompetenciáját. Tehát ha tolltartóról beszélünk, márpedig ez esetben is beszélhetünk, akkor abban legyen írástudás, műveltség, aktivitás, megosztás, eszköztár, no meg tehát veszély érzékelés.

Azt hiszem ez is egy igen tág tér. Már csak ha a veszélyforrások széles skáláját vesszük figyelembe. Arról nem is beszélve, hogy én, póri halandó hogyan védekezhetnék olyan veszélyek ellen, amik ellen még az FBI sem tud? :) Bocsánat, muszáj volt egyszer leírnom, hogy FBI!!! :) Olyan drámai ide, nem? :)

Ha a veszélyekre gondolunk, a legveszélyeztetettebbek a gyerekek. Érdekes, hogy 2010-ben még 9 évesen kezdtek önállóan számítógépezni a gyerekek, ez pár éven belül kiterjed az 5-6! éves korosztályra. Örömmel olvastam, hogy csak? minden 10. gyermeknek vannak pornográfiával kapcsolatos tapasztalatai az Interneten, ahogy a EU Kids Online II A magyarországi kutatás eredményei-ből kiderül. 

Ez az érték jónak számít a kutatásban. Nem tudom, milyen viszonylatban lehet ezt jónak nevezni... Ahhoz képest, hogy egyébként, az utcán ennél több gyermeket ér rossz élmény? Vagy ahhoz képest, hogy egyébként mennyi pornográf tartalom található meg? 

Most jutott eszembe, a veszélyek kapcsán, hogy nekem például még az online vásárlás olyan ijesztő, idegen dolog. Eltekintve attól, hogy a terméket mennyire ismerhetem meg monitoron keresztül, az, hogy megadjam a bankszámlaszámomat, esetleg lakcímemet, számomra bizarr! Furcsa, hiszen kártyás fizetéskor eszembe se jut, hogy az adott üzlet használhatja, feltörheti a kódomat, online vásárlásnál viszont azonnal. 

Úgy vagyok vele, hogy soha nem lehet tudni, annyi rosszat hallani, miért pont ezt ne törhetnék fel?! 

Végül csak eljutottam az Internet adta veszélyek tárgyalásáig, pedig nem állt szándékomban. Írás közben viszont arra jutottam, ez is egy oktatandó kompetencia kellene, hogy legyen! Mármint a védekezés képessége. Kifejezetten furcsa számomra, hogy a digitális tolltartónk, vagy a szükséges kompetenciáinkról szóló hetekben, hogy hogy nem került elő a védekezéssel kapcsolatos tudás, ismeret hiánya és szükségessége?!

Digitális esélyegyenlőtlenség és kockázatok! 5.1

Milyen egy valódi állam? Hát vannak benne polgárok. A polgárok valamilyen viszonyban állnak egymással. A polgárokat megkülönbözteti egymástól a munkájuk, bevételeik, aktivitásuk, kapcsolatrendszerük, szemléletük, miegymás. A megkülönböztetés eredménye nem más, mint hogy alá-fölé-mellé rendeltségi viszonyok alakulnak ki. 

Nincs ez másképp a digitális világban sem. A különbség abban rejlik, ki hogyan "él" itt. Vagyis az aktivitás, az attitűd, na meg persze a lépéstartás határozza meg, kik vagyunk ebben a különös, megfoghatatlan világban. 

Mielőtt megkapnám a kritikákat, hogy hiszen nem is ezeket a szempontokat szedtük össze az elmúlt hetekben a tekintetben, ki állampolgár és ki nem, engedjétek meg, hogy most egy sajátos szemlélet mentén haladjak. 

Tehát meghatározza a rendszerben való helyünket, hogy milyen aktívan veszünk részt a tudástársadalomban, a megosztásban, az áradatban. Vannak, akik ugyan hozzáférnek a technikához, és a netkapcsolatuk is adott, ám mégsem veszik ki a részüket "megfelelően" a teherviselésből. Ők máris egyfajta leszakadók, távol maradók, olyanok, akik esetleg ismerethiány, megfelelő attitűd hiányában lemaradnak a társadalom krémjétől. Az ő hozzáférési módjuk nem tekinthető minőséginek, csak fogyasztók. Ha szorosan véve nézzük a digitális állampolgárok rétegződését, őket is könnyű szerrel a leszakadókhoz csoportosíthatjuk, hiszen rengeteg információtól, tudásanyagtól maradnak távol. Márpedig a digitális világ legnagyobb kincse az információ!

Vannak, akiknek egészen egyszerűen anyagi természetű okoknál fogva nehezített az információkhoz, tudáshoz való hozzáférés lehetősége. Ők azok, akik a létező társadalomban is az egyenlőtlenség rabjai, így aztán a digitális világban is nagyon kevés az esélyük a felzárkózásra. 

Mi, akiket e világ részeseinek tekintek, könnyen észre sem vesszük, kik maradnak el tőlünk. Nem is látjuk, érzékeljük őket. Ez egy más dimenzió, nem koldulnak tőlünk az utcán, van, aki még szemetelni sem tud, hiszen az is megkövetel minimális technikai felszereltséget, alapvető felhasználói ismereteket. 

A digitális esélyegyenlőtlenség igazán aktuális probléma, akár elhisszük, akár nem.

2008-ban "E-Magyarország, e-kormányzat - 2008” konferencián kimondták, Európa, és Magyarország egyik fő feladata kell, hogy legyen a digitális analfabéták felzárkóztatása! Ők azok, akik az egyre inkább teret nyerő digitális alkalmazásokat kezelni nem tudják. A kérdés igen összetett. Egyrészt elő kell teremteni a leszakadók befogadását a társadalom számára, másrészt fontos eredménye lesz az esélyegyenlőség megteremtése az IT szektor fejlesztésének, hiszen új piacok nyílnak meg számára. 

E kapcsán merült fel bennem a kérdés, nem inkább üzlet ez az egész, mint valós probléma, igény és jövőkép? Nem lehet, hogy valami olyat próbálnak lenyomni a torkunkon, ami csak rengeteg pénzről szól? Értem, hogy az internet tudatos felhasználása szolgálhatja az érdekeinket, de mégis, az, hogy mindenkit bevonjunk, mindenki ott legyen, mindenki a piac része legyen, nem csak a pénzről szól? Olyan túlzónak érzem, de lehet, hogy még csak keveset tudok a problémáról. 

Továbbá ide fűzném egy ma, autózás közben felmerült gondolatmenetemet. Azon gondolkoztam, a facebook csoportban felmerült, tényleg fontos-e, hogy mindenki digitális állampolgár legyen a megfelelő jellemzőkkel. A válasz az volt, hogy igen, mindenkinek itt a helye, így vagy úgy, de kell! Nem igazán tudom ezt az álláspontot még elfogadni. Az indoklás azt hiszem az volt, hogy mindenki rendelkezik a lehetőséggel, tehát van számítógépe (ideális esetben), van tudása, amit megoszthat, van internet kapcsolata, amin keresztül megoszthat. Tehát ha nem tesz így, akkor ő bizony hátráltató tényező. 

Hangszála is van mindenkinek. Hangja is van mindenkinek ( elnézést a nagyfokú általánosításért, senkit nem akarok megbántani, nyilván tudom, hogy vannak akik nem képesek beszédre). Beszélni is beszél mindenki. Viszont énekelni már csak az énekel, akinek kedve van hozzá! Sőt, azok közül is csak néhánynak van hozzá tehetsége! MI pedig csak őket szeretjük hallgatni. Hallgatjuk őket! Ettől késztetést sem érzünk, hogy akkor nekünk is meg kéne osztani a hangunkat. Sőt, tovább megyek, senki nem is gondolja azt, hogy mindenkinek kéne énekelnie, sőt, amennyiben rájön, hogy nincs jó hangja, akkor nem kell, hogy képezze magát. Az IKT kompetenciákkal kapcsolatban én kicsit ezt az erőltetettséget érzem. Pedig a hang fontos, információ hordozó, az éneklés is fontos (számtalan bizonyítás van arról, milyen ereje van a zenének). ...remélem a párhuzamot értitek, és érzitek és tudtok nekem segíteni dűlőre jutni a problémámmal!

Annak ellenére tehát, hogy még nem világos előttem minden, megdöbbentett, hogy Magyarország a 34-ik a rangsorban az ügyben, hogy mennyire tudatosan, egyáltalán jól használjuk-e az Internetet. A leszakadás nem hogy csökken, inkább nő. Rengetegen vannak itthon, akik azt sem tudják,mi az az Internet, mire jó az. Ezt már én is rossznak, felszámolandónak ítélem. 

Az ok a tudatlanság, az elszigeteltség, az elöregedés, az, hogy sokan kétkezi munkával is alig boldogulnak. Pedig pont ezeken az elszigetelt településeken segítene az Internet ellensúlyozni a fizikai távolságot. 

(itt olvashatsz utána)

A távolmaradásnak azonban lelki okai is vannak. Egyrészt, vannak azok, akik szeretnének a fejlődés részesei lenni, de túl sok(k) nekik ez a dübörgő tempó, tehát nehezen dolgozzák fel, hogy a telefonok, zenelejátszók, bármilyen eszközök szavatossága 1-2 év. 

A másik csoportot azok a leszakadók alkotják, akik még talán magyarul sem tudnak írni, alig hallottak még az Internetről, digitális technológiákról. Nem meglepő ez, ha reálisan átgondoljuk, hány elmaradott, elszigetelt településünk van, hányan nélkülöznek, ráadásul mekkora az időskorúak száma!

Tovább haladva az összegyűjtött anyagaim olvasásában, választ is kaptam a korábban, énekléssel illusztrált kérdésemre: 

"-Valójában miért baj, hogy Magyarországon tömegek maradnak ki az online világból? 

Ez a kérdés körülbelül olyan, mintha azt kérdezte volna 1520-ban, hogy miért baj az, hogy Magyarországon nincs nyomda. Ha a világ egy bizonyos irányba megy, mi viszont másfelé haladunk, az azt jelenti, hogy skanzenné válunk.!...

...Ha ezek a dolgok egy társadalomban elmaradnak, nos, az is egy élet, de az olyan élet, mint amilyet Tarr Béla A torinói ló című filmjében az apa és a lánya élnek, a semmi közepén, fönt a hegy tetején. Tarr Béla sem véletlenül helyezte azt a bizonyos hat napot a világ végére."

 (http://mediainfo.hu/interjuk/interview.php?id=121 Csepeli György)

Az órán felmerült kérdés elsőre tetszett, nekem, vagyis, hogy biztosan a leszakadókra kell-e koncentrálnunk, ahelyett, hogy az élbolyban törnénk előre?! 

A kérdés nagyon nehéz. Az önös érdekem lehet az, hogy magamra figyeljek és az úgynevezett netokratákra, vagyis élharcosokra. Ezzel kivívva egy nagyon is tetsző, elismerést kiváltó szerepet. Az is meglehet, hogy ezzel a megélhetésemet biztosítom magam számára. Viszont mi lesz az egész magyar társadalommal? Ha ők lemaradnak, és csak páran próbáljuk húzni az egész országot, abba belerokkanunk. Márpedig nem hogy egy, de még néhány fecske sem csinál nyarat! Az egész társadalom felzárkóztatására szükség lenne ahhoz, hogy a hazai gazdaság is erőre kapjon, hogy a tudásbázisunk versenyképes, látható, élő dologgá váljon, amivel dolgozni lehet. Úgy érzem Csepeli György elmondásából, hogy nagyon is fontos feladat lenne a leszakadók "megmentése", az egész ország számára! Így tehát andragógusként, mi talán az utóbbit kell, hogy válasszuk. 

Azok számára, akiknek elérhető a technika, meg kell küzdeniük attitűdjükkel, tanult hozzáállásukkal. Fontos szerep hárul a pedagóguskora, tanítókra, nevelőkre, oktatókra, hogy a jövő nemzedékét már igazi IKT-s kompetenciákkal engedjék utukra. Fontos lenne ezt a fajta szemléletváltást, miszerint egy internetkapcsolat az órán többet ad, mint 100 új szék a termekbe. Ezen a szemléleten nagyon nehéz változtatni, pláne ha belátjuk, hogy ezek amolyan igazi álproblémák, ál-kifogások. Ezt hívtuk nagyon találóan, elefánt effektusnak :):) 

Fontos kifogásként szokták emlegetni a függőség kialakulásának lehetőségét. 

Talán az igaz, hogy most, a válság miatt, többen az Internet adta lehetőségekbe menekülnek, hogy ne kelljen tudomást venni a valóság fizikai határairól. Ez azonban új lenne? Eddig is volt alkohol, drog, és még számtalan egyéb mód a függőség kialakulására. Egyébként a függőséget abban állapították meg, hogy a felhasználó elveszíti időérzékét, továbbá ennek okán nem elégíti ki egyéb szükségleteit. Tehát ha én addig lovagolok, míg leesek a lóról éhségemben, függő vagyok!? :) Kissé pongyola és felelőtlen meghatározás lenne.... Viszont a rengeteg egyéb feltétel közül talán ami nekem a legtöbbet mondó, az az, hogy saját akaratából szeretne felhagyni az internethasználattal, de nem képes rá.

Három alcsoportot különböztetnek meg a függők között a cikkben:

- játék függők,

- szexuális tartalmaktól függők,

- e-mail, chat függők.

Bizonyára van alapja a cikknek, sőt a csoportosításnak is, mégis, kifogásként hozni ezeket az adatokat(?) igazán hátráltató dolog lenne, hiszen amennyi veszélye van, legalább annyi előnye is, ha nem sokkal-sokkal több. Így tehát inkább nyitni kell az Internet felé, és megtanítani a gyerekeket a használatára, mint elzárkózni tőle.

Azért jártam ezt körül röviden, mert az órákon is számtalanszor előkerült a függőség, mint remek kifogás az online jelenlét ellen! Hát nem mondom, hogy a terület szakértője lettem, de valóban eltér ez a veszély faktor más veszélyektől? Vagy rosszabb lenne? 

Tehát akik emiatt maradnak távol az Internettől, és válnak leszakadóvá, azok talán nevezhetőek képmutatónak, hiszen alkoholt is iszunk anélkül, hogy rászoknánk, fagyit is eszünk, anélkül, hogy függők leszünk, illetve sajnos bárki, bármikor, bármire rászokhat. Ettől félni egész életünkben, butaság lenne!

Digitális eszközök 4.2

A héten tehát arról beszélgettünk, ahhoz, hogy valaki a digitális társadalom része lehessen, azaz Netizen! sok mindenre szüksége van:

- értse, művelje a digitális kultúrát, 

- ismerje, használja a digitális vagy online eszközök adta lehetőségeket, 

- aktív részese legyen a társadalomnak. 

A héten ezek közül az eszközök fontosságáról beszélgettünk, illetve nem tudtuk kikerülni ennek kapcsán a szemetelés témakörét sem. 

Az első blogban összeszedtem néhány, a legismertebb eszközök közé tartozó alkalmazásokat, melyek közül a legtöbbet nem is ismertem, de különösebben le sem nyűgöztek, érdeklődési körömnek, tanulmányi állapotomnak köszönhetően. Az oktatási, távoktatási portálok természetesen hasznosak, örömmel látogattam meg őket, de még nem érzem időszerűnek elmélyedni bennük, pláne, hogy kiderült, jövőre bizonyos kurzus keretében úgyis alkalmam lesz megismerkedni ezekkel. 

Keresgéltem az Interneten digitális eszközöket, és találtam is. Találtam olyanokat, amikről alig értem, micsodák.:) De volt köztük például ikon kereső, vagy nyomtatást segítő, olyan oldal, amibe bemásolom a nyomtatni kívánt honlapot, és kivesz minden fölösleges információt az oldalról. 

Aztán sorra vettem végre, tematikusan, alaposan a Google alkalmazásokat: 

- A Google Dokumentum kezelőt egyre hasznosabbnak találom. Nagyon jó, hogy valóban az interneten, bármely gépről elérhetőek a "dolgaim", azokat közzétehetem pillanatok alatt, vagy bárhova beágyazhatom, megoszthatom. 

- A Google Naptárral a gyakorlatom alatt találkoztam, annyira nem értékeltem akkor. Sőt, volt olyan, hogy kerestem én is naptár programot, de olyat kifejezetten, ami internet kapcsolat nélkül is elérhető. Furcsának tartom, hogy a feladataim, programjaim hozzáférhetőségét az internettől tegyem függővé, mindemellett nagyon hasznos, például egy cég életében, hogy mindenki mindent lát, közösen szerkeszthető, világos rendszer. 

Beleuntam... :) Tovább keresgéltem, lesz-e végre valami izgalmas téma, kérdés az eszközökkel kapcsolatban. 

Na, itt a Youtube:  Szerintem mindenki ismeri. Szinte bármi történik a világban, azt ott megtaláljuk. Először a zenei piac széles palettája került fel rá, a producerek és menedzserek nagy bánatára, hogy az előadok pénztárcájáról ne is beszéljünk. Aztán felkerültek televíziós produkciók, majd a folyamat megállíthatatlanná vált. Ma már a gusztustalan, gigászi pattanásoktól a "home-made" előadásokon át minden megtalálható rajta. Személy szerint soha nem regisztráltam, nem töltöttem még fel semmit, de nagyon furcsa volt, amikor kedves edzőtársaim (16 éves lányok) a verseny videóimat nem küldték el nekem valamilyen magán fórumon keresztül, hanem egyszer csak megtudtam, feltöltöttek a youtube-ra. Azt se jegyeztem meg, milyen néven találhatnám meg a videót, bár kíváncsi lennék, hányan nézték meg. Mégis, a lényeg az, hogy nekik ez természetes volt, nekem a legkevésbé sem. Hiszen miért van fent az én ,teljesen amatőr versenyemnek a videója a neten, nyilvános formában? Ez aztán szemetelés, nem igaz? Persze sose lehet tudni, ki örül neki, hogy vissza tud így nézni minket. :)

Utána kerestem, és itt egy nagyon érdekes írás arról, hogyan lett a 2005-ös alapítású, egy darab videóval rendelkező portálból mára a világ egyik legnagyobbja! 

Egy kis ízelítő: "...S elérkeztünk 2010-hez. A fejlődés töretlen: márciusban már 24 órányi videó került fel minden egyes percben, májusra pedig minden egyes napra kétmilliárd videó megnézése jutott."

Kíváncsi lennék, ki vállalja magára megállapítani, ebből mi szemét, és mi nem, és hogy a felhasználók közül ki Netizen, és ki nem! :) De hogy én nem töltök átlagosan napi negyed órát a youtube előtt, az biztos. :) 

Ez a kép nem vicc! :)

Tovább keresgélve arról találtam információt, mit árul el rólunk az e-mail címünk. Azért merek itt erről írni, mivel a levelező alkalmazások a talán legalapvetőbb eszközeink a mindennapokban. 

Mindenki eldöntheti mit használ, egy biztos, a nevünk az e-mail címünk. Tehát a digitális társadalomban szinte azok vagyunk, amit e-mail címünknek választunk. Ennek tükrében igazán nem mindegy, mekkora odafigyeléssel vagyunk ez iránt. Különösen nem, ha kiderül, vannak, akik ez alapján megmondják, kik vagyunk. 

Hihetetlennek találom, hogy van, aki ezzel foglalkozik, ilyen "kutatásokat", végez, de talán még mindig hasznosabb tagja a digit.társadalomnak, mint az, aki ennyit sem tesz. 

A cikkben ilyenek olvashatóak például:  ha van saját domained (pistike@pistikeoldala.com), akkor eléggé képzett vagy az IT világában. Ők a szakemberek, rosszabb esetben "kockák", a szó legjobb értelmében, senki ne vegye magára, aki vette a fáradtságot, és csinált magának ilyet. A Gmail-es címmel rendelkezőkről is feltételezhetjük, hogy mélyebb IT ismeretekkel rendelkeznek, otthonosan mozognak a digit.eszközök világában. A Hotmail-esekről, amilyen én is vagyok :), nagyon rosszakat írnak, kifejezetten valószínűsíthető rólunk, hogy nem dolgoztunk meg a számítógépünkért, és hogy fogalmunk sincs semmiről, legyen szó vírusokról vagy a MySpace-ről. :( 

A Yahoo-sok kreatívak, viccesek, hiperaktívak és trendik. 

A felsorolás hiányos, akit alaposabban érdekel a dolog és a kommentek, az itt tud utána olvasni, mindössze gondoltam valami viccessel színesítem az eszközhasználati palettánkat. :) 

Vissza térve, komoly fejtörést okozott számunkra, hol húzódik a határ érték, és értéktelen között. Értéklennek tűnhet a youtube végeláthatatlan mennyiségű információja első ránézésre, mégis azt gondolom, a művészetben is legtöbbször utólag derül ki, mi érték és mi nem. Mindig az utókor dönti el, mit mire tart. Azok az eszközök, amik előkerültek a héten, mindenféle témát felölelnek. Voltak közöttük például oktatással kapcsolatos oldalak. Azt gondolnánk, azok nyilván hasznosak. Hogy lehetnének nem azok!? De ha arra gondolunk, talán idegen nyelven, más országban már megegyező témában régen létrehoztak ilyen alkalmazást, honlapot, akkor azt is mondhatnám, értelmetlen volt megismételni. Az információk őrületes mennyiségben sokszorozódnak. Azt vettem észre, különböző "keverésben", de sok sok helyen, ugyan azok az információk találhatóak meg, némi sajátos színezettel. Persze a könyveknél is ez volt a helyzet, csak azok kevésbé mobilak. Viszont itt az interneten némiképp fölöslegesnek érzem az ilyen jellegű információ felhalmozást. Miért van szükség 3 féle esemény szervező portálra? Eseményt közzé tehetek az IWIW-en, a facebookon, a Meetup-on, és még ezer helyen. De minek? Pedagógiai segédeszközöket, módszereket is megoszthatok csomó honlapon, de minek? Például a Google, mint kereső szolgáltatás pont erre egy megoldás. Az már megtette, hogy egységesítette a keresést. Akkor ezeket az azonos témájú információkat nem lehetne szintén így, strukturáltan, de egy-egy helyen gyűjteni? Minek mindenből többet létrehozni? 

Még az első hetekben került elő, hogy a digit.társadalomban való aktívkodás, habár az információ lényegesebben kerül majd elénk, nem fogja megspórolni az időnket. Úgy érzem, egy ilyen fajta, minden területen megjelenő egységesítés nagyban segítene e tekintetben. 

Őszintén kíváncsi vagyok, mikorra nő meg annyira az igény a "legyen már minden egy helyen" kérdésben, hogy az "győzedelmeskedik", és megvalósulnak ezek a nagy gyűjtők. Lehet, hogy van, aki most szörnyülködik. De had' kérdezzem meg. 

Ha valamire rá szeretnél keresni, nem a Google keresőt használod elsőként? 

Ha képet szeretnél találni valamidhez, nem a Google Képkeresőt használod? 

Én elsőre biztosan. Mert minden ott van, egy helyen, egyszerre. Szerintem erre igény van, és nem látom be, miért van szükség ennyiféle eszközre. 

Úh, senki ne támadjon rám! :) Ez csak egy elmélkedés volt, egy gondolatmenet arról, lehetne strukturáltabb az egész internet, lehetnének a hasonló dolgok egy helyen, vagy legalább egy helyről elérhetőek. Amolyan "nagy honlapokat" képzelek el. 

A digitális eszközök használata kapcsán jut eszembe, mást nem zavar az internettől való függés?

Itt van például a Picasa, képnézegető. Kifejezetten zavarna, ha csak akkor tudnám elérni a "fényképalbumomat", ha van internet, van ráma, van számítógép, van lefedettség. Egyik távoli családtagomnak született gyereke, és egyszerűen nem láttunk még róla fotót, mert akár hányszor eljönnek hozzánk látogatóba, addig jutunk, hogy majd e-mailben elküldi az albumukhoz kapcsolódó elérhetőséget, jelszót. Nagyon furcsa volt ez számunkra. Én abban bízom, ha legalább a gépemre minden kép le van mentve, persze tudjuk jól, ez bármikor elszállhat. Sajnos a facebookokkal is úgy voltam, bármilyen képen feltűnök, vagy érdekes számomra, azt elmentem. Mára feladtam :( Így fotóim fele csak netkapcsolattal elérhető, igazán nem is áll rendelkezésemre. 

Ezzel csak azt szeretném mondani, ezeknek a digitális eszközöknek az elérhetősége komoly feltételhez kötött. Ami például engem zavar. 

Remélem senkit nem háborítottam fel a gondolataimmal, ezek csak kérdések, amik megfogalmazódnak bennem. 

Szép napot! :) 

Az információs társadalom technológiai környezete. Eszközrendszerek és alkalmazások.4.1

Érdekes úton haladunk, mi a nagy felfedező csoport. Bejártuk a digitális állam minden szegletét, megállapodtunk, hogy nem tudunk megállapodni. Próbáltuk meghatározni, ha van állam, lennie kell állampolgároknak is, de vajon kik ők? Azt hiszem, még nem tudjuk. Arra is kitértünk már, hogy ha van állam, vannak polgárok, akkor azoknak kell lennie kultúrájuknak, írástudásuknak is. Ez már egyértelműbb volt, sokkal konkrétabb, világosabb téma. Hiszen a kultúra áll egy attitűdből, egy tudásbázisból, egy felhasználói magatartásból, és hasonló olyan dolgokból, melyeket ha nem is tudunk, érzünk. Tovább mentünk, és azt is kitaláltuk, a digitális képzeletbeli állam lakóinak bizony eszközökre, amolyan tolltartóra van szükségük. Ne sértődjön meg senki, vérbeli férfiak természetesen szerszámos ládával, pecakészlettel, csavarkészlettel is rendelkezhetnek. A lényeg nem ez, hanem az, hogy el tudjuk képzelni, mely eszközökre van szükségünk a mindennapi boldoguláshoz. Mert hogy egyszerűen erről van szó. Legyünk birtokában bizonyos programoknak, rendszereknek, alkalmazásoknak. Abban nem állapodtunk meg, hogy csak a meglétükről kell-e tudni, vagy értő, profi felhasználónak is kell-e lenni. Bár kétségeim vannak afelől, tudok-e valami olyanról érdemben, amit nem ismerek igazából??? Nem, kissé disszonáns. :)

Na de nézzük végig együtt, milyen lehetséges eszközökről van is szó?:)

1. facebook: Már be se merem linkelni, olyan közhely. Mindenki ismeri, kivéve anyukám, és nagyszüleim. Mégis, érdemesnek tartom kitérni rá, hiszen a csoportmunka által nekem is új oldalai mutatkoztak meg a programnak. Hasznosnak tartom, hogy kapcsolatot lehet létesíteni régi, jelenlegi ismerősökkel, fontosnak tartom a mindennapi, iskolán kívüli kommunikációt a csoporttársakkal, sőt, azt is nagyon fontosnak tartom, hogy helyettesítheti, kiválthatja a sokba kerülő, drága telefonozást. Bár itt jegyzem meg, aki tud, ismer olyan kutatást, ami bemutatja, hogy egyáltalán, senkinek nem lett kevesebb a számlája, se a hívása a facebook használata miatt, az kérem linkeljen, mert el fogom hinni az eredményt. Azt gondolom, nem telefonálunk ettől lényegesen kevesebbet, sőt, talán inkább még több lett a kommunikáció. Visszatérve, én is átértékeltem, mire használom a facebookon töltött időmet, és már semmi, az órán kívüli tevékenységet nem végzem rajta, maximum chat alkalmazást, mivel mások kezdeményeznek beszélgetést... 

2. Google+: Hát ez nagyon érdekes. Ezer éve be voltam regisztrálva, de soha nem érdekelt, mi ez, bevallom nem is tudtam, micsoda! Most került elém megint, az óra kapcsán, és gondoltam, a hét alkalmával felelevenítem effajta ismereteimet. Ekkor kiderült, csak félig végeztem a regisztrációmmal, azt befejezve szembesültem vele, itt aztán tényleg minden egy helyen van! Képek, profil, feltöltések, strukturált csoportok, online beszélgetés alkalmazás, stb. Nem mondom, hogy sokban különbözik a facebooktól, mégis már. Valóban, amolyan felhasználó barátabb, aktivizálóbb a felülete. Kár, hogy nem nyert teret magának. 

3. Na a híres LinkedIn: Azt se tudtam, mi ez! Aztán, bár már kezdem szégyellni, 2 órával ezelőtt megjegyezte a Tanár Úr, hogy aki ott nincs fent, az nagyon ciki:) Ennek örömére, azonnal, gondolkodás nélkül, már óra közben regisztráltam. Megtetszett, hogy szakemberek töltik fel profiljaikat, ráadásul szakmai szempontból. Akkor mit keresek én itt? Soha nem lehet tudni. Talán valaki itt talál rám. Nem? Érdekes, hogy vezeti a twitteremet, tehát az látható. Furcsa, hogy barátaimat találtam meg itt, akik ez által máris, sokat komolyodtak a szememben :) Engem mondjuk megijesztett, hogy angolul kell kitölteni a profilomat, szakmai angolban nem vagyok nagyon otthon. Ez számomra zavaró volt, sőt, az iskoláimat sem tudtam rendesen megjelölni, feltüntetni. Ennél tovább azt hiszem, nem is jutottam. Kifejezetten jó, hogy bár még a Blogomra nem sikerült feltölteni, itt láthatóvá vált a fogalom térképem, a blogom, és twitterem egyszerre. Mivel nekem eddig csak ez van :( Nem tudom, például a szakdolgozatomból érdemes-e apró részleteket feltölteni, vagy az egészet? De nem találtam erre vonatkozó lehetőséget. Az sem világos, hogy aki nem dolgozik, az hogyan érvényesül ezen az oldalon, hiszen annyira "Jobs" központú...

még tanulmányozás alatt áll a dolog, abszolút értékesnek tartom, hogy ismerem ezt az alkalmazást, bár biztos vagyok benne, hogy amíg érdemben nem teszek le valamit az asztalra, nem térek vissza a profilomhoz.

4. Te T háló:  Bevallom, ezt egyáltalán nem ismerem, most térképezem fel. Azt gondolom, ez igazán szakmai lap. Alig értek belőle valamit, annyit érzékelek, hogy aktív, lelkes, érdeklődő, nyitott tanárok részvételével működik, akik aktívan részt vesznek a pedagógia alakításában. Sok alkalmazást osztanak meg, elérhetőek hasznos oldalak, eszközök, fórumok, témák. Számomra ez egyáltalán nem érdemi információkat oszt meg. Úgy értem, bennfentesnek kell lenni szerintem ahhoz, hogy ez az oldal hasznos, érdekes, fontos legyen számomra. Így kívülállóként bepillantva nehezen igazodtam el, nehezen kaptam információkat. Viszont aktív felhasználóknak, biztosan hasznos oldal. Persze annyi a címből világosan kiderült, hogy kizárólag a tanulást segítő technológiákról, technikákról, módszerekről van szó. Ez, már önmagában szimpatikus :)

5. http://moly.hu/ : Ezt az alkalmazást sem ismerem. Azért a jelen idő, mert ezúttal sem fogok elmélyedni benne. Nincs kedvem egy újabb regisztrációhoz. Viszont a menüpontokat megvizsgáltam, az a véleményem, hogy ez nem kell, hogy a tolltartóm része legyen, ez, ahogy Fehér Péter mondta, a hab a tortán, most pedig olyan leterhelt vagyok, hogy holmi habok már nem kellenek, mindenesetre ha könyv után szeretnék érdeklődni, remélem eszembe fog jutni, hogy itt utána nézhetek, érdeklődhetek róla.

6. http://www.meetup.com/ : Megnéztem, nem érzem. Az órán azt hallottuk, az események szervezését jobban támogatja. Elhiszem, nem regisztráltam, hogy ezt leellenőrizzem, kérdés, van-e erre igény? Úgy értem, minek ennyi minden egy dologra? Mondjuk engem mindig eltántorít amikor úgy érzem, rám zúdulna az egész világ. Itt a honlapon ezt éreztem, attól a dübörgő hírfolyamtól ami az oldal jobb szélén jelzi a friss eseményeket. Nekem sok volt, nyomasztó, zsúfolt. 

7. http://moodle.org/ : Ezt sem ismertem korábban, egyszerűen a Ba alatt nem került szóba. Bár tudom, tudom, ez már nem kifogás, hiszen magamtól is elkezdhettem volna barangolni ilyen olyan oktatási témákban. Nem tettem, most viszont itt van ez. Magyarul: http://moodle.org/?lang=hu Szintén azt érzem, nem szükséges még az alaposabb ismerete, ráadásul tényleg, nincs kedvem mindenhova regisztrálni. Ellenben ez is tetszik, valóban strukturált, világos, és hasznos. 

8. Az a drága Twitter: Megszerettem. Bár abban biztos vagyok, hogy amíg nem lesz androidos okostelefonom, folyamatos netkapcsolatom, addig nem lesz a Twitter sem életem része...persze, csakis a kurzus után. Addig ugyanis, igazán nagy hasznát veszem. Amíg nem olvastam másoktól, hogy ez egy mikro-blog, rá se jöttem, hogy valóban! Tehát megírom a heti elsőt, jó esetben valóban, a hét elején, majd utána neki kezdek a tweetek gyűjtésének, a téma alapján. Majd, a hét második blogját úgy írom meg, annak érdekében, hogy viszonylag egyedi, és újszerű legyen, hogy ezeket a linkeket újra nyitom, és alaposabban feldolgozom az írásomhoz. Így tehát valóban hasznát veszem a mikro-blogomnak :) Viszont ha arra gondolok, hogy napi szinten 140 karakterekben osztom meg érzéseimet, gondolataimat, az sok(k). Fölöslegesnek érzem, ráadásul túl intim. Abszolút, egyáltalán nem értem, másokat mi mozgat, hogy naponta közzétegyenek itt. A motivációt nem értem. Ha már konkrétan az eszközről kell írni, el kell hogy mondjam, nem olvasom senkinek a csicsergéseit. Néha felmegyek a csoportunk falára, onnan is merítek ihlete, de arra még nem vitt rá a lélek, hogy Beyonce üzeneteit, önvallomásait kövessem. Pedig azt hittem, érdekelni fog...

9. Blog: Nagyon jó élmény. Bennem még nem alakult ki teljesen a formai követelmény, magammal szemben. van, hogy lazábbra veszem a stílust, később viszont ha megtudom, hogy ismerősöm "rátévedt" az oldalra, rájövök, igényesebben kéne írnom, hiszen tényleg bárki láthatja. Ezt leszámítva, mint oktatási módszer, szerintem kiváló. Sokaknak problémája volt a karakterszámmal. Valóban, nem szoktam megírni mind a 12.000 karaktert, inkább 8-9000-et, de nem is pont ez a lényeg. Ennyi kell ahhoz, hogy egy másfél órás előadás minden egyes elhangzott témáját pontról pontra feldolgozzuk. Ez a karakterszám kell ahhoz, hogy kénytelen legyek az egész előadáson átrágni magamat. Tovább az, hogy elolvasom az óra anyagát mégegyszer!, hogy utána még egyéb oldalakon plusz információkat gyűjtök hozzá, aztán azt saját nyelvezetemben újra termelem, hát ez fantasztikus. Továbbá elolvasom mások gondolatait, élményeit, ismereteit. Nagyon hasznosnak tartom. Mivel az ember választhat, hogy elolvas-e egy blogot, így nem mennék bele abba, mindegyik hasznos-e. Valakinek biztosan. Ha másnak nem, az írójának, hisz az önkifejezés egyik eszköze. Egyébként pedig sose lehet tudni, nem osztok-e meg valami olyat, ami legalább egy másik embernek hasznos lehet. Bár nem vagyok blog olvasó/ követő, mégis támogatom. Minden szempontból. 

Számos eszközről nem esett még szó, de bevallom, ez volt a terv. Megijedtem, hogy mivel ezt az első írást így a végére hagytam, nem lesz miről írni a másodikban. Így aztán minden olyan eszközt, amit szeretek, használok, a második, hét záróra hagytam, illetve a hét folyamán felmerült vitákat is a következőben fogom feldolgozni, személyes véleményemmel megtűzdelve leírni.

Üdv, Lilla :)

Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság 3.2

Kedves olvasó. Végig kísérve a hetet, számomra kirajzolódni látszik, milyen ingoványos területere érkeztünk. Elsőre éppen ezért nem is értettem, miért beszélünk valami olyanról, amit még a "nagyok" se döntöttek el, nem is pontosítottak. Mára úgy érzem, kifejezetten érdekes egy ilyen alkotó tevékenységben részt venni, hiszen akár azt is gondolhatjuk, ha technológiában nem, kivitelezésben pláne nem, de legalább gondolatban ott lehetünk egy sorban a nagyokkal, a digitálisan sokkal fejlettebb nemzetek között. Hiszen a gondoltok szárnyalásának az internet korában semmi sem szabhat határ...kivéve egy jókora áramszünet, de hát valóban, néha "...kell egy kis áramszünet" :)

Sokan írtak a digitális állam határairól, szabályairól, az állampolgárság feltételeiről. Ezek már szinte jogi kérdések, ráadásul nagyon messze vagyunk még attól, hogy aktuálisnak érezzem, nekem is ezt a témát boncolgatni. Amit közelebbinek, valósabbnak és aktuálisabbnak érzek, az a digitális műveltség, digitális kultúra témakörének újra gondolása.

Szeretnék különböző írásokat feldolgozni, sorban, hogy aztán ezek megismerésén keresztül kirajzolódjon, mik is ezek a fogalmak ma, Magyarországon.

Kultúra: "A kultúra szó a latin colere („művelni”) szóból származik és eredetileg a föld megművelését jelentette. A kultúra kifejezést ma többféle eltérő értelemben használjuk, amelyek közül a tudományos (antropológiai) és a hétköznapibb („magas kultúra”) értelmezés a leggyakoribb."

"A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.

A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben. "

"...A kultúra másik fő jelentése az úgynevezett „magas kultúra”, amely a tanulással, művelődéssel kapcsolatos területeket képviseli. Ez a jelentés a civilizációhoz, a differenciált társadalmi élethez, sokszor a polgári életformához kapcsolódik. A hétköznapi életben a leggyakrabban ebben az értelmében használjuk a kultúra kifejezést."

Vagy: "...a társadalom által létrehozott szellemi és anyagi javak" összessége.

Összefoglalva tehát, a kultúra egyrészt olyan ismereteink összessége, melyek összetartják a közösséget, továbbá biztosítják annak fennmaradását, illetve értékek, normák követése. Fontos, hogy a tanulással és művelődéssel létrehozott javak a kultúra fontos részét képezik. Tehát, a tanulás, a művelődés, az alkotás, az ismeretek, a normák és értékek a kultúra legfontosabb pillérei.

Most vizsgáljuk meg, hogyan mutatkozik ez meg a digitális kultúrában.

Először is, fontos tisztázni, a digitális kultúra elsősorban nem más, mint kulturális javaink digitalizált formában való megőrzése, felhasználása, közzététele. Tehát több értelmezés is lehetséges, az egyik lehetőség az, hogy a már meglévő kultúránkat egyszerűen átemeljük a digitalizált világba, így létrehozva a digitális kultúrát. Ez önmagában a digitalizált kulturális örökség. (Akit ez mélyebben is érdekelne, itt tud utána olvasni)

Először is, hozzá kell szoknunk, hogy a kulturális javainkat a digitális világban jellemzi az azonnaliság, illetve a globalizált tartalmak lokális, helyi értelmezései. A digitális kultúra része az interaktivitás, mely merőben eltér az eddig megszokott kulturális vonásoktól. Hiszen nagyban nő az interakciók száma, ráadásul minden tartalmat testre szabhatok. Minden elkészült művet (zeneszám, fénykép, írás) átalakíthatok, formálhatok, újragondolhatok. Digitális kultúrám részét képezi a folyamatos online jelenlétem, annak lehetősége, hogy állandóan kapcsolatban lehetek a világgal, az emberekkel, a létrejövő javakkal. Komoly  felelősség hárul azonban a digit.kultúra részvevőire, hiszen a komplexitás áthatja ezt a világot. Ugyanis ha közzé teszek egy terméket, legyen az bármi, azonnal hatással lesz a gazdaságra, a közgondolkodára, a pénzügyi viszonyokra. Érdekes, hogy a szóbeliség és írásbeliség milyen mértékben olvad össze. Érezhető, hogy írott szövegeink sok esetben a szóbeliség jegyeit hordozzák magukon. Sokszor beszéd helyett írunk, azonban a beszédben használt kifejező eszközökkel (emotikonok, írásjelek gyakorisága). A képek, hang- és videó fájlok pedig a szóbeliséget egészítik ki.

Fontos még a kultúra esetében a sebességről, a megfoghatatlanságról is említést tenni. Azonban a multitasking, mint divatos forma még érdekesebb. Vagyis, egyszerre több tevékenységet is végezhetek. Egyszerre lehetek tehát fogyasztó, alkothatok valamilyen új dolgot, mely a javát szolgálja a digit. kultúrának, és kommunikálhatok párhuzamosan emberekkel a világ bármely pontjáról, szintén a kultúra javait gyarapítva.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján találtam egy cikket, melynek címe szerintem mindent elmond a digitális kultúráról: Új korszak - új kihívások - hagyományos elvárások

Vagyis a digitális kultúra építkezzen a múlt értékeiből (tárgyi), alapozzon a múlt értékeire (normák), azzal együtt, hogy a fent említett számtalan dologgal egészíti azt ki.

Kezdünk átkúszni a digitális kulturáltság témakörébe. Vagyis a felhasználó tartsa be a szabályokat, kövesse a normákat, ne okozzon kárt, mind emellett akkor lesz igazi tag, ha megoszt, ha létrehoz, ha a lehetőségek széles skálájával él.

Szorosan, kéz a kézben jár a digitális kultúrával a digitális műveltség.

Műveltség:  Értelmi és érzelmi "iskolázottság, tájékozottság iránti igény, egész életen át. Az élet minél több területéről szerzett ismeretek rendszerezése, értelmezése.

A digitális műveltség ugyan ezen kritériumok összessége, digitalizált, online, internetes, közösségi viszonylatban. Tehát megkíván egyfajta nyitottságot az újdonságok iránt, szükséges az igény a lehetőségek kihasználására. A digitális műveltség alapkompetenciává vált mára, tehát az, aki nem képes együtt haladni, nem képes korszerűsítésekkel együtt élni és alkotni, az elmaradó csoporttagként fog élni. Aki nem sajátítja el a digitális műveltséggel járó kompetenciákat, nagyban megnehezíti az integrációs törekvések sikerességét. A digitális műveltség tesz ugyanis képessé arra, hogy a digitális (alap)kompetenciákat elsajátítsam. Aki pedig erre nem képes, az egy új társadalmi réteg tagjává válik.

Ezekről a jártasságokról már számtalan szó esett. Ilyen az alapvető ICT-jártasság, illetve a számítógép-használat (visszakeresés, hozzáférés, megőrzés, létrehozás, bemutatás, információcsere, kommunikáció, közösségi hálózatokban való részvétel képessége az interneten keresztül).

És máris azon kapjuk magunkat, hogy digitális szakadékról beszélhetünk.

A szakadék két részből tevődik össze, egyrészt egy hozzáférési-, másrészt egy használati megosztottságból. Nem szeretnék ebben a bejegyzésben a szakadásról, távol maradókról hosszabban beszélni, azonban röviden összefoglalva, a következő okai lehetnek ennek:

- a család összetétele (hány gyermek, idős korú, aktív, inaktívak száma)

- háztartás erőforrásai (anyagi lehetőségek)

- generáció és tudás (kulturális tőke, informatikai ismeretek, iskolai végzettség)

- munka világa ( milyen munkaterület)

- státusz-prezentáció és fogyasztási szokások ( (kulturális- és médiafogyasztás, az IKT

eszközök presztízse, image-e)

- attitűdök, érték preferenciák ( IKT iránti attitűd, motiváció!!!!!!)

(hosszabban itt ismerkedhettek meg a szakadék mibenlétéről)

Vissza kanyarodva, egyes hozzáértők szerint alig van különbség a műveltség, kultúra, és írástudás között. A legkifejezőbb megnevezés úgy tűnik, az információs műveltség lesz, mivel az információs társadalom velejárója az    "információs és kommunikációs kompetenciák beemelődése a műveltség alapelemei közé."

Az információs műveltség egyik kis szelete a médiaműveltség, mely a médiakommunikációra, sőt, mára inkább az internetről nyert információk kritikus kezelésére vonatkozik. Tehát képesek vagyunk hozzáférni tartalmakhoz, azokat elemezni, kritikusan értékelni, előállítani.

A műveltségtől annyiban rugaszkodtunk el, hogy a médiaműveltség nem huny szemet a média hatalmas, befolyásoló szerepe fölött, vagyis feltételezi az egyénről, hogy képes eligazodni a média által használt erős képi, hangi és írásbeli jelek erdejében.

Fontos kérdés, hogy azért neveljük-e gyerekeinket médiaműveltté, hogy immunizáljuk őket a média negatív hatásaival szemben. Van-e akkora szerepe a médiának az életünkben?

Azonban digitális írástudás nélkül digitális műveltséggel sem rendelkezünk. De mit is takar ez a fogalom?

"...tudatosság, beállítódások és képességek olyan együttese, amely lehetővé teszi, hogy megfelelően használjuk a digitális eszközöket és intézményeket a digitális források azonosítására, elérésére, kezelésére, integrálására, értékelésére és szintetizálására, továbbá új tudás és médiamegnyilvánulások létrehozására, valamint arra, hogy másokkal kommunikáljunk és reflektáljunk erre a folyamatra. Mindezt specifikus élethelyzetek kontextusában tesszük, annak érdekében, hogy konstruktív társadalmi tevékenységek váljanak lehetővé."

 (Martin, A.: Literacies for the Digital Age. In: A. Martin and D. Madigan (Eds.) Digital literacies for learning. London, Facet. 2006. 3-25. )

Ugye milyen ismerős? Mintha már ezredszerre kerülnének elő ugyan azok a kompetenciák, kritériumok. Nekem nagyon ez az érzésem. Számos fogalommal, meghatározással dobálózhatunk, mégis, mintha mind, ugyan azt foglalná össze.

Tehát akik a már többször kiemelt kifejezéseket elsajátították, jártasságot szereztek bennük, azoknak gratulálok, ők a digitális műveltség, írástudás és kultúra birtokosai. Így tehát a digitális állam büszke polgárai. Na de ez már igazán nem a mai nap témája, erről más blogokban nagyon jó bejegyzéseket lehet olvasni! :)

Szép napot, köszönöm, hogy elolvastál! :)

Az oktatás környezete,az oktatási környezet színterei 3.1

Az oktatásnak számos színtere lehetséges. Hiszen ha már van egy személy, vagy program, felület, mely tudást, ismeretet ad át, vagy közvetít felém, ott létrejön az oktatás, amennyiben van befogadó is!

Amit régen csak tantermi oktatásnak hívtam volna, azt mától kontakt oktatási környezetnek illik neveznem. Ez fedi le azokat a megoldásokat, melyek személyes kapcsolatokra építenek. Így tehát a tanteremben folyó frontális oktatás, a magántanárral folytatott eszmecsere mind ide tartozik. Fontos megjegyezni, hogy technikát fel lehet használni! Csak a hálózathoz nincs csatlakozás kontakt oktatási környezetben. Tehát amikor az általános iskolai tanáraink megküzdöttek az írásvetítő rejtelmeivel, ők még maradtak a kontaktnál, egy magasabb szintre emelve azt! Majdhogynem elszáguldottak a technika felett! :)
Ennek a környezetnek tehát fontos pillérei a személyes kontaktus, élő kommunikáció, jelenidejűség, egymás látványa, jelenléte, a közös egyidejű részvétel.

Hozzá teszem, mikor volt garantált az egyidejű részvétel? A diákok szerintem már nagyon régen kifejlesztették a éberen alvás és látszat jelenlét fogalmát, technikáját. Szóval a dolog mindig relatív, soha nem biztosíthatjuk be magunkat eléggé. Ezt csak azért teszem hozzá, mert a Tanár Úr többször felhívta már a figyelmünket, nincs is olyan nagy különbség távoktatás és kontakt oktatás között. Volt valaha olyan, amit diákok ne tudtak volna kijátszani? Tudjuk jól, a hülyeség határtalan (nem azért, én is élharcosa voltam...:)).

Van arra is lehetőségünk, hogy online eszközökkel támogassuk a kontakt tevékenységet. Ez annyit tesz, kinyitjuk a terem ajtaját, és befogadjuk mindazt az ismeretanyagot, mellyel az internet "rendelkezik". Tipikusan nagy lépés nekem, kis lépés az emberiségnek. Hiszen valóban kell erről beszélni? Nem furcsa, hogy ez még nem természetes? Fontos feltétel az egyidejűség, vagyis a térbeli és időbeli egyidejűség. Ez esetben már a tanulásban résztvevők behívják a külvilágot, kapcsolatot teremtenek más környezetekkel.

Na végre valami izgalmas. Már az Info. társadalom blogom megírása miatt elkezdtem foglalkozni a Blended Learning módszerrel. Nagyon izgalmas, komplex dolog. Itt is elsütöm, azt a remek példát, ami arról szól, hogyan lehet egy multinacionális cégnél bevezetni az Office 2007-et.
A képzés előzetesen megfogalmazott célja:

•  új kezelő felület használata
• Office alkalmazásokkal kapcsolatos tudások bővítése, elmélyítése

Az átállásra szánt idő: 2 hét, térben és időben egyéni, eltérő részvétellel.
Megvalósítás (képzési modell):

• e-learning tananyag modulonként történő önálló elsajátítása
• tantermi oktatás
• konzultációk (problémák, kérdések kezelésére)

Utóbbi kettő az első pont kiegészítésére, támogatására! Vagyis az online tanulás kerül előtérbe, azt segíti a kontakt tevékenység. A különböző fórumokra szánt idő nagyjából megegyezik. 

1. fokozat a megértésben:

2. fokozat a megértésben:

3. fokozat a megértésben:

Senkit nem akartam megsérteni, csak gondoltam segítek rögzíteni az olyan vizuális típusoknak, mint amilyen én is vagyok. Képet mégis csak könnyebb rögzíteni, feldolgozni. :)

Távoktatás, mint oktatási környezet: A folyamat teljes egészében online, egyfajta kooperatív térben zajlik. Nagyon fontos eldönteni egy távoktatási csomag tervezésekor már az elején, hogy tartalom, vagy tevékenység központú "tananyagra" van-e szükség. A tananyag központú csomag esetén nagy felelősség esik le a moderátor válláról, hiszen az ismeretanyag adott, azt egységnyi idő alatt, némi külső kontrollal "illik" elsajátítani. Ezt azonban csak a tudatos, következetes, önálló tanuló típusoknak ajánlott. A tartalom központúság a módszer kidolgozójára ró nagyobb felelősséget, hiszen sokkal komplexebb oktatási folyamatot kell kidolgozni, sokkal több feladattal, tevékenykedtetéssel. Mégis, megtérülhet a befektetett energia és pénz, hiszen a cselekedve tanulás (learning by doing) jó ideje tűnik lényegesen hatékonyabbnak a hagyományos, tartalomközpontú oktatással szemben.

Hasznos kitérni az oktatási tevékenység során felhasználható eszközök sokaságára.

1. Kontakt osztálytermi tevékenység során eszköz a tanár személye, minden velejárójával ( hang, attitűd, megjelenés, gesztikuláció, mozgás). Továbbá ott a jó öreg zöld tábla, mely oly régóta áll az oktatás szolgálatában, a kréta, füzet, toll, és még sorolhatnám. A technológiát tekintve ide sorolandó azt hiszem az Interaktív tábla, sőt, online kapcsolat nélkül a számítógép is.
2. A stimulációk és számítógépes játékok esetében már összetettebb a kérdés, hiszen eltérnek az úgynevezett haszontalan, kizárólag élvezetszerzésre fejlesztett játékok a kifejezetten kompetencia fejlesztésre specializált játékoktól, programoktól. Amennyiben például egy játék az olvasási, szövegértési készségünket fejlesztené, úgy képzelem, akár az órán is játszathatnának velük ilyen játékokat, hiszen egy olyan oktatási rendszerben, mint a miénk, melynek alap célkitűzése a kompetenciák fejlesztése, ez igazán célorientált megoldás lenne. 
3. A m(obile)learning talán az egyik legismerősebb forma, hiszen informális úton talán ez férkőzik be leggyorsabban és legtermészetesebben a mindennapjainkba. Erre tudom azt mondani, hogy már éreztem hiányát. Éreztem hiányát annak, hogy nincs nagy kijelzős, internetkapcsolattal megtámogatott telefonom, vagy Kindle-m, hogy utazás közben, időt spórolva onnan tanulhassak, olvashassak. Hiszen legtöbb esetben menetben vagyunk, felpörgött ritmusban élünk, ezt pedig érdemes kihasználni, és a sokszor oly' jól eső bámészkodást lecserélni a hasznos tanulásra a haszontalan utazási idő alatt. Ez ugyanis bárhol, bármikor, bármit elérhetővé tesz számunkra. 
4. Együtt említve az egyéb online tanulást segítő eszközöket, ide sorolhatjuk a google alkalmazásokat, prezi készítőket, wikipédiás tartalmakat, youtube-ot, ... Ezek egységesen mind az online, bárhol, bármikor tanulást segítik.
   LMS: tanulást menedzselő rendszerek
   LCMS: tanulást, tartalmat menedzselő rendszerek
5. Ha tanulási környezetekről beszélünk fontos megemlíteni az online közösségeket, csoportokat. Ezek nem feltétlen a tanulás érdekében jönnek létre, mégis kialakul egyfajta tudás megosztás, információ csere. Segítheti egy ilyen csoport munkáját tanár vagy facilitátor időszakos beavatkozása. A lényeg az, hogy amennyiben egy facebook csoportot tanítási, tanulási céllal hozok létre, az teljes értékű "tagja" lesz a tanulásí/ tanítási eszközrendszeremnek. 
6. Fontos külön választani az online közösségektől (2D!!!) a virtuális tanulási környezeteket 3D!!!)! Ugyanis a virtuális környezetbe tanulási céllal lépünk be kizárólag, nem pedig azért, hogy közösséget alkossunk, kapcsolatokat teremtsünk. Ha a SL-ra gondolok, valóban, ott inkább tanulunk, minthogy eszmét cseréljünk, ismerkedve osszuk meg tudásunkat. Olyannyira feltűnően mutatkozott ez meg, hogy amint csoportmunkára került a sor, a legtöbben azonnal facebook chat-re váltottak. Nyilván részben azért, mert az jelenleg működőképesebb, de azért is, mert csoportmunkában szükség van a másik megismerésére, a másikra való odafigyelésre, mely tevékenységet pl. a mások jelenléte, vagy a technikai hibák negatívan befolyásolják. 

Így írásom végéhez érve kicsit bajban vagyok. Bár tudom, nem ide tartozik, mégis felteszem magamban a kérdést, mi is a különbség a konnektivizmus és a Blended Learning között? 

Újra átnézve a leírtakat és a hozzá olvasottakat, arra jutottam, hogy a Blended Leraning technika központúbb. Tehát inkább összpontosít az eszközökre, melyeket felhasználok, arra, hogy minél többet alkalmazzak egyszerre, folyamatosan, míg a konnektivizmus középpontjában érzésem szerint inkább az egyén, sőt, a közösség áll. Ugyanis ott mi hozunk létre tartalmat, új tudásanyagot. Remélem nem tévedtem túl messzire, csak ezt a másik kurzus hatására gondoltam tisztába tenni :) 

Kedves olvasó, köszönöm, hogy benéztél! :)

Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság 3.1

A héten a kompetenciákról esett szó. Alap kompetenciákról, kulcs kompetenciákról, tanári- és tanulói jártasságokról. Nagyon érdekes a téma, hiszen ezekről lehet vitázni, nem is lezárt folyamatokról van szó, ráadásul úgy érzem, e tekintetben talán azért könnyebb változni, változtatni, mert a kompetenciák fejlesztése nem elsősorban technológiát igénylő feladat, tehát nem kell azonnal a pénzhiányra hivatkozni...

Kőfalvi Tamás e-tanítás című könyvében, melyet 2006-ban adtak ki, arról ír, nagyon fontos a tanári kompetenciákat korszerűsíteni, az e-learning aktív használatát hangsúlyozni, segíteni. Így a könyv ehhez nyújt nagy segítséget leendő és már aktív tanároknak. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy ha a könyv 2006-ban már elérhető volt, tehát első olvasói már végeztek az egyetemmel, vélhetően tanítanak, sikeresen elsajátították-e a könyvben olvasottakat, illetve használják-e a mindennapi gyakorlatban (természetesen minden olvasót érdemes lenne megkérdezni).

Érdekes gondolat volt a kurzus harmadik hetében, hogy a technika megléténél sokkal fontosabb a kompetenciák kialakítása, fejlesztése. Tehát írás-, olvasási készség, ok- okozati kapcsolatok felismerése, ismeretek bevésése és előhívása (ez aztán egészen furcsa, hiszen már a mi oktatási folyamatunkban elhangzott, hogy sokkal kevesebb tudásanyagra van szükségünk, fontosabb azt tudni, hogyan/hol kereshetünk utána az ismeretnek)! Persze aztán kiderült miről szól ez! Tehát arról van szó, hogy akik nem tanulásra használják, tovább menve, nem tudják megérteni, hogyan lehetne tanulni a számítógépről, internetről, azoknak az alapvető kompetenciáik hiányoznak. Tehát nem a számítógép és internethasználat megtanítása az elsődleges, hiszen alap kompetenciák nélkül, akkor sem lesz sikeres az oktatási folyamat.

Tehát ne a technikában keressük a hibát, ahogy a Tanár Úr is mondta, hanem magunkban. Na ez már nehezebb feladat, én is hajlamos vagyok a rendszert hibáztatni, bár megjegyzem, a rendszert hibáztatni nem csak annyit tesz, hogy közlöm, rossz a számítógépem, ez azt is jelenti, rossz, ahogyan arra tanítanak, hogyan tanuljam meg a számítógépet megtanulni. Nyilván, biztosan van, akinek ez ugyan azt jelenti.

A kompetencia fogalma számos meghatározást rejt, mégis, röviden összefoglalva, az alap kompetencia nem más, mint ismeretek, az ez irányú attitűdöm és kapcsolatos értékeim. Az ismeret esetünkben azt jelenti, hogy felhasználó vagyok, úgy is mondhatnám, alkalmazó. Amennyiben pedig nyitottan, pozitívan és érdeklődően állok például a tanuláshoz egy távoktatási csoportmunkához, már az attitűdöm is a helyén van. Na de ha még  azt is gondolom, hogy hasznos munkát végzünk én, a tanár, a csoport, és úgy érzem, létrehozunk valami hasznosat, na akkor rendelkezem egyfajta kompetenciával az IKT világában.

Talán könnyűnek tűnhet, mégis roppant nehéz dolgokról van szó. Már eleve az ismereteink hiányosak, sőt, rosszak lehetnek! Rengeteg idő, mire ezt hajlandó vagyok felismerni, változtatni rajta, hiányzó ismereteimet pótolni. Ha pedig pesszimistán, fenntartásokkal állok egy új programhoz, technikához, még nehezebb dolgom van. Az attitűdünk borzasztó nehezen változik, talán még ennek is a legkönnyebb módja, ha jó tapasztalatok érnek mondjuk a távoktatásban, úgy meggyőzhető vagyok. A külső körülmények nagy mértékben tudnak befolyásolni, itt érzek némi kapcsolatot a fejlesztések fontossága és a termék hatékonysága között. Hiszen egy jól kitalált távoktatási csomag, melynek külalakja, szövegezése, formavilága már önmagában "szimpatikus", sokkal gyorsabban befolyásolhatja az egyén attitűdjét, az más kérdés, hogy ez hosszú távon nem elég! Hosszú távon van szerepe az értéknek. Hiszen ha úgy érzem, hasznos amit teszünk, alkotunk, az képes a pozitívvá változott attitűdömet bebetonozni. Tehát valóban, sok múlik a fejlesztéseken, de persze, még több az egyén elhatározásán.

Nagyon fontos, hogy a tanulási kompetenciákra ugyan úgy szükség lesz ez után is. Tehát a fent sorolt képességek, készségek alapvetően szükségesek az online, vagy Blended (itt egy nagyon világos, jól érthető példa rá) vagy más tanulási módszerek sikerességéhez. A kérdés tehát nem ez, hanem az, hogy biztos, hogy ugyan azokról az írás- olvasási készségekről beszélünk-e? Nem lehet, hogy mégis kicsit más fajta olvasási készség kell? Vagy ha ugyan az is kell, azért lehetne a módszert korszerűsíteni, nem biztos, hogy az azonnal rosszhoz vezetne...

Ha megnézzük az ISTE tanulóknak készített kompetencia térképét,  látjuk, hogy nekünk (magamat midig ide fogom sorolni szerintem :)) kreativitásra, fejlesztő készségre, kommunikációs- és együttműködő képességre, kritikus gondolkodásra, problémamegoldásra, illetve például digitális állampolgári kompetenciákra van szükségünk. Ezek tipikusan olyan jellemzők, melyekről nincs papírom, hogy rendelkezem-e velük. Olyan értelemben nincs papírom, hogy az iskolában soha nem mondták, kreatív vagyok-e. Ezzel csak azt akarom mondani, onnan látszik,hogy a dolog még gyerekcipőben jár, hogy nincs egységes követelményrendszer, nincs egységes mérce. Hogy ezekkel rendelkezem-e, az majd a munkahelyemen kiderül! Mivel azonban minden állásinterjúra úgy kell menni, hogy tisztában kell lennem előnyeimmel és hátrányaimmal, személy szerint nagyon örülnék már valami mérő programnak, hogy ne hasraütés szerűen kelljen minden állásinterjún "hazudnom" valamit magamról.

Kíváncsi voltam a tanári kompetenciákra is, melyek például a tanuló tanulási és kreativitási képességeinek kialakítása, tanítási tapasztalatok a digitális világban (tehát számítógépes, online környezetben), továbbá digitális munka- és tanulási tapasztalatok, digitális állampolgárság vezetőkészség. Ezek csak példák, kérdés, hánnyal rendelkezik egy tanér ma? Különböző tapasztalataim vannak, de döbbenetes, hogy a jelen képzésemben az oktatók sok esetben alig tudják bekapcsolni a gépet, a többit nem is mondom. Az általános iskoláról nem nagyon tudok beszélni, ott alig került elő számítógép, én is még az írásvetítő korában jártam iskolába :)

Sok szó esett a digitális írástudásról, mint kompetenciáról. Rab Árpád 2007-ben megjelent, a Digitális kultúráról szóló írása nagyon hasznos e tekintetben, világossá teszi, pontosan mi mit is jelent. Az információs írástudás például "nem bizonyos eszközök kezelésének képességét jelenti, hanem az információ elérésének és felhasználásának képességét. Az információs társadalom polgára a jövőben nem élhet meg nélküle."
Tovább menve, az, aki nem képes értő módon feldogozni egy szöveget, képet, hangot, mely multimédiás üzenetként érkezik, az nem rendelkezik a digitális írástudás képességével, de kompetenciájával sem.

"Az információs írástudás fejlesztése tehát nem a technikai eszközhasználat, hanem a fejekben lezajló tudatos érdekérvényesítési gondolkodásmód vagy gondolkodási forma fejlesztését jelenti. Felismerni egy információ hiányát, megkeresni, megtalálni és feldolgozni azt, majd felelősséggel felhasználni a későbbiekben nyilvánvaló, hogy az információs írástudás fejlesztése egyszersmind a kritikai gondolkodás fejlesztését is jelenti."

6 készséget fogalmaz meg a könyv, melyek feltétlen szükségesek a digitális írástudáshoz:
- A feladat meghatározása, a hiány felismerése
- Az információ megszerzésének stratégiája
- Hely és elérés
- Az információ használata
- Szintézis (elemzés, munkavégzés)
- Értékelés


Fontos egy képzés megtervezésekor szem előtt tartani ezeket a kompetenciákat, hiszen amikor kitűzök egy képzési célt, azt is szem előtt kell tartanom, hogy a cél komplex. Nyilván valamilyen tudásanyag elsajátítására fog irányulni, azonban kulcskompetenciák nélkül mit sem érünk a tudásunkkal. Ehhez viszont nagyon alaposan, tudatosan kidolgozott módszertanra, oktatási folyamatra van szükség, mellyel kapcsolatban még hadilábon állunk, nyilván mert alulmotiváltak az illetékes személyek. Sajnos! Hiszen jó lenne fejlődni...

Egyetértek azzal, hogy a gyerek attól még mert bennszülött, nem lesz kompetens. Tehát nagyjából egy egyszerű felhasználó. De komolyan, utoljára kérdezem és akinek van még kedve, válaszolja meg, mitől lenne digitális kompetenciája. Nem értem, miért kell erről egyáltalán beszélni. Eddig is nagyjából az emberek azt tudták, amit megtanítottak nekik, vagy amire felhívták a figyelmet, hogy tanulják meg, illetve amire rákényszerítette az élet őket. Én sem rendelkeztem 3 héttel ezelőttig digitális kompetenciákkal, mert nem hogy nem fűzött hozzá érdek, ami ennél sokkal fontosabb, hogy nem is tudtam róla, hogy fűzhetne hozzá érdek. Szerintem a mai gyerekek is így vannak ezzel Ha pedig azt a megállapítást elfogadjuk, hogy a tanárok több digi kompetenciával rendelkeznek, mint a tanulók, akkor rajtuk a felelősség, hogy ezt megmutassák. Hozzáteszem, van egy olyan érzésem, a tanárok sem zsenik, vagy extra tudatosak, mindössze a munka világában való lét ilyen irányú nyomása nehezedik rájuk.


Érdekes belegondolni, milyen lesz a jövő...páran javasolták, gondolkozzunk el rajta. Talán olyan, hogy nyelvtan órán megtanuljuk a blog írás formai követelményeit, eetikettet tanulunk, irodalmon e-mailt kell írni különböző témákban, továbbá elemezni kell blogokat formailag, tartalmilag. Ha valami nem tetszik, máris twittelek a tanárnak, aki ha hosszabban válaszolni, írja is vissza az e-mailt. A többiekkel facebookon megbeszéljük a feladatot, az órai jegyzetek pedig özönlenek tanulótól tanulónak. Hétvégente virtuális környezetben össze ülünk, és a letöltött könyvekből kinyomtatott pár oldalból igyekszünk visszaemlékezni, milyen volt könyvet olvasni. A városban pedig külön élményterem épült, melyben külön kifejlesztett könyvillatú  illat szérummal és egyéb illusztrációk segítségével érezheted át a könyvtárba járás élményét.

Visszatérve a kompetenciákhoz és a digitális identitásom felépítéséhez, szeretném elmondani, hogy haladok! :) Tegnap elkezdtem létrehozni a fogalomtérképemet, a twitteren már 25 feletti a twittjeim száma, továbbá felpakoltam magam a linkedin oldalára is! Sőt, nem tudom feltűnt-e a kedves olvasónak, de végre rájöttem időt és energiát nem kímélve, hogy hogyan kell egy-egy szó mögé rejteni a linket!!! Komolyan mondom, egy új világ tárul elém hétről hétre! Egy bajom van még, az RSS. Nem is értem, mire van? Nem olvasok híreket, itt kezdődik. De úgy egyébként...regisztráltam, bekönyvjelzőztem, itt van, de még nem jutottam el odáig, hogy ezt is helyretegyem. A jövő héten ez következik! :) Ja, és beleírok a közös dokumentumba ha nem baj, MOST! :)

Szép napot neked! :)