Merült fel bennem máris a kérdés. Amit elsőre megtudtam, hogy fontos része az alkalmazkodás. Alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, akár a természetben az állatoknak, akár a pedagógiának a változatos gyerekösszetételhez. Tehát a gyermekek egységes előrehaladásának a kulcs a differenciálás, az egyéni képességekhez-, készségekhez való alkalmazkodás. Ez azt jelenti (amire én még szerintem nem láttam példát, de talán mert a színfalak mögött zajlott), hogy a pedagógus alkalmazkodik a tanulóhoz, nem pedig fordítva. Sőt, a tananyagot is e szerint kel változtatni, rugalmasan kezelni.
Hogy ez az adaptivitás pontosan hogyan valósulhat meg?
Először is a tanuló legyen a középpontban, ne a tanár, ne a tanár hangulata, ne a tanár élethelyzete, és ne a tanár személyisége. Ha a pedagógus képes odafigyelni a gyerekre, annak személyiségére és élethelyzetére, akkor már egy együttműködés is kialakulhat kettejük között. Fontos, hogy a tanulót aktivitásra bírjuk. Én ezzel mindig hadilábon állok, mert az az alapvetésem, hogy a gyerek egy kényszerhelyzetbe kényszerül. Bár azt már megtudtam, az első időkben lelkesek a gyerekek, később mégis lankad az érdeklődésük, onnantól kezdve, ha jól értem, és jól gondolom, legalább 10 évig aligha belső motivációjuk hajtja őket a tanulásban. A rendszer mégis aktivitást vár el, ez ha jobban belegondolunk, igen nagy áldozatot követel a tanulótól. Az aktivitás akkor pozitív, ha a belső motiváció megjelenik, és ez hajtja a diákot. Ebben egy megfelelő pedagógus rendkívül nagy szereppel bírhat!
A változatos eszközök, ahogy erről már többször esett szó, szintén fontos elemei az oktatásnak, hiszen ha a diák a mindennapjaiban alkalmaz internetet, mobiltelefont, közösségi oldalakat, miért zárnánk ki ezeket épp az oktatásból?
A lényeg abban rejlik, hogy bármit találunk is ki, bármilyen módszerrel közelítünk is a tanuló felé, az rá, vagyis a diákra legyen szabva. Ha ezt a kritériumot nem vesszük figyelembe, és egyéni elképzeléseink alapján akarunk rá hatni, könnyen csalódás érhet minket.
Hogy mi segítheti ezt a nyílt oktatási formát még jobban? Talán az, ha a pedagógusok együtt, közösen foglalkoznak a tanulókkal. Jó gondolatnak tartom tanári teamek létrehozását, az együtt gondolkozás és közös problémamegoldás érdekében. Sokszor találkozni azzal a problémával, hogy ahány tanár, annyi vélemény, sőt! annyi tudás. Ez igen csak negatív kimenetelű lehet, és komoly presztízs vesztést eredményezhet. Tehát nem ártana, ha a tanárok legalább bizonyos alapvető kérdésekben konszenzusra jutnának, és legalábbis "kifele" egységes képet mutatnának.
Hozzáteszem, ez korosztály függő. Egy egyetemi környezetben talán épp a vélemények sokszínűsége viszi előre a hallgatókat, az a képesség, hogy tudjunk mérlegelni tanár és tanár, vélemény és vélemény között, és minél sokszínűbb tudást kapjunk.
Egy általános iskolai, vagy gimnáziumi közegben azonban (személyesen is tapasztaltam ezt), rendkívül komoly presztízs szenvedett el mind a tanári kar érintett tagjai, mint az intézmény is.
Hogy a nyílt oktatási forma mit vár el speciálisan a pedagógustól?
Először is mély, alapos szakmai rátermettséget, felkészültséget, hozzáértést. Ha ezen túl van, érdemes rendelkeznie fejleszthető szaktudással, speciális szakmai ismeretekkel, melyekkel kapcsolatban megjegyzendő, ezek naprakészek kell, hogy legyenek.
Fontos, hogy egy alapos szakmai tudáson túl a tanár rendelkezzen olyan komoly pedagógiai ismeretekkel, hogy a tanulói specifikumokat képes legyen felismerni, megkülönböztetni, továbbá természetesen kezelni.
Ha ezek mind rendelkezésre állnak, akkor is van valami, ami nélkül az adaptív oktatás nem működik, ez pedig a tanulási körülmények kialakítása. Én ide értem a tantestület támogatását, a szülők támogatását és az együttműködés meglétét.
Csak a célt ne veszítsük szem elől, mégpedig azt, hogy a tanuló szükségleteinek kielégítése az alapvető cél!
Ha a felsőoktatásra gondolunk, az adaptív oktatás megkíván némi változást mind a hallgatók, mind a pedagógusok részéről. Hogy mik ezek?
A pedagógusnak az anyag átadásán túl rendelkeznie kell segítő, támogató szándékkal, illetve ezt a funkciót be is kell töltenie. Jó lenne, ha a hallgatók kreativitása ezen túl nem lenne visszafogva, hanem éppen ellenkezőleg, terek kaphatna és örömmel fogadnák azt. Bár szerintem ez eddig is így volt, most még fontosabb, hogy az órák előre, tudatosan meg legyenek tervezve, pontos óravázlat készüljön el. Ami talán újszerű, az a tartalom megosztás fontosságának hangsúlyozása. Vagyis mind a tanár által prezentált tudás, mind pedig a tanulók által hozzáadott vagy megszínesített tartalom közzététele, közös felhasználása fontos tényezője lenne az adaptív oktatásnak, azon belül pedig -szerintem- a motiváltság megalapozásának.
A hallgatóktól elvárható a mindennemű kommunikációs eszközök használata, vagyis az internet, mint első számú tudásbázis aktív alkalmazása, további alkalmazásoknak pedig az alapos ismerete.
Érdekes változás lehet a tanulók bevonása a döntéshozói folyamatokba, vagyis, hogy ezen túl ők is irányíthassák a folyamatokat, véleményt alkothassanak. Itt azért felmerül bennem a kérdés, működne ez? A hallgatói önkormányzat bír jelenleg ilyen lehetőségekkel. Szegeden a Juhász Gyula Pedagógusképző kar HÖK-a nagyon jó, aktív munkát végez, de más karokról, vagy egyetemekről nem hallottam ilyen jó véleményeket. Pedig ők képviselik az érdekeinket, tehát közvetetten ez a kérdés már meg van oldva.
A nyílt oktatásban is közvetett formában valósulna ez meg, vagy közvetlenül? Nem tudom elképzelni, lenne kapacitás a közvetlen beleszólásra. Sőt, abban sem vagyok biztos, aktivitás és érdeklődés lenne-e rá. Hiszen a legtöbb hallgatót az sem érdekli, ki a HÖK elnök!(talán azt sem tudja, ő képviseli az érdekeit...)
Fontos az aktív részvétel. De hogyan? Hogyan éri el, hogy a diák aktív legyen?
Érdekes példa a héten megtartott egyik kurzusról. Délutáni kurzus, csoportelőadások következtek volna, de a tanár még röviden(1 óra hosszúra sikerült), beszélt nekünk valami ide tartozó, de mégis más témáról. A csoport nagy része ettől a kis mozzanattól elvesztette érdeklődését (a csoportfeladatok érdekesek, viccesek, dinamikusak szoktak lenni, a tanári előadással ellentétben), mi páran pedig arról suttogtunk, nem jut ránk idő. A tanár reakciója: Ránk szólt először, hogy zavarjuk!, majd az 1 óra vége felé megjegyezte, hogy érdekes, így a félév végére milyen fáradtak, kedvetlenek, motiválatlanok lettünk (némi kritikus felhanggal). Had ne mondjam, a csoportos, érdekes, aktivizáló előadásokra mindenki feltámadt poraiból és élvezte a munkáinkat.
Kérdés: Suttogva beszélni nem szabad, mocorogni nem szabad, kérdések nem hangzottak el, akkor pontosan hogyan kellett volna aktívnak lennünk? Vagy aktívan figyelnünk? Mire? Kérdem én, melyik pedagógus tud egy órán át aktívan figyelni???? Hülyeséget miért várunk el a hallgatóktól?
Na ilyen messze lennénk akkor a nyílt/adaptív oktatástól?
Jó lenne, ha megtörténne az a bizonyos oktatói/pedagógusi szemléletváltás. Úgy tapasztalom, a hallgatók sok dologra rávehetők, jó munkákat szoktak elkészíteni. Az is nagyon hamar ki szokott derülni, ha a tanár "rossz" feladatot adott ki. Érdekes az, és erre is láttam már példát, egyértelműen látszik, hogy rossz az elképzelés, az első csoportnál kiderül, de nem változtat, az istennek se lenne olyan rugalmas és felelősségteljes, hogy azt mondja, "ok gyerekek, ez így nem jó, hogy legyen szerintetek?!"
És mi a helyzet a konnektel?
Magasabb szintű önismeret? Valahol igaz. Azt például tényleg megtudtam, hogy képes vagyok dacból teljesíteni :) És hogy sokkal többet is tudok tanulással foglalkozni, mint azt valaha hittem. A félév során képes voltam lemondani programokról, dolgokról a konnekt csoportmunka érdekében, még ha az fájt is, és egész jól el tudtam osztogatni az időmet, hogy mikor, mire mennyi jusson. Lennének ötleteim a módosítást illetően, azonban összességében elégedett voltam ezzel a kezdeményezéssel, és örültem, hogy valami újat próbálhattam ki. Azzal azonban hadilábon állok, hogy magát az átvett ismereteket mennyire sajátítottam el? Arról érdekes lenne egy tesztet kitölteni a végén! Ezt, már magam is alig hiszem, őszintén gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése