Az ergonómia sok mindent foglal magában. Alapvetően arról van szó, hogy valami, amit használunk, felhasználó barát-e?
Ha már számítógépekről beszélünk, létezik olyan terület, mint szoftver ergonómia, web ergonómia, foglalkozhatunk a tanulási tartalmak ergonómiájával és természetesen a tanulási tartalmak ergonómiája is fontos terület, hiszen amennyiben egy felület alkalmas az adott felületek ellátására, így hasznosnak bizonyul, amennyiben azonban a felhasználást valamilyen tényezők nehezítik, úgy a hatékonyság is csökken.
Az ergonómia tudománya eredetileg azt vizsgálja, hogy milyen kölcsönhatásban van egymással az ember és a környezete, munkakörnyezete. Tehát az ember és a gép, az ember és a környezet viszonyát tanulmányozza, tudományos alapokra támaszkodva. Tovább menve, nem csak egyszerűen magát a kapcsolatot vizsgálja, hanem központi kérdése, hogy hogyan tehető meg az ember központnak. Vagyis ez maga az emberközpontú műszaki kialakítás.
Az ergonómia több tudományterületen is vizsgál, kutat, úgy, mint az Anatómia, a Biomechanika, az Antropometria, Fiziológia és Pszichológia terén. Vagyis a tervezés során ezen tudományterületek alapján figyelembe kell venni az emberi tényezőt oly módon, hogy annak képességei, korlátai és más sajátosságai a lehető legjobban ki legyen szolgálva, és a lehető legjobban ellensúlyozva legyenek.
Amennyiben tehát az ember gép kapcsolatát vizsgáljuk, magukkal a rendeletekkel, a szabványokkal, a programokkal és adatbázisokkal kell foglalkozni. Hiszen nem mindegy, hogy a szabvány a társadalom hány százalékának megfelelő paramétereket jelenti.
Ha a fiziológiai szempontokat vizsgáljuk, fontos tekintetbe venni az emberi test sajátosságait, úgy, mint az energiaszükségletet, táplálkozási szükségleteket például. Nyilván egy hatékony munkavégzéshez fontos, hogy a környezet is megfelelő legyen, tehát a klíma jól legyen beállítva, lehetőleg a zajok nagy részét ki lehessen zárni, illetve például a fények ne legyenek zavaróak néhány óra elteltével sem.
Ezeket, ha minden jól van beállítva úgy hívjuk, hogy optimalizálás.
Nyilván a pszichológiai szemponton belül érdemes megvizsgálni például a döntéshozói képességet, illetve, hogy egy termék esetében a felhasználó és a termék közötti kognitív megfelelés létrejön-e. Nyilván egy webes felület megtervezésénél is figyelembe kell venni az érzelmeket, vagyis hogy például a formák és színek milyen érzelmeket váltanak ki a felhasználókból. Nyilván a hatékonyság növelése érdekében érdemes felmérni a vásárlóközönséget és specializálni, szortírozni.
Miután 1950 körül megszületett az ergonómia klasszikus értelemben vett tudománya, először a termelési rendszetek iránt kezdtek specializálódni, illetve a környezet iránt. Később, már a 70-es években az ergonómia kitekintett a munka világán kívülre is és elkezdett foglalkozni magával a termékkel, ezt hívják termékergonómiának. A 80-as évekre már létrejön a kognitív ergonómia és szoftver-ergonómia, mely az egyén értelmi felfogóképességét vizsgálva próbál visszafele eredményeket elérni.
Hogy miért hasznos ez a tudományterület?
Mert figyelembe veszi az embert. Az emberi tulajdonságokat, az emberi korlátokat, és ennek megfelelően tervezi meg a munkakörnyezetet és a munkaeszközöket.
Így lehet a dolgozótól jobb teljesítményt kicsikarni, elérni a hatékonyabb munkavégzést, kevesebb hiányzást. Mérhetően magasabb a minőség, ott ahol odafigyelnek az ergonómiára, illetve a lojalitás is mérhetően erősebb, és működőképesebb.
Tehát összességében elmondható, hogy munkáltatói és gazdasági érdek az ergonómia megléte, alkalmazása.
Érdekes kérdés, hogy hogyan kapcsolódik az ember és a gép. Az embernek vannak motivációs és emocionális jellemzői, a géppel ezzel szemben csak elvárások vannak. Tehát motivációs elvárásokat nevezünk meg. Míg az embernél kognitív jellemzők vannak, addig a gépnél kognitív követelményekről beszélünk. Ugyan ez mondható el a perceptuáli vagyis érzékszervi képességekről, az élettani jelenségekről és a testméretekről. Az embernél testméretről beszélünk, a gépnél eszköz méretekről.
Hogy ezek után milyen egy ergonomikus felület? Biztonságos, hatékony és kényelmes. Fontos a használhatóság mértéke még a környezeti tényezőktől függetlenül is. Ennél a szempontnál nyilván figyelembe kell venni a felhasználói szokásokat is!
Hogy mitől, minőségi egy szoftver? Attól, hogy figyelembe vették a megtervezésekor a következő szempontokat. Fontos hogy a funkcionalitás szempontjai érvényesüljenek, emellett a megbízhatóság is elsőrangú szempont. Nyilván a hatékonyság rovására semmi nem mehet, illetve ide sorolandó még a karbantarthatóság és a hordozhatóság megléte, miben léte.
Hogyan lesz egy eszköz minőségi? A legegyszerűbb, ha azt vesszük figyelembe, hogy a felhasználó milyen tevékenységet fog végezni az adott eszközzel? Ehhez érdemes megismerni a felhasználót, illetve ennél is hatékonyabb, ha bevonjuk a felhasznált a tervezési folyamatokba, hiszen akkor érhetjük el a legnagyobb sikert eszkzünkkel.
nyilván mindenkinek volt már szerencséje rendszerüzenetekhez, vagy hibaüzenetekhez. Nos, ezek sajnos sok esetben értelmezhetetlenek, vagy maga a kérés vagy utasítás nem véghezvihető. Ezek az üzenetek amennyiben értelmetlenek vagy "hibásak", nem számítanak ergonomikusnak.
Azzal kapcsolatban, hogy mennyire jól használható egy eszköz, ezzel kapcsolatban nyilván a használat alapján fogunk véleményt alkotni. Fontos tényezők ilyenkor a gyorsaság, a az elkövetett és elkövethető hibák száma a tevékenységünk végzése közben, ez után a hibák kijavíthatósága, milyen könnyen tanulható ki a rendszer, vagy az eszköz, illetve a végén nyugodtan akár egy elégedettségi vizsgálatot is végezhetve igazán pontos képet kaphatunk az eszközről.
A webergonómia magához az internetezéshez, a felületekhez köthető. Vagyis, hogy egy alkalmazás vagy oldal mennyire felhasználóbarát, mennyire interaktív, mennyire könnyen értelmezhető a felhasználó számára.
Vannak is bizonyos aranyszabályok, melyeket a webes felületek tervezésekor érdemes mindenképp betartani. Például, hogy legyen lépéslerövidítésre lehetőség, legyenek informatív visszajelzések, a hibák kezelése legyen érthető, egyszerű és gyors, illetve például legyen lehetőség az akciók visszafordítására, visszavonására.
Online tananyagok esetében is nyilván fontos az ergonómia, a hatékonyság növelése érdekében. A tanulási folyamatot minden tekintetben támogatni kell, így tehát segíteni kell azt visszajelzésekkel, átláthatósággal, egyszerűséggel. Nyilván a tanulási célok pontos érthetősége is fontos, ennek érdekében folyamatos visszajelzést kell biztosítani, illetve nem elhanyagolható, hogy a tanulási felület legyen mindenki számára egyenlő módon és lehetőségekkel elérhető, vagyis akadálymentes.
Nyilván magának a tartalomnak a használhatósága is nagyon fontos, vagyis a tartalom könnyű értelmezhetősége, átláthatósága. Ennek érdekében érdemes a szöveget lerövidíteni, kiemeléseket alkalmazni, és például az információkat logikusan csoportosítani.
Nyilván a speciális igényű felhasználókra, tanulókra is oda kell figyelni, és az ő számukra is olyan lehetőségeket létrehozni, mely kielégíti az igényeiket. Nyilván ilyen esetben minden típusú fogyatékosságra különböző megoldások léteznek, ezeket elérhetővé kell tenni, vagyis biztosítani kell ha arra igény érkezik. Hogy egy példát említsek, hallássérültek érdekében a videóknál biztosítani kell a feliratozás lehetőségét.
Fontos ergonómiai kérdés, hgy hogyan tájékozódhatunk például adott tartalomban. Nos erre a kérdésre is számtalan válasz létezik. Például hasznos lehet az aktív és inaktív elemek megkülönböztetése, az új tartalmi elemek fokozatos megismertetése. Sőt! Ha ergonómiáról beszélünk, még a emberi szem mozgását, annak szokásait és jellegzetességeit is érdemes figyelembe venni. Vagyis, hogy például random módon mérem-e fel a monitoron láthatókat, vagy vízszintesen először széltében végigmérem, vagy csak adott pontot figyelem meg.
Természetesen rengetegféle képen lehet mérni a fent említett jellegzetességeket. Például a szemmozgás követővel. Ezek mind az ergonómiát szolgálják, vagyis a hatékonyság növelését. Számost kutatás és kísérlet folyik a világban folyamatosan ezen a téren.
Nyilván a tanulási környezettekkel kapcsolatban is érdekes eredmények születnek. Ahhoz azonban, hogy érdemi eredmények szülessenek, alapvetően meg kell állapítani adott tanulási környezet sajátosságait. Vagyis, hogy mi jellemző a távoktatásra, a blended learningre például. Nyilván itt is környezetenként változhat a tartalom típusa, az interakció mértéke, vagy a feladatok mennyisége és milyensége. Továbbá ezer fontos kérdés közül itt van az értékelés, az utánkövetés, az ellenőrzés és játékok jelenléte.
Nos tehát, egy szónak is száz a vége, meg kell vizsgálni a felhasználót, és a felhasználó által végezni kívánt tevékenységet. Arra létre kell hozni a terméket oly módon, hogy az a lehető legjobban kiszolgálja a felhasználó igényeit, és hatékonyságát a maximumra emelje. Oly módon, hogy a felhasználó erről még csak tudomást se szerezzen. :)
2012. május 21., hétfő
2012. május 19., szombat
Hátrányos helyzetből fakadó tanulási nehézségek
A KONNEKT csoportban végzett munkám utolsó bejegyzéséhez érkeztem. A hét az esélyekről, esélytelenségekről szólt. Sok szó esett a fogyatékosságról, a megváltozott munkaképességűek esélyeiről és megkülönböztetéséről. A heti első bejegyzésem valóban csak egy önreflexió volt a témára, illetve néhány példát hoztam az ismeretségi körömből arra, hogyan tudnak tanulni, érvényesülni, boldogulni a valamilyen hátránnyal élők a munka világában.
Most azonban kicsit mélyebbre ások, hogy tanuljak is valami újat, és lehetőleg olyanról írjak, ami nem saját gondolat, hanem új tudás, számomra és talán más számára is.
Keresés közben rábukkantam az Oktatási és Fejlesztő Intézet honlapjára és addig kerestem, míg meg nem találtam a számomra legérdekesebbnek tűnő témát:
A hátrányos helyzetből fakadó iskolai kudarcok leküzdésének és a tanulási sikerek kialakításának eszközei és módszerei a közoktatásban
Úgy gondolom ez egyszerre hasznos, fontos és előre mutató téma.
Az egész életen át tartó tanulás mind lokálisan, mind Uniós szinten nagyon fontos célnak számít. Így aztán egyetértés van a tekintetben, hogy a társadalom minden tagját tevékennyé, munkára képessé kell tenni. Hogy mi kell a foglalkoztathatósághoz? Naprakész tudás és a megfelelő kompetenciák birtoklása.
Azonban azok a fiatal és idősebb tanulók, akiket a kelleténél több negatív hatás ér az iskolában, könnyen lemorzsolódhatnak, így megfosztva magukat és a társadalmat a fejlődéstől, a jobb foglalkoztathatóságtól. Mivel a lemorzsolódás mértéke igen nagy, így számos hivatalos dokumentum is összefoglalta már, nagyon fontos mindenfajta(formális, informális, nem-formális) tudás elismerése, illetve az olyan módszerek kidolgozása, melyek ezeket a negatív élményeket képesek kiküszöbölni. Ez konkrétan a pedagógiai paradigmaváltást jelentené a kudarcokat elszenvedett tanulók esetében.
Ahhoz, hogy az egyén valóban egész életén át akarjon tanulni, hogy az élet-tervébe a tanulást is beütemezze, ahhoz olyan oktatás kell, mely minden tekintetben kiszolgálja az igényeket, mely olyan tudást ad, ami hasznos a további életvezetés szempontjából.
Vagyis, az oktatási rendszereket kell az egyénhez igazítani, az ő igényeit és szükségleteit kiegészíteni.
Nem elég azonban rendkívül széles kínálattal előállni, egyénre szabott képzési terveket ajánlani. E mellett az is fontos, hogy felkeltse az oktatás a tanulásra való igényt a társadalom egyes tagjaiban. Hiszen bizonyos rétegek körében nem magától értetődő az igény, sem pedig a szükségelt ily módú tudatosodása.
Az egyénre szabott képzési programoknak szintén része az egyénre szabott értékelési rendszerek megtervezése is. A képzést továbbá fontos összekötni a munkaadókkal, vagyis legyen egyfajta kommunikáció, egymás segítése, hiszen a képzés úgy is közvetetten a munkáltatói igényeket hivatott kiszolgálni.
Az iskola, azon túl, hogy belső és külső környezetét korszerűsíti, oda kell, hogy figyeljen mind a tanulóra, mind pedig annak környezetére. Hiszen egy lemorzsolódó tanulóra, legyen az idős vagy fiatal, a környezete és családja van leginkább hatással. Ennek orvoslására mindenképp szükség van, mégpedig mindennapos, intenzív kapcsolattartással a képző intézmény részéről. Az iskola palettájáról a nevelési és szociális funkciók igen csak háttérbe szorultak. Pedig a lemorzsolódás komoly veszély, és elsősorban valóban nevelésre és szociális védőháló emelésére lenne szükség.
"1999-ben az általános iskolások 9,9%-a morzsolódott le és a tanuló népesség 2,1%-a 16 éves korára sem végezte el az általános iskola 8. osztályát. Ugyanebben a tanévben a gimnáziumi tanulók 8,5%-a, a szakközépiskolai tanulók 3%-a és a szakiskolába járók 31,6%-a morzsolódott le."
(OM Statisztikai Tájékoztató)
Ahhoz, hogy a lemorzsolódás mértéke csökkenjen, igazán hatékony pedagógiai- andragógiai hozzáállásra, hivatástudatra van szükség. A vizsgálatok azt mutatják, hogy számos ilyen pedagógus dolgozik szerte az országban. Őket össze kellene kötni, egymás munkájával megismertetni, hiszen olyan ismeretanyaggal bírnak, mely rendszerezve, igazán hatékony lehet a "második esély" iskoláiban.
Ha már hátrányos helyzetű lemorzsolódókról van szó, itt át is venném a szót, most, hogy a problémát valamennyire ismertettem. Hátrányos helyzetűekről több, viszont ítéletüket töltő fogvatartottakról annál kevesebb szó esett, pedig ők is igen meghatározó részét képezik az imént említett társadalmi rétegnek.
Szakdolgozatomat BA-n a Csillag börtön elítéltjeiről írtam, azon belül is az iskoláról és a tanulókról. Ekkor sikerült bejutnom az intézménybe, és személyesen, a saját bőrömön érezni a viszonyokat, illetve mélyinterjú keretében tárult elém a börtöniskola világa, melyet Bánfi Adrienn tanárnővel készítettem.
Egy évvel később, most, a héten került a kezembe kérdőívem kitöltött változata, melyet szakdolgozatomhoz készíttettem el. Ennek témája a fogvatartottak tanulási motivációit hivatott feltérképezni.
Tehát e két forrásom alapján mesélek most Nektek egy kicsit arról, hogyan is működik egy börtöniskola, és milyen esélyei vannak egy hátrányos helyzetűnek az Információs társadalom világában.
A Csillag börtön néven elhíresült intézmény a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit gyűjti össze elsősorban, de mind a három fokozat, tehát a fogház, börtön, fegyház megtalálható a különböző emeleteken. Alapvetően vannak, akik munkaképesek, ők dolgoznak, bizonyos mennyiségű fizetésért. Vannak, akik nem munkaképesek, egészségügyi vagy pszichés okból, ők a napjaikat a zárkában töltik, minimális -nyilván az elkövetett bűncselekmény és büntetés mértékétől függően- kijárással (1-2 óra)
Na és vannak azok, akik pedig kérvényt nyújtanak be, hogy tanulhassanak, iskolába járhassanak.
Az ítélet hosszától függetlenül, bárki megkaphatja ezt a lehetőséget, aki egyéb feltételeknek megfelelt. Hogy miért írok róluk? Mert ők tipikus példái a hátrányos helyzetűeknek, a lemorzsolódottaknak, itt, az Információs társadalom korában.
Szóval aki megkapja a lehetőséget, az napi 6 órában tanulhat, első osztálytól egészen a diplomáig. Természetesen óriási kitartást követel, hiszen 10-15 (néha 30) év távlatában kell tervezni, mi lesz ha szabadul!
25 fős tantermekben tanulnak, tanárok és tanárnők segítségével. Leginkább az analfabetizmussal küzdenek az elítéltek, illetve nagyon sokan a 8 osztályt szeretnék befejezni. Talán ennél is többen az érettségit tartják mérföldkőnek. Többen rendelkeznek szakmával, jogosítványokkal, de úgy érzik, érettségire még nagyon nagy szükségük lesz!
Tehát hagyományos osztálytermi körülmények között, hagyományos tankönyvekből tanulnak, nyilván, internet használat nélkül, vagy legalábbis minimális a látogatható oldalak száma!
Tehát tanulnak, mint minden rendes diák, dolgozatokat írnak, felelnek, és házi feladatot készítenek délutánonként
Működik általános iskola, esti tagozattal, szakiskola, szakközépiskola, főiskola. Sajnos komoly túljelentkezéssel küzd az iskola, mivel 24 főnél több tanulót nem tud egy osztályterem befogadni, biztonságosan.
Az okokról:
Felmerül a kérdés, aki 50-60 évesen szabadul (márpedig 80%-uk biztosan!) az miért küszködik az érettségiért? Nos ez egy fokmérő odabenn. Aki tanul, az az értelmesebbek közé sorolja magát (saját elmondásuk alapján), annak van esélye, hogy ne csökkenjenek a szellemi képességeik, illetve mind vallják, tanulni a leghasznosabb dolog.
A tanulásért ösztöndíj jár, kevesebb, mint a munkáért, de ez nem számít! Nem a pénzért tanulnak, hanem az életben maradásért. Válaszaikból kiderül, valóban az elbutulás, és a szabadulás utáni kedvezőbb esélyek hajtják őket!
Emellett fontos tényező az idő múlása, illetve az, hogy kellemes környezetben telnek napjaik, jó társasággal, hiszen többnyire, mondhatjuk úgy, ez egy válogatott társaság, csak épp egészen más értékek mentén válogatott, mint maga az egész börtön-lakosság.
A kérdőívek alapján kiderül, óriási százalékuk került be érettségi és 8 osztály elvégzése nélkül. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy általánosságban alul-képzettekről beszélünk. Persze ebből messzemenő következtetéseket lehetne levonni, de azért nem bonyolódnék olyan témába, ami nem rám tartozik.
A fegyintézetek küldetése mindig egy nehéz kérdés volt. Elzárás vagy nevelés? E két funkció merőben eltér egymástól, mégis, fontos lenne eldönteni, mi a cél. Szerencsére a Csillag börtön jól működő iskolája támogatást élvez a vezetés felől, így itt a nevelői funkciót az iskolai is támogathatja.
A telítettség miatt az iskolába kerülés sem egyszerű, ahogy a bent maradás sem, bár a tanárok mindent megtesznek a tanulókért, hiszen tudják, ez az egyetlen esélyük. A haladás nagyon nehéz, együtt ül 30 éves és 70 éves, különböző képességekkel és eltérő múlttal. Persze előzetes tudásfelmérés alapján osztják be őket osztályokba, egyébként 1-2. együtt, 3-4. szintén együtt tanul, és így tovább, idő és munkaerő hiányában.
Kérdőívemből az is kiderül, valóban fontos nevelői funkciókat lát el az iskola, vagyis a tanulás. Akik ugyanis padban ülve töltik az idejüket, elmondásuk alapján jobban kezelik a konfliktushelyzeteket, kommunikációs képességük javult, nyugodtabbak lettek, jobban viselik a körülményeiket, jobban kijönnek társaikkal.
Érdekesség: Működik bent könyvtár, melyet egy időközben elektronikus-könyvtáros szakon végzett elítélt működtet, dolgozik gondnoki munkakörben szintén elítélt, aki egyébként festőművésszé avanzsálódott odabent, működik színjátszókör, illetve zeneszoba.
Fontos megemlíteni a tanárok szerepét! A tanár civil személy, tehát nem tartozik a börtön szervezetéhez. Olyan ember, aki kintről jön, aki nem ítélkezik és nem állít fel olyan erős hierarchiát, mint egy fegyőr. A tanárok, bár természetesen távolságot tartanak, mégis közvetlenebb hangot üthetnek meg a fogvatartottakkal, ráadásul a tanítás által némi információval látják el a tanulókat a kinti világról.
Emellett komoly szempontként emelték ki a kérdőívben, hogy szimpatikus számukra, a tanár maga vívja aki a neki járó (és biztonsági okokból feltétlen szükséges) tiszteletet, nem pedig a rendszer állítja ezt elő.
Hogy milyen esélyeik vannak a szabadulás után? Amennyire én tudom, az után-követés igen hiányos. Elvileg az intézmény gondoskodik némiképp a szabadultakról, de erről már hiányos információim vannak.
Ami biztos, nincs könnyű dolguk.
2012. május 16., szerda
Az E-learning fogalmának értelmezési lehetőségei javított verzió
Tanulni többféle képen is lehet. Megtehetjük az iskolában, a külön tanárral egy fiktív helyen, de otthonról is tanulhatunk. Ez a lehetőség régóta adott mindenki számára, aki idő hiányában nem tud utazni, adott időpontban oktatáson részt venni vagy egyszerűen nincs szüksége személyi vagy tárgyi feltételekre a tanuláshoz.
Egész pontosan 1970 óta beszélünk távoktatásról, ami tehát azt jelenti, hogy a tanuló megveszi az adott "csomagot" amit elkészítettek számára és megtanulja azt. Modulok vannak, időkorlátok vannak, illetve a továbbhaladás feltételeként vizsgákat kell tenni időközben, modulonként. Eleinte postai úton érkeztek a tananyagok, tehát nyomtatott formában, és a megnevezett konzulenssel is csak telefonon, vagy szintén levélben lehetett értekezni. Ez így ment egészen 1990-ig.
A 90-es évektől viszont a hagyományos értelemben vett távoktatást kiegészítendő megjelent az elearning. Ezek között viszont semmilyen átfedés vagy kapcsolat nem volt. Az elearning egyébként elsősorban technikai téren jelentett forradalmi újításokat.
A 2000-es évekre már megkezdődött valamiféle nyitás a távoktatás hagyományos formáját ismerők! és támogatók körében. Így megkezdődött az együttműködés, az egymásra hatás folyamata.
Napjainkra az figyelhető meg, hogy jelen van a hagyományos, tehát nyomtatott anyagokkal dolgozó, postai úton kommunikáló távoktatás, illetve szintén működik az elearning is mint olyan, a kettő között pedig kialakulni látszik az a megoldás, hogy a hagyományos távoktatást megtámogatják e-technológiákkal.
Hogy mi az az elearning?
Egy olyan tanulásmódszertan, amihez mindenképp szükség van számítógépre, sőt mi több, internetre is! Magában foglalja a távoktatás alapvető gondolatát, miszerint otthonról tanulásról van szó, egyéni időbeosztással, viszonylag nagy önállósággal, egyéni, segített tananyag feldolgozással, konkrét tanári munka nélkül, mindössze facilitátor segítségével. Illetve ahogy már említettem, kiterjed az online formában beszerezhető információkra, elérhető tartalmakra, továbbá fontos, hogy a tanuló folyamatos kapcsolatot tarthasson tanítójával. Na és hogy mi az ami eddig nem volt és újdonság? Jelentőséget kap a didaktikai desing, fontos a modularitás, ami a tananyag tematikus, nagyobb- kisebb témákra való lebontását jelenti, illetve a rendszerszemlélet az érthetőség és követhetőség érdekében elengedhetetlenül fontos.
Visszatérve a modularitásra, ez azért fontos, mert elsősorban felnőtt tanulókról lévén szó előre tudatni kell a témákat, ismereteket, hiszen a vásárló tisztában kell, hogy legyen azzal, vannak-e olyan témarészek, melyeket ő már ismer, valamilyen más képzés keretében elvégzett. Esetleg ennek elismertetésére is módot lehet találni. Más részről pedig az ellenőrzést és értékelést segíti, ha a tananyag alegységekre van bontva, melyekről folyamatos visszajelzés érkezik az értékeléseket követően.
Hogy miért jó dolog a számítógéppel támogatott tanulás?
Mert az adatok tárolásának eddig két módját ismertük. Vagy a fejünkben raktároztuk, ami valljuk be igen megbízhatatlan dolog, vagy fiókban, nyomtatott formában, ami viszont véges lehetőségű, hiszen vagy életterünk fogy el, vagy a kukában landolnak a már "nem aktuális" anyagok. A számítógép viszont egyre nagyobb mennyiségű adat tárolására alkalmas, egyszerű felhasználó számára gyakorlatilag végtelen a tárolható adat mennyisége. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ezek könnyen visszakereshető tartalmakká válnak, strukturáltak, rendszerezettek maradhatnak, továbbá bármikor bővíthetőek, kiegészíthetőek és újraírhatóak.
Az információ feldolgozásának módja is sokkal gyorsabb, sokrétűbb lesz ezután. Például lehetőség van metafora elemzésre is, mely egy egészen új oldalát nyitja meg az információk feldolgozásának.
Ezen túl nem kell napokat, heteket várni egy- egy feladatunkkal kapcsolatos válaszra, visszacsatolásra. Egyrészt a megoldásaink javítására azonnal sor kerül, ráadásul például válaszaink determinálhatják következőleg kapott válaszunkat is. Könnyebben kialakul interaktivitás mind a tanárral szemben, mind pedig a tananyag tekintetében, hiszen ahogy elvégzem egy-egy modult, illetve válaszolok az azzal kapcsolatos kérdésekre, máris újabb ismeretek tárulnak elém, vagy épp ellenkezőleg, a program visszavezet azokhoz az információkhoz, melyekkel kapcsolatban hiányosságokat észlelt.
Fontos, hogy multimédiás eszközök állnak rendelkezésre, vagyis az információk sora végtelen, ráadásul egyaránt láthatunk szemléltetésre alkalmas videókat, hanganyagokat, illetve olyan információkat, melyek egyébként a tananyagnak nem részei szorosan.
Lehetővé válik a hálózatban gondolkozás, vagyis a hálózatiság megvalósulása. Ez egyaránt jelenti a többi tanulóval, az oktatóval és az információk széles tárával való kapcsolatot, összeköttetést. Ha hálózatban vagyunk, akkor a kommunikációnak is számos lehetősége áll rendelkezésünkre. Ilyenek az írásos kommunikáció, képi, hangi kommunikáció, helyzetmeghatározás, stb.
Fontos, hogy nem csak a tananyag tartalma áll rendelkezésünkre, hanem egyéb, nyitott információforrásokat is igénybe vehetünk Így tehát az online felületekről is tájékozódhatunk, interaktív módon oszthatunk meg egymással ismereteket és a web2es alkalmazások használata is támogatott.
Beszélhetünk manapság úgynevezett kiterjesztett valóságról. Ilyen például a QR kód, ami nem más, mint információk gyűjtőhelye, jelzete. A QR kód minden esetben információt takar, elsősorban web címeket, képeket, videó anyagokat.
Hogy hogyan működik?
Lefotózom az arra alkalmas telefonommal a kódot, mely egy fekete-fehér négyzet alakú képecske, és a telefonom máris megnyitja a rejtett tartalmat. Ez azért hasznos, mert ezen túl nem kell e-mail címet diktálni, ami magában rejti a félreírás lehetőségét, szintén nem kell web címet másolni, ami megint csak lehetőséget ad a félreírásra, hanem lefotózom a kódot, és máris ott a tartalom. Időt és hibázási lehetőséget spórolok meg magamnak!
A távoktatás egyre nagyobb technikai támogatottságot kap. Sajnos ezzel egy időben a hiedelmek is felerősödnek a tekintetben, hogy mennyire hatékony a módszer, vagy hogy milyen negatív hatásai lehetnek a személyiségre (elszemélytelenedés).
Viszont óriási előnye az idő- és térbeli függetlenség ígérete. Hiszen adott időn belül úgy osztom be a tanulásra szánt időmet, ahogy akarom, és nem kell a tanulásért utaznom, ami szintén rengeteg időt vesz igénybe. Bár sokaknak furcsa, hogy sem osztály, sem tanár nincs, a hagyományos értelemben, arra senki nem gondol, hogy egyébként az együtt tanulók megkereshetik egymást közösségi oldalakon, és így kapcsolatba léphetnek egymással. Továbbá arra sem nagyon gondolnak, hogy egy oktatási tevékenység nem attól lesz hatékony, hogy emberek vesznek körül, és hogy látom, hogy a száj képzi a hangot (tanár esetében), hanem attól, hogy figyelek-e, van-e időm feldolgozni a hallottakat és hogy utána elmélyülök-e az anyagban. Ez pedig mind mind terem és társ-független.
Ha pedig nincs osztály, nincs figyelemelterelés, tehát adott, kijelölt időben csak egy tanulóra figyel a képzést vezető tanár, így tehát speciális figyelmet kap minden tanuló. A tanuló áll a középpontban, illetve maga a tanulási folyamat játssza a főszerepet.
Viszont óriási felelősség hárul a tanulóra távoktatás során. Olyan kompetenciákkal kell, hogy rendelkezzen, mint tanulási stratégia alkotásának képessége, belső motiváció kialakítása, megfelelő attitűd.
A tananyag didaktikai megtervezése során a következő dolgokra kell odafigyelni:
Ha a modulok készen vannak, ki kell jelölni a tanulók számára tanulási utakat, stratégiákat, hiszen magától nem tudhatja, pontosan milyen irányban érdemes haladni, hogyan van felépítve a folyamat.
Bár elektronikus tanulási környezetről van szó, mégis a kommunikáció áll a középpontban. Konkrétan a tanuló áll a középpontban, azonban ha megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a tanuló és az interaktív elektronikus médium között van a legélénkebb, kétirányú kommunikációs csatorna. Sem a társakkal, sem a tanárral, sem a nyomtatott tananyag esetében nem valósul meg mértékű aktivitás, mint egy tevékenykedtető rendszer és a felhasználó között.
Az infokommunikációs eszközök jól használhatóak távoktatási rendszer esetében. Rendszerszervező funkciót láthatunk el általuk, oktatásszervezői feladatokat, illetve információ szolgáltatással is élhetünk.
Természetesen a kommunikációs lehetőségeket is támogatják az infokommunikációs eszközök, így tehát a csoporttagok és a tanár is könnyen kapcsolatba léphetnek egymással.
Sajnos komoly probléma, hogy mire egy technológiára kiépül a módszer, addigra az elévül, új technológia lesz versenyképes, divatos, korszerű. Nagyon nehéz ezzel a gyors fejlődéssel lépést tartani, szinte minden technológia egyszeri használatra alkalmas, hiszen máris itt a következő...
Ráadásul az emberi tényező sem elhanyagolható, nevezetesen az attitűd. Mire egy adott dologhoz, pl. számítógéppel támogatott tanulás, pozitívan állunk, ott a web2es felületekkel támogatott tanulás, vagy a konnektivizmus, vagy akár mi más. Mobil tanulás, virtuális világban zajló oktatás, stb.
Ezzel a társadalom nagy része nem tud lépést tartani, kevesek vannak, akik annyira érdeklődők és nyitottak, hogy azonnal alkalmazkodnak. Viszont az oktatás nagyobb tömegekre kell, hogy támaszkodjon, az attitűdök lassú változása miatt viszont nem is érdemes a legkorszerűbb technológiákra tervezett módszert alkotni.
Az elearning akkor lesz igazán forradalmi, ha sikerül tevékenység központú tanulási környezetet megalkotnia. Ehhez egyenlőre igénybe vesznek a tanulók közösségi oldalakt, egyéb információ megosztó felületeket. Továbbá nem elhanyagolható, hogy az igazi, érdemi tevékenykedéshez a tanulónak rendelkeznie kell a digitális kompetenciákkal (írástudás pl. )
Egész pontosan 1970 óta beszélünk távoktatásról, ami tehát azt jelenti, hogy a tanuló megveszi az adott "csomagot" amit elkészítettek számára és megtanulja azt. Modulok vannak, időkorlátok vannak, illetve a továbbhaladás feltételeként vizsgákat kell tenni időközben, modulonként. Eleinte postai úton érkeztek a tananyagok, tehát nyomtatott formában, és a megnevezett konzulenssel is csak telefonon, vagy szintén levélben lehetett értekezni. Ez így ment egészen 1990-ig.
A 90-es évektől viszont a hagyományos értelemben vett távoktatást kiegészítendő megjelent az elearning. Ezek között viszont semmilyen átfedés vagy kapcsolat nem volt. Az elearning egyébként elsősorban technikai téren jelentett forradalmi újításokat.
A 2000-es évekre már megkezdődött valamiféle nyitás a távoktatás hagyományos formáját ismerők! és támogatók körében. Így megkezdődött az együttműködés, az egymásra hatás folyamata.
Napjainkra az figyelhető meg, hogy jelen van a hagyományos, tehát nyomtatott anyagokkal dolgozó, postai úton kommunikáló távoktatás, illetve szintén működik az elearning is mint olyan, a kettő között pedig kialakulni látszik az a megoldás, hogy a hagyományos távoktatást megtámogatják e-technológiákkal.
Hogy mi az az elearning?
Egy olyan tanulásmódszertan, amihez mindenképp szükség van számítógépre, sőt mi több, internetre is! Magában foglalja a távoktatás alapvető gondolatát, miszerint otthonról tanulásról van szó, egyéni időbeosztással, viszonylag nagy önállósággal, egyéni, segített tananyag feldolgozással, konkrét tanári munka nélkül, mindössze facilitátor segítségével. Illetve ahogy már említettem, kiterjed az online formában beszerezhető információkra, elérhető tartalmakra, továbbá fontos, hogy a tanuló folyamatos kapcsolatot tarthasson tanítójával. Na és hogy mi az ami eddig nem volt és újdonság? Jelentőséget kap a didaktikai desing, fontos a modularitás, ami a tananyag tematikus, nagyobb- kisebb témákra való lebontását jelenti, illetve a rendszerszemlélet az érthetőség és követhetőség érdekében elengedhetetlenül fontos.
Visszatérve a modularitásra, ez azért fontos, mert elsősorban felnőtt tanulókról lévén szó előre tudatni kell a témákat, ismereteket, hiszen a vásárló tisztában kell, hogy legyen azzal, vannak-e olyan témarészek, melyeket ő már ismer, valamilyen más képzés keretében elvégzett. Esetleg ennek elismertetésére is módot lehet találni. Más részről pedig az ellenőrzést és értékelést segíti, ha a tananyag alegységekre van bontva, melyekről folyamatos visszajelzés érkezik az értékeléseket követően.
Hogy miért jó dolog a számítógéppel támogatott tanulás?
Mert az adatok tárolásának eddig két módját ismertük. Vagy a fejünkben raktároztuk, ami valljuk be igen megbízhatatlan dolog, vagy fiókban, nyomtatott formában, ami viszont véges lehetőségű, hiszen vagy életterünk fogy el, vagy a kukában landolnak a már "nem aktuális" anyagok. A számítógép viszont egyre nagyobb mennyiségű adat tárolására alkalmas, egyszerű felhasználó számára gyakorlatilag végtelen a tárolható adat mennyisége. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ezek könnyen visszakereshető tartalmakká válnak, strukturáltak, rendszerezettek maradhatnak, továbbá bármikor bővíthetőek, kiegészíthetőek és újraírhatóak.
Az információ feldolgozásának módja is sokkal gyorsabb, sokrétűbb lesz ezután. Például lehetőség van metafora elemzésre is, mely egy egészen új oldalát nyitja meg az információk feldolgozásának.
Ezen túl nem kell napokat, heteket várni egy- egy feladatunkkal kapcsolatos válaszra, visszacsatolásra. Egyrészt a megoldásaink javítására azonnal sor kerül, ráadásul például válaszaink determinálhatják következőleg kapott válaszunkat is. Könnyebben kialakul interaktivitás mind a tanárral szemben, mind pedig a tananyag tekintetében, hiszen ahogy elvégzem egy-egy modult, illetve válaszolok az azzal kapcsolatos kérdésekre, máris újabb ismeretek tárulnak elém, vagy épp ellenkezőleg, a program visszavezet azokhoz az információkhoz, melyekkel kapcsolatban hiányosságokat észlelt.
Fontos, hogy multimédiás eszközök állnak rendelkezésre, vagyis az információk sora végtelen, ráadásul egyaránt láthatunk szemléltetésre alkalmas videókat, hanganyagokat, illetve olyan információkat, melyek egyébként a tananyagnak nem részei szorosan.
Lehetővé válik a hálózatban gondolkozás, vagyis a hálózatiság megvalósulása. Ez egyaránt jelenti a többi tanulóval, az oktatóval és az információk széles tárával való kapcsolatot, összeköttetést. Ha hálózatban vagyunk, akkor a kommunikációnak is számos lehetősége áll rendelkezésünkre. Ilyenek az írásos kommunikáció, képi, hangi kommunikáció, helyzetmeghatározás, stb.
Fontos, hogy nem csak a tananyag tartalma áll rendelkezésünkre, hanem egyéb, nyitott információforrásokat is igénybe vehetünk Így tehát az online felületekről is tájékozódhatunk, interaktív módon oszthatunk meg egymással ismereteket és a web2es alkalmazások használata is támogatott.
Beszélhetünk manapság úgynevezett kiterjesztett valóságról. Ilyen például a QR kód, ami nem más, mint információk gyűjtőhelye, jelzete. A QR kód minden esetben információt takar, elsősorban web címeket, képeket, videó anyagokat.
Hogy hogyan működik?
Lefotózom az arra alkalmas telefonommal a kódot, mely egy fekete-fehér négyzet alakú képecske, és a telefonom máris megnyitja a rejtett tartalmat. Ez azért hasznos, mert ezen túl nem kell e-mail címet diktálni, ami magában rejti a félreírás lehetőségét, szintén nem kell web címet másolni, ami megint csak lehetőséget ad a félreírásra, hanem lefotózom a kódot, és máris ott a tartalom. Időt és hibázási lehetőséget spórolok meg magamnak!
A távoktatás egyre nagyobb technikai támogatottságot kap. Sajnos ezzel egy időben a hiedelmek is felerősödnek a tekintetben, hogy mennyire hatékony a módszer, vagy hogy milyen negatív hatásai lehetnek a személyiségre (elszemélytelenedés).
Viszont óriási előnye az idő- és térbeli függetlenség ígérete. Hiszen adott időn belül úgy osztom be a tanulásra szánt időmet, ahogy akarom, és nem kell a tanulásért utaznom, ami szintén rengeteg időt vesz igénybe. Bár sokaknak furcsa, hogy sem osztály, sem tanár nincs, a hagyományos értelemben, arra senki nem gondol, hogy egyébként az együtt tanulók megkereshetik egymást közösségi oldalakon, és így kapcsolatba léphetnek egymással. Továbbá arra sem nagyon gondolnak, hogy egy oktatási tevékenység nem attól lesz hatékony, hogy emberek vesznek körül, és hogy látom, hogy a száj képzi a hangot (tanár esetében), hanem attól, hogy figyelek-e, van-e időm feldolgozni a hallottakat és hogy utána elmélyülök-e az anyagban. Ez pedig mind mind terem és társ-független.
Ha pedig nincs osztály, nincs figyelemelterelés, tehát adott, kijelölt időben csak egy tanulóra figyel a képzést vezető tanár, így tehát speciális figyelmet kap minden tanuló. A tanuló áll a középpontban, illetve maga a tanulási folyamat játssza a főszerepet.
Viszont óriási felelősség hárul a tanulóra távoktatás során. Olyan kompetenciákkal kell, hogy rendelkezzen, mint tanulási stratégia alkotásának képessége, belső motiváció kialakítása, megfelelő attitűd.
A tananyag didaktikai megtervezése során a következő dolgokra kell odafigyelni:
- Az oktatási tartalom megválasztása, annak speciális hatékony megformálása
- A tananyag, információk és utasítások/ feladatok szövegének megfelelő megformálása
- Multimédiás tartalmak (videó, hang, kép) megtervezése, integrálása
- Olyan programok megtervezése, melyek segítik a tanulási folyamatot, érthetően közvetítik az információkat
- Végül pedig az értékelést elvégző programok megalkotása.
Ha a modulok készen vannak, ki kell jelölni a tanulók számára tanulási utakat, stratégiákat, hiszen magától nem tudhatja, pontosan milyen irányban érdemes haladni, hogyan van felépítve a folyamat.
Bár elektronikus tanulási környezetről van szó, mégis a kommunikáció áll a középpontban. Konkrétan a tanuló áll a középpontban, azonban ha megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a tanuló és az interaktív elektronikus médium között van a legélénkebb, kétirányú kommunikációs csatorna. Sem a társakkal, sem a tanárral, sem a nyomtatott tananyag esetében nem valósul meg mértékű aktivitás, mint egy tevékenykedtető rendszer és a felhasználó között.
Az infokommunikációs eszközök jól használhatóak távoktatási rendszer esetében. Rendszerszervező funkciót láthatunk el általuk, oktatásszervezői feladatokat, illetve információ szolgáltatással is élhetünk.
Természetesen a kommunikációs lehetőségeket is támogatják az infokommunikációs eszközök, így tehát a csoporttagok és a tanár is könnyen kapcsolatba léphetnek egymással.
Sajnos komoly probléma, hogy mire egy technológiára kiépül a módszer, addigra az elévül, új technológia lesz versenyképes, divatos, korszerű. Nagyon nehéz ezzel a gyors fejlődéssel lépést tartani, szinte minden technológia egyszeri használatra alkalmas, hiszen máris itt a következő...
Ráadásul az emberi tényező sem elhanyagolható, nevezetesen az attitűd. Mire egy adott dologhoz, pl. számítógéppel támogatott tanulás, pozitívan állunk, ott a web2es felületekkel támogatott tanulás, vagy a konnektivizmus, vagy akár mi más. Mobil tanulás, virtuális világban zajló oktatás, stb.
Ezzel a társadalom nagy része nem tud lépést tartani, kevesek vannak, akik annyira érdeklődők és nyitottak, hogy azonnal alkalmazkodnak. Viszont az oktatás nagyobb tömegekre kell, hogy támaszkodjon, az attitűdök lassú változása miatt viszont nem is érdemes a legkorszerűbb technológiákra tervezett módszert alkotni.
Az elearning akkor lesz igazán forradalmi, ha sikerül tevékenység központú tanulási környezetet megalkotnia. Ehhez egyenlőre igénybe vesznek a tanulók közösségi oldalakt, egyéb információ megosztó felületeket. Továbbá nem elhanyagolható, hogy az igazi, érdemi tevékenykedéshez a tanulónak rendelkeznie kell a digitális kompetenciákkal (írástudás pl. )
2012. május 13., vasárnap
Esélyegyenlő(tlen)ség a felnőttoktatásban az információs társadalom korában
Amikor meghallottam a hét témáját, egyből az jutott eszembe, nem szeretnék erről beszélni. Beszéljenek erről a fogyatékkal élők, és majd amire jutnak, azt mondják el, tanítsák meg. Adják át azt a tudást, ami igazi és valóban hasznosítható.
Kicsit félek attól, hogy "mi", nem hátránnyal élők hogyan tudnánk kiokoskodni valami okosat? Külön örültem amikor kiderült számomra, egyik társunk fogyatékkal élő, és elolvashattam az írását. Hiszen az, ha nem sértem meg, autentikus. Viszont némi kettősség alakult ki bennem. Abban nem vagyok biztos, mit várnak tőlünk a hátrányos helyzetű emberek? Van, aki segítséget vár, van, aki azt szeretné, ne tekintsem másnak. Van, aki eltűnne a Föld színéről, ha tehetné, de közben mérges, ha nem veszik észre. Nem tudom, mivel tehetek jót. Hiszen ki tudja, lehet, hogy ha rosszkor nyújtom a kezem, rossz néven veszi, hogy nem hiszem el, meg tudja egyedül is csinálni. A problémám az, hogy sokan azt szeretnék, tekintsem őket ugyan olyannak, velem egyformának, de közben meg sokat hallani panaszokat arról, nem segítünk nekik bizonyos helyzetekben. Nehezen találom a megoldást ebben a dilemmában.
Egyenlő esélyek, vagy esély az egyenlőségre?
Van egy véleményem erről, de valószínűleg igen csak szűk látókört fog tükrözni, mert, hogy nincs is túl nagy rálátásom a témára.
Szóval az egyenlő esélyek megteremtése fontos, társadalmi kérdés. Valóban, jusson el az interjúra mindenki, lehetőségeitől függetlenül! Képes legyen akár kerekesszékkel, akár látássérülten, akár hallássérülten részt venni egy állásinterjún. Sőt, legyen esélye megkapni az állást. Ha már csak a HÉVet igénybe tudná venni mindenki, szerintem az is nagy dolog lenne, egyenlőre a babakocsis anyukák is csak nehezen tudnak rá felszállni...
Az egyenlő esélyek megléte, megteremtése komoly anyagi kérdés, azt hiszem. Hiszen akkor speciális feltételek, programok, munkatársak, stb. kellenek hozzá, no meg az a bizonyos attitűd, amit valahogy belevernek a kedves kollégákba, felvételiztetőkbe.
Ami azonban nem pénz kérdése -szerintem- , az az, miként tekint magára az egyén. Talán nekem könnyű beszélni, de mégis, ha a megváltozott munkaképességű elhiszi, hogy mire képes, akkor talán a többi ember is elhiszi. Fontos, hogy maga a fogyatékkal élő hogyan tekint magára.
Emellett az egyéb hátrányos helyzetű csoportokról is érdemes szót ejteni. Ezek komoly társadalmi kérdések. Nem hiszem, hogy egy kis konnekt csoport képes lenne ez ügyben megváltani a világot. Nyilván, mindenkinek esélyt kell biztosítani, és jó lenne, ha a tudás, a személyiség, a képességek dominálnának.
Eszembe jutott a Margit-híd budai hídfőjénél lévő felvezető szakasz, a HÉVtől a villamosig. Az egy dolog, hogy a hévre is alig lehet felszállni, mozgássérültként egyenesen lehetetlen! De ha már mégis ott vagyok, leszálltam, hogyan jutok a felszínre? És ha eljutottam a jegypénztárig, onnan hogyan vezet az út a villamosig? Az, hogy az egy éven belül lezajlott felújítás talán a réginél is szűkebb lépcsőt hagyott maga után, mindenféle rámpa vagy más lehetőség nélkül, számomra megdöbbentő. Állítólag körbe lehet kerülni, de az miért logikus, hogy egy babakocsis, vagy kerekesszékes, vagy olyan személy, aki aligha tud lépcsőzni, kétszer olyan hosszú utat tegyen meg? Őszintén szólva nem értem, hogyan jöhetett ez így létre.
Más példák az életemből, mert hogy én is ezekből próbálok most meríteni:
Kedves régi ismerősünk egy látássérült asszony, aki lányával él egy hatalmas házban. Informatikai ismereteket szerzett, és ilyesmi munkakörben tudott is dolgozni éveken át, azonban elbocsájtották. Azóta sajnos leromlott az állapota, életkörülményei, és már több elutasítást is kapott munka-ügyben. Sajnos egyre nehezebb a talpra állás.
Ez a példa azt juttatta eszembe, talán az munkáltató a fogyatékkal élő elbocsájtottakkal szemben valamiféle felelősséggel tartozhatnának.
Másik:
Volt olyan osztálytársam, akinek a testén elváltozások voltak, de nem jelentett gondot vele járni egy osztályba. Nem is tett különbséget soha saját maga és köztünk! Így aztán mi sem tettünk ilyesmit.
Ezért gondolom, hogy a hátrányos helyzetű személy gondolkozásán és lelki állapotán is rengeteg múlik!
Utolsó:
Régi kedves ismerős, velem egy idős lány pár éve baleset következtében "féloldalas" lett. Párszor beszélgettem vele a balesete óta, és nagyon igyekszik felzárkózni, rengeteg munkája van benne. Most végzett el egy távoktatási kurzust, minőségellenőr lett. Nehezen tud gépelni, írni, így utaltak rá, hogy segítenek neki szívesen, és hogy talán a pontos határidőket is lehet lazítani kicsit, de ő nem élt ezekkel a lehetőségekkel. Maga a távoktatás rendkívül tetszett neki, nem kellett utazni, emberekkel találkozni és annyi ideje volt a tananyag kijegyzetelésére, amennyire neki szüksége van. Tehát a kurzussal, annak formájával rendkívül meg van elégedve (jó ezt hallani).
Viszont: Egyáltalán nem tartja valószínűnek, hogy kelleni fog bárkinek is, egy egészségessel szemben (ezt azért merem így leírni, mert ő így fogalmazott). Tény, hogy több időre van szüksége, ami a mozgást illeti, a beszéde is lassabb. Viszont én azt mondtam neki: Annyi (másképp) beteg és hülye ember van, hogy az ő fogyatékossága eltörpül mások fogyatékosságaihoz képest.
És ezt valóban így gondolom.
A szellemi fogyatékos személyekkel kapcsolatban már végképp ne írnék semmit, ez egy olyan speciális terület, hogy ők mire képesek és hogyan... Igazán nem tudok erről annyit, hogy akár egy mondatot is írjak.
A megoldást abban látom, ha egyáltalán láthatom, hogy a megváltozott munkaképességű a lehető leginkább találja meg a helyét az életben, és a lehető legkényelmesebben végezhető szakmát tanulja ki. Hiszen abban fogja jól érezni magát és talán abban tud a legjobban teljesíteni is.
Gondban vagyok...írtam csomó mindent, és úgy érzem butaság az egész. Szívem szerint érintetteket hallgatnék és tanulnék tőlük, ahelyett, hogy én próbálok okoskodni.
Az az érdekes, hogy ahogy olvasom az órai diákat, alig látok eltérést, ami fontos az az elfogadás, a megértés, a segítőkészség és nyitottság. Ahogy már a többi blogban is olvasható volt, valóban fiatal korban, talán oviban kéne kezdeni. Talán tényleg vegyíteni kéne a csoportokat. A gyerekek szörnyen kegyetlenek tudnak lenni. De nem fogyatékosság alapján. Kegyetlenek egymással, de szerintem sokkal inkább a személyiségjegyek alapján szűrnek. Talán ha egy hátrányos helyzetű ekkor ki van téve a többieknek, egy életre megtanulja, hogyan kell boldogulni. És az egészséges társai is megszokják a másságot.
Tanulásmódszertani segédlet a Távoktatás, e-learning kurzushoz Hogyan kezdjek hozzá? - jó tanácsok a kurzus sikeres elvégzéséhez
Csoportos feladat megoldásunk itt látható:
https://docs.google.com/presentation/pub?id=1hU9fkN_37Rml69_5SHI6_cIdpreAVa_TmtQlzChp2xI&start=false&loop=false&delayms=3000
Röviden a tartalom:
Nos, szintén csoportban dolgozva feladatunk volt összeszedni, hogyan érdemes elkezdeni egy távoktatási kurzust. Hiszen érdemes szembenézni a lehetséges követelményekkel, feltételekkel, pozitívumokkal. Sok szó esett a technikai feltételek hiányáról, ebben próbáltunk segíteni pár mondattal, hiszen megoldás mindenre van, csak hinni kell benne, és tenni érte.
Fontos kihasználni a tanár által megadott kapcsolattartási lehetőségeket. Ha elakadnál, nyugodtan akár telefonon is meg lehet keresni a kurzusvezetőt és segítséget kérni tőle. Bár a tananyag kötött, és a követelmény is egységes, kisebb-nagyobb eltérést azért lehet eszközölni a tanuló megsegítése érdekében.
Egy távoktatási kurzus esetében számolni kell a mindennapi tanulással, hiszen a tananyag többnyire így van kitalálva. Naponta küldenek leckéket, melyeket teljesíteni kell, így lehetséges csak előre haladni.
https://docs.google.com/presentation/pub?id=1hU9fkN_37Rml69_5SHI6_cIdpreAVa_TmtQlzChp2xI&start=false&loop=false&delayms=3000
Röviden a tartalom:
Nos, szintén csoportban dolgozva feladatunk volt összeszedni, hogyan érdemes elkezdeni egy távoktatási kurzust. Hiszen érdemes szembenézni a lehetséges követelményekkel, feltételekkel, pozitívumokkal. Sok szó esett a technikai feltételek hiányáról, ebben próbáltunk segíteni pár mondattal, hiszen megoldás mindenre van, csak hinni kell benne, és tenni érte.
Fontos kihasználni a tanár által megadott kapcsolattartási lehetőségeket. Ha elakadnál, nyugodtan akár telefonon is meg lehet keresni a kurzusvezetőt és segítséget kérni tőle. Bár a tananyag kötött, és a követelmény is egységes, kisebb-nagyobb eltérést azért lehet eszközölni a tanuló megsegítése érdekében.
Egy távoktatási kurzus esetében számolni kell a mindennapi tanulással, hiszen a tananyag többnyire így van kitalálva. Naponta küldenek leckéket, melyeket teljesíteni kell, így lehetséges csak előre haladni.
2012. május 12., szombat
Motiválás, aktivizálás, megerősítés szerepe az oktatási folyamatban - Távoktatási- és konnektivista tanulókörnyezetben
A héten megint csoportban kellett dolgoznunk. Élvezem ezeket a közös munkákat, pláne, hogy barátokkal kellett elvégezni. A motiválás, aktivizálás témaköre egyébként is közel áll a szívemhez, egyszerűen csak azért, mert érdekel, hogyan lehet elérni, felkelteni a tanulóban.
Nyilvánvalóan nagyon fontos, hogy belülről, sajátos okok által érezzem a tanulás iránti igényt, ne pedig külső tényezők kényszerítsenek a tankönyv mellé. Persze azért sok minden befolyásolja a tanuláshoz fűződő viszonyomat, nyilván e szerint leszek aztán aktívabb, vagy passzívabb. Fontos tényező lehet a visszajelzés, hiszen van, akiből egy negatív kritika eredményt hoz ki, van, akit ugyan az a mondta akár hosszú tárva visszavet.
Egy távoktatási- vagy konnektivista kurzus esetében is felmerülnek ezek a kérdések. Kérdés, hogy ilyen tanulási lehetőség esetében mennyire hatékony a külső motiváció? Illetve például, hogy aktivitás hiányában működőképes-e egyáltalán a folyamat?
Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a következő csoportmunkánkban:
https://docs.google.com/presentation/pub?id=1DcsdAQ9n6jU967uXgNpimDiuwG6_scbAW95Ydt-2DRI&start=false&loop=false&delayms=3000
Nyilvánvalóan nagyon fontos, hogy belülről, sajátos okok által érezzem a tanulás iránti igényt, ne pedig külső tényezők kényszerítsenek a tankönyv mellé. Persze azért sok minden befolyásolja a tanuláshoz fűződő viszonyomat, nyilván e szerint leszek aztán aktívabb, vagy passzívabb. Fontos tényező lehet a visszajelzés, hiszen van, akiből egy negatív kritika eredményt hoz ki, van, akit ugyan az a mondta akár hosszú tárva visszavet.
Egy távoktatási- vagy konnektivista kurzus esetében is felmerülnek ezek a kérdések. Kérdés, hogy ilyen tanulási lehetőség esetében mennyire hatékony a külső motiváció? Illetve például, hogy aktivitás hiányában működőképes-e egyáltalán a folyamat?
Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a következő csoportmunkánkban:
https://docs.google.com/presentation/pub?id=1DcsdAQ9n6jU967uXgNpimDiuwG6_scbAW95Ydt-2DRI&start=false&loop=false&delayms=3000
2012. május 11., péntek
Nyílt oktatási formák: Felnőttképzési jó gyakorlatok(9.hét 2.)
Nyílt oktatás? Az meg micsoda?
Merült fel bennem máris a kérdés. Amit elsőre megtudtam, hogy fontos része az alkalmazkodás. Alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, akár a természetben az állatoknak, akár a pedagógiának a változatos gyerekösszetételhez. Tehát a gyermekek egységes előrehaladásának a kulcs a differenciálás, az egyéni képességekhez-, készségekhez való alkalmazkodás. Ez azt jelenti (amire én még szerintem nem láttam példát, de talán mert a színfalak mögött zajlott), hogy a pedagógus alkalmazkodik a tanulóhoz, nem pedig fordítva. Sőt, a tananyagot is e szerint kel változtatni, rugalmasan kezelni.
Hogy ez az adaptivitás pontosan hogyan valósulhat meg?
Először is a tanuló legyen a középpontban, ne a tanár, ne a tanár hangulata, ne a tanár élethelyzete, és ne a tanár személyisége. Ha a pedagógus képes odafigyelni a gyerekre, annak személyiségére és élethelyzetére, akkor már egy együttműködés is kialakulhat kettejük között. Fontos, hogy a tanulót aktivitásra bírjuk. Én ezzel mindig hadilábon állok, mert az az alapvetésem, hogy a gyerek egy kényszerhelyzetbe kényszerül. Bár azt már megtudtam, az első időkben lelkesek a gyerekek, később mégis lankad az érdeklődésük, onnantól kezdve, ha jól értem, és jól gondolom, legalább 10 évig aligha belső motivációjuk hajtja őket a tanulásban. A rendszer mégis aktivitást vár el, ez ha jobban belegondolunk, igen nagy áldozatot követel a tanulótól. Az aktivitás akkor pozitív, ha a belső motiváció megjelenik, és ez hajtja a diákot. Ebben egy megfelelő pedagógus rendkívül nagy szereppel bírhat!
A változatos eszközök, ahogy erről már többször esett szó, szintén fontos elemei az oktatásnak, hiszen ha a diák a mindennapjaiban alkalmaz internetet, mobiltelefont, közösségi oldalakat, miért zárnánk ki ezeket épp az oktatásból?
A lényeg abban rejlik, hogy bármit találunk is ki, bármilyen módszerrel közelítünk is a tanuló felé, az rá, vagyis a diákra legyen szabva. Ha ezt a kritériumot nem vesszük figyelembe, és egyéni elképzeléseink alapján akarunk rá hatni, könnyen csalódás érhet minket.
Hogy mi segítheti ezt a nyílt oktatási formát még jobban? Talán az, ha a pedagógusok együtt, közösen foglalkoznak a tanulókkal. Jó gondolatnak tartom tanári teamek létrehozását, az együtt gondolkozás és közös problémamegoldás érdekében. Sokszor találkozni azzal a problémával, hogy ahány tanár, annyi vélemény, sőt! annyi tudás. Ez igen csak negatív kimenetelű lehet, és komoly presztízs vesztést eredményezhet. Tehát nem ártana, ha a tanárok legalább bizonyos alapvető kérdésekben konszenzusra jutnának, és legalábbis "kifele" egységes képet mutatnának.
Hozzáteszem, ez korosztály függő. Egy egyetemi környezetben talán épp a vélemények sokszínűsége viszi előre a hallgatókat, az a képesség, hogy tudjunk mérlegelni tanár és tanár, vélemény és vélemény között, és minél sokszínűbb tudást kapjunk.
Egy általános iskolai, vagy gimnáziumi közegben azonban (személyesen is tapasztaltam ezt), rendkívül komoly presztízs szenvedett el mind a tanári kar érintett tagjai, mint az intézmény is.
Hogy a nyílt oktatási forma mit vár el speciálisan a pedagógustól?
Először is mély, alapos szakmai rátermettséget, felkészültséget, hozzáértést. Ha ezen túl van, érdemes rendelkeznie fejleszthető szaktudással, speciális szakmai ismeretekkel, melyekkel kapcsolatban megjegyzendő, ezek naprakészek kell, hogy legyenek.
Fontos, hogy egy alapos szakmai tudáson túl a tanár rendelkezzen olyan komoly pedagógiai ismeretekkel, hogy a tanulói specifikumokat képes legyen felismerni, megkülönböztetni, továbbá természetesen kezelni.
Ha ezek mind rendelkezésre állnak, akkor is van valami, ami nélkül az adaptív oktatás nem működik, ez pedig a tanulási körülmények kialakítása. Én ide értem a tantestület támogatását, a szülők támogatását és az együttműködés meglétét.
Csak a célt ne veszítsük szem elől, mégpedig azt, hogy a tanuló szükségleteinek kielégítése az alapvető cél!
Ha a felsőoktatásra gondolunk, az adaptív oktatás megkíván némi változást mind a hallgatók, mind a pedagógusok részéről. Hogy mik ezek?
A pedagógusnak az anyag átadásán túl rendelkeznie kell segítő, támogató szándékkal, illetve ezt a funkciót be is kell töltenie. Jó lenne, ha a hallgatók kreativitása ezen túl nem lenne visszafogva, hanem éppen ellenkezőleg, terek kaphatna és örömmel fogadnák azt. Bár szerintem ez eddig is így volt, most még fontosabb, hogy az órák előre, tudatosan meg legyenek tervezve, pontos óravázlat készüljön el. Ami talán újszerű, az a tartalom megosztás fontosságának hangsúlyozása. Vagyis mind a tanár által prezentált tudás, mind pedig a tanulók által hozzáadott vagy megszínesített tartalom közzététele, közös felhasználása fontos tényezője lenne az adaptív oktatásnak, azon belül pedig -szerintem- a motiváltság megalapozásának.
A hallgatóktól elvárható a mindennemű kommunikációs eszközök használata, vagyis az internet, mint első számú tudásbázis aktív alkalmazása, további alkalmazásoknak pedig az alapos ismerete.
Érdekes változás lehet a tanulók bevonása a döntéshozói folyamatokba, vagyis, hogy ezen túl ők is irányíthassák a folyamatokat, véleményt alkothassanak. Itt azért felmerül bennem a kérdés, működne ez? A hallgatói önkormányzat bír jelenleg ilyen lehetőségekkel. Szegeden a Juhász Gyula Pedagógusképző kar HÖK-a nagyon jó, aktív munkát végez, de más karokról, vagy egyetemekről nem hallottam ilyen jó véleményeket. Pedig ők képviselik az érdekeinket, tehát közvetetten ez a kérdés már meg van oldva.
A nyílt oktatásban is közvetett formában valósulna ez meg, vagy közvetlenül? Nem tudom elképzelni, lenne kapacitás a közvetlen beleszólásra. Sőt, abban sem vagyok biztos, aktivitás és érdeklődés lenne-e rá. Hiszen a legtöbb hallgatót az sem érdekli, ki a HÖK elnök!(talán azt sem tudja, ő képviseli az érdekeit...)
Fontos az aktív részvétel. De hogyan? Hogyan éri el, hogy a diák aktív legyen?
Érdekes példa a héten megtartott egyik kurzusról. Délutáni kurzus, csoportelőadások következtek volna, de a tanár még röviden(1 óra hosszúra sikerült), beszélt nekünk valami ide tartozó, de mégis más témáról. A csoport nagy része ettől a kis mozzanattól elvesztette érdeklődését (a csoportfeladatok érdekesek, viccesek, dinamikusak szoktak lenni, a tanári előadással ellentétben), mi páran pedig arról suttogtunk, nem jut ránk idő. A tanár reakciója: Ránk szólt először, hogy zavarjuk!, majd az 1 óra vége felé megjegyezte, hogy érdekes, így a félév végére milyen fáradtak, kedvetlenek, motiválatlanok lettünk (némi kritikus felhanggal). Had ne mondjam, a csoportos, érdekes, aktivizáló előadásokra mindenki feltámadt poraiból és élvezte a munkáinkat.
Kérdés: Suttogva beszélni nem szabad, mocorogni nem szabad, kérdések nem hangzottak el, akkor pontosan hogyan kellett volna aktívnak lennünk? Vagy aktívan figyelnünk? Mire? Kérdem én, melyik pedagógus tud egy órán át aktívan figyelni???? Hülyeséget miért várunk el a hallgatóktól?
Na ilyen messze lennénk akkor a nyílt/adaptív oktatástól?
Jó lenne, ha megtörténne az a bizonyos oktatói/pedagógusi szemléletváltás. Úgy tapasztalom, a hallgatók sok dologra rávehetők, jó munkákat szoktak elkészíteni. Az is nagyon hamar ki szokott derülni, ha a tanár "rossz" feladatot adott ki. Érdekes az, és erre is láttam már példát, egyértelműen látszik, hogy rossz az elképzelés, az első csoportnál kiderül, de nem változtat, az istennek se lenne olyan rugalmas és felelősségteljes, hogy azt mondja, "ok gyerekek, ez így nem jó, hogy legyen szerintetek?!"
És mi a helyzet a konnektel?
Magasabb szintű önismeret? Valahol igaz. Azt például tényleg megtudtam, hogy képes vagyok dacból teljesíteni :) És hogy sokkal többet is tudok tanulással foglalkozni, mint azt valaha hittem. A félév során képes voltam lemondani programokról, dolgokról a konnekt csoportmunka érdekében, még ha az fájt is, és egész jól el tudtam osztogatni az időmet, hogy mikor, mire mennyi jusson. Lennének ötleteim a módosítást illetően, azonban összességében elégedett voltam ezzel a kezdeményezéssel, és örültem, hogy valami újat próbálhattam ki. Azzal azonban hadilábon állok, hogy magát az átvett ismereteket mennyire sajátítottam el? Arról érdekes lenne egy tesztet kitölteni a végén! Ezt, már magam is alig hiszem, őszintén gondolom.
Merült fel bennem máris a kérdés. Amit elsőre megtudtam, hogy fontos része az alkalmazkodás. Alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, akár a természetben az állatoknak, akár a pedagógiának a változatos gyerekösszetételhez. Tehát a gyermekek egységes előrehaladásának a kulcs a differenciálás, az egyéni képességekhez-, készségekhez való alkalmazkodás. Ez azt jelenti (amire én még szerintem nem láttam példát, de talán mert a színfalak mögött zajlott), hogy a pedagógus alkalmazkodik a tanulóhoz, nem pedig fordítva. Sőt, a tananyagot is e szerint kel változtatni, rugalmasan kezelni.
Hogy ez az adaptivitás pontosan hogyan valósulhat meg?
Először is a tanuló legyen a középpontban, ne a tanár, ne a tanár hangulata, ne a tanár élethelyzete, és ne a tanár személyisége. Ha a pedagógus képes odafigyelni a gyerekre, annak személyiségére és élethelyzetére, akkor már egy együttműködés is kialakulhat kettejük között. Fontos, hogy a tanulót aktivitásra bírjuk. Én ezzel mindig hadilábon állok, mert az az alapvetésem, hogy a gyerek egy kényszerhelyzetbe kényszerül. Bár azt már megtudtam, az első időkben lelkesek a gyerekek, később mégis lankad az érdeklődésük, onnantól kezdve, ha jól értem, és jól gondolom, legalább 10 évig aligha belső motivációjuk hajtja őket a tanulásban. A rendszer mégis aktivitást vár el, ez ha jobban belegondolunk, igen nagy áldozatot követel a tanulótól. Az aktivitás akkor pozitív, ha a belső motiváció megjelenik, és ez hajtja a diákot. Ebben egy megfelelő pedagógus rendkívül nagy szereppel bírhat!
A változatos eszközök, ahogy erről már többször esett szó, szintén fontos elemei az oktatásnak, hiszen ha a diák a mindennapjaiban alkalmaz internetet, mobiltelefont, közösségi oldalakat, miért zárnánk ki ezeket épp az oktatásból?
A lényeg abban rejlik, hogy bármit találunk is ki, bármilyen módszerrel közelítünk is a tanuló felé, az rá, vagyis a diákra legyen szabva. Ha ezt a kritériumot nem vesszük figyelembe, és egyéni elképzeléseink alapján akarunk rá hatni, könnyen csalódás érhet minket.
Hogy mi segítheti ezt a nyílt oktatási formát még jobban? Talán az, ha a pedagógusok együtt, közösen foglalkoznak a tanulókkal. Jó gondolatnak tartom tanári teamek létrehozását, az együtt gondolkozás és közös problémamegoldás érdekében. Sokszor találkozni azzal a problémával, hogy ahány tanár, annyi vélemény, sőt! annyi tudás. Ez igen csak negatív kimenetelű lehet, és komoly presztízs vesztést eredményezhet. Tehát nem ártana, ha a tanárok legalább bizonyos alapvető kérdésekben konszenzusra jutnának, és legalábbis "kifele" egységes képet mutatnának.
Hozzáteszem, ez korosztály függő. Egy egyetemi környezetben talán épp a vélemények sokszínűsége viszi előre a hallgatókat, az a képesség, hogy tudjunk mérlegelni tanár és tanár, vélemény és vélemény között, és minél sokszínűbb tudást kapjunk.
Egy általános iskolai, vagy gimnáziumi közegben azonban (személyesen is tapasztaltam ezt), rendkívül komoly presztízs szenvedett el mind a tanári kar érintett tagjai, mint az intézmény is.
Hogy a nyílt oktatási forma mit vár el speciálisan a pedagógustól?
Először is mély, alapos szakmai rátermettséget, felkészültséget, hozzáértést. Ha ezen túl van, érdemes rendelkeznie fejleszthető szaktudással, speciális szakmai ismeretekkel, melyekkel kapcsolatban megjegyzendő, ezek naprakészek kell, hogy legyenek.
Fontos, hogy egy alapos szakmai tudáson túl a tanár rendelkezzen olyan komoly pedagógiai ismeretekkel, hogy a tanulói specifikumokat képes legyen felismerni, megkülönböztetni, továbbá természetesen kezelni.
Ha ezek mind rendelkezésre állnak, akkor is van valami, ami nélkül az adaptív oktatás nem működik, ez pedig a tanulási körülmények kialakítása. Én ide értem a tantestület támogatását, a szülők támogatását és az együttműködés meglétét.
Csak a célt ne veszítsük szem elől, mégpedig azt, hogy a tanuló szükségleteinek kielégítése az alapvető cél!
Ha a felsőoktatásra gondolunk, az adaptív oktatás megkíván némi változást mind a hallgatók, mind a pedagógusok részéről. Hogy mik ezek?
A pedagógusnak az anyag átadásán túl rendelkeznie kell segítő, támogató szándékkal, illetve ezt a funkciót be is kell töltenie. Jó lenne, ha a hallgatók kreativitása ezen túl nem lenne visszafogva, hanem éppen ellenkezőleg, terek kaphatna és örömmel fogadnák azt. Bár szerintem ez eddig is így volt, most még fontosabb, hogy az órák előre, tudatosan meg legyenek tervezve, pontos óravázlat készüljön el. Ami talán újszerű, az a tartalom megosztás fontosságának hangsúlyozása. Vagyis mind a tanár által prezentált tudás, mind pedig a tanulók által hozzáadott vagy megszínesített tartalom közzététele, közös felhasználása fontos tényezője lenne az adaptív oktatásnak, azon belül pedig -szerintem- a motiváltság megalapozásának.
A hallgatóktól elvárható a mindennemű kommunikációs eszközök használata, vagyis az internet, mint első számú tudásbázis aktív alkalmazása, további alkalmazásoknak pedig az alapos ismerete.
Érdekes változás lehet a tanulók bevonása a döntéshozói folyamatokba, vagyis, hogy ezen túl ők is irányíthassák a folyamatokat, véleményt alkothassanak. Itt azért felmerül bennem a kérdés, működne ez? A hallgatói önkormányzat bír jelenleg ilyen lehetőségekkel. Szegeden a Juhász Gyula Pedagógusképző kar HÖK-a nagyon jó, aktív munkát végez, de más karokról, vagy egyetemekről nem hallottam ilyen jó véleményeket. Pedig ők képviselik az érdekeinket, tehát közvetetten ez a kérdés már meg van oldva.
A nyílt oktatásban is közvetett formában valósulna ez meg, vagy közvetlenül? Nem tudom elképzelni, lenne kapacitás a közvetlen beleszólásra. Sőt, abban sem vagyok biztos, aktivitás és érdeklődés lenne-e rá. Hiszen a legtöbb hallgatót az sem érdekli, ki a HÖK elnök!(talán azt sem tudja, ő képviseli az érdekeit...)
Fontos az aktív részvétel. De hogyan? Hogyan éri el, hogy a diák aktív legyen?
Érdekes példa a héten megtartott egyik kurzusról. Délutáni kurzus, csoportelőadások következtek volna, de a tanár még röviden(1 óra hosszúra sikerült), beszélt nekünk valami ide tartozó, de mégis más témáról. A csoport nagy része ettől a kis mozzanattól elvesztette érdeklődését (a csoportfeladatok érdekesek, viccesek, dinamikusak szoktak lenni, a tanári előadással ellentétben), mi páran pedig arról suttogtunk, nem jut ránk idő. A tanár reakciója: Ránk szólt először, hogy zavarjuk!, majd az 1 óra vége felé megjegyezte, hogy érdekes, így a félév végére milyen fáradtak, kedvetlenek, motiválatlanok lettünk (némi kritikus felhanggal). Had ne mondjam, a csoportos, érdekes, aktivizáló előadásokra mindenki feltámadt poraiból és élvezte a munkáinkat.
Kérdés: Suttogva beszélni nem szabad, mocorogni nem szabad, kérdések nem hangzottak el, akkor pontosan hogyan kellett volna aktívnak lennünk? Vagy aktívan figyelnünk? Mire? Kérdem én, melyik pedagógus tud egy órán át aktívan figyelni???? Hülyeséget miért várunk el a hallgatóktól?
Na ilyen messze lennénk akkor a nyílt/adaptív oktatástól?
Jó lenne, ha megtörténne az a bizonyos oktatói/pedagógusi szemléletváltás. Úgy tapasztalom, a hallgatók sok dologra rávehetők, jó munkákat szoktak elkészíteni. Az is nagyon hamar ki szokott derülni, ha a tanár "rossz" feladatot adott ki. Érdekes az, és erre is láttam már példát, egyértelműen látszik, hogy rossz az elképzelés, az első csoportnál kiderül, de nem változtat, az istennek se lenne olyan rugalmas és felelősségteljes, hogy azt mondja, "ok gyerekek, ez így nem jó, hogy legyen szerintetek?!"
És mi a helyzet a konnektel?
Magasabb szintű önismeret? Valahol igaz. Azt például tényleg megtudtam, hogy képes vagyok dacból teljesíteni :) És hogy sokkal többet is tudok tanulással foglalkozni, mint azt valaha hittem. A félév során képes voltam lemondani programokról, dolgokról a konnekt csoportmunka érdekében, még ha az fájt is, és egész jól el tudtam osztogatni az időmet, hogy mikor, mire mennyi jusson. Lennének ötleteim a módosítást illetően, azonban összességében elégedett voltam ezzel a kezdeményezéssel, és örültem, hogy valami újat próbálhattam ki. Azzal azonban hadilábon állok, hogy magát az átvett ismereteket mennyire sajátítottam el? Arról érdekes lenne egy tesztet kitölteni a végén! Ezt, már magam is alig hiszem, őszintén gondolom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)