Milyen egy valódi állam? Hát vannak benne polgárok. A polgárok valamilyen viszonyban állnak egymással. A polgárokat megkülönbözteti egymástól a munkájuk, bevételeik, aktivitásuk, kapcsolatrendszerük, szemléletük, miegymás. A megkülönböztetés eredménye nem más, mint hogy alá-fölé-mellé rendeltségi viszonyok alakulnak ki.
Nincs ez másképp a digitális világban sem. A különbség abban rejlik, ki hogyan "él" itt. Vagyis az aktivitás, az attitűd, na meg persze a lépéstartás határozza meg, kik vagyunk ebben a különös, megfoghatatlan világban.
Mielőtt megkapnám a kritikákat, hogy hiszen nem is ezeket a szempontokat szedtük össze az elmúlt hetekben a tekintetben, ki állampolgár és ki nem, engedjétek meg, hogy most egy sajátos szemlélet mentén haladjak.
Tehát meghatározza a rendszerben való helyünket, hogy milyen aktívan veszünk részt a tudástársadalomban, a megosztásban, az áradatban. Vannak, akik ugyan hozzáférnek a technikához, és a netkapcsolatuk is adott, ám mégsem veszik ki a részüket "megfelelően" a teherviselésből. Ők máris egyfajta leszakadók, távol maradók, olyanok, akik esetleg ismerethiány, megfelelő attitűd hiányában lemaradnak a társadalom krémjétől. Az ő hozzáférési módjuk nem tekinthető minőséginek, csak fogyasztók. Ha szorosan véve nézzük a digitális állampolgárok rétegződését, őket is könnyű szerrel a leszakadókhoz csoportosíthatjuk, hiszen rengeteg információtól, tudásanyagtól maradnak távol. Márpedig a digitális világ legnagyobb kincse az információ!
Vannak, akiknek egészen egyszerűen anyagi természetű okoknál fogva nehezített az információkhoz, tudáshoz való hozzáférés lehetősége. Ők azok, akik a létező társadalomban is az egyenlőtlenség rabjai, így aztán a digitális világban is nagyon kevés az esélyük a felzárkózásra.
Mi, akiket e világ részeseinek tekintek, könnyen észre sem vesszük, kik maradnak el tőlünk. Nem is látjuk, érzékeljük őket. Ez egy más dimenzió, nem koldulnak tőlünk az utcán, van, aki még szemetelni sem tud, hiszen az is megkövetel minimális technikai felszereltséget, alapvető felhasználói ismereteket.
A digitális esélyegyenlőtlenség igazán aktuális probléma, akár elhisszük, akár nem.
2008-ban "E-Magyarország, e-kormányzat - 2008” konferencián kimondták, Európa, és Magyarország egyik fő feladata kell, hogy legyen a digitális analfabéták felzárkóztatása! Ők azok, akik az egyre inkább teret nyerő digitális alkalmazásokat kezelni nem tudják. A kérdés igen összetett. Egyrészt elő kell teremteni a leszakadók befogadását a társadalom számára, másrészt fontos eredménye lesz az esélyegyenlőség megteremtése az IT szektor fejlesztésének, hiszen új piacok nyílnak meg számára.
E kapcsán merült fel bennem a kérdés, nem inkább üzlet ez az egész, mint valós probléma, igény és jövőkép? Nem lehet, hogy valami olyat próbálnak lenyomni a torkunkon, ami csak rengeteg pénzről szól? Értem, hogy az internet tudatos felhasználása szolgálhatja az érdekeinket, de mégis, az, hogy mindenkit bevonjunk, mindenki ott legyen, mindenki a piac része legyen, nem csak a pénzről szól? Olyan túlzónak érzem, de lehet, hogy még csak keveset tudok a problémáról.
Továbbá ide fűzném egy ma, autózás közben felmerült gondolatmenetemet. Azon gondolkoztam, a facebook csoportban felmerült, tényleg fontos-e, hogy mindenki digitális állampolgár legyen a megfelelő jellemzőkkel. A válasz az volt, hogy igen, mindenkinek itt a helye, így vagy úgy, de kell! Nem igazán tudom ezt az álláspontot még elfogadni. Az indoklás azt hiszem az volt, hogy mindenki rendelkezik a lehetőséggel, tehát van számítógépe (ideális esetben), van tudása, amit megoszthat, van internet kapcsolata, amin keresztül megoszthat. Tehát ha nem tesz így, akkor ő bizony hátráltató tényező.
Hangszála is van mindenkinek. Hangja is van mindenkinek ( elnézést a nagyfokú általánosításért, senkit nem akarok megbántani, nyilván tudom, hogy vannak akik nem képesek beszédre). Beszélni is beszél mindenki. Viszont énekelni már csak az énekel, akinek kedve van hozzá! Sőt, azok közül is csak néhánynak van hozzá tehetsége! MI pedig csak őket szeretjük hallgatni. Hallgatjuk őket! Ettől késztetést sem érzünk, hogy akkor nekünk is meg kéne osztani a hangunkat. Sőt, tovább megyek, senki nem is gondolja azt, hogy mindenkinek kéne énekelnie, sőt, amennyiben rájön, hogy nincs jó hangja, akkor nem kell, hogy képezze magát. Az IKT kompetenciákkal kapcsolatban én kicsit ezt az erőltetettséget érzem. Pedig a hang fontos, információ hordozó, az éneklés is fontos (számtalan bizonyítás van arról, milyen ereje van a zenének). ...remélem a párhuzamot értitek, és érzitek és tudtok nekem segíteni dűlőre jutni a problémámmal!
Annak ellenére tehát, hogy még nem világos előttem minden, megdöbbentett, hogy Magyarország a 34-ik a rangsorban az ügyben, hogy mennyire tudatosan, egyáltalán jól használjuk-e az Internetet. A leszakadás nem hogy csökken, inkább nő. Rengetegen vannak itthon, akik azt sem tudják,mi az az Internet, mire jó az. Ezt már én is rossznak, felszámolandónak ítélem.
Az ok a tudatlanság, az elszigeteltség, az elöregedés, az, hogy sokan kétkezi munkával is alig boldogulnak. Pedig pont ezeken az elszigetelt településeken segítene az Internet ellensúlyozni a fizikai távolságot.
A távolmaradásnak azonban lelki okai is vannak. Egyrészt, vannak azok, akik szeretnének a fejlődés részesei lenni, de túl sok(k) nekik ez a dübörgő tempó, tehát nehezen dolgozzák fel, hogy a telefonok, zenelejátszók, bármilyen eszközök szavatossága 1-2 év.
A másik csoportot azok a leszakadók alkotják, akik még talán magyarul sem tudnak írni, alig hallottak még az Internetről, digitális technológiákról. Nem meglepő ez, ha reálisan átgondoljuk, hány elmaradott, elszigetelt településünk van, hányan nélkülöznek, ráadásul mekkora az időskorúak száma!
Tovább haladva az összegyűjtött anyagaim olvasásában, választ is kaptam a korábban, énekléssel illusztrált kérdésemre:
"-Valójában miért baj, hogy Magyarországon tömegek maradnak ki az online világból?
Ez a kérdés körülbelül olyan, mintha azt kérdezte volna 1520-ban, hogy miért baj az, hogy Magyarországon nincs nyomda. Ha a világ egy bizonyos irányba megy, mi viszont másfelé haladunk, az azt jelenti, hogy skanzenné válunk.!...
...Ha ezek a dolgok egy társadalomban elmaradnak, nos, az is egy élet, de az olyan élet, mint amilyet Tarr Béla A torinói ló című filmjében az apa és a lánya élnek, a semmi közepén, fönt a hegy tetején. Tarr Béla sem véletlenül helyezte azt a bizonyos hat napot a világ végére."
(http://mediainfo.hu/interjuk/interview.php?id=121 Csepeli György)
Az órán felmerült kérdés elsőre tetszett, nekem, vagyis, hogy biztosan a leszakadókra kell-e koncentrálnunk, ahelyett, hogy az élbolyban törnénk előre?!
A kérdés nagyon nehéz. Az önös érdekem lehet az, hogy magamra figyeljek és az úgynevezett netokratákra, vagyis élharcosokra. Ezzel kivívva egy nagyon is tetsző, elismerést kiváltó szerepet. Az is meglehet, hogy ezzel a megélhetésemet biztosítom magam számára. Viszont mi lesz az egész magyar társadalommal? Ha ők lemaradnak, és csak páran próbáljuk húzni az egész országot, abba belerokkanunk. Márpedig nem hogy egy, de még néhány fecske sem csinál nyarat! Az egész társadalom felzárkóztatására szükség lenne ahhoz, hogy a hazai gazdaság is erőre kapjon, hogy a tudásbázisunk versenyképes, látható, élő dologgá váljon, amivel dolgozni lehet. Úgy érzem Csepeli György elmondásából, hogy nagyon is fontos feladat lenne a leszakadók "megmentése", az egész ország számára! Így tehát andragógusként, mi talán az utóbbit kell, hogy válasszuk.
Azok számára, akiknek elérhető a technika, meg kell küzdeniük attitűdjükkel, tanult hozzáállásukkal. Fontos szerep hárul a pedagóguskora, tanítókra, nevelőkre, oktatókra, hogy a jövő nemzedékét már igazi IKT-s kompetenciákkal engedjék utukra. Fontos lenne ezt a fajta szemléletváltást, miszerint egy internetkapcsolat az órán többet ad, mint 100 új szék a termekbe. Ezen a szemléleten nagyon nehéz változtatni, pláne ha belátjuk, hogy ezek amolyan igazi álproblémák, ál-kifogások. Ezt hívtuk nagyon találóan, elefánt effektusnak :):)
Fontos kifogásként szokták emlegetni a függőség kialakulásának lehetőségét.
Talán az igaz, hogy most, a válság miatt, többen az Internet adta lehetőségekbe menekülnek, hogy ne kelljen tudomást venni a valóság fizikai határairól. Ez azonban új lenne? Eddig is volt alkohol, drog, és még számtalan egyéb mód a függőség kialakulására. Egyébként a függőséget abban állapították meg, hogy a felhasználó elveszíti időérzékét, továbbá ennek okán nem elégíti ki egyéb szükségleteit. Tehát ha én addig lovagolok, míg leesek a lóról éhségemben, függő vagyok!? :) Kissé pongyola és felelőtlen meghatározás lenne.... Viszont a rengeteg egyéb feltétel közül talán ami nekem a legtöbbet mondó, az az, hogy saját akaratából szeretne felhagyni az internethasználattal, de nem képes rá.
Három alcsoportot különböztetnek meg a függők között a cikkben:
- játék függők,
- szexuális tartalmaktól függők,
- e-mail, chat függők.
Bizonyára van alapja a cikknek, sőt a csoportosításnak is, mégis, kifogásként hozni ezeket az adatokat(?) igazán hátráltató dolog lenne, hiszen amennyi veszélye van, legalább annyi előnye is, ha nem sokkal-sokkal több. Így tehát inkább nyitni kell az Internet felé, és megtanítani a gyerekeket a használatára, mint elzárkózni tőle.
Azért jártam ezt körül röviden, mert az órákon is számtalanszor előkerült a függőség, mint remek kifogás az online jelenlét ellen! Hát nem mondom, hogy a terület szakértője lettem, de valóban eltér ez a veszély faktor más veszélyektől? Vagy rosszabb lenne?
Tehát akik emiatt maradnak távol az Internettől, és válnak leszakadóvá, azok talán nevezhetőek képmutatónak, hiszen alkoholt is iszunk anélkül, hogy rászoknánk, fagyit is eszünk, anélkül, hogy függők leszünk, illetve sajnos bárki, bármikor, bármire rászokhat. Ettől félni egész életünkben, butaság lenne!
Kedves Lilla! "Az órán felmerült kérdés elsőre tetszett, nekem, vagyis, hogy biztosan a leszakadókra kell-e koncentrálnunk, ahelyett, hogy az élbolyban törnénk előre?!" Ez szerintem egy eléggé veszélyes kérdés. Már amikor az órán hallottam is így gondoltam. Mi van ha a leszakadó motiválható lenne, megfelelő lenne az attitűdje és mi csak a technikai fejlődésre koncentrálunk? Lefordítom a szakmám nyelvére: Gyakran hallani az iskolákban, hogy ez a gyerek vagy az a gyerek nem akar tanulni. Akármit tesz a tanár, akkor sem ér el semmit. Ilyenkor (ha tetszik a motiváció hiány vagy a rossz attitűd esetében) én is hajlamos vagyok azt mondani, hogy aki nem akar tanulni, az maradjon le (bukjon meg, majd 16 éves korára lesz 6 általánosa - na és)! De ez csak akkor igaz, ha a tanár valóban mindent megtett, tényleg használta az összes motiválási lehetőséget, utánajárt, hogy a gyerek mitől motiválatlan és ezen próbált javítani. Ezt pedig ki tudja igazából ellenőrizni? Vagyis - visszatérve a témához - kár lenne az olyan leszakadókat nem felsegíteni, akik hajlandóak lennének elfogadni a segítő kezet. (És meg kell próbálni elsőre mindenkinek segítő kezet nyújtani, nem előre eldönteni, hogy megfelelő-e az attitűdje vagy sem. Ez az attitűd egyébként is olyan arisztokratikus szó ;-) )
VálaszTörlésKedves Marianna! Egyetértek, az írásomban is aztán arra jutottam, minimum andragógusként, segítenünk kell! Ráadásul azt is olvastam, hogy közös érdek a "többiek" felzárkóztatása! Viszont ha olvasta a facebookos bejegyzéseket, Fehér Péter bizony nem értett egyet Csepeli Györggyel. Vagy én értettem félre? Mondjuk ő amúgy sem szokott hinni a világmegváltó gondolatokban és naiv elképzelésekben:) De mi lenne a világgal ilyenek nélkül???!!! :) Szóval egyet értek, meg kell próbálni segíteni, aki erre sem reagál jól, az már nem a mi felelősségünk! :)
TörlésKedves Lilla! Nem, nem értette félre a Tanár urat. Sokat gondolkodtam ezen!(világmegváltó gondolatok...stb.) De az én hivatásom a segítő "szakmák" egyike, vagyis nem is gondolkodhatom másképp, mint úgy, hogy törődni a "többiekkel". (Szándékosan nem használtam a leszakadók szót, hiszen az Internettel kapcsolatban nagyon is igaz az, hogy: "Mihez képest???)
TörlésPont ezt írtam az előbb, lent:) Akkor egyet értünk:) Amúgy meg kell egy férfi a sok nő közé, aki racionális, nem igaz? :) ó, ha ezt Péter látná... :)
TörlésLilla, Marianna. Ez szerintem is egy nagyon érdekes kérdés. Az én meglátásom az, hogy a leszakadókra is kell koncentrálni, de az élharcosokra is legalább ugyanúgy. A fejlődés jó, és kell is. A leszakadókkal kapcsolatban viszont az motoszkála fejemben, hogy miért lenne az jó, ha mindenkit felzárkóztatnánk? Ha mindenkinek adnánk autót és megtanítanánk vezetni felzárkóztatás címén, akkor meg sem tudnánk mozdulni. Előnye persze lenne, mert lennének fuvarozók is köztük, és buszvezetők is. Nincs így is rengeteg információ a neten? Megéri-e a temérdek hasznotalan megosztás és a felzárkóztatás azt a pár értéket, amit kapnánk?
VálaszTörlésKedves Tünde! Volt is erről cikk, de már nem tudnám sajnos előkeresni. Az pont azt taglalta, hogy a legnagyobb veszély az lenne, ha mindenki Internetezne. Mivel az beláthatatlan következményekkel járna. Nem jó, vagy rossz következményekkel, csak egyszerűen nem lehet megjósolni, mivel járna az. És állítólag ez a legveszélyesebb dolog jelenleg. (Kicsit itt is azt érzem, hogy mégis kinek veszélyes ez? Talán nem a piacnak?...) Na de a lényeg, hogy viszont azt nem lehet mondani, hogy ennyi ember kap lehetőséget, a többiek meg nem! Ez kissé hasonlítana a felsőoktatásra két szempontból is. Egyrészt fizetőssé válnak a szakok, így az megy tovább leegyszerűsítve, aki fizet, a hálón is az van fent, akinek van tőkéje.
TörlésMásrészt, diplomát mindenki szeretne, viszont sokan panaszkodnak, hogy túl sok a diplomás(leginkább a diplomások szoktak:))Na de ki mondjon le a diplomáról? Olyankor jön az egymásra mutogatás... Nem lehet ezt felülről eldönteni szerintem.
Nem! Szerintem sem kell mindenkit felzárkóztatni, hiszen lenne, akinél ez csak erőszakkal menne! :-) De lehetőséget biztosítani muszáj! Főleg a gyerekeknek! (Egyébként szerintem az általam használt "segítő kezet nyújtani" kifejezés is elég pejoratív. Ki hatalmazott engem fel arra, hogy eldöntsem, ki szorul segítségre?? (Most "digitális leszakadók" viszonylatban mondom ezt.)
TörlésA pedagógiában egyébként óriási erkölcsi és módszertani kérdés, hogy hogyan lehet a jó képességűt minél okosabbá tenni és a lemaradót felzárkóztatni? (Mondjuk egyszerre, és úgy, hogy egyik gyerek érdeke se sérüljön???) {Azt súgva jegyzem meg, hogy csak szerencse dolga, hogy a saját gyerekünk melyik csoportba tartozik. Születhet olyan gyerkőcünk is, aki örök életében a lemaradók táborába tartozna, ha nem lennének segítői! :-( )
Valóban érdekes a kérdés, hogy már eleve, mi alapján állapítom én meg, hogy a másik leszakadó?! Ez akár megalázó is lehet. Sokszor volt szó erről a héten, aki nem érzi magát kirekesztettnek, az az?
TörlésA diákság témához annyit fűznék hozzá, én mindig a legrosszabb kategória voltam, értelmes, tehetséges, de motiválatlan, lusta:) Az összes tanárom, és anyukám agyvérzést kapott miattam:)
Annyit tudok utólag mondani, kizárólag a saját belátásom mentette meg attól, hogy még mindig ugyan olyan legyek. Hirtelen tudatosabb lettem, és motivált. Viszont ez körülbelül tavaly történt meg. Sajnos...Egyetlen tanár sem tudott rám hatni, ez volt a lényeg:):)
Biztos csak az életemből adódó szűk látókör, meg ahogy tanár úr is mondta, a tapasztalat hiánya, de véleményem szerint nem létezik olyan, hogy nincs lehetősége valakinek akár internet hozzáféréshez, akár a továbbtanuláshoz. Ha valamit igazán nagyon szeretnék megoldani, akkor azt meg is oldom. Rettenetesen szerettem volna, és még ma is szeretnék mentős lenni, vagy sűrgősségin orvosként dolgozni. Baromi költséges dolog, de akkor sem lehetetlen. Ha igazán tiszta szívemből kitartottam volna mellette, akkor ma mentőznék. Azt hiszem csak egy gyönyörű kifogás az, hogy nincs lehetőségem valamire. Kíváncsi lennék, hogy hány hátrányos helyzetű használja a szeretetszolgálattól kapott számítógépet. Rég eladták, mert fontosabb volt más. És nem 1 kiló kenyér. Egyáltalán nem érzik úgy, hogy szükségük lenne rá, nem is akarnak felzárkózni. Legtöbbjüknek jó úgy, ahogy van. Úgy érzem csak mi kapálózunk folyton ezzel a felzárkóztatással.
TörlésSzerintem az esélyt mindenképpen meg kell nekik adni, meg kell nekik mutatni, hogy milyen lehetőségeik vannak még leszakadókként. Pedagógusként, andragógusként nyújthatunk segítő kezet - ez talán a feladatunk is - de azt is el kell fogadni főleg felnőttek esetében, hogy nem lehet mindenkin segíteni. A lehetőséggel sajnos nem mindenki tud -ilyen olyan okból kifolyólag - élni.
VálaszTörlésÖrülök, kedves Lilla, hogy saját belátásod megmentett. Viszont vannak olyanok, akiknél ez vagy túl későn, vagy soha nem következik be.
Szerintem pont ezért, a leghasznosabb a fiatal generációkat már tudatos internethasználóként felnevelni, annak nevelni. Az idős generációt ellátni számítógéppel, internettel, felhasználói alapismeretekkel és megfelelő kompetenciákkal, olyan rengeteg pénzt kívánna meg, ami egyszerűen szerintem meg sem térülne. Sokkal egyszerűbb a fiatalokra koncentrálni, oda tenni a pénzt!
TörlésMondjuk felnőttnevelőként ez egy érdekes attitűd tőlem:) elgondolkodtató...
Kedves Tünde! Szerintem tényleg van olyan, hogy valaki nem tud számítógéphez, internethez jutni. Valamiért te sem lettél mentős. Biztosan csak a kitartásod tehet róla hogy nem lettél? Ráadásul az is más kérdés, ha nálad csak a kitartás hiányzott. Mi egyébként is értő, hasznos felhasználókról beszélünk. Az pedig már pénz kérdése, hiszen technikát, oktatást, személyzetet igényel. Az pedig valóban egyáltalán nem mindenhol adott.
VálaszTörlésÉppen erre szerettem volna kilyukadni a mentős témával. Nem vagyok milliomos, a szüleim sem azok, és zseni sem vagyok, mint ahogy gondolom ez már kiderült. De szerintem, ha az embernek van elég akarata, akkor meg tudja teremteni rá a pénzt. Ez most nagyképűen hangzik, de ezt megint csak a tapasztalatom mutatja. 13-14 éves korom óta folyamatosan dolgozom, és mindig volt mit. Ha takarítani, hát akkor takarítani. Igaz, volt is mire költeni. De szerintem a pénz kérdés is inkább csak egy elefánt.
TörlésKedves Lilla, örülök, hogy rátaláltam a bejegyzésedre, persze már máskor is kommenteltem, most azért nagy öröm, mert sok hozzászólás is van.
VálaszTörlésKíváncsi lennék arra a cikkre, ami azt a veszélyt taglalja, hogy mindenki hozzáfér az internethez. Szerintem ez nem hasonlítható össze az autóvezetéssel, az internet nem tudom, hogy milyen mértékű adatmennyiségtől állna be vagy nem férnénk el egymás mellett. Az interneten azt olvasom el, nézem meg, ami engem érdekel, de ettől még bármi ott lehet, ami engem nem érdekel, mert másvalakit meg lehet, hogy igen. Az én személyes döntésemen múljon, hogy mit nézek meg ne pedig azon, hogy ki/mi kerülhet ki az internetre (kivéve pl. ami törvénybe ütköző).
A diplomához sem tudnám hasonlítani, mert a diploma az valamilyen validálási folyamat eredménye. Ki határozná meg az internet esetében a szabályokat, ki állíthatna fel belépési, minőségi korlátokat? Vagy gazdasági alapon dőlne el?
Sajnos tényleg nem találom a cikket, egyébként van egy olyan érzésem, hogy Csepeli Györgytől olvastam, de nem akarok butaságot mondani. Viszont talán nem tértem ki eléggé arra, miért is olyan beláthatatlan, rossz az, ha mindenki fönt van. Úgy emlékszem, az volt a baj ezzel, hogy kifejezetten a piaci résztvevők nem fogják tudni eléggé befolyásolni, kontrollálni a résztvevőket, minket. Vagyis nem az a baj, hogy a jelenlegi info mennyiség sokszorosa fog naponta még sokszorozódni, hanem az, hogy egyszerűen az elemzők és szakemberek nem tudnak így előre jósolni. Nem lehet megmondani, egyes trendek, divatok, új technológiák így milyen gyorsan fognak terjedni, vagy hogy egy ekkora mértékű globalizációnak a (köz-értem ez alatt a világot)gondolkodásra milyen hatása lesz. Hiszen a már sokak által ismert MÉM-ek is hihetetlen gyorsan terjednek, népszerűek, és teljesen újra írták a megismerés "definícióját".
TörlésKedves Tünde, mindig rosszul érintenek az általánosítások: "Kíváncsi lennék, hogy hány hátrányos helyzetű használja a szeretetszolgálattól kapott számítógépet. Rég eladták, mert fontosabb volt más. És nem 1 kiló kenyér. Egyáltalán nem érzik úgy, hogy szükségük lenne rá, nem is akarnak felzárkózni. Legtöbbjüknek jó úgy, ahogy van. Úgy érzem csak mi kapálózunk folyton ezzel a felzárkóztatással." Lehet, hogy van aki igen, így tesz, és lehet, hogy van aki meg nem, de amíg nincs erről egy pontos statisztika, addig nem lehet kijelenteni, hogy mindenki és addig ez csak az előítéletet növeli.
VálaszTörlésFontos, hogy ne csak oda legyen adva a számítógép, tessék, használd, hanem komoly oktatásnak, nevelésnek, attitűdformálásnak is kell hozzá sok esetben kapcsolódnia.
Ahogy olvastam ezt a választ, pont azt gondoltam, hogy jaaj, lássuk már be végre, hogy nem a technika hiányzik, hanem a kompetencia, attitűd! Köszönöm, hogy az utolsó mondatban végre összecsengtek a vélemények! :)
TörlésKedves Marianna, egyet értek Veled, ugyanez a dilemma megvan a pedagógiai területén is, sőt a példa még abból a szempontból is találó, hogy a tanárnak is végesek a kapacitásai úgy mint a társadalomnak anyagi szinten.
VálaszTörlés