Információs társadalom és oktatás, a tanítás és tanulás új koncepcionális keretei 2

Mindig a csoport mögött haladok két lépéssel, már ami a blogokat illeti. Gondolatban már rég az új hét témájával foglalkozom, főleg, mivel szinte az év eleje óta erre vártam!

Most viszont még muszáj megírnom a heti másodikat. Gondolkodtam, miről lehetne... Azt tudom, hogy az első bejegyzésben a diasor utolsó két diáját tudatosan nem használtam fel, így azokat most mindenképp leírom saját értelmezésemben, illetve megütötte a szememet, hogy a tananyagfejlesztés fölött múltkor könnyedén elsiklottam.

Most tehát, mivel amúgy is nagyon pártolom az efféle törekvéseket, ebbe próbálom jobban beleásni magamat.

Először is tisztázni szeretném a magam számára, mi az a komplementer tanulási környezet. A dián annyi magyarázatot kaptam, ez a problémaközpontú tanulási környezet. Kicsit tovább kutakodva már olyan magyarázatra is ráleltem (itt - nagyon kedves videó segít nekünk a megértésben:)) mely szerint az a tanulási környezet, ahol a tanári és a tanulói aktivitás kiegészíti egymást, és a tanár csak akkor magyaráz aktívan, amikor az indokolt! E mellett azonban a diákokat is hagyni kell aktívan tevékenykedni, egymással kommunikálni, az anyagot együtt, a maguk módján, legjobb tudásuk szerint értelmezni. (hiszen személyes véleményem szerint erre nincs idő az iskolában!)
Ha csak annyiban kimerülne ez a történet, hogy a tantermi keretek között mindenki egyaránt legyen aktív, egyrészt igen kevés változást tapasztalnánk, hiszen 45 perc aligha elég bármire is, illetve akkor maga a módszer is igen hamar érdektelenné válna.
Tehát, a tökéletesebb megvalósulás érdekében szükséges az IKT eszközök beemelése a tanulási környezetbe, a tanulási aktivitásba. A számítógép elsődleges szerepet játszik a történetben, ahogyan például egy interaktív tábla is, amennyiben az valóban jól kerül felhasználásra!

Érdemes elképzelni egy didaktikai háromszöget, melyben a három résztvevő természetesen a tanár, a diák, és a  tanulási környezet.

Nagyon jól látszik, hogy mindenki egyenrangú eszerint az elképzelés szerint. A tanárra épp úgy szükség van, ahogy a számítógépre, és természetesen a tanuló IS központi szerepet játszik a tanulási folyamatban.


Ha azonban a tanulási környezetet kicseréljük az információk halmazára, akkor azt is látjuk, hogy a tudás megkonstruálása, vagyis létrehozása lesz az igazán központi kérdés ez után. Ez a tanulási tudáskonstrukció, mely tehát azt feltételezi, a tanuló képes a tanulási folyamat során a tudást megszerezni, értelmezni, ez által egy "saját" tudást létrehozni, és azt elhelyezni a saját- és a tudományok rendszerében.



Ha tanulásról gondolkozunk, manapság nem szabad megfeledkezni a számítógép részvételéről sem, mely lassan alappillére lesz a tanulási folyamatoknak. Az egyén és a számítógép (én mindenképp azonnal beleérteném ebbe az online jelenlétet és web használatát) olyan erős kapcsolatban lesznek egymással az élet minden területét ide értve, hogy ha tanulási környezetről fogunk gondolkozni, akkor ezt a két résztvevőt érdemes                                  
                                                                   alapelemként megjeleníteni majd.

Ha arra gondolunk, ez a tanulási környezet megkívánja a tanuló aktivitását, cselekvését, akkor fontos átgondolni, mely módszerek, eszközök segítségével érhető ez el.
Jó hatással lehet a tanulókra, ha online környezetben, csoportosan együtt gondolkozva dolgozhatják fel az adott tananyagot, így rácsodálkozhatnak egyrészt arra, hányféle nézőpont létezik, másrészt egy közel azonos jellemzőkkel bíró tanulócsoport sokkal hatékonyabban képes egymást felzárkóztatni, segíteni, hiszen a megértés is könnyebben megy.
Elvileg ilyenre alkalmas lehet egy létrehozott facebook csoportban való részvétel. Nem vagyok benne biztos, hogy ha valamilyen fajta feladat, vagy értékelés nélkül működőképes egy ilyen felületen történő aktív, kooperatív részvétel, de maga az elképzelés támogatandó és lehet, hogy csak szocializálás kérdése.

Nagyon fontos elem, hogy a tanulóknak feladatokat kell kapniuk, vagyis nem csak egy adott ismeretanyagot kapnak az ölükbe, hogy aztán azt dolgozzák fel adott határidőig. Hiszen abból mi következik? Hogy a tanuló, hallgató az határidő előtt egy nappal, válságkezelés címszó alatt próbálja elvégezni a lehetetlent. Ami egyébként ráadásul nem az! Hiszen ha az lenne, akkor a tanuló is igen hamar rájönne, másképp kell hozzáfognia a következő számonkérésnek. Például orvostan hallgatókról nagyon jól tudjuk, ők valóban végig tanulják a félévet, hiszen egyébként teljesíthetetlen a vizsga. Ahol viszont ez nem így van, ott előkapjuk, amit első osztálytól kezdve megszoktuk, és igyekszünk megtenni amit adott idő alatt lehet.

Visszatérve, rendkívül jó gyakorlatnak tartom a folyamatos terhelést feladatok által, illetve azt, hogy olyan mennyiségű feladat legyen, amely szintén rákényszeríti a hallgatót a folyamatos teljesítésre.
Maga a visszacsatolás is egy nagyon fontos kérdés. Remélem nem gond, ha épp a mi Konnekt csoportunkat szeretném példának felhozni.
Itt is megkaptuk a feladatot, hogy adott idő alatt mit kell teljesíteni, ráadásul úgy, hogy azt folyamatosan meg is kel mutatni. Hogy miért működött ez az elejétől fogva? Szerintem két oka volt.
Az egyik, hogy fogalmunk sem volt, mire számíthatunk, tehát ép annyi információval voltunk év elején ellátva, ami mindenkit (aki vállalta) a maximum teljesítésre sarkallt. Sokáig még visszajelzés sem érdekezett a munkánk felől. Mára persze érezzük, hogy van lehetőség lébecolásra, némi csúszásra, és a karakterek száma sincs kőbe vésve, de összességében elmondható, hogy mindenki teljesít, ráadásul jól!

Nagyon jól összehasonlítható, mik a legfontosabb feltételek, ugyanis egy másik kurzusunkon szintén olyan feladatot kaptunk, melyet fél év végéig kell teljesítenünk. Még azt is kérte a tanár(szándékosan nem akarok konkretizálni, még nem szerint sem), hogy időről időre jelentsünk, hol tartunk, sőt, kifejezett kérés volt a folyamatos kommunikáció tanár és hallgató közt.

Mégsem működik a dolog. Pedig elsőre azt mondhatnánk, itt is megvalósult volna a komplementer tanulási környezet, sikeresen. De nem. Egyrészt múlt a tanár személyiségén (ő maga sem szigorú magával szemben, és velünk sem), ő maga sem tartja a határidőket, illetve túl kis feladatot túl hosszú időre adott ki (szerintem).

Tehát egyáltalán nem egyszerű egy igazi komplementer oktatási környezet sikeres véghezvitele!

Fontos része a dolognak a kompetenciáink, IKT eszközökkel kapcsolatos tudásunk fejlesztése, továbbá helyes egyensúly megtalálása önálló- és kooperatív tanulási között.
Fontos elem egy tudásközpontú tanulási környezet megteremtése. Hogy erre miért alkalmas a facebook? Mert minden alkalmazás adott, amely minimálisan szükséges lehet egy élénk csoportos kommunikációban, továbbá maga a környezet igen csak alapszintű. Hiszen a hangsúly nem ezen, hanem a tudásmegosztáson, tudáslétrehozáson, tudáscserén van! Ha pedig eszközök, opciók, lehetőségek elterelik a figyelmet, vagy túlzottan megnehezítik a tudásra való koncentrációt, az elvesz a tudásanyag minőségéből.
Fontos, és jó gondolatnak is tartottam azt, hogy már nem a környezetfejlesztés a legfontosabb kérdés, melybe érdemes pénzt fektetni. Most már az ismeretanyagba, annak minőségi fejlesztésébe sokkal inkább érdemes pénzt ölni. Hiszen ha egy egyszerű facebook környezet alkalmas tanulási környezetnek, akkor minek egyéb felületeket létrehozni?

Érdekes, hogy egy korszerű tanulási környezet értékelés központú kéne, hogy legyen. Azért érdekes, mert a hagyományos oktatási formának is szerves részét képzi az értékelés, már ami a tanulót érinti. Rengeteg értékeléssel találkozunk. Mégsem ez az igazi motiváló tényező. Sőt, én például ha jobban belegondolok, pont, hogy az értékeléstől való menekülés miatt lettem és maradtam tagja a csoportunknak. Itt aligha tapasztaltam értékelést. Inkább csak egymás közt értékeljük az írásokat, ami alapvetően nagyon szimpatikus, hiszen ez egy kommunikációs folyamatban realizálódik, ami rengeteg további lehetőséget nyit meg.

Már az új előadásból kiindulva tudnék reflektálni arra a feltételre, hogy közösség-központú lehetne a tanulási környezet. Nos, mi abban maradtunk, amivel elsőre nem értettem egyet, de aztán beláttam, hogy bizony ez a Konnekt csoport sokkal inkább tartalom-, mint sem közösségi-központú. Így aztán el sem tudom képzelni, milyen az a környezet, ahol a közösség áll a központban, és nem valamely cselekvés, vagy tudásanyag, vagy netán értékelés.

Utolsó kérdésként felmerült benne, valójában mennyire is van szükség egy állandó tanári vagy tutori támogatásra. Nos, én ezt a két típust mindenképp különválasztanám. Tanári támogatásra, mint kiderült, alig ha volt szükségünk. Iránymutatás és alkalmi moderálás céljából mindenképp szükség van rá, ám egyébként úgy gondolom, nagyon nagy mértékben befolyásolta volna mondjuk a mi munkánkat is a Tanár Úr aktívabb jelenléte. Könnyen verseny alakulhatott volna ki a pozitív véleményéért, vagy a negatív kritikái igen csak visszavetették volna az -egyébként szükséges- egyéni önálló, bátor megnyilvánulásokat.

Nos, mivel számomra ez a komplementer tanulási környezet kissé homályos pont maradt, így ezt tetem tisztába, valóban önös érdekből, mivel tudom, a többiek ezt könnyedén feldolgozták már.

Itt az új hét, nagyon érdekes lesz, és egyre érdekesebb, ahogy haladunk a vége felé :)