Internet és értékrend, Internetezés és kultúra, Divatos tévképzetek

Part 1.

Kissé bonyolult és összetett. Szándékosan használtam fel a teljes, órán elhangzott címet. Már ez önmagában jól mutatja, milyen sok oldalról közelíthetjük meg az Internetet, mint kutatási témát. 

Elgondolkozhatunk azon, vajon az értékrendünket befolyásolja-e az, hogy felhasználók vagyunk? Lenne, aki azt mondaná, bizonyára, hiszen például az Internet által az egész világra rálátásom van, tehát bővíti a világról alkotott képemet, tehát esetleg toleránsabbá, elfogadóbbá tehet. 

Arra is gondolhatok, hogy negatív irányban befolyásolja az értékrendünket, hiszen az anonimitás például rengeteg kaput nyit meg számunkra, következmények nélkül. A rengeteg adatlopás, a tartalom nélküli, minősíthetetlen kommentek özöne, a felnőttartalmú oldalak megalázó mivolta, no meg az a rengeteg bűncselekmény, mely az orrunk előtt zajlik és szinte észre sem vesszük őket, nos ezek minden tekintetben rombolják értékrendünket. 

Akadhat olyan, aki viszont azt mondja, nincs ezen mit vizsgálni. Az internet csak egy új platform. Ami eddig az utcán, vagy a telefonban, netán újságban zajlott, az most az Interneten (is) történik. Miért kéne ebbe többet beleképzelni?! 

Mind a három nézőpont lehet igaz, és lehet erősen támadható is. Mind a három pontban akadt olyan megállapítás, amivel bárki szívesen azonosulna, de biztosan írtam olyat is, mely majd számos kritikát vált ki :)

Ez után következik az Internet és kultúra viszonya. Arról, hogy van digitális kultúra, már volt szó. Ez egy másik téma. Most arról van szó, hogy hogyan kell kulturáltan létezni az Interneten. Ugyanis gyorsan írni már mindenki tud, aki használ gépet. Böngészni szint úgy. Viszont élni, és létezni, már kevésbé. Nem ismerjük a kereteket. Ahogy a való életben tudjuk, vannak szabályok, úgy azt is tudjuk, hogyan kell cselekednünk ahhoz, hogy valamely csoportba soroljanak minket. Most nem arra térnék ki, hogy a társkeresőkön az ember annak adja ki magát, akinek akarja, hanem arról, hogy például mit és hogyan illik megírni egy SMS-ben, és mikor szükséges feltétlenül az elektronikus levelezést használni, bármiféle egyéb kommunikációs forma helyett. 

A Divatos tévképzetek megnevezés elsőre nekem nem mondott sokat. Az előadást hallva viszont megnyugodtam, csak arról van szó, hogy mi emberek, akik állítólag olyan remek emberismerős vagyunk, remek intuíciós készségekkel rendelkezünk, na meg persze tökéletesen tudjuk mindenről, hogy az micsoda, az Internettel kapcsolatban mintha kissé el lennénk tévedve. Ezeket a tévedéseket érdemes újragondolni. 

Ha a kulturált jelenlétre gondolunk az Internet kapcsán, akkor érdemes ott kezdeni, hogy nem vagyunk egy helyen térben és időben. Tehát szükségképpen azonos élethelyzetben sem vagyunk! Ebből pedig az következik, hogy igen toleránsnak kell lennünk a másikkal szemben. Megeshet, hogy az üzenet, mely számunkra egyértelmű és világos, a másik számára alig értelmezhető, nem aktuális. Ezekkel az eshetőségekkel számolnunk kell. Viszont azt a rengeteg időt, melyet magányban, személytelenségben töltenénk, ez által megtöltjük személyességgel. Érdekes gondolat :)

Sőt, mi van akkor, ha azt mondom, a kultúrát nem hogy rombolja, elfedi az Internet, hanem plusz egy teret biztosít, ahol a kultúrát gyakorolni, éltetni lehet! Így már egészen más a kép. Abszolút az Optimisták 20%-os táborát gyarapítom e tekintetben. 

A kultúra már létezik. Lejegyezték, megőrizték, amit lehetett. Ami ez után következik, az pedig automatikusan kerül megörökítésre. Miért lenne az baj, hogy a kultúra új tereket kap megnyilvánulni? Abban biztos vagyok, hogy a kultúra nagyban meg fog változni. De elsősorban nem hiszem, hogy maga a kultúra, sokkal inkább a megnyilvánulása fog megváltozni. Az, hogy hogyan, hol találkozhatunk kultúrával. Más tekintetben szerintem csak egyel több alkalom, hely nyílt arra, hogy kultúra szülessen, és hogy kultúrára bukkanjunk! 

Az, hogy valami sokkal több ember számára válik elérhetővé, nem jelenti a produktum minőségi romlását, hígulását. Mozart zeneművei sem lettek attól rosszabbak, hogy minden általános iskolás kisgyerek találkozik egy-kettővel közülük. 

Készült egy felmérés, mely az Internettel kapcsolatos attitűdjeinket próbálta felmérni. 1-10ig lehetett értékelni, hogy a kitöltők mekkora szerepet tulajdonítanak az Internetnek társadalmi és egyéni változások szintjén. Ami számomra érdekes volt, hogy semmilyen tekintetben sem született elsöprő eredmény. 

Mit értek ez alatt? 

Az én értelmezésemben, az órai prezentációban (Internet és attitűdök) bemutatott vizsgálati pontok esetében az átlagolt eredmények nem érték el a 4.7-nél magasabb értéket. Ez azt jelenti, hogy még csak 50%-osra sem értékelték az Internet befolyásoló szerepét a válaszadók. 

Mit jelent ez? 

Egyrészt azt jelenti, hogy a válaszadók rendkívül lebecsülik az Internet erejét! Másrészt valami olyasmit is sugall, hogy alig ismerhetik az Internet adta lehetőségeket, így nyilván válaszaikban is visszafogottak voltak, mivel ma a felhasználók itthon nem tekinthetők túl tudatosnak. Más, fejlettebb felhasználói réteggel rendelkező országban például szerintem nagyobb szerepet tulajdonítottak volna az Internetnek a tekintetben, hogy a közösségépítés legjobb eszköze, illetve, hogy kiteljesíti a kultúrát. 

Harmadrészt azt is jelentheti, hogy ha ezekben a ppt.-én említett kardinális kérdésekben szerintünk alig van az Internetnek szava, akkor miért aggódunk? Akkor mire az a sok szkeptikus hang? 

A következő dián az Internethasználat és változás témáját láthattuk. Érdekes, hogy az első negatív tényező az 5. helyre szorult, tehát az első 4 helyen abszolút pozitív, jó változásokat olvashatunk. Az alsó, negatív irányú változások számomra semmi mást nem mutatnak, csak azt, hogy aki csábítható, az el is csábul. 

Úgy gondolom, nagyon fontos lett volna itt megvizsgálni, hogy akiknél pozitív változások mentek végbe, azok egyébként milyen emberek. Összeszedett, optimista, boldog, sportoló emberek-e? Személyes véleményem, hogy szerintem igen. 

Azok pedig, akik az Internet hatására kevesebbet sportolnak, kevesebbet beszélgetnek a családjukkal, stb. valószínűsíthető, hogy ezekkel a dolgokkal már előtte is hadilábon állhattak.

Itt jegyzem meg, általánosítottam, tudom, de mégis, nem lepődnék meg, ha további kutatások igazolnák a feltevésemet. 

Na igen, kanyarodjunk vissza kicsit az Internet és kulturált jelenlét viszonyához. Az E-etikett remek támpontot adhat bárki számára, aki bizonytalan, mit illik és mit nem. 

Itt külön felhívják a figyelmünket az anonimitás problémájára is. Azt mondják, ne éljünk vissza ezzel a lehetőséggel, sőt, alapvetően ne is éljünk ezzel. E tekintetben még nem foglaltam állást. Végül is ki mondja meg nekem, hogy ki vagyok én? Miért ne lehetnék ott álnéven, és mondhatnám el valós véleményemet. A közösség veszteni nem nagyon veszthet, viszont egy értékes véleménnyel gazdagodhat. Az egyedüli vesztes, úgy gondolom maga az anonimitása mögé bújt személy lehet. 

Az órán elhangzottakkal kapcsolatban megütötte a fülemet pár dolog, ezek következnek: 

1. Az optimisták szeretik hangoztatni, mennyit kapnak az Internet által. Információhoz jutnak, alkalmazásokhoz, lehetőségekhez. Arra már kevésbé gondolunk, ők mennyit vesznek el tőlünk! Én, aki nem nagyon érdeklődöm az Internet világa iránt olyan mértékig, hogy a dolgok mögé nézzek, nem is nagyon tudom, mit vehetnek el tőlem. Amit értek az az, hogy elvehetik az adataimat, a meglévő információimat. Ez akár a minden is lehet. Az a nagy kérdés, hogy mi lesz ennek a következménye?! Mert megállítani nem lehet a folyamatot. Vannak, akik nem fizetnek NetBankon keresztül, vagy kártyával, vagy igyekeznek a személyes kommunikációt nem a céges levelezésen keresztül intézni, nem létrehozni Facebook profilt. Meddig? Hatékony ez? Nem hiszem. 

2. Vannak, akik szeretik hangoztatni, a személyes kapcsolat mindig tökéletesebb lesz az elektronikus kommunikációnál. Azonnal felmerült bennem a kérdés: Miről beszélünk? Hát lehet egyáltalán tökéletes a személyes kommunikáció? Ha akarok a másikra figyelni, azt a telefonon, chat ablakon keresztül is megtehetem, ha meg untat a téma, akkor face to face is belealudhatok a másik monológjába. 

Természetesen egyetértek, az offline beszélgetés a legszívmelengedtetőbb, de azért a tökéletességgel, mint elvárással jönni, igazán álszent dolog lenne... 

Mára ennyi. Nem pongyolaságból, hanem direkt hagytam ennyire nyitottan a gondolataimat. Hátha gondolatébresztő kritikákat is megjegyzéseket kapok, és akkor úgy értékes heti másodikat lehetne alkotni :)