Egész pontosan 1970 óta beszélünk távoktatásról, ami tehát azt jelenti, hogy a tanuló megveszi az adott "csomagot" amit elkészítettek számára és megtanulja azt. Modulok vannak, időkorlátok vannak, illetve a továbbhaladás feltételeként vizsgákat kell tenni időközben, modulonként. Eleinte postai úton érkeztek a tananyagok, tehát nyomtatott formában, és a megnevezett konzulenssel is csak telefonon, vagy szintén levélben lehetett értekezni. Ez így ment egészen 1990-ig.
A 90-es évektől viszont a hagyományos értelemben vett távoktatást kiegészítendő megjelent az elearning. Ezek között viszont semmilyen átfedés vagy kapcsolat nem volt. Az elearning egyébként elsősorban technikai téren jelentett forradalmi újításokat.
A 2000-es évekre már megkezdődött valamiféle nyitás a távoktatás hagyományos formáját ismerők! és támogatók körében. Így megkezdődött az együttműködés, az egymásra hatás folyamata.
Napjainkra az figyelhető meg, hogy jelen van a hagyományos, tehát nyomtatott anyagokkal dolgozó, postai úton kommunikáló távoktatás, illetve szintén működik az elearning is mint olyan, a kettő között pedig kialakulni látszik az a megoldás, hogy a hagyományos távoktatást megtámogatják e-technológiákkal.
Hogy mi az az elearning?
Egy olyan tanulásmódszertan, amihez mindenképp szükség van számítógépre, sőt mi több, internetre is! Magában foglalja a távoktatás alapvető gondolatát, miszerint otthonról tanulásról van szó, egyéni időbeosztással, viszonylag nagy önállósággal, egyéni, segített tananyag feldolgozással, konkrét tanári munka nélkül, mindössze facilitátor segítségével. Illetve ahogy már említettem, kiterjed az online formában beszerezhető információkra, elérhető tartalmakra, továbbá fontos, hogy a tanuló folyamatos kapcsolatot tarthasson tanítójával. Na és hogy mi az ami eddig nem volt és újdonság? Jelentőséget kap a didaktikai desing, fontos a modularitás, ami a tananyag tematikus, nagyobb- kisebb témákra való lebontását jelenti, illetve a rendszerszemlélet az érthetőség és követhetőség érdekében elengedhetetlenül fontos.
Visszatérve a modularitásra, ez azért fontos, mert elsősorban felnőtt tanulókról lévén szó előre tudatni kell a témákat, ismereteket, hiszen a vásárló tisztában kell, hogy legyen azzal, vannak-e olyan témarészek, melyeket ő már ismer, valamilyen más képzés keretében elvégzett. Esetleg ennek elismertetésére is módot lehet találni. Más részről pedig az ellenőrzést és értékelést segíti, ha a tananyag alegységekre van bontva, melyekről folyamatos visszajelzés érkezik az értékeléseket követően.
Hogy miért jó dolog a számítógéppel támogatott tanulás?
Mert az adatok tárolásának eddig két módját ismertük. Vagy a fejünkben raktároztuk, ami valljuk be igen megbízhatatlan dolog, vagy fiókban, nyomtatott formában, ami viszont véges lehetőségű, hiszen vagy életterünk fogy el, vagy a kukában landolnak a már "nem aktuális" anyagok. A számítógép viszont egyre nagyobb mennyiségű adat tárolására alkalmas, egyszerű felhasználó számára gyakorlatilag végtelen a tárolható adat mennyisége. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ezek könnyen visszakereshető tartalmakká válnak, strukturáltak, rendszerezettek maradhatnak, továbbá bármikor bővíthetőek, kiegészíthetőek és újraírhatóak.
Az információ feldolgozásának módja is sokkal gyorsabb, sokrétűbb lesz ezután. Például lehetőség van metafora elemzésre is, mely egy egészen új oldalát nyitja meg az információk feldolgozásának.
Ezen túl nem kell napokat, heteket várni egy- egy feladatunkkal kapcsolatos válaszra, visszacsatolásra. Egyrészt a megoldásaink javítására azonnal sor kerül, ráadásul például válaszaink determinálhatják következőleg kapott válaszunkat is. Könnyebben kialakul interaktivitás mind a tanárral szemben, mind pedig a tananyag tekintetében, hiszen ahogy elvégzem egy-egy modult, illetve válaszolok az azzal kapcsolatos kérdésekre, máris újabb ismeretek tárulnak elém, vagy épp ellenkezőleg, a program visszavezet azokhoz az információkhoz, melyekkel kapcsolatban hiányosságokat észlelt.
Fontos, hogy multimédiás eszközök állnak rendelkezésre, vagyis az információk sora végtelen, ráadásul egyaránt láthatunk szemléltetésre alkalmas videókat, hanganyagokat, illetve olyan információkat, melyek egyébként a tananyagnak nem részei szorosan.
Lehetővé válik a hálózatban gondolkozás, vagyis a hálózatiság megvalósulása. Ez egyaránt jelenti a többi tanulóval, az oktatóval és az információk széles tárával való kapcsolatot, összeköttetést. Ha hálózatban vagyunk, akkor a kommunikációnak is számos lehetősége áll rendelkezésünkre. Ilyenek az írásos kommunikáció, képi, hangi kommunikáció, helyzetmeghatározás, stb.
Fontos, hogy nem csak a tananyag tartalma áll rendelkezésünkre, hanem egyéb, nyitott információforrásokat is igénybe vehetünk Így tehát az online felületekről is tájékozódhatunk, interaktív módon oszthatunk meg egymással ismereteket és a web2es alkalmazások használata is támogatott.
Beszélhetünk manapság úgynevezett kiterjesztett valóságról. Ilyen például a QR kód, ami nem más, mint információk gyűjtőhelye, jelzete. A QR kód minden esetben információt takar, elsősorban web címeket, képeket, videó anyagokat.
Hogy hogyan működik?
Lefotózom az arra alkalmas telefonommal a kódot, mely egy fekete-fehér négyzet alakú képecske, és a telefonom máris megnyitja a rejtett tartalmat. Ez azért hasznos, mert ezen túl nem kell e-mail címet diktálni, ami magában rejti a félreírás lehetőségét, szintén nem kell web címet másolni, ami megint csak lehetőséget ad a félreírásra, hanem lefotózom a kódot, és máris ott a tartalom. Időt és hibázási lehetőséget spórolok meg magamnak!
A távoktatás egyre nagyobb technikai támogatottságot kap. Sajnos ezzel egy időben a hiedelmek is felerősödnek a tekintetben, hogy mennyire hatékony a módszer, vagy hogy milyen negatív hatásai lehetnek a személyiségre (elszemélytelenedés).
Viszont óriási előnye az idő- és térbeli függetlenség ígérete. Hiszen adott időn belül úgy osztom be a tanulásra szánt időmet, ahogy akarom, és nem kell a tanulásért utaznom, ami szintén rengeteg időt vesz igénybe. Bár sokaknak furcsa, hogy sem osztály, sem tanár nincs, a hagyományos értelemben, arra senki nem gondol, hogy egyébként az együtt tanulók megkereshetik egymást közösségi oldalakon, és így kapcsolatba léphetnek egymással. Továbbá arra sem nagyon gondolnak, hogy egy oktatási tevékenység nem attól lesz hatékony, hogy emberek vesznek körül, és hogy látom, hogy a száj képzi a hangot (tanár esetében), hanem attól, hogy figyelek-e, van-e időm feldolgozni a hallottakat és hogy utána elmélyülök-e az anyagban. Ez pedig mind mind terem és társ-független.
Ha pedig nincs osztály, nincs figyelemelterelés, tehát adott, kijelölt időben csak egy tanulóra figyel a képzést vezető tanár, így tehát speciális figyelmet kap minden tanuló. A tanuló áll a középpontban, illetve maga a tanulási folyamat játssza a főszerepet.
Viszont óriási felelősség hárul a tanulóra távoktatás során. Olyan kompetenciákkal kell, hogy rendelkezzen, mint tanulási stratégia alkotásának képessége, belső motiváció kialakítása, megfelelő attitűd.
A tananyag didaktikai megtervezése során a következő dolgokra kell odafigyelni:
- Az oktatási tartalom megválasztása, annak speciális hatékony megformálása
- A tananyag, információk és utasítások/ feladatok szövegének megfelelő megformálása
- Multimédiás tartalmak (videó, hang, kép) megtervezése, integrálása
- Olyan programok megtervezése, melyek segítik a tanulási folyamatot, érthetően közvetítik az információkat
- Végül pedig az értékelést elvégző programok megalkotása.
Ha a modulok készen vannak, ki kell jelölni a tanulók számára tanulási utakat, stratégiákat, hiszen magától nem tudhatja, pontosan milyen irányban érdemes haladni, hogyan van felépítve a folyamat.
Bár elektronikus tanulási környezetről van szó, mégis a kommunikáció áll a középpontban. Konkrétan a tanuló áll a középpontban, azonban ha megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a tanuló és az interaktív elektronikus médium között van a legélénkebb, kétirányú kommunikációs csatorna. Sem a társakkal, sem a tanárral, sem a nyomtatott tananyag esetében nem valósul meg mértékű aktivitás, mint egy tevékenykedtető rendszer és a felhasználó között.
Az infokommunikációs eszközök jól használhatóak távoktatási rendszer esetében. Rendszerszervező funkciót láthatunk el általuk, oktatásszervezői feladatokat, illetve információ szolgáltatással is élhetünk.
Természetesen a kommunikációs lehetőségeket is támogatják az infokommunikációs eszközök, így tehát a csoporttagok és a tanár is könnyen kapcsolatba léphetnek egymással.
Sajnos komoly probléma, hogy mire egy technológiára kiépül a módszer, addigra az elévül, új technológia lesz versenyképes, divatos, korszerű. Nagyon nehéz ezzel a gyors fejlődéssel lépést tartani, szinte minden technológia egyszeri használatra alkalmas, hiszen máris itt a következő...
Ráadásul az emberi tényező sem elhanyagolható, nevezetesen az attitűd. Mire egy adott dologhoz, pl. számítógéppel támogatott tanulás, pozitívan állunk, ott a web2es felületekkel támogatott tanulás, vagy a konnektivizmus, vagy akár mi más. Mobil tanulás, virtuális világban zajló oktatás, stb.
Ezzel a társadalom nagy része nem tud lépést tartani, kevesek vannak, akik annyira érdeklődők és nyitottak, hogy azonnal alkalmazkodnak. Viszont az oktatás nagyobb tömegekre kell, hogy támaszkodjon, az attitűdök lassú változása miatt viszont nem is érdemes a legkorszerűbb technológiákra tervezett módszert alkotni.
Az elearning akkor lesz igazán forradalmi, ha sikerül tevékenység központú tanulási környezetet megalkotnia. Ehhez egyenlőre igénybe vesznek a tanulók közösségi oldalakt, egyéb információ megosztó felületeket. Továbbá nem elhanyagolható, hogy az igazi, érdemi tevékenykedéshez a tanulónak rendelkeznie kell a digitális kompetenciákkal (írástudás pl. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése