A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus

Már 2005-öt írtunk, amikor két remek fiatalember megfogalmazta azt, létezik egy tanuláselmélet, melynek alapja a hálózatokban való gondolkodás, vagyis a konnektivizmus. Ez az elmélet, vagy módszertan összekapcsol három, egymástól igazán távolinak tűnő területet. Az informatika, a hálózatkutatás és a pedagógia jól megfér egymás mellett, de nem csak, hogy megférnek, ki is egészítik egymást, olyan további lehetőségeket adva ezzel, mely korábban elképzelhetetlen volt.


Hogy miért fontos ez? Rengeteg oka van!

A konnektivizmus több, mint egyszerű E-learning, vagy távoktatás.
Itt csoportos tudás teremtés jön létre. Vagyis tudás szerzés, tudás feldolgozás, tudás megosztás, és tudás alkotás. Ideális esetben így olyan mértékű hatékonyságra tehetünk szert, mely egyébként egyetlen tanulásmódszertan esetében sem valósulna meg. Továbbá nagy hasznát látom olyan szempontból, hogy dinamikáját, eszközrendszerét, struktúráját tekintve igen közel áll egy modern ember életviteléhez. Szerintem ebben rejlik a titka.

Hogy mi jellemzi elvileg ezt azt az elméletet a gyakorlatban?
Igazán aktív csoportdinamika, mely köszönhető a rövid határidőknek, illetve annak a versenynek, mely kialakul a csoportban. Ugyanis beszélhetünk versenyről, mivel a tagok nem szeretnének lemaradni egy-egy izgalmas vitáról, nem szeretnének lemaradni érdekes eszmecserékről, izgalmas bejegyzésekről, na meg a lehetőségek sem határtalanok, könnyen megeshet, hogy mire odajutok a bejegyzéshez, már minden pontját háromszor kivesézték. Akkor mi marad nekem? Akkor hogyan teljesítem a feltételeket? Akkor hogyan maradok a csoport értékes tagja? ...Na így működik a KONNEKT :)

Elvileg nyílt, áttekinthető információ áramlásról beszélhetünk. Valóban, a lehetőség mindenki számára adott, azonban a küldetés lehetetlen. Még a mi 20 fős csoportunk esetében sem érdemes megküzdeni azért, hogy minden bejegyzést, kommentet, tweetet és egyéb mozgást érzékeljek, sőt, tudatosítsak. Nagyobb létszámú csoportnál ez egyszerűen lehetetlen. Azonban valahol mégis igaz a kijelentés. Valóban, világosan látszik, hol, kik, mit, miért csinálnak.

Nos, a színterekről már rengeteg szó esett, de persze a heti elsőből én sem hagyhatom ki őket. Tehát az eredeti elképzelés szerint heti "x" alkalommal kell blogbejegyzést készíteni, melyeket akár tovább is lehet tematizálni, bizonyos irányok mentén készíttetni. Készíteni kell minimum egyszer, de akár többször is videoblogot, vagyis hanggal megspékelt, online formában közvetített ppt-t. Továbbá hirtelen felmerülő gondolatainkat, reflexióinkat a Twitteren érdemes közölnünk.
Ami pedig a végeredmény szempontjából érdekes, az egy fogalomtérkép készítése, mely jól strukturálja a feldolgozott tananyagot, továbbá jól mutatja, hogyan alakul, bővül a tudásunk.

Nagy port kavar a csoportunkban, a már annyit emlegetett közös dokumentum. Ugye a konnektivizmus egyik alappillére az új tudás létrehozása. Nem csak egyéni, hanem csoportos szinten is. Azonban ez merőben új gondolkodásmódot igényel. Hiszen a résztvevők hajlamosak annyival megelégedni, hogy ők kiveszik amire nekik szükségük van, saját tudásbázisuk bűvül, esetleg még meg is osztanak információkat a többiekkel, de mi értelme még külön dokumentumban rögzíteni, hogy csoportos szinten mire jutottunk?

Számomra például tisztázatlan, hogy ide csak az eddig ismeretlen, új információkat kell-e összefoglalni, vagy az egész tanulási idő alatt felmerülő információkat kéne összegyúrni?

A konnektivizmus egy tanulásmódszertan, mely a hálózatelméletből nőtte ki magát, az én értelmezésem szerint! Mivel már a tanulásban jól használható dologról van szó, így megállja a helyét a módszertanok között, azonban elméletnek nem nevezhető. A hálózatelméletből fejlődött ki, hiszen kénytelenek vagyunk ebben a módszertani kategóriában hálózatokban gondolkozni, apró csomópontokkal összeköttetve.
Mindenki mindenkivel kapcsolatban van, minden információ, minden eszköz, minden tag és minden gondolat találkozik valahol, valamikor. Nem lehet senkitől és semmitől elvonatkoztatni, nem lehet elbújni, nem lehet reakciók nélkül maradni.

A csoport akkor működik, ha legalább páran komolyan vették az elhangzott instrukciókat és feltételeket, így a többiekre is hatást gyakorolva a tagok lényegében egymással tartatják be a szabályokat. Ez kezdetben működik, később viszont kénytelenek vagyunk segítségért folyamodni. Ugyanis szabályozásra, kontrollra minden embernek szüksége van, különben hajlamosak vagyunk elkanászodni. Ráadásul a tanulóktól nem elvárható a konfrontációval járó szabályozás, mások értékelése. Tehát szükség van olyan emberekre, akik abszolút semlegesek a tanulók számára, akik mindenféle véleményezés és kapcsolódási pontok nélkül, gyakorlatilag "szívtelenül" és teljességgel racionálisan megállapítják, adott héten teljesítettük-e a feltételeket. Ez önmagában gondoskodik arról, hogy akik bent vannak, csinálják a dolgukat, akik pedig lébecolnak, kiessenek.
Kell-e ennél több?
Nos, kell.

Mindenképp kell valaki, aki tartalmilag is koordinálja, moderálja a folyamatokat. Értékeli a blogokat, és kommenteket. Ez esetben is azonban nagyon fontos lenne, hogy a (ezen túl így fogom hívni) facilitátor szintén maradjon semleges. Továbbá csak abban az esetben avatkozzon a csoport munkájába, ha azok nagyon kétes útra tévedtek, ami a tartalmat illeti, és minimális segítséggel, terelje őket a helyes útra.

Úgy gondolom, minden további értékelő funkciót a tagoknak áll jogában ellátni, ha éreznek rá késztetést. Mivel mind a blog, mind a Facebook felület, vagy a közös dokumentum, igen kevéssé tudományosnak tekinthető felületek(már ha lehet egyáltalán ilyet mondani:)), így ha vétünk hibát, az minket minősít, ám nincs szükség különösebb külső minősítésre, lévén felnőttekről van szó elsősorban, ráadásul se nem helyesírást jöttek tanulni, se nem fogalmazást.

Úgy gondolom, a facilitátori szerep ellátására érdemesebb 2 vagy több személyt felkérni, hiszen 1 személy esetében nagy a lehetősége nézetkülönbségnek, szimpátia hiányának, bármi egyéb ellentétnek, mely negatívan befolyásolhatja adott tanulók teljesítményét.

Továbbá érdemes előre tisztázni a tanulók és facilitátor között, hogy milyen jellegű lesz a viszonyuk, milyen fokú hierarchiával kell számolni, és hogy pontosan meddig terjed a facilitátor hatásköre.

Óriási pozitívumnak tartom, hogy végre mindenki annyit teljesít, amennyit tud, vagy szeretne, adott szint fölött. Ezt hatalmas fejlődésnek élem meg. Én magam szeretek a minimum fölött kicsivel mozogni, nekem erre van meg a lehetőségem, (nagyon hangsúlyozom!) mindenféle negatív értékelés nélkül, végre! A másiknak viszont meg van a lehetősége magasabb fokú kibontakozásra, szárnyalásra. Végre mindenkinek pont akkora a tere, amekkorát ő magának adott témában, adott időszakban megszab. Ez óriási szabadság, függetlenség, határtalanság (a maga furcsaságával együtt :))

Amit még nem tudtam eldönteni, az az, hogy vajon mi a jobb a csoport összetétele szempontjából. Nem vagyok benne még biztos, hogy egy homogénebb, vagy egy heterogénebb csoport lehet-e a hatékonyabb. Ha magamból indulok ki, a homogénre szavazok, már csak azért, mert tudom, ebben az aligha heterogén csoportban is nehezemre esett megélni, az enyémnél mennyivel igényesebb (tartalmi szempontból főleg) bejegyzések születtek, amik engem komolyan visszavetettek időről-időre.

Egy heterogén csoportban mi történhet? A szakavatottabbak esetleg új nézőpontokkal, látásmódokkal gazdagodhatnak, ismerettel aligha. A laikusok viszont frusztráltak lehetnek, és talán nehezen követnék a hozzáértők magasröptű, túl gyors tempójú beszélgetéseit, viszont rengeteg új ismerettel gazdagodnának.

A homogén csoport kevesebb extra tudásra tenne szert, lassabban haladna szerintem, de egy-egy átvett témát jobban megőrizne.

Na, akkor következzenek a kritikák :)

Ami engem megfogott, azok a belépési feltételek.
Elsősorban felnőtteknek ajánlott tanulástípus, melyen ha jobban belegondolok, nem csodálkozom. Valóban, jelen helyzetben olyan képességeket, kompetenciákat követel, melyeket egy tudatosabb személy képes teljesíteni, vagy akinek már elég munkatapasztalata van, és könnyen felveszi ezt a sokszínű, szerteágazó ritmust.

Viszont. Bízom benne, hogy gyerekeknél is működne, csak lehetőséget kéne rá biztosítani. A gyerekeket gyakran alábecsüljük, pedig tanulékonyak, sokkal rugalmasabbak mint a felnőttek, és képesek teljesíteni. Szerintem csak megfelelő rávezetés szükséges, vagy hozzá kell őket szoktatni, de nem hiszem el, hogy pl. egy önként jelentkező gimnazista ne lenne képes teljesíteni egy felvett kurzust, amit így tartanának. Belerázódna, ahogy mi tettük. Ha én 23 évesen képes vagyok rá, akkor egy 15-17 éves miért ne lenn az?

A belépési motiváció feltétel? Mi ezzel a gond?
Motiválhat valakit a megjelölt téma, de más is. Engem például, ha megengeditek, hogy elmondjam, a vizsga alóli mentesség motivált. Nem szeretek vizsgázni, nem szeretek éppen megfelelni, nem szeretek olyannal szembe kerülni, amit nem ismerek, ha nincs javítási lehetőség. Engem megijesztett a vizsgával szemben állított követelmény, és azt mondtam, a KONNEKT az én személyiségemet ismerve, sokkal könnyebben kivitelezhető.
Így is voltak számomra meglepetések, amolyan önismeretfejlesztő is volt kicsit, de egyébként abszolút megérte, és valóban örülök, hogy nincs min stresszelnem a vizsga miatt. Egyszer majdnem feladtam, de aztán annyira tetszett a gondolat, hogy egyedül végigcsináljam az első éves nappalisok közül, hogy már ez hajtott :)
Kit mi. Nem mindegy? :)

Ami a differenciálást, vagy annak hiányát illeti, nem érzem vészesnek a helyzetet. Szerintem elég rugalmasak voltak az értékelők, én például tudom, hogy az elején komoly hiányosságokkal küzdöttem, ami a számokat illeti, és e felett ők kedvesen és türelmesen szemet hunytak. Sőt. Tehát szerintem azért van lehetőség különböző képpen teljesíteni a kurzust, na és az, hogy tartalmilag senki nem szól bele, elfogadható-e a bejegyzésem vagy nem, az mi ha nem differenciálás? Sőt, több annál. Én ezzel is maximálisa meg vagyok elégedve. A csoporttagok persze véleményeznek, de ez így korrekt, ez kell. Viszont ez korántsem cáfolja meg azt, hogy igenis, lehet így és lehet úgy...

Én azt szeretem ebben a módszerben, hogy itt mindenki az lehet, aki szeretne lenni, ráadásul napról napra tiszta lappal. Ha ma aktív vagyok, aktív leszek, ha holnap nem érdekel a téma, akkor alább adok a minőségnek. Számomra ez remek élmény! :)

Persze ha alább adok a minőségnek, akkor vállalnom kell érte a felelősséget, az is az én munkám, de minden esetre a lehetőség meg van, sőt, a javításra is!

Legközelebb a látszatkonnektivizmusról... folyt. köv.


Felhasznált irodalom: http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1l%C3%B3zatalap%C3%BA_tanul%C3%A1s

Információs társadalom és oktatás, a tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 2

Mindig a csoport mögött haladok két lépéssel, már ami a blogokat illeti. Gondolatban már rég az új hét témájával foglalkozom, főleg, mivel szinte az év eleje óta erre vártam!

Most viszont még muszáj megírnom a heti másodikat. Gondolkodtam, miről lehetne... Azt tudom, hogy az első bejegyzésben a diasor utolsó két diáját tudatosan nem használtam fel, így azokat most mindenképp leírom saját értelmezésemben, illetve megütötte a szememet, hogy a tananyagfejlesztés fölött múltkor könnyedén elsiklottam.

Most tehát, mivel amúgy is nagyon pártolom az efféle törekvéseket, ebbe próbálom jobban beleásni magamat.

Először is tisztázni szeretném a magam számára, mi az a komplementer tanulási környezet. A dián annyi magyarázatot kaptam, ez a problémaközpontú tanulási környezet. Kicsit tovább kutakodva már olyan magyarázatra is ráleltem (itt - nagyon kedves videó segít nekünk a megértésben:)) mely szerint az a tanulási környezet, ahol a tanári és a tanulói aktivitás kiegészíti egymást, és a tanár csak akkor magyaráz aktívan, amikor az indokolt! E mellett azonban a diákokat is hagyni kell aktívan tevékenykedni, egymással kommunikálni, az anyagot együtt, a maguk módján, legjobb tudásuk szerint értelmezni. (hiszen személyes véleményem szerint erre nincs idő az iskolában!)
Ha csak annyiban kimerülne ez a történet, hogy a tantermi keretek között mindenki egyaránt legyen aktív, egyrészt igen kevés változást tapasztalnánk, hiszen 45 perc aligha elég bármire is, illetve akkor maga a módszer is igen hamar érdektelenné válna.
Tehát, a tökéletesebb megvalósulás érdekében szükséges az IKT eszközök beemelése a tanulási környezetbe, a tanulási aktivitásba. A számítógép elsődleges szerepet játszik a történetben, ahogyan például egy interaktív tábla is, amennyiben az valóban jól kerül felhasználásra!

Érdemes elképzelni egy didaktikai háromszöget, melyben a három résztvevő természetesen a tanár, a diák, és a  tanulási környezet.

Nagyon jól látszik, hogy mindenki egyenrangú eszerint az elképzelés szerint. A tanárra épp úgy szükség van, ahogy a számítógépre, és természetesen a tanuló IS központi szerepet játszik a tanulási folyamatban.


Ha azonban a tanulási környezetet kicseréljük az információk halmazára, akkor azt is látjuk, hogy a tudás megkonstruálása, vagyis létrehozása lesz az igazán központi kérdés ez után. Ez a tanulási tudáskonstrukció, mely tehát azt feltételezi, a tanuló képes a tanulási folyamat során a tudást megszerezni, értelmezni, ez által egy "saját" tudást létrehozni, és azt elhelyezni a saját- és a tudományok rendszerében.



Ha tanulásról gondolkozunk, manapság nem szabad megfeledkezni a számítógép részvételéről sem, mely lassan alappillére lesz a tanulási folyamatoknak. Az egyén és a számítógép (én mindenképp azonnal beleérteném ebbe az online jelenlétet és web használatát) olyan erős kapcsolatban lesznek egymással az élet minden területét ide értve, hogy ha tanulási környezetről fogunk gondolkozni, akkor ezt a két résztvevőt érdemes                                  
                                                                   alapelemként megjeleníteni majd.

Ha arra gondolunk, ez a tanulási környezet megkívánja a tanuló aktivitását, cselekvését, akkor fontos átgondolni, mely módszerek, eszközök segítségével érhető ez el.
Jó hatással lehet a tanulókra, ha online környezetben, csoportosan együtt gondolkozva dolgozhatják fel az adott tananyagot, így rácsodálkozhatnak egyrészt arra, hányféle nézőpont létezik, másrészt egy közel azonos jellemzőkkel bíró tanulócsoport sokkal hatékonyabban képes egymást felzárkóztatni, segíteni, hiszen a megértés is könnyebben megy.
Elvileg ilyenre alkalmas lehet egy létrehozott facebook csoportban való részvétel. Nem vagyok benne biztos, hogy ha valamilyen fajta feladat, vagy értékelés nélkül működőképes egy ilyen felületen történő aktív, kooperatív részvétel, de maga az elképzelés támogatandó és lehet, hogy csak szocializálás kérdése.

Nagyon fontos elem, hogy a tanulóknak feladatokat kell kapniuk, vagyis nem csak egy adott ismeretanyagot kapnak az ölükbe, hogy aztán azt dolgozzák fel adott határidőig. Hiszen abból mi következik? Hogy a tanuló, hallgató az határidő előtt egy nappal, válságkezelés címszó alatt próbálja elvégezni a lehetetlent. Ami egyébként ráadásul nem az! Hiszen ha az lenne, akkor a tanuló is igen hamar rájönne, másképp kell hozzáfognia a következő számonkérésnek. Például orvostan hallgatókról nagyon jól tudjuk, ők valóban végig tanulják a félévet, hiszen egyébként teljesíthetetlen a vizsga. Ahol viszont ez nem így van, ott előkapjuk, amit első osztálytól kezdve megszoktuk, és igyekszünk megtenni amit adott idő alatt lehet.

Visszatérve, rendkívül jó gyakorlatnak tartom a folyamatos terhelést feladatok által, illetve azt, hogy olyan mennyiségű feladat legyen, amely szintén rákényszeríti a hallgatót a folyamatos teljesítésre.
Maga a visszacsatolás is egy nagyon fontos kérdés. Remélem nem gond, ha épp a mi Konnekt csoportunkat szeretném példának felhozni.
Itt is megkaptuk a feladatot, hogy adott idő alatt mit kell teljesíteni, ráadásul úgy, hogy azt folyamatosan meg is kel mutatni. Hogy miért működött ez az elejétől fogva? Szerintem két oka volt.
Az egyik, hogy fogalmunk sem volt, mire számíthatunk, tehát ép annyi információval voltunk év elején ellátva, ami mindenkit (aki vállalta) a maximum teljesítésre sarkallt. Sokáig még visszajelzés sem érdekezett a munkánk felől. Mára persze érezzük, hogy van lehetőség lébecolásra, némi csúszásra, és a karakterek száma sincs kőbe vésve, de összességében elmondható, hogy mindenki teljesít, ráadásul jól!

Nagyon jól összehasonlítható, mik a legfontosabb feltételek, ugyanis egy másik kurzusunkon szintén olyan feladatot kaptunk, melyet fél év végéig kell teljesítenünk. Még azt is kérte a tanár(szándékosan nem akarok konkretizálni, még nem szerint sem), hogy időről időre jelentsünk, hol tartunk, sőt, kifejezett kérés volt a folyamatos kommunikáció tanár és hallgató közt.

Mégsem működik a dolog. Pedig elsőre azt mondhatnánk, itt is megvalósult volna a komplementer tanulási környezet, sikeresen. De nem. Egyrészt múlt a tanár személyiségén (ő maga sem szigorú magával szemben, és velünk sem), ő maga sem tartja a határidőket, illetve túl kis feladatot túl hosszú időre adott ki (szerintem).

Tehát egyáltalán nem egyszerű egy igazi komplementer oktatási környezet sikeres véghezvitele!

Fontos része a dolognak a kompetenciáink, IKT eszközökkel kapcsolatos tudásunk fejlesztése, továbbá helyes egyensúly megtalálása önálló- és kooperatív tanulási között.
Fontos elem egy tudásközpontú tanulási környezet megteremtése. Hogy erre miért alkalmas a facebook? Mert minden alkalmazás adott, amely minimálisan szükséges lehet egy élénk csoportos kommunikációban, továbbá maga a környezet igen csak alapszintű. Hiszen a hangsúly nem ezen, hanem a tudásmegosztáson, tudáslétrehozáson, tudáscserén van! Ha pedig eszközök, opciók, lehetőségek elterelik a figyelmet, vagy túlzottan megnehezítik a tudásra való koncentrációt, az elvesz a tudásanyag minőségéből.
Fontos, és jó gondolatnak is tartottam azt, hogy már nem a környezetfejlesztés a legfontosabb kérdés, melybe érdemes pénzt fektetni. Most már az ismeretanyagba, annak minőségi fejlesztésébe sokkal inkább érdemes pénzt ölni. Hiszen ha egy egyszerű facebook környezet alkalmas tanulási környezetnek, akkor minek egyéb felületeket létrehozni?

Érdekes, hogy egy korszerű tanulási környezet értékelés központú kéne, hogy legyen. Azért érdekes, mert a hagyományos oktatási formának is szerves részét képzi az értékelés, már ami a tanulót érinti. Rengeteg értékeléssel találkozunk. Mégsem ez az igazi motiváló tényező. Sőt, én például ha jobban belegondolok, pont, hogy az értékeléstől való menekülés miatt lettem és maradtam tagja a csoportunknak. Itt aligha tapasztaltam értékelést. Inkább csak egymás közt értékeljük az írásokat, ami alapvetően nagyon szimpatikus, hiszen ez egy kommunikációs folyamatban realizálódik, ami rengeteg további lehetőséget nyit meg.

Már az új előadásból kiindulva tudnék reflektálni arra a feltételre, hogy közösség-központú lehetne a tanulási környezet. Nos, mi abban maradtunk, amivel elsőre nem értettem egyet, de aztán beláttam, hogy bizony ez a Konnekt csoport sokkal inkább tartalom-, mint sem közösségi-központú. Így aztán el sem tudom képzelni, milyen az a környezet, ahol a közösség áll a központban, és nem valamely cselekvés, vagy tudásanyag, vagy netán értékelés.

Utolsó kérdésként felmerült benne, valójában mennyire is van szükség egy állandó tanári vagy tutori támogatásra. Nos, én ezt a két típust mindenképp különválasztanám. Tanári támogatásra, mint kiderült, alig ha volt szükségünk. Iránymutatás és alkalmi moderálás céljából mindenképp szükség van rá, ám egyébként úgy gondolom, nagyon nagy mértékben befolyásolta volna mondjuk a mi munkánkat is a Tanár Úr aktívabb jelenléte. Könnyen verseny alakulhatott volna ki a pozitív véleményéért, vagy a negatív kritikái igen csak visszavetették volna az -egyébként szükséges- egyéni önálló, bátor megnyilvánulásokat.

Nos, mivel számomra ez a komplementer tanulási környezet kissé homályos pont maradt, így ezt tetem tisztába, valóban önös érdekből, mivel tudom, a többiek ezt könnyedén feldolgozták már.

Itt az új hét, nagyon érdekes lesz, és egyre érdekesebb, ahogy haladunk a vége felé :)

Információs társadalom és oktatás, A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 1

Sokat beszéltünk arról, miért nem eredményes az oktatás mai formájában. Nem eredményes, hiszen azt tapasztaljuk, a gyerekek alig tudnak valamit, nem tudnak összefüggésekben gondolkozni, és egyébként is, aligha eladható a tudás, amit hosszú évek alatt szereznek meg. Annyi idő alatt, amennyit az iskolában töltünk, talán sokkal több is ránk ragadhatna.

Hogy miért nem túl hatékony az oktatás?

Már másfél millió évvel ezelőtt tudták, a testtel való reprezentálás, minta mutatás volt az első számú tudás megosztási mód, amit utánzással tudtak a tanulók átvenni. Valóban, az utánzás rendkívül fontos. Ha belegondolunk ma melyik az a típusú oktatás, melyben az utánzásnak komoly szerepe van? Ha látunk is mintát, akkor az utánzásra nincs lehetőség, ha meg utánozni kell, akkor kvázi a mintát nem kaptuk meg, csak előadás formájában. Ez egy furcsa kettősség.

Majd átvette a tudásközvetítés szerepét a nyelv, mítoszok formájában kapták az ismereteket a fiatalok. Ez már hasonlít a mai mintára, de nyilván sokkal több időt szenteltek az ismeretek átadására, így alaposabb tudást hagyományoztak át.

És tessék! 50 ezer évvel ezelőtt megjelentek a külső tárhelyek, vagyis a külső rögzített tudás. Tehát ennyi idő óta csökevényesedik az agyunk? Csak mert valahol olvastam, hogy minél kevesebb információnak kell bent megmaradnia, annál inkább csökevényesedik az agyunk. Ha ez így lenne, akkor most rossz állapotban lennénk. Nem vagyunk, vagy legalábbis nem úgy, tehát szerintem az, hogy használunk más információrögzítésre alkalmas dolgokat, az nem baj. Így is van éppen elég dolog a fejünkben.

Mi vagyunk a Homo Interneticus? Minket a hálózati adatbázisok és az elektronikus kommunikáció jellemeznek. Ennyi? :) Nem tudok ehhez mit hozzászólni. Valóban, rengeteg információnk online felületeken rögzül. Viszont tudunk olyan tanulmányról ami ki tudta deríteni hány százalékban beszélünk "offline" és hány százalékban elektronikus úton?

Nem szeretem a tanuláselméleteket, mert behatárolnak. Azt már tudjuk, hogy egyik sem örök és állandó, egyik sem illik mindenkire, egyik sem állja meg a helyét minden helyzetben. Innentől kezdve nem nagyon tartom fontos dolognak ezeket boncolgatni.

Az egyén szerintem pontosan érzi, hogy mikor, és hogyan tud tanulni. Aki nem, az nem őszinte önmagával, vagy tanulással kapcsolatos blokkjai lehetnek, vagyis nehezített terepen jár.
A behaviorista elmélet a viselkedés változását tűzi ki célul. Ez egyfajta minta mutatás, és követés, tehát alkalmas, de nem alkalmazható minden helyzetben.
A kognitivista szemlélet szerint a az információkat rendszerbe kell foglalni, melyeket megfelelő technikákkal kell a meglévő tudáshoz kapcsolni.
A konstruktivizmus a problémákat szeretné elsősorban megoldani, melyeket csoportmunka illetve tanácsadás alkalmával gondol levezetni.

Ezek az elméletek szerintem együtt, egymással működnek. Nem kell mást tennünk egy jó oktatócsomag megtervezésekor, csak ezekből egy jó mixel készíteni. Arra viszont nincs recept, biztosan működni fog-e az adott elmélet az adott helyen, ahova ettük. Ezért számomra nagyon fontos a legfontosabb, általam kreált tanuláselméleti fogalom: A RUGALMASSÁG

Legyünk képesek a tudásunkat oly módon átadni, ahogy arra a tanuló éppen igényt tart.

Az intézményes oktatás talán legnagyobb keresztje a rugalmatlansága. Mondhatjuk, hogy a gyerek jöjjön rá, hogyan kell tanulni, vagy esetleg azt, hogy tanítsuk meg, hogyan kell tanulni.
Szerintem a gyerekek pontosan érzik, hogyan szeretnének tanulni, egyszerűen a rendszer és a tanár rugalmatlanságából adódóan ez nem derül ki, vagy ha ki is derül, az egyszerűen nem valósul meg.

Amíg ez a rugalmatlanság hiányzik, addig nincs miről beszélni. Azok a vállalkozó szellemű tanárok, akik képesek a gyerekek fejével gondolkozni, nyitottan eléjük állni, és változatos módokon tanítani, rugalmas oktatási módszert alkalmaznak, ami szerintem a tudásközvetítés kulcsa!

A tananyagfejlesztésről keveset tudok, saját tapasztalataim alapján nagyon fontosnak tartom. A tananyag struktúrája fontos, hogy frissüljön, ha a törzsanyag nem is módosulhat. Maga a felépítése, a dinamikája, a tanagyag megvalósítási módja ( értem ez alatt a tankönyveket, hanganyagokat, videókat, segédeszközöket) talán fontosabb is, mert maga az információ. Azt a médiából ugyanis nagyon jól tudjuk, megfelelő módon, csatornán bármit "be lehet juttatni".

Nagyon jó felvetés, hogy adott problémát több kontextusban is lehessen vizsgálni. Szinte gyerekenként kéne ránézni adott problémákra, tananyag részekre, feladatmegoldásokra. Mindenesetre minél komplexebb megoldás feldolgozást kínálunk, annál nagyobb sikerrel járhatunk.

A társas, csoportos tanulás egy kifejezetten jó tanulási forma. Időigényes, és rendkívüli figyelmet, energiákat igényel az oktatótól, de megéri. Elsőre azt gondolom, még nagyobb zűrzavar keletkezik a fejekben ilyen munkák során, rengeteg kérdés fogalmazódik meg, idővel azonban a megszerzett információk birtokában a tanulók remekül tudják egymást is koordinálni.

A félév elején határozottan védtem a magam, és a fiatal generációk tanulási szokásait, az ezekben rejlő hiányosságokat, rossz beidegződéseket.
Most visszatér ez a probléma, a dián olvashatjuk, az önálló tanulási készségek, képességek kialakításának fontosságát. Ide sorolnám a belső motiváció kialakítását is. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha az egyén motivált, akkor valójában már bármire képes. Akkor már fele annyi energia a kompetencia elsajátítása, fejlesztése, és egyáltalán az információ elsajátítása. Az iskola pedig hol vállal ebben szerepet? Melyik órán, alkalommal gyakorolnak ránk hatást úgy, hogy a tanulás irányába kezdjen belső hajtóerőnk kialakulni?

Az pedig, hogy az IKT eszközöket tudatosan, a tanulási folyamat támogatására képesek legyünk használni, nagyon jó célnak tartom, valóban, amink van, azt használjuk ki.
Ezek az online tanulási környezetek, melyek eredetileg nem is azok (facebook, SeconLife), rendkívül eredményesek. Valóban, soha nem kötött még le kurzus ennyi időre, és ilyen erősen, mint ez, pedig a téma, bevallom nem is érdekel, Egyszerűen motiválttá lettem téve, utána pedig már a csoportfolyamatok viszik az embert.
Viszont mi a helyzet azokkal, akik nem csatlakoztak, vagy akik kihullottak? A két csoportot fontos külön vizsgálni!
Tehát mi a helyzet velük? Úgy látszik, még az ilyen sok oldalról támogatott, ilyen sokszínű megoldás is tartogat hiányosságokat, hiszen ha ez nem így lenne, mind csinálnánk együtt a kurzust.
Érdemes ezen gondolkozni, hogyan lehetne még több tanulót bevonni legközelebb.

Ha megnézzük az informális-, formális- és nem formális tanulási folyamatokat, az informálisnak van a legnagyobb szerepe. Rengeteg dolgot tanulunk meg iskoláskorunk előtt. Az már önmagában tanúsítja, milyen fontos ez a tanulási forma. Érdekes, hogy éppen erről aligha vesz a rendszer tudomást. Persze nagy része egyetemes, általános tudás, azonban egyénenként annyi plusszal rendelkezünk, mely felbecsülhetetlen lehet egy helyzetben, vagy munkakörben, feladatnál. Ezeket minősíteni, ellenőrizni, felmérni nehéz feladat. Viszont éppen a súlyából adódóan valóban nem elhanyagolható fontosságú.
Nem is értem, talán én látom rosszul az ábrát, de mintha az informális tanulás nem életen át tartó tanulásként lenne feltüntetve?

Na tessék, végre itt egy dia, ahol viszont látom a rugalmasság fontosságát. Úgy látszik, vannak értelmes önálló gondolataim az anyaggal kapcsolatban :)

Tehát ha tanításra gondolunk, érdemes átgondolni a tanuló hátterét, hogy az hogyan befolyásolja a tanulási folyamatot. Ez valóban fontos pont, kultúránként, etnikumonként változik, hogyan lehet hatékonyan átadni az információt. Az is örömmel tölt el, felmerül a gondolat, a tanegységet nem kell maximalizálni, nem az a cél, hogy minél több tartalmat átadjak, hanem hogy minél több tartalmat befogadjanak.
Ez a két folyamat pedig szinte fordított arányban áll egymással. Ha kevesebb információt próbálok közvetíteni, több idő alatt, akkor rugalmasan válogathatok a módszerek és eszközök között, szinte egyénekre szabva közvetíthetem az információt.

Remek dolog, hogy a tanárközpontúság helyett végre a tanulási környezet veszi át a központi szerepet. Miért az a legfontosabb, hogy a tanár mit és hogyan gondol, és hogy ő hogyan szereti átadni? Végre lehetne az a fontos, hogy a tanuló mit szeretne tudni, hogyan, milyen környezeteken keresztül. Mivel azt már tudjuk, egyszerre hallva, látva, csinálva tanulunk a legtöbbet, így érdemes tehát az online, webes eszközök által kitágítani a lehetőségeket és a tanuló mindennemű igényeihez igazodni.

Utolsó gondolatként a tanulócsoportok összekapcsolását emelném ki. Amíg Ba-szakos voltam, sokszor gondolkoztam azon, vajon más egyetemek andragógusai vajon mit tanulnak? Az igény tehát felmerült bennem, de a módját nem találtam annak, hogy ezt megtudjam. Tavaly, első éves Ma-ként már eljutottam odáig, máig nem tudom, hogyan, hogy összehasonlítottam az ELTE kurzuslistáját adott félévemre nézve, az előző egyetemem kurzusleírásával. Így meggyőződtem arról, fél éven keresztül nagyjából hasonló dolgokról fogunk tanulni. Odáig viszont nem jutottam, hogy megkeressem őket, s beszélgetést, tudásmegosztást kezdeményezzek. Motiválatlan vagyok, bevallom.

Mindenesetre ha már a tanulókat így szocializálnánk, hogy tanuljanak együtt, gondolkozzanak együtt, távolságtól, intézménytől függetlenül, az óriási lépés lenne, nem mellesleg, igen csak hamar kiderülne, hol milyen minőségű, milyen sokszínű (vagy épp homogén) tudást biztosítanak számunkra.

Érdekes lenne, ha a tanulók ilyen szinten összefognának.

Ezzel zárom heti első bejegyzésemet, majd innen folytatom :)

Virtuális távoktatás: Olasz nyelvtanfolyam csoportmunka

Újabb témahét, újabb csoportmunka. Nagyon élveztem, Zsófival és Zsókával remekül együtt dolgoztunk! Olvassátok szeretettel a művet, mely egy olyan csoportmunka eredménye, ahol mindenki annyit tett bele, amennyit tudott és ahol ez nem jelentett gondot :)

Olasz nyelvóra szervezési lehetőségei távoktatási rendszerben a rendelkezésre álló eszközök didaktikai sajátosságainak ismeretében

- Tanári továbbképzés

1.) A távoktatás keretrendszerei

   Cél:  Közösség-, tartalomszervező felületek megismerése, melyek keretet adnak, illetve kiindulópontként szolgálnak a tanulási-tanítási folyamatban tanárnak és diáknak egyaránt.

FACEBOOK (3 órában):  

• Konkrét ismerettartalmak:
• Profil-szerkesztés, biztonsági beállítások
• Megosztás mikéntjei (post, like, comment stb.)
• A tanulók, a tanyagot kiegészítő Facebook alkalmazások megtalálása
• Mások profiljában való navigáció, az ott találtak pedagógiai/andragógiai felhasználhatósága (öncélúság elkerülése)
• Group/csoport létrehozása, szerkesztése - tanulók, képek, témák, leírások hozzáadása, open/nyitott group előnyei
• Különböző funkciók használata (szavazórendszer, esemény létrehozása stb.)
• Összefoglalás: módszertani áttekintés a Facebook-ról, mint tanuló közösség szervező-, keretrendszerről

• Főleg a közösség, a csoport, vagy csoportok szervezésére alkalmas, ami minden oktatási folyamatban elengedhetetlen, főleg ha tevékenykedtetni akarjuk a résztvevőket. Ehhez szinte minden eszközünk adott. Group-ot/csoportot érdemes létrehoznunk a csoportunknak, ami akár lehet a tanulók nyelvi szintjétől függően rögtön az adott idegen nyelven is (olaszul). Mindez alacsonyabb szinteken is megvalósítható, főleg, ha tudjuk, hogy tanulóink már ismerik a facebook-ot, tevékenyek rajta, mivel így saját anyanyelvükön, vagy a tanulttól eltérő idegen nyelven ismerik a felület által használt kifejezéseket, és főleg azok jellemző helyét. Érdemes egy előzetes felmérést készítenünk a Facebook használatáról tanulóink körében, erre rengeteg szavazó rendszer áll a rendelkezésünkre már a Facebook-on belül is.
• A tevékenységet segíti a Facebook-on, a magas kompatibilitás más felületekkel, így szinte bármi megosztható rajta, így ad keretet is a tanulásnak, hiszen összefoglalójaként is működhet a létrehozott produktumoknak.

MOODLE (3 órában):

• Konkrét ismerettartalmak:
• A moodle keretrendszer szerkesztése, a szabad szerkesztés előnyei - ergonómiai tényezők figyelembe vétele
• A közösségszervezés lehetőségei: fórum létrehozása, csoportok alkotása - csoportok részére külön szerkesztendő felület létrehozásas a produktivitás elvét figyelembe véve
• Tartalom
• szövegdobozban - a lényeg kiemelése,
• mint feltöltött word dokumentum, excel táblázat, powerpoint bemutató, pdf formátumú dokumentum (változtatás elkerülése - a kreativitás háttérbe szorítása)
• Alkalmazások beágyazása a moodle keretrendszerbe - módszertan:
• a tanuló rendszerből való kiindulása(a feladat ismertetése),
• kivezetése belőle (alkalmazások),
• a folyamatos visszatérés (konzultáció a haladásról, segítség nyújtása a tanár részéről),
• majd a visszavezetése (értékelés lehetőségei)

• Kevéssé jellemző, hogy keretet szolgáltatna a közösségi cselekvéshez, azonban több ilyen funkcióval rendelkezik (pl.: fórum, vagy ha szerkesztői jogot adunk a tanulóknak csoportonként különálló felületen egy-egy téma feldolgozására alkalmas - nyelvoktatásban így jól feldolgozható témák: önmagunk bemutatásának lehetséges szempontjai, ehhez jellemző szavak és kifejezések gyűjtése).

• A moodle felülete is alkalmas más programok beágyazására, például a WEB 2.0-s alkalmazásokat itt gyűjthetjük a rendszerből kivezető linkekkel, hozzájuk azonban a moodle rendszerén belül mellékelhetünk segédanyagokat, útmutatókat, értékelési szempontokat, illetve maga az értékelés is könnyen megoldható a rendszeren belül. Utóbbi esetben látható, hogy valóban, milyen jó keretet nyújt a tevékenységeknek, hiszen innen indul ki, és itt fejeződik be.  
• Könnyen, és szabadon szerkeszthető felület, így sokkal könnyebben oda lehet figyelni az ergonómikus kialakításra, mint egy már adott felületen. Törekedjünk a lényeg kiemelésére, az átláthatóságra, az olyan vizuális kiegészítésekre és motiváló beilleszthető lehetőségekre, mint a képek, az oktató videók.

2.) A tananyag szerkesztésére alkalmas programok/programcsomagok

    Cél: A résztvevők megismertetése olyan széles körben elterjedt  tananyag szerkesztésre alkalmas programokkal/programcsomagokkal, melyek szinte bármely felületen online megoszthatók, és könnyen hozzáférhetők.

PDF formátumú dokumentum - a szerkesztés levédése (biztosan jó?)

Mentés korábbi program verzióban - mindenki meg tudja nyitni.

a) Offline használatú programok

MICROSOFT OFFICE WORD (2 órában): Dokumentumszerkesztés - A szövegszerkesztő programokkal készített dokumentumok jellemzői, és a Microsoft Office Word 2003 valamint Microsoft Office Word 2007 programok használatának megismertetése.

MICROSOFT OFFICE EXCEL (2 órában): Táblázatszerkesztés - Bemutatjuk a táblázatkezelés, az Excel 2003, illetve 2007 használatát.

MICROSOFT OFFICE POWER POINT (2 órában): Prezentáció készítés - Bármelyik általános munkahelyi környezetben, de első sorban az oktatási folyamatban az egyik legfontosabb szerep a Power Point kezeléséé. Az alapvető bemutató szerkesztési funkciók, használati tudnivalók bemutatására kerül sor.

b) Online alapú szerkesztő programok

GOOGLE DOCS (3 órában): A dokumentum készítés második szintje, a megosztott dokumentumok szerke sztése. Megismerése lehetőséget nyújt mind az oktatók közötti munka egységessé tételére, és megosztására, mind az oktató és tanuló, tanuló és tanuló együttműködésére. Alkalmazása páros munka, illetve csoportfeladatok létrehozását teszi lehetővé, és hatékonnyá.

GOOGLE DOCS PREZENTATION (1 órában): A Power Point prezentáció szerkesztő program, és a Google Docs megosztott dokumentum alapjaira épülve a megosztott prezentáció készítésére alkalmas program megismertetése. Segítségével szintén a csoportumnka, a közös godnolkozás valósítható meg az oktatók, és a tanulók között is.

3.) A keretrendszerekbe beágyazható alkalmazások

    Cél: A cselekedve tanulás megvalósítása az interaktív játékok, a virtuális környezetek nyújtotta lehetőségekkel.

SECOND LIFE (6 órában): A távoktatási formában különösen jelentőssé válik az online környezetek minél szélesebb skálájának megismerése, és felhasználása. Erre kiváló példát jelent a Second Life megismertetése, melynek virtuális környezete felhasználható oktatási célra is. Nem elhanyagolható szempont a játszva tanulás, illetve a tanulási folyamat érdekesebbé, figyelemfelketőbbé tétele.

• Konkrét ismerettartalmak:

• A tanulók fedezzék fel az első lépéseket, úgy mint avatarjuk mozgási lehetőségeit, az oktatásra kialakított teret.
• Fontos, hogy az oktató ekkor már magabiztosan mozogjon ebben a virtuális térben, a tanulókat pedig olasz nyelven fogadja, mintha csak tanórán találkoznának
• Fedezzék fel a tanulási lehetőségek határtalanságát:
• közös séta során gyűjthető szóanyag (állatkerti séta, kiállításon való részvétel)
• páros munkák által gyakorolható szituációk
• vetítő felület által behozható online felületek, videók
• olasz nemzetiségű felhasználók bevonása a tanulási folyamatba
• virtuális játékok felfedezése (úgy, mint “kérdező kocka”)

A SecondLife kitágítja a teret. Amit egy tanteremben csak elképzelhetünk, azt virtuális környezetben máris láthatunk. A páros munkák megszervezése, lebonyolítása jóval gyorsabbá válik, hiszen a virtuális tér hatalmas, korlátlan és rengeteg lehetőséget rejt magában. Mivel hang alapú beszélgetésre van lehetőség, így a nyelv gyakorlása maximálisan támogatottá válik, egy órában olyan távlatokat járhatunk be, ami egy hagyományos tanteremben sem a tér, sem az oktató korlátai miatt nem lehetséges.

MINDMASTER (2 órában):

• Brainstorming módszerének teljes kiaknázását jelenti az alkalmazás, mivel egyszerre akármennyien szerkeszthetik. Ebből adódik hátránya is, mivel nehezen moderálható a folyamat közben. Remek felvezetést jelenthetnek egy ilyen feladathoz a Moodle-ben elhelyezett, vagy a Facebook-on postolt érdekes anyagok, vagy egy gondolatébresztő prezentáció. Levezetésként fontos a közös megbeszélés, akár a közös alkotás átgondoltság-, áttekinthetőség érdekében való átszervezése, strukturálása, a lényeg tanár általi kiemelése.
• Továbbá rendkívül jól alkalmazható személyes szótárként való használatra. A tanulók óráról órára témakörönként rendezhetik, gyűjtögethetik a legújabban megismert szavakat, kifejezéseket. Nagyon eredményes lehet, hiszen a tanuló a kurzus végén kap egy online szógyűjteményt, továbbá kap egy képet arról, mekkora ismeretanyaggal bővült a tudása, nem mellesleg jól lekövethető, hogyan válik egyre komplexebbé a tudás. A tanár számára nyitottá tett fogalomtérképek szerkeszthetők, így oktatónk korrigálhatja tévedéseinket, amelyre egy papír alapú szótár esetében aligha vanlehetőség

INTERAKTÍV JÁTÉKOK (3 órában)

Érdemes a tanulókban erősíteni a játékos tanulás élményét. A játék során ugyanis alig észrevehetőek a tanulással járó nehézségek, gátlások. Játszva megtanulni a számokat, színeket nagyon jó módja egy nyelvi kurzus megalapozásának.

• A játék alkalmazása
• Ezeket a játékokat általában gyerekek játszák, de a nyelvtanulás kezdetén egy felnőtt is épp olyan kezdetleges tudással rendelkezik, mint egy gyerek. Érdemes tehát kisebb célokat kitűzni. A játékok tökéletesen alkalmasak arra, hogy olasz nyelven, a legegyszerűbb számítógépes utasítások szavain túl megtanulják a zöldségek, állatok számok, olyan kifejezések neveit, melyek mindenképp hasznukra válnak.

• További segítség, hogy a játékok magyar nyelven is megtalálhatóak, így ha elakadnak, érdemes a magyar felületen is regisztrálni és máris kiderül, mit nem értenek.
• Az ellenőrzés is könnyedén megoldható, hiszen ha meg akarunk róla győződni, alkalmazzák a játékot, és haladnak benne előre, akkor követeljünk időről időre fotókat az eredménytábláikról. Ez könnyedén megoldható pl. a Ctrl+p gomkombinációval is.

• Páldák:
• farmerama.it
• Olasz szókincs: http://kvizpart.hu/kviz/idegen-nyelvek/olasz-szokincs
• Olasz nyelvtan: http://kvizpart.hu/kviz/idegen-nyelvek/olasz-nyelvtan
  

4.) A konzultációk lefolytatására lehetőséget adó programok:

    Cél: A tanulókat távoktatási környezetben sem szabad magukra hagyni, szükséges folyamatosan konzultálni velük, ismertetve a feladatokat, a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközöket, és azok használatát, a módszertant.

SKYPE (3 órában):

• Konkrét ismerettartalmak:
• A skype telepítése
• A profilunk szerkesztése
• Tanulók megtalálása felhasználónév, e-mail cím, stb. alapján
• Tanulók felvétele partnereink közé
• Kapcsolatfelvétel a tanulókkal: írásban, hang alapú hívással, hang és videó alapú hívással - mikrofon, webkamera csatlakoztatása a számítógépünkhöz, beállítások, használat
• A tananyag tartalmak elkészítése előre, bemutatásuk - A teljes képernyő megosztása a tanulókkal

• A konzultációk megszervezését érdemes a keretrendszereken belül intézni, például demokratikus szavazás formájában. Érdemes pótlásra is biztosítani időpontot, főleg felnőttképzési szituációban.
• Videóhívásnál igyekezzünk nyugodt körülményeket teremteni magunk körül. Figyeljünk ugyanúgy oda viselkedésünkre, kinézetünkre, mintha jelenléti oktatásban lennénk, hiszen ebben a szituációban ugyanúgy látja a két fél egymást.
• A képernyő megosztásnál is érdemes odafigyelni, hogy tanári, szakmai mivoltunkat kihangsúlyozandó semleges háttérképünk, ikonjaink legyenek, melyeket a tanulók ugyanúgy látnak, és ezek alapján képet alkotnak róluk. Nem mindegy, hogy ez a kép milyen mintát képvisel.

Internet és értékrend, Internetezés és kultúra, Divatos tévképzetek 2

Part 2.

"Lerágott csont."

Ez "hangzott" el a héten az egyik csoporttárs szájából és nem igazán érthetetlen módon, sokunk egyetértett vele. A kurzus -szerintem- elsődleges célja egyfajta szemlélet teremtés. Annak a szemléletnek a megteremtése és formálása bennünk, hogy az internetet segítségként, örömforrásként, munkaeszközként hívjuk segítségül a mindennapjainkban.

Azt érzem, aki erre vevő volt, abban ez a változás megtörtént.

Innentől kezdve az új ismeretekre, tudásra, nem utolsó sorban gyakorlati tudásra várok. Ezzel szemben ennek a hétnek a témája nem igazán ilyen. Sokkal inkább kétes, nehezen értelmezhető, pontatlan kutatások véleményezése, megbeszélése, kiértékelése történt, mely hova vezetett? Vagy meglepődtünk, vagy nem az eredményen. Ennyi.

Így tehát nem is tudtam neki kezdeni a heti másodiknak. Egyszerűen azért, mert nem éreztem, hova lehetne ezt fokozni.

Most azonban sikerült 2 olyan kérdésben anyagot találnom, mely talán érdekes lehet, új színfoltja a témahétnek.

Internet és Tudományos tudás 


Az első a Tűt a szénakazalban: érték és tudás az Interneten, Ropolyi László tanulmánya.

Az első mondat keltette fel az érdeklődésemet:

"Az Internet-használat mindennapi tapasztalata szerint az Interneten javarészt értéktelen
információmorzsákat, gyakran teljes mértékben értékelhetetlen összefüggés nélküli
ismeretdarabokat találunk. Az érvényes, tudományosan megalapozott tudás eltűnik
az értéktelen információk tengerében."


Úgy hangzik, mintha ez lenne maga a legnagyobb tévképzet. Nem? :)
Számomra ez a mondta elsőre túlzó, előítélettel teli, negatív megállapításnak tűnt, ezért határoztam úgy, mindenképp tovább olvasok.
Azt olvashatjuk, hogy az internet a kommunikációk aktív ágense, vagyis közvetítő eszköze, platformja. Viszont ez nem elég Ropolyi szerint, ezen kívül ugye közösségeket is létre lehet hozni általa. Továbbá kulturális közegként is szolgál, de ez szintén, állítólag nem elégséges. Ezzel egyet tudok érteni, ha arra gondol, az internet nem lehet az egyetlen tér, ahol a kultúra létezhet.
Azt is olvashatjuk, egy új emberi létforma létrehozásában lesz aktív szerepe az internetnek. Ez a honlapokat jelentené. Vagyis ezen túl a személy nem csak mint önmaga láttatja önmagát, ezen túl létezik egy e-portfólió vagy személyi honlap, mely mutat minket, magunk helyett. Lehet azt gondolni, hogy ez a vég, de nem az!

Nem lehetünk ott mindenhol, márpedig kellene. A honlapunk dolgozik helyettünk, szolgáltatja ismereteinket, tudásanyagunkat, elképzeléseinket, akár e-learning felületként is szolgálhat tanulók számára, vagy irodalomjegyzékként.

Az, hogy egyfajta hálólét van kialakulóban, nem újdonság. A hálózatban gondolkozás nem új keletű, sokan foglalkoznak ezzel. A hálózatiság, globalitás jellemzi világunkat, tehát a hálózatban részt kell vennem, aktívan, és a megfelelő eszközök használatával. Ami az értékrendünket illeti, kénytelenek vagyunk átállni arra, a bekapcsoltság, a jelenlét és követés létfontosságú kérdés, sőt mi több, értékként kell rá tekinteni!

Ami a háló-világban érdekes, az az, hogy nem életképes a természeti, társadalmi jelenlétünk nélkül.

Ami a gondolkodásmódot illeti:
"A hálózatosodás hálózati gondolkodásmódot igényel. Egész egyszerűen: az átlagember egy adott probléma megoldásához a probléma környezetéből öt, maximum tíz következmény átgondolásával, figyelembevételével tud dönteni. A hálózati gondolkodásra képes elme egy másodperc tört része alatt a probléma térben levő összes kapcsolódási pontját azonnal látja. Térbeli folyamatokban, globális rendszerekben képes létezni, gondolkodni."
(erről itt olvashatsz bővebben)

Találtam egy megállapítást, mely az első, kiemelt gondolatra utalna. Létezik a magas kultúra és a populáris kultúra. A kettőt ellentétbe is lehetne állítani egymással, én nem tenném. A populáris táptalaja a magas kultúrának, támogatja, segíti, kritizálja. A magas kultúra sem a populáris ellensége. Arról nem is beszélve, ezt az első blogomban is írtam, soha nem lehet tudni egyes személy, csoport milyen értékű művet hoz létre. Lehet, hogy a populáris kultúra aktív tagjai, és öntudatlanul hoznak létre hirtelen valamit, ami aztán a magas kultúra részét fogja képezni. Én látok átjárhatóságot a kettő között.

Utolsó gondolat innen: a tudományos tudás háttérbe szorulása. Azt remélem, a rengeteg kommunikáció, ismeret megosztás, véleménycsere azt eredményezi majd, hogy praktikus, hasznos, a mindennapi boldogulásban értékelhető tudás fog felhalmozódni. Hiszek abban, hogy ember és ember, a tapasztalatai és beszélgetései által olyan értéket tud létrehozni, mely talán csak az egyén számára realizálódik, mégis értékesebb mint valamely tudományos információ birtoklása.

Internet és virtuális emlékhelyek

Egyre többen dolgozzák fel a gyászt az interneten. Ez rengeteg reakciót vált ki belőlünk, hiszen mindenkit érint.
Felmerülő kérdések, amik nekem eszembe jutottak:
- gyászoljunk-e nyilvánosan egy személyt/állatot az interneten,
- toleráljuk-e a gyászoló nyilvánosság előtt zajló viselkedését,
- meddig lehet egy elhunyt személyt "éltetni" az interneten?

Most találkoztam azzal, léteznek virtuális emlékhelyek. Talán ez a megoldás. Hiszen rendkívül kellemetlen lehet, ha egy elhunyt személyt akár hónapok, évek múltán is viszont látunk, mert ismerősünk még nem tette túl magát a hiányán. Ezek az emlékhelyek talán megfelelő, zárt, nem nyilvános! teret biztosítanak a megemlékezésre, gyászolásra.

Érdekes információ, hogy akár verseny is kialakulhat a gyászolók között, úgy, hogy adott elhunyt személyt ki említi, posztolja többet, vagy az emlékhelyen ki gyújt érte több gyertyát.
Ez azért megmosolyogni való, mert anno nagymamámékon mosolyogtam, hogyan versenyeznek a testvérek, ki látogatja többet a sírt, ki visz nagyobb koszorút.

Jól látjuk, nem nagy a különbség, az emberek hol "vannak", idővel nem tudják leplezni valós személyiségüket. Illetve nem is a személyiségről van itt szó. A szokásokról, hogy szokás mutatni, ha gyászolunk, szokás mutatni, ki gyászol jobban, szokás részvétet kivál(t)atni és nyilvánítani. Hogy mikortól helytelen a megnyilvánulásunk, arról nem mondanék ítéletet...

Ami viszont egy érdekes kérdés, miért mennék egy virtuális emlékhelyre gyászolni, amikor a közösségi oldalakon szocializálódtam, és éppen az "éltet", hogy megosszak, láttassam magamat, az érzéseimet, és arra azonnali reakciót kapjak!
Tehát a közösségi oldalaknak orvosolniuk kell ezt, és állást kell foglalniuk, a tekintetben, mi a teendő egy elhunyt profiljával. Természetesen már van rá megoldás, én arról beszélek, amikor a család nem jelzi a halált, és a profilból egy megemlékező, egyirányú kommunikációs felület válik.

A probléma úgy érzem létezik, valós! A temetőben ugye felkeresem a sírhelyet, gyászolók, nem kell beszélgetni senkivel, nem váltok ki reakciót senkiből, és alig tud róla valaki. Ez egy személyes, magán jellegű dolog. Volt. Eddig.
Nem akarok ítélkezni! Viszont ez egy igazi értékrendbeli változás, kérdés, mely mindenképp érinti a társadalmunkat. Tartozik az egész világra a gyászom?
Külön fontos kérdés, hogy mi zajlik le abban a személyben, aki a közösségi oldalon kommunikál a halottal. Ez sem egy megszokottá vált viselkedésforma. A hálózatban aktív, élő személyek vehetnek részt, mégis, vannak akik kísérletet tesznek arra, elhunyt szerettüket továbbra is éltessék, a közösség aktív tagjaként tartsák meg.
(akit a virtuális emlékhelyek mivolta érdekel, itt tud utána olvasni)

Internet és értékrend, Internetezés és kultúra, Divatos tévképzetek

Part 1.

Kissé bonyolult és összetett. Szándékosan használtam fel a teljes, órán elhangzott címet. Már ez önmagában jól mutatja, milyen sok oldalról közelíthetjük meg az Internetet, mint kutatási témát. 

Elgondolkozhatunk azon, vajon az értékrendünket befolyásolja-e az, hogy felhasználók vagyunk? Lenne, aki azt mondaná, bizonyára, hiszen például az Internet által az egész világra rálátásom van, tehát bővíti a világról alkotott képemet, tehát esetleg toleránsabbá, elfogadóbbá tehet. 

Arra is gondolhatok, hogy negatív irányban befolyásolja az értékrendünket, hiszen az anonimitás például rengeteg kaput nyit meg számunkra, következmények nélkül. A rengeteg adatlopás, a tartalom nélküli, minősíthetetlen kommentek özöne, a felnőttartalmú oldalak megalázó mivolta, no meg az a rengeteg bűncselekmény, mely az orrunk előtt zajlik és szinte észre sem vesszük őket, nos ezek minden tekintetben rombolják értékrendünket. 

Akadhat olyan, aki viszont azt mondja, nincs ezen mit vizsgálni. Az internet csak egy új platform. Ami eddig az utcán, vagy a telefonban, netán újságban zajlott, az most az Interneten (is) történik. Miért kéne ebbe többet beleképzelni?! 

Mind a három nézőpont lehet igaz, és lehet erősen támadható is. Mind a három pontban akadt olyan megállapítás, amivel bárki szívesen azonosulna, de biztosan írtam olyat is, mely majd számos kritikát vált ki :)

Ez után következik az Internet és kultúra viszonya. Arról, hogy van digitális kultúra, már volt szó. Ez egy másik téma. Most arról van szó, hogy hogyan kell kulturáltan létezni az Interneten. Ugyanis gyorsan írni már mindenki tud, aki használ gépet. Böngészni szint úgy. Viszont élni, és létezni, már kevésbé. Nem ismerjük a kereteket. Ahogy a való életben tudjuk, vannak szabályok, úgy azt is tudjuk, hogyan kell cselekednünk ahhoz, hogy valamely csoportba soroljanak minket. Most nem arra térnék ki, hogy a társkeresőkön az ember annak adja ki magát, akinek akarja, hanem arról, hogy például mit és hogyan illik megírni egy SMS-ben, és mikor szükséges feltétlenül az elektronikus levelezést használni, bármiféle egyéb kommunikációs forma helyett. 

A Divatos tévképzetek megnevezés elsőre nekem nem mondott sokat. Az előadást hallva viszont megnyugodtam, csak arról van szó, hogy mi emberek, akik állítólag olyan remek emberismerős vagyunk, remek intuíciós készségekkel rendelkezünk, na meg persze tökéletesen tudjuk mindenről, hogy az micsoda, az Internettel kapcsolatban mintha kissé el lennénk tévedve. Ezeket a tévedéseket érdemes újragondolni. 

Ha a kulturált jelenlétre gondolunk az Internet kapcsán, akkor érdemes ott kezdeni, hogy nem vagyunk egy helyen térben és időben. Tehát szükségképpen azonos élethelyzetben sem vagyunk! Ebből pedig az következik, hogy igen toleránsnak kell lennünk a másikkal szemben. Megeshet, hogy az üzenet, mely számunkra egyértelmű és világos, a másik számára alig értelmezhető, nem aktuális. Ezekkel az eshetőségekkel számolnunk kell. Viszont azt a rengeteg időt, melyet magányban, személytelenségben töltenénk, ez által megtöltjük személyességgel. Érdekes gondolat :)

Sőt, mi van akkor, ha azt mondom, a kultúrát nem hogy rombolja, elfedi az Internet, hanem plusz egy teret biztosít, ahol a kultúrát gyakorolni, éltetni lehet! Így már egészen más a kép. Abszolút az Optimisták 20%-os táborát gyarapítom e tekintetben. 

A kultúra már létezik. Lejegyezték, megőrizték, amit lehetett. Ami ez után következik, az pedig automatikusan kerül megörökítésre. Miért lenne az baj, hogy a kultúra új tereket kap megnyilvánulni? Abban biztos vagyok, hogy a kultúra nagyban meg fog változni. De elsősorban nem hiszem, hogy maga a kultúra, sokkal inkább a megnyilvánulása fog megváltozni. Az, hogy hogyan, hol találkozhatunk kultúrával. Más tekintetben szerintem csak egyel több alkalom, hely nyílt arra, hogy kultúra szülessen, és hogy kultúrára bukkanjunk! 

Az, hogy valami sokkal több ember számára válik elérhetővé, nem jelenti a produktum minőségi romlását, hígulását. Mozart zeneművei sem lettek attól rosszabbak, hogy minden általános iskolás kisgyerek találkozik egy-kettővel közülük. 

Készült egy felmérés, mely az Internettel kapcsolatos attitűdjeinket próbálta felmérni. 1-10ig lehetett értékelni, hogy a kitöltők mekkora szerepet tulajdonítanak az Internetnek társadalmi és egyéni változások szintjén. Ami számomra érdekes volt, hogy semmilyen tekintetben sem született elsöprő eredmény. 

Mit értek ez alatt? 

Az én értelmezésemben, az órai prezentációban (Internet és attitűdök) bemutatott vizsgálati pontok esetében az átlagolt eredmények nem érték el a 4.7-nél magasabb értéket. Ez azt jelenti, hogy még csak 50%-osra sem értékelték az Internet befolyásoló szerepét a válaszadók. 

Mit jelent ez? 

Egyrészt azt jelenti, hogy a válaszadók rendkívül lebecsülik az Internet erejét! Másrészt valami olyasmit is sugall, hogy alig ismerhetik az Internet adta lehetőségeket, így nyilván válaszaikban is visszafogottak voltak, mivel ma a felhasználók itthon nem tekinthetők túl tudatosnak. Más, fejlettebb felhasználói réteggel rendelkező országban például szerintem nagyobb szerepet tulajdonítottak volna az Internetnek a tekintetben, hogy a közösségépítés legjobb eszköze, illetve, hogy kiteljesíti a kultúrát. 

Harmadrészt azt is jelentheti, hogy ha ezekben a ppt.-én említett kardinális kérdésekben szerintünk alig van az Internetnek szava, akkor miért aggódunk? Akkor mire az a sok szkeptikus hang? 

A következő dián az Internethasználat és változás témáját láthattuk. Érdekes, hogy az első negatív tényező az 5. helyre szorult, tehát az első 4 helyen abszolút pozitív, jó változásokat olvashatunk. Az alsó, negatív irányú változások számomra semmi mást nem mutatnak, csak azt, hogy aki csábítható, az el is csábul. 

Úgy gondolom, nagyon fontos lett volna itt megvizsgálni, hogy akiknél pozitív változások mentek végbe, azok egyébként milyen emberek. Összeszedett, optimista, boldog, sportoló emberek-e? Személyes véleményem, hogy szerintem igen. 

Azok pedig, akik az Internet hatására kevesebbet sportolnak, kevesebbet beszélgetnek a családjukkal, stb. valószínűsíthető, hogy ezekkel a dolgokkal már előtte is hadilábon állhattak.

Itt jegyzem meg, általánosítottam, tudom, de mégis, nem lepődnék meg, ha további kutatások igazolnák a feltevésemet. 

Na igen, kanyarodjunk vissza kicsit az Internet és kulturált jelenlét viszonyához. Az E-etikett remek támpontot adhat bárki számára, aki bizonytalan, mit illik és mit nem. 

Itt külön felhívják a figyelmünket az anonimitás problémájára is. Azt mondják, ne éljünk vissza ezzel a lehetőséggel, sőt, alapvetően ne is éljünk ezzel. E tekintetben még nem foglaltam állást. Végül is ki mondja meg nekem, hogy ki vagyok én? Miért ne lehetnék ott álnéven, és mondhatnám el valós véleményemet. A közösség veszteni nem nagyon veszthet, viszont egy értékes véleménnyel gazdagodhat. Az egyedüli vesztes, úgy gondolom maga az anonimitása mögé bújt személy lehet. 

Az órán elhangzottakkal kapcsolatban megütötte a fülemet pár dolog, ezek következnek: 

1. Az optimisták szeretik hangoztatni, mennyit kapnak az Internet által. Információhoz jutnak, alkalmazásokhoz, lehetőségekhez. Arra már kevésbé gondolunk, ők mennyit vesznek el tőlünk! Én, aki nem nagyon érdeklődöm az Internet világa iránt olyan mértékig, hogy a dolgok mögé nézzek, nem is nagyon tudom, mit vehetnek el tőlem. Amit értek az az, hogy elvehetik az adataimat, a meglévő információimat. Ez akár a minden is lehet. Az a nagy kérdés, hogy mi lesz ennek a következménye?! Mert megállítani nem lehet a folyamatot. Vannak, akik nem fizetnek NetBankon keresztül, vagy kártyával, vagy igyekeznek a személyes kommunikációt nem a céges levelezésen keresztül intézni, nem létrehozni Facebook profilt. Meddig? Hatékony ez? Nem hiszem. 

2. Vannak, akik szeretik hangoztatni, a személyes kapcsolat mindig tökéletesebb lesz az elektronikus kommunikációnál. Azonnal felmerült bennem a kérdés: Miről beszélünk? Hát lehet egyáltalán tökéletes a személyes kommunikáció? Ha akarok a másikra figyelni, azt a telefonon, chat ablakon keresztül is megtehetem, ha meg untat a téma, akkor face to face is belealudhatok a másik monológjába. 

Természetesen egyetértek, az offline beszélgetés a legszívmelengedtetőbb, de azért a tökéletességgel, mint elvárással jönni, igazán álszent dolog lenne... 

Mára ennyi. Nem pongyolaságból, hanem direkt hagytam ennyire nyitottan a gondolataimat. Hátha gondolatébresztő kritikákat is megjegyzéseket kapok, és akkor úgy értékes heti másodikat lehetne alkotni :) 

Távoktatás és Elearning: Oktatási alapelvek - Értékelési funkció

Sziasztok! 

Témahetünk legújabb állomásához érkeztünk, amikor is 2 fős csapatokban kellett dolgozni. Én, személy szerint egy remek társat kaptam, Vargyas Bálintot! Öröm volt a munka, kifejezetten szerencsés volt, hogy hasonlóan vettük komolyan, és lazán a feladatot. A munkamegosztás -legalábbis számomra-, a lehető legideálisabban történt! Amit lentebb olvashattok, egy igazi csapatmunka eredménye, mindenki azt, ás úgy adta bele, amiben jó. 

A három hetes szünet alatt azt a feladatot kaptuk, hogy párban dolgozva a Second Life felületén, az 530 szobában található öt pedagógiai alapelv egyikéről blogbejegyzést készítsünk közösen. A párt nálunk Vizi Anna Lilla és Vargyas Bálint alkotta. Közös elhatározásból az értékelést választottuk, amit alább bővebben is kifejtünk.

Értékelés, mint pedagógiai alapelv   

Az értékelés a tanulói teljesítmény folyamatos visszajelzését jelenti. A célok és az eredmény összevetése és az eredmény elemzése a célok tekintetében. Tágabb értelemben ide tartozhat az iskola, a pedagógus és a tantestület értékelése is. Külső szabályozó szerepet tölt be a személyiség fejlődésében, visszacsatolás formájában. Az értékelésnek a visszacsatoláson túl lehet hatékonyság növelő, minősítő, szelektáló, tájékoztató funkciója is. A minden szintre kiterjedő értékelés által a valóságos adatokon keresztül  lehet irányítani az oktatást.

A módszertani dokumentációban kell megjelölni, hogy milyen taneszköz során milyen formában történik a pedagógiai értékelési ill. fontos kiértékelni, hogy milyen pedagógiai értékelés milyen formában használható fel eredményesen.

A pedagógiai értékelés három fajtája a diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés. Nézzük ezeket részletesebben!

Diagnosztikus (helyzetfeltáró) értékelés:

Ez az értékelés alapvetően a tanulók előzetes tudásának felmérésére szolgál, tehát általában a tanulási folyamat elején lehet hatásosan alkalmazni. Különösen alkalmas az egyéni tanulási módok feltárására. Besorolási döntéseket alapoz meg, hogy a tanulókra alkalmazott oktatási stratégia a leghatékonyabb legyen. A diagnosztikus értékelésnek nincs különleges alap feltétele, ugyanakkor nem szabad minősítő értékelésként alkalmazni, mert ha a tanuló már az oktatási folyamat elején negatív visszajelzést kap, akkor a tanár nem lesz képes a későbbiekben reális képet kapni a tanulók tanulásának hatékonyságáról. Ez az értékelés alapvetően a tanár számára ad tehát visszajelzést a tanulók eddig felhalmozott tudásáról.

A taneszközök tekintetében léteznek oktatócsomagok, melyek folyamatosan visszajelzést készítenek a tanulók eredményességéről és ennek tudatában, a folyamat közben módosítják az egyéni tanulási utat. Másik verzió, amikor a tanár készíti az értékeléshez szükséges feladatsort vagy tesztet és az információ megszerzésének alapja lehet egy gyűjtemény vagy lexikon, esetleg tankönyv.

Érdekes, hogy a taneszközök funkcióinak sorában alapvetően nem volt benne az értékelő funkció, mégis, egy kreatív oktató kitűnően alkalmazhatja a taneszközt értékelésre is! Ez azt is jelenti, hogy egy taneszközt alapvetően nem minősít, hogy bír-e értékelő funkcióval, ez mindössze hasznos lehet a tanulási folyamat során.

Formatív (fejlesztő, formáló) értékelés:

Ez az értékelés a folyamat közbeni irányítást, korrekciót segíti elő mindkét fél számára. Akkor alkalmazható hatékonyan, amikor a tanulási folyamat során egy új anyagrészben már valamilyen jártasságot szereznek a tanulók. Ez történhet szóban és írásban is, csakúgy, mint az előző értékelési forma esetében is. A formatív értékelés lényege, hogy tanuló tanulását, tudását fejlessze, formálja. Fontos, hogy ez az értékelés alapvetően azt mutatja meg a tanuló számára, hogy mit sajátított el eddig és hol vannak még hiányosságok. Itt már lehet minősíteni, de ez még nem lehet végleges. Alkalmat kell teremteni a tanulóknak a javításra is, amennyiben ez szükséges.

Ez a folyamat végigkísérheti az oktatási folyamatot és aktív tanulót feltételez, aki részese a pedagógiai folyamatnak, s nem csak passzív befogadó. Azért lehet hatékony ez az értékelési folyamat, mert a fiatalokban van egy igény az állandó visszacsatolásra. A digitális nemzedék körében ugyanis alapkövetelmény a folyamatos, azonnali visszacsatolás, megerősítés. Olyan értékelési formát kell tehát kialakítani, mely a tanulási, tanítási folyamat további menetére is hatással van.

A formatív értékeléshez felhasznált taneszköznek alkalmasnak kell lennie egyszerre tehát a formatív illetve a folyamatos értékelési metódus megvalósítására. Azt, hogy a taneszköz valóban alkalmas-e erre, többféleképpen is megvizsgálható: lehet alkalmazni előzetes próbavizsgálatot, beválásvizsgálatot, vagy egyszerűen kipróbálás útján.

Szummatív (minősítő) értékelés:

Az oktatási folyamat zárásaképp alkalmazható eljárás. Célja, az összegzés, záró minősítés. Fontos, hogy objektív és hiteles legyen. Leggyakoribb formája máig a vizsga, ami szintén lehet szóbeli vagy írásbeli. Ide tartozik pl. az érettségi, nyelv vagy a kresz vizsga is.

Ez az értékelési forma képes a különböző teljesítmény szinteket megkülönböztetni, kiemelni. Értékes, mivel egy külső személy számára is információval bír maga az értékelés, továbbá hasznos, értékes információkat tartalmaz, akár a rész-, akár az összteljesítményről legyen szó.

Interaktív tananyagoknál különösen nagy szerepe van annak, hogy az egyénekhez igazított, személyes értékelés szülessen. A szummatív értékelés az egyén tanulási tevékenységéről, részteljesítményéről és másokhoz viszonyított eredményességéről ad végső soron információt.

Az osztályzatok is ebbe a csoportba tartoznak.

13+1 javaslat az értékelési funkció megvalósítására:

1. Értékelés arányai: többnyire pozitív értékeléssel éljünk, az ugyanis pozitívan hat a tanulókra is, míg a túlzott negatív értékelés rossz hatással lehet a későbbi teljesítményükre.
2. Tartózkodjunk a minősítéstől, hiszen az se nem objektív, se nem ösztönző hatású a tanulóra nézve.
3. Törekedjünk az objektivitásra, tehát sem az előzetesen kialakított képünk a tanulóról, se előzetes tapasztalataink ne befolyásolják értékelésünket, hiszen az nem ad valós képet az adott tanulóról.
4. Rugalmas értékelés. Adott tanuló esetében az értékelésnél az adott teljesítményt vegyük figyelembe, ne a korábbi, vagy esetleg általánosabban mutatott teljesítményét.
5. Használjunk minél több módot/eszközt az értékelésre. Különböző tanulók különböző értékelési formákra lehetnek fogékonyabbak, fontos, hogy mindenkihez eljusson az üzenetünk.
6. Figyeljünk oda az értékelésnél a tanulók személyiségi jogaira, sem megszégyeníteni, sem példaként kiemelni nem etikus egy- egy tanulót, hiszen az nem várt reakciókat válthat ki a csoportból, vagy a tanulóból.
7. Közérthető, maradandó értékelés. Igyekezzünk az érdemjegyű és szóbeli értékelés mellett olyan írásbeli értékelést is átadni, mely mások számára is értelmezhető, felhasználható.
8. Tanulói kompetenciák figyelembe vétele. Amennyiben rugalmasan kezelhető teljesítményről, számadásról van szó, vegyük figyelembe a tanuló meglévő kompetenciáit, hiányosságait.
9. Előzetes tudásbeszámítás. Az értékelés során figyelembe kell venni az előzetes tudást, hiszen így akár nőhet, akár csökkenhet a tanuló felé tanúsított elvárás.
10. Következetesség. Az értékelés során az egyik legfontosabb kritérium az oktató felé a következetessége, vagyis, hogy komolyan, előre megtervezett értékeléssel áll szemben a tanuló. Fontos, hogy az értékelési szempont ne változzon, ne módosuljon a tanulási folyamat során számottevően, indokolatlanul, vagy oly módon, hogy az a tanulót összezavarja.
11. Érthetőség. Az értékelés megalkotása közben, illetve átadásakor figyeljünk oda arra, hogy a tanuló(k) értsék, felfogják azt.
12. Minden tanuló egyenlő. Az értékeléshez minden egyes tanulónak joga van, egyetlen tanulót sem szabad elhanyagolni, kihagyni a sorból.
13. Tanulási folyamat értékelése. A tanulóknak és a tanárnak is alkalmat kell teremteni a tanulási folyamat értékelésére, hiszen abból minden résztvevő egyaránt tanulhat a későbbiekre nézve.

+1. Oktató, tanár értékelése. Az oktatói szerepet betöltő személynek alkalmat kell teremtenie a diákok számára arra, hogy őt értékelhessék, anélkül, hogy annak következménye lenne a csoportra nézve.