Internet és értékrend, Internetezés és kultúra, Divatos tévképzetek 2

Part 2.

"Lerágott csont."

Ez "hangzott" el a héten az egyik csoporttárs szájából és nem igazán érthetetlen módon, sokunk egyetértett vele. A kurzus -szerintem- elsődleges célja egyfajta szemlélet teremtés. Annak a szemléletnek a megteremtése és formálása bennünk, hogy az internetet segítségként, örömforrásként, munkaeszközként hívjuk segítségül a mindennapjainkban.

Azt érzem, aki erre vevő volt, abban ez a változás megtörtént.

Innentől kezdve az új ismeretekre, tudásra, nem utolsó sorban gyakorlati tudásra várok. Ezzel szemben ennek a hétnek a témája nem igazán ilyen. Sokkal inkább kétes, nehezen értelmezhető, pontatlan kutatások véleményezése, megbeszélése, kiértékelése történt, mely hova vezetett? Vagy meglepődtünk, vagy nem az eredményen. Ennyi.

Így tehát nem is tudtam neki kezdeni a heti másodiknak. Egyszerűen azért, mert nem éreztem, hova lehetne ezt fokozni.

Most azonban sikerült 2 olyan kérdésben anyagot találnom, mely talán érdekes lehet, új színfoltja a témahétnek.

Internet és Tudományos tudás 


Az első a Tűt a szénakazalban: érték és tudás az Interneten, Ropolyi László tanulmánya.

Az első mondat keltette fel az érdeklődésemet:

"Az Internet-használat mindennapi tapasztalata szerint az Interneten javarészt értéktelen
információmorzsákat, gyakran teljes mértékben értékelhetetlen összefüggés nélküli
ismeretdarabokat találunk. Az érvényes, tudományosan megalapozott tudás eltűnik
az értéktelen információk tengerében."


Úgy hangzik, mintha ez lenne maga a legnagyobb tévképzet. Nem? :)
Számomra ez a mondta elsőre túlzó, előítélettel teli, negatív megállapításnak tűnt, ezért határoztam úgy, mindenképp tovább olvasok.
Azt olvashatjuk, hogy az internet a kommunikációk aktív ágense, vagyis közvetítő eszköze, platformja. Viszont ez nem elég Ropolyi szerint, ezen kívül ugye közösségeket is létre lehet hozni általa. Továbbá kulturális közegként is szolgál, de ez szintén, állítólag nem elégséges. Ezzel egyet tudok érteni, ha arra gondol, az internet nem lehet az egyetlen tér, ahol a kultúra létezhet.
Azt is olvashatjuk, egy új emberi létforma létrehozásában lesz aktív szerepe az internetnek. Ez a honlapokat jelentené. Vagyis ezen túl a személy nem csak mint önmaga láttatja önmagát, ezen túl létezik egy e-portfólió vagy személyi honlap, mely mutat minket, magunk helyett. Lehet azt gondolni, hogy ez a vég, de nem az!

Nem lehetünk ott mindenhol, márpedig kellene. A honlapunk dolgozik helyettünk, szolgáltatja ismereteinket, tudásanyagunkat, elképzeléseinket, akár e-learning felületként is szolgálhat tanulók számára, vagy irodalomjegyzékként.

Az, hogy egyfajta hálólét van kialakulóban, nem újdonság. A hálózatban gondolkozás nem új keletű, sokan foglalkoznak ezzel. A hálózatiság, globalitás jellemzi világunkat, tehát a hálózatban részt kell vennem, aktívan, és a megfelelő eszközök használatával. Ami az értékrendünket illeti, kénytelenek vagyunk átállni arra, a bekapcsoltság, a jelenlét és követés létfontosságú kérdés, sőt mi több, értékként kell rá tekinteni!

Ami a háló-világban érdekes, az az, hogy nem életképes a természeti, társadalmi jelenlétünk nélkül.

Ami a gondolkodásmódot illeti:
"A hálózatosodás hálózati gondolkodásmódot igényel. Egész egyszerűen: az átlagember egy adott probléma megoldásához a probléma környezetéből öt, maximum tíz következmény átgondolásával, figyelembevételével tud dönteni. A hálózati gondolkodásra képes elme egy másodperc tört része alatt a probléma térben levő összes kapcsolódási pontját azonnal látja. Térbeli folyamatokban, globális rendszerekben képes létezni, gondolkodni."
(erről itt olvashatsz bővebben)

Találtam egy megállapítást, mely az első, kiemelt gondolatra utalna. Létezik a magas kultúra és a populáris kultúra. A kettőt ellentétbe is lehetne állítani egymással, én nem tenném. A populáris táptalaja a magas kultúrának, támogatja, segíti, kritizálja. A magas kultúra sem a populáris ellensége. Arról nem is beszélve, ezt az első blogomban is írtam, soha nem lehet tudni egyes személy, csoport milyen értékű művet hoz létre. Lehet, hogy a populáris kultúra aktív tagjai, és öntudatlanul hoznak létre hirtelen valamit, ami aztán a magas kultúra részét fogja képezni. Én látok átjárhatóságot a kettő között.

Utolsó gondolat innen: a tudományos tudás háttérbe szorulása. Azt remélem, a rengeteg kommunikáció, ismeret megosztás, véleménycsere azt eredményezi majd, hogy praktikus, hasznos, a mindennapi boldogulásban értékelhető tudás fog felhalmozódni. Hiszek abban, hogy ember és ember, a tapasztalatai és beszélgetései által olyan értéket tud létrehozni, mely talán csak az egyén számára realizálódik, mégis értékesebb mint valamely tudományos információ birtoklása.

Internet és virtuális emlékhelyek

Egyre többen dolgozzák fel a gyászt az interneten. Ez rengeteg reakciót vált ki belőlünk, hiszen mindenkit érint.
Felmerülő kérdések, amik nekem eszembe jutottak:
- gyászoljunk-e nyilvánosan egy személyt/állatot az interneten,
- toleráljuk-e a gyászoló nyilvánosság előtt zajló viselkedését,
- meddig lehet egy elhunyt személyt "éltetni" az interneten?

Most találkoztam azzal, léteznek virtuális emlékhelyek. Talán ez a megoldás. Hiszen rendkívül kellemetlen lehet, ha egy elhunyt személyt akár hónapok, évek múltán is viszont látunk, mert ismerősünk még nem tette túl magát a hiányán. Ezek az emlékhelyek talán megfelelő, zárt, nem nyilvános! teret biztosítanak a megemlékezésre, gyászolásra.

Érdekes információ, hogy akár verseny is kialakulhat a gyászolók között, úgy, hogy adott elhunyt személyt ki említi, posztolja többet, vagy az emlékhelyen ki gyújt érte több gyertyát.
Ez azért megmosolyogni való, mert anno nagymamámékon mosolyogtam, hogyan versenyeznek a testvérek, ki látogatja többet a sírt, ki visz nagyobb koszorút.

Jól látjuk, nem nagy a különbség, az emberek hol "vannak", idővel nem tudják leplezni valós személyiségüket. Illetve nem is a személyiségről van itt szó. A szokásokról, hogy szokás mutatni, ha gyászolunk, szokás mutatni, ki gyászol jobban, szokás részvétet kivál(t)atni és nyilvánítani. Hogy mikortól helytelen a megnyilvánulásunk, arról nem mondanék ítéletet...

Ami viszont egy érdekes kérdés, miért mennék egy virtuális emlékhelyre gyászolni, amikor a közösségi oldalakon szocializálódtam, és éppen az "éltet", hogy megosszak, láttassam magamat, az érzéseimet, és arra azonnali reakciót kapjak!
Tehát a közösségi oldalaknak orvosolniuk kell ezt, és állást kell foglalniuk, a tekintetben, mi a teendő egy elhunyt profiljával. Természetesen már van rá megoldás, én arról beszélek, amikor a család nem jelzi a halált, és a profilból egy megemlékező, egyirányú kommunikációs felület válik.

A probléma úgy érzem létezik, valós! A temetőben ugye felkeresem a sírhelyet, gyászolók, nem kell beszélgetni senkivel, nem váltok ki reakciót senkiből, és alig tud róla valaki. Ez egy személyes, magán jellegű dolog. Volt. Eddig.
Nem akarok ítélkezni! Viszont ez egy igazi értékrendbeli változás, kérdés, mely mindenképp érinti a társadalmunkat. Tartozik az egész világra a gyászom?
Külön fontos kérdés, hogy mi zajlik le abban a személyben, aki a közösségi oldalon kommunikál a halottal. Ez sem egy megszokottá vált viselkedésforma. A hálózatban aktív, élő személyek vehetnek részt, mégis, vannak akik kísérletet tesznek arra, elhunyt szerettüket továbbra is éltessék, a közösség aktív tagjaként tartsák meg.
(akit a virtuális emlékhelyek mivolta érdekel, itt tud utána olvasni)