A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus

Már 2005-öt írtunk, amikor két remek fiatalember megfogalmazta azt, létezik egy tanuláselmélet, melynek alapja a hálózatokban való gondolkodás, vagyis a konnektivizmus. Ez az elmélet, vagy módszertan összekapcsol három, egymástól igazán távolinak tűnő területet. Az informatika, a hálózatkutatás és a pedagógia jól megfér egymás mellett, de nem csak, hogy megférnek, ki is egészítik egymást, olyan további lehetőségeket adva ezzel, mely korábban elképzelhetetlen volt.


Hogy miért fontos ez? Rengeteg oka van!

A konnektivizmus több, mint egyszerű E-learning, vagy távoktatás.
Itt csoportos tudás teremtés jön létre. Vagyis tudás szerzés, tudás feldolgozás, tudás megosztás, és tudás alkotás. Ideális esetben így olyan mértékű hatékonyságra tehetünk szert, mely egyébként egyetlen tanulásmódszertan esetében sem valósulna meg. Továbbá nagy hasznát látom olyan szempontból, hogy dinamikáját, eszközrendszerét, struktúráját tekintve igen közel áll egy modern ember életviteléhez. Szerintem ebben rejlik a titka.

Hogy mi jellemzi elvileg ezt azt az elméletet a gyakorlatban?
Igazán aktív csoportdinamika, mely köszönhető a rövid határidőknek, illetve annak a versenynek, mely kialakul a csoportban. Ugyanis beszélhetünk versenyről, mivel a tagok nem szeretnének lemaradni egy-egy izgalmas vitáról, nem szeretnének lemaradni érdekes eszmecserékről, izgalmas bejegyzésekről, na meg a lehetőségek sem határtalanok, könnyen megeshet, hogy mire odajutok a bejegyzéshez, már minden pontját háromszor kivesézték. Akkor mi marad nekem? Akkor hogyan teljesítem a feltételeket? Akkor hogyan maradok a csoport értékes tagja? ...Na így működik a KONNEKT :)

Elvileg nyílt, áttekinthető információ áramlásról beszélhetünk. Valóban, a lehetőség mindenki számára adott, azonban a küldetés lehetetlen. Még a mi 20 fős csoportunk esetében sem érdemes megküzdeni azért, hogy minden bejegyzést, kommentet, tweetet és egyéb mozgást érzékeljek, sőt, tudatosítsak. Nagyobb létszámú csoportnál ez egyszerűen lehetetlen. Azonban valahol mégis igaz a kijelentés. Valóban, világosan látszik, hol, kik, mit, miért csinálnak.

Nos, a színterekről már rengeteg szó esett, de persze a heti elsőből én sem hagyhatom ki őket. Tehát az eredeti elképzelés szerint heti "x" alkalommal kell blogbejegyzést készíteni, melyeket akár tovább is lehet tematizálni, bizonyos irányok mentén készíttetni. Készíteni kell minimum egyszer, de akár többször is videoblogot, vagyis hanggal megspékelt, online formában közvetített ppt-t. Továbbá hirtelen felmerülő gondolatainkat, reflexióinkat a Twitteren érdemes közölnünk.
Ami pedig a végeredmény szempontjából érdekes, az egy fogalomtérkép készítése, mely jól strukturálja a feldolgozott tananyagot, továbbá jól mutatja, hogyan alakul, bővül a tudásunk.

Nagy port kavar a csoportunkban, a már annyit emlegetett közös dokumentum. Ugye a konnektivizmus egyik alappillére az új tudás létrehozása. Nem csak egyéni, hanem csoportos szinten is. Azonban ez merőben új gondolkodásmódot igényel. Hiszen a résztvevők hajlamosak annyival megelégedni, hogy ők kiveszik amire nekik szükségük van, saját tudásbázisuk bűvül, esetleg még meg is osztanak információkat a többiekkel, de mi értelme még külön dokumentumban rögzíteni, hogy csoportos szinten mire jutottunk?

Számomra például tisztázatlan, hogy ide csak az eddig ismeretlen, új információkat kell-e összefoglalni, vagy az egész tanulási idő alatt felmerülő információkat kéne összegyúrni?

A konnektivizmus egy tanulásmódszertan, mely a hálózatelméletből nőtte ki magát, az én értelmezésem szerint! Mivel már a tanulásban jól használható dologról van szó, így megállja a helyét a módszertanok között, azonban elméletnek nem nevezhető. A hálózatelméletből fejlődött ki, hiszen kénytelenek vagyunk ebben a módszertani kategóriában hálózatokban gondolkozni, apró csomópontokkal összeköttetve.
Mindenki mindenkivel kapcsolatban van, minden információ, minden eszköz, minden tag és minden gondolat találkozik valahol, valamikor. Nem lehet senkitől és semmitől elvonatkoztatni, nem lehet elbújni, nem lehet reakciók nélkül maradni.

A csoport akkor működik, ha legalább páran komolyan vették az elhangzott instrukciókat és feltételeket, így a többiekre is hatást gyakorolva a tagok lényegében egymással tartatják be a szabályokat. Ez kezdetben működik, később viszont kénytelenek vagyunk segítségért folyamodni. Ugyanis szabályozásra, kontrollra minden embernek szüksége van, különben hajlamosak vagyunk elkanászodni. Ráadásul a tanulóktól nem elvárható a konfrontációval járó szabályozás, mások értékelése. Tehát szükség van olyan emberekre, akik abszolút semlegesek a tanulók számára, akik mindenféle véleményezés és kapcsolódási pontok nélkül, gyakorlatilag "szívtelenül" és teljességgel racionálisan megállapítják, adott héten teljesítettük-e a feltételeket. Ez önmagában gondoskodik arról, hogy akik bent vannak, csinálják a dolgukat, akik pedig lébecolnak, kiessenek.
Kell-e ennél több?
Nos, kell.

Mindenképp kell valaki, aki tartalmilag is koordinálja, moderálja a folyamatokat. Értékeli a blogokat, és kommenteket. Ez esetben is azonban nagyon fontos lenne, hogy a (ezen túl így fogom hívni) facilitátor szintén maradjon semleges. Továbbá csak abban az esetben avatkozzon a csoport munkájába, ha azok nagyon kétes útra tévedtek, ami a tartalmat illeti, és minimális segítséggel, terelje őket a helyes útra.

Úgy gondolom, minden további értékelő funkciót a tagoknak áll jogában ellátni, ha éreznek rá késztetést. Mivel mind a blog, mind a Facebook felület, vagy a közös dokumentum, igen kevéssé tudományosnak tekinthető felületek(már ha lehet egyáltalán ilyet mondani:)), így ha vétünk hibát, az minket minősít, ám nincs szükség különösebb külső minősítésre, lévén felnőttekről van szó elsősorban, ráadásul se nem helyesírást jöttek tanulni, se nem fogalmazást.

Úgy gondolom, a facilitátori szerep ellátására érdemesebb 2 vagy több személyt felkérni, hiszen 1 személy esetében nagy a lehetősége nézetkülönbségnek, szimpátia hiányának, bármi egyéb ellentétnek, mely negatívan befolyásolhatja adott tanulók teljesítményét.

Továbbá érdemes előre tisztázni a tanulók és facilitátor között, hogy milyen jellegű lesz a viszonyuk, milyen fokú hierarchiával kell számolni, és hogy pontosan meddig terjed a facilitátor hatásköre.

Óriási pozitívumnak tartom, hogy végre mindenki annyit teljesít, amennyit tud, vagy szeretne, adott szint fölött. Ezt hatalmas fejlődésnek élem meg. Én magam szeretek a minimum fölött kicsivel mozogni, nekem erre van meg a lehetőségem, (nagyon hangsúlyozom!) mindenféle negatív értékelés nélkül, végre! A másiknak viszont meg van a lehetősége magasabb fokú kibontakozásra, szárnyalásra. Végre mindenkinek pont akkora a tere, amekkorát ő magának adott témában, adott időszakban megszab. Ez óriási szabadság, függetlenség, határtalanság (a maga furcsaságával együtt :))

Amit még nem tudtam eldönteni, az az, hogy vajon mi a jobb a csoport összetétele szempontjából. Nem vagyok benne még biztos, hogy egy homogénebb, vagy egy heterogénebb csoport lehet-e a hatékonyabb. Ha magamból indulok ki, a homogénre szavazok, már csak azért, mert tudom, ebben az aligha heterogén csoportban is nehezemre esett megélni, az enyémnél mennyivel igényesebb (tartalmi szempontból főleg) bejegyzések születtek, amik engem komolyan visszavetettek időről-időre.

Egy heterogén csoportban mi történhet? A szakavatottabbak esetleg új nézőpontokkal, látásmódokkal gazdagodhatnak, ismerettel aligha. A laikusok viszont frusztráltak lehetnek, és talán nehezen követnék a hozzáértők magasröptű, túl gyors tempójú beszélgetéseit, viszont rengeteg új ismerettel gazdagodnának.

A homogén csoport kevesebb extra tudásra tenne szert, lassabban haladna szerintem, de egy-egy átvett témát jobban megőrizne.

Na, akkor következzenek a kritikák :)

Ami engem megfogott, azok a belépési feltételek.
Elsősorban felnőtteknek ajánlott tanulástípus, melyen ha jobban belegondolok, nem csodálkozom. Valóban, jelen helyzetben olyan képességeket, kompetenciákat követel, melyeket egy tudatosabb személy képes teljesíteni, vagy akinek már elég munkatapasztalata van, és könnyen felveszi ezt a sokszínű, szerteágazó ritmust.

Viszont. Bízom benne, hogy gyerekeknél is működne, csak lehetőséget kéne rá biztosítani. A gyerekeket gyakran alábecsüljük, pedig tanulékonyak, sokkal rugalmasabbak mint a felnőttek, és képesek teljesíteni. Szerintem csak megfelelő rávezetés szükséges, vagy hozzá kell őket szoktatni, de nem hiszem el, hogy pl. egy önként jelentkező gimnazista ne lenne képes teljesíteni egy felvett kurzust, amit így tartanának. Belerázódna, ahogy mi tettük. Ha én 23 évesen képes vagyok rá, akkor egy 15-17 éves miért ne lenn az?

A belépési motiváció feltétel? Mi ezzel a gond?
Motiválhat valakit a megjelölt téma, de más is. Engem például, ha megengeditek, hogy elmondjam, a vizsga alóli mentesség motivált. Nem szeretek vizsgázni, nem szeretek éppen megfelelni, nem szeretek olyannal szembe kerülni, amit nem ismerek, ha nincs javítási lehetőség. Engem megijesztett a vizsgával szemben állított követelmény, és azt mondtam, a KONNEKT az én személyiségemet ismerve, sokkal könnyebben kivitelezhető.
Így is voltak számomra meglepetések, amolyan önismeretfejlesztő is volt kicsit, de egyébként abszolút megérte, és valóban örülök, hogy nincs min stresszelnem a vizsga miatt. Egyszer majdnem feladtam, de aztán annyira tetszett a gondolat, hogy egyedül végigcsináljam az első éves nappalisok közül, hogy már ez hajtott :)
Kit mi. Nem mindegy? :)

Ami a differenciálást, vagy annak hiányát illeti, nem érzem vészesnek a helyzetet. Szerintem elég rugalmasak voltak az értékelők, én például tudom, hogy az elején komoly hiányosságokkal küzdöttem, ami a számokat illeti, és e felett ők kedvesen és türelmesen szemet hunytak. Sőt. Tehát szerintem azért van lehetőség különböző képpen teljesíteni a kurzust, na és az, hogy tartalmilag senki nem szól bele, elfogadható-e a bejegyzésem vagy nem, az mi ha nem differenciálás? Sőt, több annál. Én ezzel is maximálisa meg vagyok elégedve. A csoporttagok persze véleményeznek, de ez így korrekt, ez kell. Viszont ez korántsem cáfolja meg azt, hogy igenis, lehet így és lehet úgy...

Én azt szeretem ebben a módszerben, hogy itt mindenki az lehet, aki szeretne lenni, ráadásul napról napra tiszta lappal. Ha ma aktív vagyok, aktív leszek, ha holnap nem érdekel a téma, akkor alább adok a minőségnek. Számomra ez remek élmény! :)

Persze ha alább adok a minőségnek, akkor vállalnom kell érte a felelősséget, az is az én munkám, de minden esetre a lehetőség meg van, sőt, a javításra is!

Legközelebb a látszatkonnektivizmusról... folyt. köv.


Felhasznált irodalom: http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1l%C3%B3zatalap%C3%BA_tanul%C3%A1s