Érdekes téma arról beszélni, hogyan lehetséges kiterjeszteni az osztálytermi tanulási tevékenységet, illetve hogyan lehet bővíteni a tanuláshoz alkalmazható eszközöket, lehetőségeket.
Az oktatást nehéz másképp elképzelni, mint osztálytermi keretek között, kis- vagy nagycsoportban, mindenképpen előadóval, és jelenlevő diákokkal.
Ez a megközelítés igen korszerűtlen, és valljuk be, unalmas. A technika ma már sokkal több lehetőséget kínál számunkra! A tanulási folyamat kibővíthető térben és időben egyaránt.
A tanulásnak és tanításnak egyfajta alap sajátossága kell, hogy legyen a létrehozás és megosztás. Hiszen rendelkezünk egy tudással, amit elérhetővé kell, hogy tegyünk mások számára is! Az online felületek erre számos lehetőséget biztosítanak. A közösségi oldalak eredendően nem megosztási felületként funkcionáltak, mára azonban kiderült, remek lehetőségeket rejtenek megosztás és csoportos tanulás tekintetében egyaránt.
Fontos felismerni a megosztható, közösen szerkeszthető dokumentumok varázsát, a közösen létrehozható tudás remek lehetőségeit. Természetesen ha arra adjuk a fejünket, hogy online programokat vonunk be a tanulási folyamtokba, számolnunk kell a folyamatos, szinte követhetetlenül gyors fejlődéssel, fejlesztésekkel.
Azért nem kell megijedni, egy alkalmazás addig jó, amíg alkalmas a feladatok elvégzésének támogatására, és amíg nem válik zavaróan elavulttá (személyes véleményem szerint).
Ha online közösségekre gondolunk, aligha jut eszünkbe tanulási tevékenységre gondolni a csoporttal kapcsolatban. Pedig a lehetőség nagyon is adott. Közösséget szervezni nagyon könnyű ezeken a felületeken. A tagok pedig látják egymást, interakcióba léphetnek egymással, fényképeket, dokumentumokat, szavazásokat tehetnek közzé. Tehát az online formában működő közösségek alkalmasak tudásmegosztásra, eszmecserére, egymás tanulását segítő tevékenységekre.
A kérdés már nem az, alkalmasak-e ezek a felületek a tanulásra, tanításra, a kérdés az, hogyan!?
Hiszen nem mindegy, milyen alapon szerveződnek a közösségek:
-önként
-kötelezve
-közös érdeklődés alapján, ...
Ami pedig a módszert illeti, el kell dönteni, a tanulás milyen mértékben történjen online formában, milyen egyéb felületeket érdemes még bevonni a tanulásba, illetve hogy milyen oktatói, nevelői szerepvállalás a leghatékonyabb e tanulási formában, esetleg facilitátor jelenléte elegendő?!
Fontos kérdés továbbá, hogy a tagok értik és érzik-e a tudásmegosztás fontosságát. Hiszen ha a tagok nem adnak, akkor nem is kapnak! Azonban ennek attitűdje egyáltalán nem adott a jelen magyar társadalomban. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy az itt végzett tevékenység mennyire legyen látható, láthatatlan, hiszen ez egyfajta profilként is működhet. Leendő munkaadónk láthatja, milyen tanulási folyamatban, hogyan vettem részt.
Előre meghatározandó, mely témák alkalmasak online formában való feldolgozásra, és melyek nem. Az órán elhangzott, hogy orvosnak pl. nem lehet így megtanulni. Úgy gondolom, teljes egészében így semminek sem lehet tanulni, rész modulokat érdemes ilyen formában elsajátítani. Szinte minden tudományterületnek, foglalkozásnak van egyfajta gyakorlati része, az így teljes egészében nem tanulható meg. Az elmélet feldolgozására az online közösség képes, a gyakorlati részek esetében pedig egyfajta tapasztalat csere működőképes.
Ha már online tanulóközösségekről van szó, semmiképp sem mehetek el a tény mellett, én is két ilyen közösség szerencsés részese vagyok!
A KONNEKT csoport tagjaként összetettebb feladattal állok szemben, egyszerre tanulunk kontakt osztálytermi keretek között, frontális előadás formájában, majd, az anyagot az előadás, a megosztott órai jegyzet és ppt alapján megírjuk, ez után diskurálunk a csoporttársakkal, a hét végén pedig a tapasztalatok kerülnek feldolgozásra, újabb blog megírása által. Ja, és ne feledkezzünk meg a drága mikro-blogunkról, a twitterről, mely rengeteg segítséget nyújt, elsősorban egyfajta link gyűjtemény, gyors formája az információk megosztásának. Illetve mindmesiter, ustream előadás.
A hatásfok maximális, még ha egy-két információ el is hagyja a figyelmemet, annál 10-szer több információ viszont a látóterembe kerül, sőt, meg is ismerem ezeket.
A Virtuális távoktatás csoport esetében szintén részt veszünk egy órai előadáson, majd használva az órai jegyzetet és a ppt-t, elkészül egy blog bejegyzés, mely szigorúan az órán elhangzottakat idézi fel. Itt tehát nem válogathatok az információk között a szerint, mi érdekes, és mi nem az, számomra.
A SL virtuális oktatási környezetről annyit mondanék el, nagyon élvezetes tér, azonban egyenlőre nem értékelem hasznosnak, tanulás tekintetében, kizárólag a technikai hátrányok miatt!
Nagyon jó, hogy végre ilyen komoly teret nyer az az elképzelés, mi szerint tanulni jó! Tanulni élvezetes!
Az online tanulási formáknak más dolga nincs is, mint ezt az érzetet fenntartani! Amennyiben ez sikerült, óriási népszerűségnek fognak örvendeni.
Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy megfigyelhető, az interneten alakuló tanulói közösségek, az által, hogy teret teremtenek maguknak, hogy szabályokat alkotnak, és zárt csoportokban tanulnak, intézményesítik az oktatást. Tehát nem az a helyzet, hogy egy intézmény nyit az online világ felé, és használja azt, hanem az online környezet használja az intézményesség lehetőségeit.
A hagyományos, intézményes oktatásra nézve hatalmas kihívást jelent a webes tanulás. Nem a technika folyamatos fejlődése és bővülése az első számú húzó erő, hanem az egyéb, online alkalmazások és a határtalanság élménye. Hiszen ahogy már említettem, nincs se időbeni-, se térbeli határ, a tanulókkal olyan mértékű kapcsolatot tartok, amilyet szeretnék, a tartalmakat oda-vissza küldhetjük, megoszthatjuk.
Nagyon fontos kérdés az is, vajon a zárt tanuló környezetek hogyan vehetik fel a versenyt a nyílt, webes felületekkel?! Valamiért ugyanis az figyelhető meg, a zárt rendszerekben nem alakul ki nagy mértékű információ csere, sem kommunikáció, sem tanuló "élet". Inkább csak úgy funkcionálnak, mint linkek vagy dokumentumok gyűjtőhelye. A kommunikáció és együtt gondolkozás szinte minden esetben önkéntelenül áttevődik valamely nyílt, közösségi felületre.
Komoly gondot jelent az oktató felületek számára, hogy alig alakul ki interakció vagy cselekvés. Elsősorban információ megosztás, még kevésbé egyszerű kommunikáció alakul csak ki. E mellett létrejönnek külső, "illegális" kommunikációs csatornák.
Ha tanulásról beszélünk, fontos külön- külön taglalni, milyen jellegzetességekkel rendelkeznek az adott tanulási színterek.
Offilne tanulási környezetben a tanulók a mindennapi, tanult viselkedésformát követik, hozzá vannak szokva egy hagyományos, lassan, alig változó környezethez, melyben a lehetőségek igen visszafogottak. Hiszen vannak székek, padok falak, tehát aki bent van, az ott van, aki kint maradt az már nem is jut be, sőt, tudomást sem szerez a bent folyó eseményekről, és abban a tudatban ülhet ott a résztvevő, hogy az adott intervallumban semmi meglepetés nem érheti.
Online tanulási környezetben a fejlődés leginkább passzív, hiszen a személy csak befogadó, sőt, lehetősége van a rejtőzködésre is, miközben a 2D-s környezetben olyan lehetőségek állnak rendelkezésére, melynek feléről azt sem tudja, mire jó, a másik felét pedig nem használja/ják ki a tanulás során. Az, hogy a teret, és lehetőségeit mennyire használja ki a felhasználó, attól függ, egyrészt, hogy mire jogosult, másrészt, hogy milyen felhasználói attitűddel rendelkezik. Azonban adott kurzus nem képes arra, hogy többek között ezt is befolyásolja, így továbbra is rengeteg kihasználatlan lehetőség lesz.
Virtuális tanulási környezetben a résztvevő olyan küllemet választ magának, amilyet szeretne, tehát lehetőség van önmegvalósításra, bár általában megfigyelhető, hogy magukhoz hasonló karaktert választanak a tanulók. A tanulókörnyezet teljes mértékben változtatható, azonban érdekes, a résztvevők ezzel sem szoktak játszani. Tehát kiderült, hogy a környezet talán a legkevésbé fontos a tanulás hatékonyságát illetően. Személyes tér kialakítására nincs lehetőség, viszont ki tud alakulni terekhez való kötődés, tovább félelem ismeretlen helyektől.
Virtuális oktatási környezet:
Egyrészt a tanuló alakíthatja identitását, tehát külleme, vagy mozgása alapján nem megítélhető! A tanár szerepe is nagymértékben módosul, hiszen alapvető eszközeivel nem élhet itt. Kommunikációs kompetenciái leredukálódnak, továbbá meg kell küzdenie azzal a problémával, hogy túl sok lesz a vizuális inger, nagyon komoly mentális terhelést jelent ez a pedagógusra nézve.
Arra a kérdésre, hogy a tanulási környezet milyen mértékben fontos, megdöbbentő a válasz, hiszen egyáltalán nem. Nem szükséges a hagyományos osztálytermi környezetet sem megjeleníteni, vagy egyáltalán intézményi kereteket biztosítani, mivel ezek abszolút hidegen hagyják a tanuló figyelmét.
Nagyon érdekes, egy felmérés alapján kiderült, milyen tévképzetei vannak a hozzá nem értő felhasználóknak a virtuális teret tanulásra használókról!
A felmérés szerint a virtuális térben történő tanulás inkább egy játék (ez önmagában egyáltalán nem rossz elképzelés!), ahol viszont az elidegenedés sokkal könnyebben létrejön. Érdekes, hogy a válaszadók szerint a gyakorlott felhasználók napi 6 órát töltenek virtuális környezetben! Aki viszont 9 óránál többet van fent, az már függő :)
7 év múlva egyébként természetessé válik majd a virtuális tanulás, ami azért érdekes, mert már most körülbelül 18 millió felhasználót becsültek a válaszadók!
Saját gondolatként tenném hozzá így a végén, a viccet félretéve:) a komplex tanulási környezet alkalmazása a leghasznosabb szerintem. Tehát így lehet a legtöbb ingert kiváltani a tanulóból, így lehet a legtöbb információval szembesíteni a tanulót, és így lehet a legtöbb érzékszervére hatni a tanulónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése