Tudom, már réges régen kifutottam az időből. Sokat gondolkoztam a hét folyamán, hogy hogyan foglaljam össze a digitális nemzedékről és a többi generációról szóló hetet. Ez a téma annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, illetve pontosabban nem éreztem rajta túl sok megbeszélni valót.
Aztán kiderült, mi minden sorolható ehhez a témakörhöz. Szóba került digitális írástudás, helyesírási trendek, változások, az olvasási kompetenciák romlása, miegymás.
Érdekes azt boncolgatni, mennyire értő felhasználó egy digi bennszülött. Ők valóban, a technikával körülvéve születtek. Azért itt megjegyzem, nem mindenki! Sokakat ismerek, ahol nincs TV, nincs feltétlen digitális kamera, vagy scan, esetleg minta! Hiszen az sem mindegy, a bennszülöttek szülei mennyire bevándorlók? :) Érdekes mondat. De így van! Hiszen ha egy bennszülött olyan mintát lát, hogy a számítógép munkavégzésre alkalmas, ismeretszerzésre használható, továbbá olyan célok elérésére használható, mint távoli rokonokkal való kapcsolattartás, akkor az a gyerek értő(bb) felhasználó lesz. Azonban az a digitális bennszülött, akinek a szülei nem ilyen szinten állnak a technikával, nem adják tovább ezt a fajta attitűdöt, arra a környezete fog hatni. A társai és az iskola. Mind a kettőről beszélgettünk a csoportban. A társakról beszélni nem érdemes, hiszen éppen most is egy gyerekről beszélek a sok közül, aki hat a többiekre, nem érdemes külön taglalni ezt. Azonban az iskolát már annál inkább boncolgathatjuk.
Kicsit visszakanyarodva a felhasználóhoz, fontos megjegyezni, hogy ők ebbe beleszülettek. Akkor beszélhetnénk bajról, ha nem használnák a gyerekek a technikát. Tulajdonképpen ezek a gyerekek egész nap, minden percben szinte, nem formális úton, tanulnak! A különbség az, hogy tőlünk eltérően ők már sokkal több csatornán tanulnak. Nyilván a felnőtt korosztály fél attól, hogy lényegesen több hatás ér minket manapság, ami bátran merem állítani, ellenőrizhetetlen, pláne nem kontrollálható! Természetesen ennek számos rossz következménye lehet, de én optimista vagyok. Eddig is érte számos rossz hatás az embert. Most több érné? Nem tudom. Szerintem ami a családra fenyegetően hathat az az, hogy "kicsúszik" a gyerek a kezeik közül. Lesznek új, ismeretlen, "családidegen" gondolatai, ismeretei. Ez valóban ijesztő lehet, hozzá kell edződni. Pozitívum azonban, hogy sokkal több lehetőség közül választhat a gyerek, sokkal több mintát láthat, sokkal több életfelfogással találkozhat. Ez csak a kezdet. Az internet az olyan portálok, mint a http://www.linkedin.com/ által újabb lehetőségeket nyit munkáltató és munkavállaló között. Az ember fent lesz a neten, szakmailag is. Ez komoly felelősség is, úgy gondolom itt egy fontos pont. Hiszen attól félünk, kulcs kompetenciákat vesztenek el a gyerekek. Hát kérdem én, volt eddig ilyen szintű verseny a munkaerőpiacon? Hogy ahhoz, hogy versenyképes legyek, az interneten kell lennem, de nem csak úgy egyszerűen egy facebook profillal, hanem olyan naponta frissülő portfólióval, ami tartalmazza kompetenciáimat, végzettségeimet, munkásságomat, kutatási területeimet, munkatapasztalatomat, ...
Nem lesznek kérdések, nem lesznek sumákolások, mindennek utána tudnak nézni. Ne gondoljuk, hogy lényegesen be lehet csapni ezeket a rendszereket. Hiszen amit felteszek, azt elérhetővé is kell tennem, tehát ha esetleg az egyetememről még hazudok is( nem mintha ezt nem lehetne leellenőrizni), a munkáimból, blogomból, publikációimból világosan ki fog derülni, mit tudok. Ezzel csak arra szeretnék célozni, hogy a mai fiataloknak is fel van adva a lecke, és ne gondoljuk, hogy a jelenük nem erre készíti fel őket.
Sokat beszéltünk arról, hogy nem tudnak helyesen írni. Viszont, tanulnak angolul. Ezzel azt szeretném mondani, hogy mindig meg van az aktuális legfontosabb elvárás. Anno tudtak helyesen írni, de később, munkavállalásnál döbbentek rá, meg kell tanulni angolul. Talán most ki fognak kerülni az iskolából angol tudással, és majd ha elutasítják őket állásinterjúkon, rájön, meg kell tanulni helyesen írni. Mindemellett, a legeslegelavultabb tanóra a nyelvtan óra. Külön felhívnám a pedagógusok hozzáállására a figyelmet. Akinek hozzám hasonlóan olyan tanárhoz volt szerencséje, aki irodalom tanár is egyben, az biztosan az irodalmat részesítette előnyben, mind időben, mind lelkesedésben, mind energia befektetésben. Hogyan írjunk helyesen, ha az órák felét nyelvtan helyett irodalomnak tartják meg? Miért kell a gyerekben vagy a technológiákban keresni a hibást?
A számítógép helyesen ír, fogalmaz, az mp3 szintén helyesen írja le a szavakat, a telefon se tesz másképp. Tehát kizárólag saját magától vagy társaitól tanulhatja a hanyagságot, helyesírás ügyben. Hát hajrá szülők, hajrá tanárok, tessék észrevenni, kijavítani.
Továbbá az olvasás...na igen. Volt, aki szerint az interneten, monitorról való olvasás ugyan úgy fejleszti az olvasással kapcsolatos készségeket, mint a nyomtatott papírról való. Persze erre hatalmas felhördülést tapasztaltunk, miszerint ez lehetetlen. Hogy mi az igazság, nem tudom. Azonban kérdem én attól, aki szerint a helyesen írt szöveg olvasása által nagymértékben javul a helyesírásunk. Miért baj ha azt monitorról olvassa? Nem látom be, mi a különbség. nyilván, ahhoz helyesen megírt szöveget kell olvasni. Viszont. Rendben, nyilván a felhasználó találkozik ilyennel, és olyannal is. Talán amelyik kevésbé helyes, abban viszont sok az olyan információ, mely más téren lesz hasznos a gyerek számára.
Több energiát fektetnék inkább, a sok károgás helyett abba, hogy az oktatási folyamat része legyen a netes felületek alkalmazása. Sőt, alkalmazkodjon az oktatás a gyerekek ingerfalási "tüneteihez". Erről is beszélgettünk a héten, volt aki egyet is értett velem. Soha nem értettem azokat, akik a tendenciákkal szembemenő, olyan oktatást, oktatási környezetet vagy álláspontot képviselnek, ami a gyerek életvitelével teljesen szembe megy. Egy ilyen liberális berendezkedésben már nem életképes egy diktatórikus mintát követő oktatási profil. Nem is alkalmazkodik még a munkaerőpiaci igényekhez sem. Hiszen manapság rugalmasságot, alkalmazkodóképességet, csapatban való munkakészséget várnak el például.
Ehhez képest az oktatás monoton, változatlan, merev, divatjamúlt, korszerűtlen, mindamellett rendkívül kiszámítható. Ezek a jellemzők azonban a legkevésbé sem tükrözik a mai munka világát. Tehát miért ringatjuk minimum az első 12 évben őket abban az illúzióba, hogy ez idő alatt az életre készítik fel őket? Hiszen az iskola egyik mottója ez!
Továbbá. Fölösleges arról beszélni, hogy a digitális bennszülöttek a legkevésbé sem tudatos felhasználók, megosztók, web2-esek. Hát tanítsuk meg őket. Mi akadálya?
Azt ne mondja nekem senki, hogy az informatika óra keretei erre nem adnak lehetőséget? Hiszen legyünk tárgyilagosak. Az "alap" programokat a gyerekek valóban ismerik. A számítógépet kezelni tudják. Akkor nem keletkezik mégis idő arra, hogy új oldalakat, programokat mutasson az oktató a gyerekeknek? És akkor még a legegyszerűbb példát említettem.
Azért sem értem a problémát, mert még az egyetemen is számos oktatóval találkozunk, aki bekapcsolni is alig tudja a gépet, de segítünk neki és a végeredmény a lényeg, az, hogy aztán előkerül egy ppt, egy kis videó, valami, ami kicsit izgalmasabbá teszi az órát. Azt gondolom, ha egy tanár úgy menne be a terembe, hogy ő készült, neki van a pendrive-ján videó, kép, előadás, vagy hogy készült csomó érdekes weboldallal, a diákok segíteni fognak, aztán pedig máris lehet használni az információk tömkelegét, melyek az internetről beáradnak a tanterembe.
Tehát értem, hogy a digitális bevándorlóknak nehéz dolguk van a fiatalokkal. Még nekem is nehéz követnem az "Ollés" órákat, hiszen őszintén megvallom, a facebook-on kívül egyetlen oldalt, programot sem ismertem, nem használtam. Érzem a nyomást, érzem, hogy vannak, akiknek ez már "meg van". Behozható a lemaradás. Egy pedagógus számára is behozható, a diákok segítségével. Miért nem mer kérdezni tőlük? Kellemetlen ha valamit jobban tudnak? Eddig is annyi mindent tudhattak jobba, mi a különbség, hogy valakit a sportjáról kérdeznek, vagy egy weblap megnyitásáról?
Nem tudok egyetérteni azokkal (még ha kutatásaik bizonyítják is), hogy butulnak a fiatalok, vagy hogy nem tudnak semmit, alapkompetenciáik hiányoznak. Egyrészt, talán változnak a készségeik, talán mást kéne mérni. Az is lehet, valóban így van, de miért őket szidjuk emiatt? Talán csak másra koncentrálnak. Ilyen kort élünk, és még nem érzik az egyensúlyt. Most a kapcsolataikra koncentrálnak, a családi normákból, határokból való kitörésre. Előfordulhat, hogy helyesen nem fognak tudni írni helyesírás ellenőrző nélkül, ellenben viszont érzelmi intelligenciájuk, kommunikációs készségeik, önmegvalósítási törekvéseik fejlettebbek lesznek a korábbi, "elnyomott" generációknál.
Én bizakodó vagyok, sőt, kifejezetten kíváncsi a mai fiatalokra. Bízom bennük nagyon:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése