Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság 3.2

Kedves olvasó. Végig kísérve a hetet, számomra kirajzolódni látszik, milyen ingoványos területere érkeztünk. Elsőre éppen ezért nem is értettem, miért beszélünk valami olyanról, amit még a "nagyok" se döntöttek el, nem is pontosítottak. Mára úgy érzem, kifejezetten érdekes egy ilyen alkotó tevékenységben részt venni, hiszen akár azt is gondolhatjuk, ha technológiában nem, kivitelezésben pláne nem, de legalább gondolatban ott lehetünk egy sorban a nagyokkal, a digitálisan sokkal fejlettebb nemzetek között. Hiszen a gondoltok szárnyalásának az internet korában semmi sem szabhat határ...kivéve egy jókora áramszünet, de hát valóban, néha "...kell egy kis áramszünet" :)

Sokan írtak a digitális állam határairól, szabályairól, az állampolgárság feltételeiről. Ezek már szinte jogi kérdések, ráadásul nagyon messze vagyunk még attól, hogy aktuálisnak érezzem, nekem is ezt a témát boncolgatni. Amit közelebbinek, valósabbnak és aktuálisabbnak érzek, az a digitális műveltség, digitális kultúra témakörének újra gondolása.

Szeretnék különböző írásokat feldolgozni, sorban, hogy aztán ezek megismerésén keresztül kirajzolódjon, mik is ezek a fogalmak ma, Magyarországon.

Kultúra: "A kultúra szó a latin colere („művelni”) szóból származik és eredetileg a föld megművelését jelentette. A kultúra kifejezést ma többféle eltérő értelemben használjuk, amelyek közül a tudományos (antropológiai) és a hétköznapibb („magas kultúra”) értelmezés a leggyakoribb."

"A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.

A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben. "

"...A kultúra másik fő jelentése az úgynevezett „magas kultúra”, amely a tanulással, művelődéssel kapcsolatos területeket képviseli. Ez a jelentés a civilizációhoz, a differenciált társadalmi élethez, sokszor a polgári életformához kapcsolódik. A hétköznapi életben a leggyakrabban ebben az értelmében használjuk a kultúra kifejezést."

Vagy: "...a társadalom által létrehozott szellemi és anyagi javak" összessége.

Összefoglalva tehát, a kultúra egyrészt olyan ismereteink összessége, melyek összetartják a közösséget, továbbá biztosítják annak fennmaradását, illetve értékek, normák követése. Fontos, hogy a tanulással és művelődéssel létrehozott javak a kultúra fontos részét képezik. Tehát, a tanulás, a művelődés, az alkotás, az ismeretek, a normák és értékek a kultúra legfontosabb pillérei.

Most vizsgáljuk meg, hogyan mutatkozik ez meg a digitális kultúrában.

Először is, fontos tisztázni, a digitális kultúra elsősorban nem más, mint kulturális javaink digitalizált formában való megőrzése, felhasználása, közzététele. Tehát több értelmezés is lehetséges, az egyik lehetőség az, hogy a már meglévő kultúránkat egyszerűen átemeljük a digitalizált világba, így létrehozva a digitális kultúrát. Ez önmagában a digitalizált kulturális örökség. (Akit ez mélyebben is érdekelne, itt tud utána olvasni)

Először is, hozzá kell szoknunk, hogy a kulturális javainkat a digitális világban jellemzi az azonnaliság, illetve a globalizált tartalmak lokális, helyi értelmezései. A digitális kultúra része az interaktivitás, mely merőben eltér az eddig megszokott kulturális vonásoktól. Hiszen nagyban nő az interakciók száma, ráadásul minden tartalmat testre szabhatok. Minden elkészült művet (zeneszám, fénykép, írás) átalakíthatok, formálhatok, újragondolhatok. Digitális kultúrám részét képezi a folyamatos online jelenlétem, annak lehetősége, hogy állandóan kapcsolatban lehetek a világgal, az emberekkel, a létrejövő javakkal. Komoly  felelősség hárul azonban a digit.kultúra részvevőire, hiszen a komplexitás áthatja ezt a világot. Ugyanis ha közzé teszek egy terméket, legyen az bármi, azonnal hatással lesz a gazdaságra, a közgondolkodára, a pénzügyi viszonyokra. Érdekes, hogy a szóbeliség és írásbeliség milyen mértékben olvad össze. Érezhető, hogy írott szövegeink sok esetben a szóbeliség jegyeit hordozzák magukon. Sokszor beszéd helyett írunk, azonban a beszédben használt kifejező eszközökkel (emotikonok, írásjelek gyakorisága). A képek, hang- és videó fájlok pedig a szóbeliséget egészítik ki.

Fontos még a kultúra esetében a sebességről, a megfoghatatlanságról is említést tenni. Azonban a multitasking, mint divatos forma még érdekesebb. Vagyis, egyszerre több tevékenységet is végezhetek. Egyszerre lehetek tehát fogyasztó, alkothatok valamilyen új dolgot, mely a javát szolgálja a digit. kultúrának, és kommunikálhatok párhuzamosan emberekkel a világ bármely pontjáról, szintén a kultúra javait gyarapítva.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján találtam egy cikket, melynek címe szerintem mindent elmond a digitális kultúráról: Új korszak - új kihívások - hagyományos elvárások

Vagyis a digitális kultúra építkezzen a múlt értékeiből (tárgyi), alapozzon a múlt értékeire (normák), azzal együtt, hogy a fent említett számtalan dologgal egészíti azt ki.

Kezdünk átkúszni a digitális kulturáltság témakörébe. Vagyis a felhasználó tartsa be a szabályokat, kövesse a normákat, ne okozzon kárt, mind emellett akkor lesz igazi tag, ha megoszt, ha létrehoz, ha a lehetőségek széles skálájával él.

Szorosan, kéz a kézben jár a digitális kultúrával a digitális műveltség.

Műveltség:  Értelmi és érzelmi "iskolázottság, tájékozottság iránti igény, egész életen át. Az élet minél több területéről szerzett ismeretek rendszerezése, értelmezése.

A digitális műveltség ugyan ezen kritériumok összessége, digitalizált, online, internetes, közösségi viszonylatban. Tehát megkíván egyfajta nyitottságot az újdonságok iránt, szükséges az igény a lehetőségek kihasználására. A digitális műveltség alapkompetenciává vált mára, tehát az, aki nem képes együtt haladni, nem képes korszerűsítésekkel együtt élni és alkotni, az elmaradó csoporttagként fog élni. Aki nem sajátítja el a digitális műveltséggel járó kompetenciákat, nagyban megnehezíti az integrációs törekvések sikerességét. A digitális műveltség tesz ugyanis képessé arra, hogy a digitális (alap)kompetenciákat elsajátítsam. Aki pedig erre nem képes, az egy új társadalmi réteg tagjává válik.

Ezekről a jártasságokról már számtalan szó esett. Ilyen az alapvető ICT-jártasság, illetve a számítógép-használat (visszakeresés, hozzáférés, megőrzés, létrehozás, bemutatás, információcsere, kommunikáció, közösségi hálózatokban való részvétel képessége az interneten keresztül).

És máris azon kapjuk magunkat, hogy digitális szakadékról beszélhetünk.

A szakadék két részből tevődik össze, egyrészt egy hozzáférési-, másrészt egy használati megosztottságból. Nem szeretnék ebben a bejegyzésben a szakadásról, távol maradókról hosszabban beszélni, azonban röviden összefoglalva, a következő okai lehetnek ennek:

- a család összetétele (hány gyermek, idős korú, aktív, inaktívak száma)

- háztartás erőforrásai (anyagi lehetőségek)

- generáció és tudás (kulturális tőke, informatikai ismeretek, iskolai végzettség)

- munka világa ( milyen munkaterület)

- státusz-prezentáció és fogyasztási szokások ( (kulturális- és médiafogyasztás, az IKT

eszközök presztízse, image-e)

- attitűdök, érték preferenciák ( IKT iránti attitűd, motiváció!!!!!!)

(hosszabban itt ismerkedhettek meg a szakadék mibenlétéről)

Vissza kanyarodva, egyes hozzáértők szerint alig van különbség a műveltség, kultúra, és írástudás között. A legkifejezőbb megnevezés úgy tűnik, az információs műveltség lesz, mivel az információs társadalom velejárója az    "információs és kommunikációs kompetenciák beemelődése a műveltség alapelemei közé."

Az információs műveltség egyik kis szelete a médiaműveltség, mely a médiakommunikációra, sőt, mára inkább az internetről nyert információk kritikus kezelésére vonatkozik. Tehát képesek vagyunk hozzáférni tartalmakhoz, azokat elemezni, kritikusan értékelni, előállítani.

A műveltségtől annyiban rugaszkodtunk el, hogy a médiaműveltség nem huny szemet a média hatalmas, befolyásoló szerepe fölött, vagyis feltételezi az egyénről, hogy képes eligazodni a média által használt erős képi, hangi és írásbeli jelek erdejében.

Fontos kérdés, hogy azért neveljük-e gyerekeinket médiaműveltté, hogy immunizáljuk őket a média negatív hatásaival szemben. Van-e akkora szerepe a médiának az életünkben?

Azonban digitális írástudás nélkül digitális műveltséggel sem rendelkezünk. De mit is takar ez a fogalom?

"...tudatosság, beállítódások és képességek olyan együttese, amely lehetővé teszi, hogy megfelelően használjuk a digitális eszközöket és intézményeket a digitális források azonosítására, elérésére, kezelésére, integrálására, értékelésére és szintetizálására, továbbá új tudás és médiamegnyilvánulások létrehozására, valamint arra, hogy másokkal kommunikáljunk és reflektáljunk erre a folyamatra. Mindezt specifikus élethelyzetek kontextusában tesszük, annak érdekében, hogy konstruktív társadalmi tevékenységek váljanak lehetővé."

 (Martin, A.: Literacies for the Digital Age. In: A. Martin and D. Madigan (Eds.) Digital literacies for learning. London, Facet. 2006. 3-25. )

Ugye milyen ismerős? Mintha már ezredszerre kerülnének elő ugyan azok a kompetenciák, kritériumok. Nekem nagyon ez az érzésem. Számos fogalommal, meghatározással dobálózhatunk, mégis, mintha mind, ugyan azt foglalná össze.

Tehát akik a már többször kiemelt kifejezéseket elsajátították, jártasságot szereztek bennük, azoknak gratulálok, ők a digitális műveltség, írástudás és kultúra birtokosai. Így tehát a digitális állam büszke polgárai. Na de ez már igazán nem a mai nap témája, erről más blogokban nagyon jó bejegyzéseket lehet olvasni! :)

Szép napot, köszönöm, hogy elolvastál! :)