Talán szörnyen fog hangzani, de én még soha nem vettem részt távoktatásban, nem is ismerem ezt az oktatási formát. Csak tudtam, hogy van. Az érdekes az, hogy bár a távoktatás régebben hasonlított kissé a levelező képzésre, nekem ez sem segít közelebb kerülni a megoldáshoz, mivel valamilyen furcsa oknál fogva, mi, akik oktatásról tanulunk, sőt, talán leendő oktatásszervezők vagyunk, nappali tagozaton, hermetikusan el vagyunk zárva a levelezősöktől. Így ezt a formát sem ismeri az egyszerű hallgató behatóan.
Próbáltam utána járni, így tapasztalatok nélkül, mit is tudhatnék meg erről a dologról: ezt találtam, ebből tájékozódtam nagyrészt: http://www.tavmunkainfo.hu/tavoktatas.htm ...bár hozzá teszem, ezzel együtt még soha nem próbáltam ki ilyen csomagot, tehát nehéz tapasztalatok nélkül beszélni erről.
Nagy utat járt be a távoktatás az egyszerű levelezéstől, -megspékelve egy kis részben átszabott tananyagtól,- a technikával megtámogatott, mai formájáig (amit ugye szégyen gyalázat, de alig ismerek). Nagyon korszerű, hogy "eleve" egy számítógéppel megtámogatott képzésről beszélhetünk. Nem azt mondom, hogy akkor már rossz nem lehet, de mégis, versenyképesebb, divatosabb, így aztán közkedveltebb lehet. Arról nem is beszélve, hogy a számítógép, internettel együtt, micsoda lehetőségeket rejt magában! Az adatok tárolása (akár több módin is), interaktivitás a többi résztvevővel esetleg, és talán a legfontosabb a hipertextualitás, vagyis a tanulási folyamat rugalmasabb megközelítése, a nem lineáris adat/anyag feldolgozás.
Ahogy szóba került, hogy lehetne minden teremben egy számítógép a sötét, eldugott számítógép terem helyett, arra gondoltam, hogy az a legkevesebb, hogy számítógép nincs mindenhol, de mi a helyzet az interaktív táblával?
Nem vált be? Nehéz használni? Kerestem ugyan, de nem találtam olyan írást, ami pedagógustól származott volna, és őszintén, valósághűen tükrözte volna, milyen is használni a táblát a gyakorlatban. Nyilván sok iskolába anyagi okokból nem jut, de ahol van, ott mire használják? Az sem mindegy! Lehet számítógép minden teremben, ha nem arra használják, amire kell. Sőt, lehet laptop minden gyerek előtt, ha nem azt nézi rajta akkor éppen, amit "kell". Pedig jó dolgok vannak: http://tanarblog.hu/internet-a-tanoran
Csak a technológia nem áll rendelkezésre mindenhol....vagy a kreativitás és vállalkozó szellem?
Szóba került, az online, web alapú tanulás, ahol bevallom elkalandoztam, de ennek kapcsán kerültek szóba azok a bizonyos QR kódok! Láttam eddig is mindenhol, azt is megtudtam, hogy beazonosítja a telefonom, ha lefotózom(az enyém még nem), de az órán is azt a tippet adtam, hogy honlapot "rejt". Hamis! Sokkal többet annál. Szinte bármit! "ezek alapján azonnal megnyithatunk egy weboldalt a mobil böngészőjében, elindíthatunk egy online videót, leolvashatunk extra szöveges információkat, felhívhatunk egy telefonszámot, letölthetünk egy névjegykártyafájlt, SMS-t küldhetünk stb." (Techline, Gorgo) Amint ezt megírom, megtanulok készíteni is! :)
Ezt a QR kódot, például lehetne arra használni, hogy a tanár ez alá tegye be az aktuális tanagyagot, a hozzá tartozó elolvasni való cikkekkel, hasznos anyagokkal, a kitöltendő feladattal, és úgy egyáltalán mindennel, ahelyett, hogy nyomtat, fénymásol, diktál, kioszt, stb. stb.
Azzal, hogy minél személyesebb az oktatási környezet, vagy bármely más környezet, annál nagyobb aggályaink vannak, teljesen egyet tudok érteni. Én még nem voltam tagja annak a generációnak, aki azon problémázott, hogy elszemélytelenedés fenyeget minket. Azonban elképesztő, hogy ugyan ez a generáció most azon "pampog", hogy túl személyes a környezet. Valóban, bizarr a helyzet. Hiszen minél fejlettebb a technika, annál inkább eljuttat az internet a másik, valós személyhez. Így pedig vállalnunk kell magunkat, gondolatainkat, attitűdünket. Nekem, aki kihasználta az internet adta személytelenséget, ez problémát jelenthet. Nem mellesleg, ugyan ez történt az SMS-ek megjelenésekor. Rászoktunk, majd nehezünkre esett telefonálni. Mára ez is helyrerázódott, kialakult, mi mire jó, mire alkalmas. Külön hozzátenném, azok számára, akik félnek ettől a túlzott személyességtől az interneten, amennyire én felismerhetőbb, megismerhetőbbé válok, annyira a másik is. Tehát mind a tanárt, mind a virtuális szemetelőt egyre könnyebb lesz kiszúrni. Csak annyira, amennyire a való életben is.
Fontos része a távoktatásnak az idő- és térbeli függetlenség. Ezzel a lehetőséggel épp úgy lehet élni, ahogy visszaélni. Magamat ismerve, az utóbbi csoportba tartoznék szerintem, így sajnos azok táborát gyarapítom, akik miatt a távoktatás lassabban terjedhet, bár megjegyzem, ez csak az én személyes tanuláshoz való hozzáállásom, nagyon jól tudom, hogy vannak, akik szorgalmasan, tudatosan tanulnak. Bár a szummatív, rendszeres, "fenyegető" számonkérés sem tudott számottevően befolyásolni. Támogatom azt az elképzelést, hogy inkább egyfajta kísérésre, támogatásra, haladtatásra van szükség. A túl nagy, és túl távoli célok egyrészt súlytalannak tűnhetnek, másrészt sokakat gátolnak, inkább megijesztenek, amitől leblokkolnak.
Érdekes kijelentés, hogy nincs meg a kellő tanulási kultúránk. Persze, apukám szerint vezetési kultúránk sincs, más szerint talán munka kultúránk nincs, a negyedik szerint meg másunk nincs. Nem tudom, lehet-e ilyen kijelentéseket tenni. Talán csak nem ránk húzható a külföldi tanulási minta. Talán csak valami sajátot kéne létrehozni. Mi az, hogy nincs meg a megfelelő tanulási kultúránk? Mihez képest?
Nagyon fontos azonban, lévén, hogy a távoktatást tulajdonképpen folyamatosan alakítják, tervezik, hogy még nem "ragadt be". Tehát van lehetőség értékelő eszközök széles skáláját kidolgozni, továbbá olyan tanulást segítő programok kísérletezésére, melyek talán merőben megváltoztatják az oktatást. Hiszen egy jegy vagy pipa a feladat végrehajtását követően édes kevés.
Saját példa: Az egyetemen az első 3 évben rengeteg zh-t, vizsgát teljesítettünk, szinte egytől egyik írásban. A 3 év alatt bátran mondhatom, 60 dolgozatot biztosan írtam, valóban, mindet írásban. Annak ellenére azonban, hogy a lehetőségem meg volt rá, egyszer sem kerestem fel a tanárt az után, hogy láttam a jegyemet az ETR-ben, hogy mégis mit, miért kaptam. Soha! Egyrészt, mert ha rosszul sikerült, inkább ne társítsa az arcomat a dolgozatban írtakkal, illetve, hogy ne higgye, akadékoskodni jöttem. Másrészt, ha jól sikerült, akkor azért nem. Kinek van kedve időpontot egyeztetni, a tanári szobában azzal szembesülni, hogy a dolgozataink a földön a porban stócokban hevernek,ráadásul inkább nem okoznék gondot az oktatómnak...
Tehát kapunk egy jegyet, azt se tudjuk mire, miért. Nem is kérdezünk utána, az egész marad, ahogy van. Ez abszolút nem kifizetődő, nem is hasznos, mégis, így van. A távoktatásban úgy képzelem, ez azért másképp történik. Remélem olyan rendszert alakítanak ki, mely jól átlátható, melyből kimarad a tanár személyes véleménye, diákhoz való (jobb, rosszabb) hozzáállása, és egyáltalán a tanár-diák viszony, mely egyébként nem szabadna, hogy meghatározó legyen.
Végül pedig, a SL-ról :)
Hát őszintén, milyen idiótának fognak nézni minket a mai gyerekek, amiért hajlandóak voltunk erre vetemedni? Lassú, nehézkes, problémás, korszerűtlen....mit mondjak még? Olyan hihetetlen, hogy most ezt használjuk, mint nagy felfedezést! Épp annyira őrülte, minst visszatekintve az, hogy szüleink hajlandóak voltak a DOS-t használni. Nem? Ahhoz képest, hogy a mai játékok, telefonok, számítógépek, egyebek milyen gyorsak, ez egyszerűen már most elavult. Nyilán, tudom, van már jobb is, ráadásul sok függ az internet kapcsolattól, de én most akkor is, erről a mi kis virtuális környezetünkről beszélek. Felmerült bennem, hogy miért csináljuk ezt? Egy óra alatt odáig jutottunk, hogy elmentünk a tujától az asztalig, illetve, hogy Zsófival megoldottunk egy csoportmunkát. Abszolút látom ebben a fantáziát, de talán nem kéne várni egy fejlettebb verzióra? Számomra ez egyszerűen vicces volt. Erőltetett. De élveztem!!! Ráadásul egy másik alkalommal még teleportálni is megtanultunk, sőt, szavazni is! :)
Na ez a nem semmi!
Mert ha élveztem, akkor hatékony. Pláne, hogy mindenre emlékszem. És hát ez az oktatás lényege nem? Bár még vita övezi, hogy most akkor a tudás marad meg a fejünkben, vagy az oda vezető út?! Nekünk már gimnáziumban a korszerűbb tanárok hangoztatták, fölösleges dolgokat megjegyezni, inkább tanuljuk meg használni az internetet. Ez 5-6 éve volt. Ha akkor tudtam volna, amit most tudok! :):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése