A héten tehát arról beszélgettünk, ahhoz, hogy valaki a digitális társadalom része lehessen, azaz Netizen! sok mindenre szüksége van:
- értse, művelje a digitális kultúrát,
- ismerje, használja a digitális vagy online eszközök adta lehetőségeket,
- aktív részese legyen a társadalomnak.
A héten ezek közül az eszközök fontosságáról beszélgettünk, illetve nem tudtuk kikerülni ennek kapcsán a szemetelés témakörét sem.
Az első blogban összeszedtem néhány, a legismertebb eszközök közé tartozó alkalmazásokat, melyek közül a legtöbbet nem is ismertem, de különösebben le sem nyűgöztek, érdeklődési körömnek, tanulmányi állapotomnak köszönhetően. Az oktatási, távoktatási portálok természetesen hasznosak, örömmel látogattam meg őket, de még nem érzem időszerűnek elmélyedni bennük, pláne, hogy kiderült, jövőre bizonyos kurzus keretében úgyis alkalmam lesz megismerkedni ezekkel.
Keresgéltem az Interneten digitális eszközöket, és találtam is. Találtam olyanokat, amikről alig értem, micsodák.:) De volt köztük például ikon kereső, vagy nyomtatást segítő, olyan oldal, amibe bemásolom a nyomtatni kívánt honlapot, és kivesz minden fölösleges információt az oldalról.
Aztán sorra vettem végre, tematikusan, alaposan a Google alkalmazásokat:
- A Google Dokumentum kezelőt egyre hasznosabbnak találom. Nagyon jó, hogy valóban az interneten, bármely gépről elérhetőek a "dolgaim", azokat közzétehetem pillanatok alatt, vagy bárhova beágyazhatom, megoszthatom.
- A Google Naptárral a gyakorlatom alatt találkoztam, annyira nem értékeltem akkor. Sőt, volt olyan, hogy kerestem én is naptár programot, de olyat kifejezetten, ami internet kapcsolat nélkül is elérhető. Furcsának tartom, hogy a feladataim, programjaim hozzáférhetőségét az internettől tegyem függővé, mindemellett nagyon hasznos, például egy cég életében, hogy mindenki mindent lát, közösen szerkeszthető, világos rendszer.
Beleuntam... :) Tovább keresgéltem, lesz-e végre valami izgalmas téma, kérdés az eszközökkel kapcsolatban.
Na, itt a Youtube: Szerintem mindenki ismeri. Szinte bármi történik a világban, azt ott megtaláljuk. Először a zenei piac széles palettája került fel rá, a producerek és menedzserek nagy bánatára, hogy az előadok pénztárcájáról ne is beszéljünk. Aztán felkerültek televíziós produkciók, majd a folyamat megállíthatatlanná vált. Ma már a gusztustalan, gigászi pattanásoktól a "home-made" előadásokon át minden megtalálható rajta. Személy szerint soha nem regisztráltam, nem töltöttem még fel semmit, de nagyon furcsa volt, amikor kedves edzőtársaim (16 éves lányok) a verseny videóimat nem küldték el nekem valamilyen magán fórumon keresztül, hanem egyszer csak megtudtam, feltöltöttek a youtube-ra. Azt se jegyeztem meg, milyen néven találhatnám meg a videót, bár kíváncsi lennék, hányan nézték meg. Mégis, a lényeg az, hogy nekik ez természetes volt, nekem a legkevésbé sem. Hiszen miért van fent az én ,teljesen amatőr versenyemnek a videója a neten, nyilvános formában? Ez aztán szemetelés, nem igaz? Persze sose lehet tudni, ki örül neki, hogy vissza tud így nézni minket. :)
Utána kerestem, és itt egy nagyon érdekes írás arról, hogyan lett a 2005-ös alapítású, egy darab videóval rendelkező portálból mára a világ egyik legnagyobbja!
Egy kis ízelítő: "...S elérkeztünk 2010-hez. A fejlődés töretlen: márciusban már 24 órányi videó került fel minden egyes percben, májusra pedig minden egyes napra kétmilliárd videó megnézése jutott."
Kíváncsi lennék, ki vállalja magára megállapítani, ebből mi szemét, és mi nem, és hogy a felhasználók közül ki Netizen, és ki nem! :) De hogy én nem töltök átlagosan napi negyed órát a youtube előtt, az biztos. :)
Ez a kép nem vicc! :)
Tovább keresgélve arról találtam információt, mit árul el rólunk az e-mail címünk. Azért merek itt erről írni, mivel a levelező alkalmazások a talán legalapvetőbb eszközeink a mindennapokban.
Mindenki eldöntheti mit használ, egy biztos, a nevünk az e-mail címünk. Tehát a digitális társadalomban szinte azok vagyunk, amit e-mail címünknek választunk. Ennek tükrében igazán nem mindegy, mekkora odafigyeléssel vagyunk ez iránt. Különösen nem, ha kiderül, vannak, akik ez alapján megmondják, kik vagyunk.
Hihetetlennek találom, hogy van, aki ezzel foglalkozik, ilyen "kutatásokat", végez, de talán még mindig hasznosabb tagja a digit.társadalomnak, mint az, aki ennyit sem tesz.
A cikkben ilyenek olvashatóak például: ha van saját domained (pistike@pistikeoldala.com), akkor eléggé képzett vagy az IT világában. Ők a szakemberek, rosszabb esetben "kockák", a szó legjobb értelmében, senki ne vegye magára, aki vette a fáradtságot, és csinált magának ilyet. A Gmail-es címmel rendelkezőkről is feltételezhetjük, hogy mélyebb IT ismeretekkel rendelkeznek, otthonosan mozognak a digit.eszközök világában. A Hotmail-esekről, amilyen én is vagyok :), nagyon rosszakat írnak, kifejezetten valószínűsíthető rólunk, hogy nem dolgoztunk meg a számítógépünkért, és hogy fogalmunk sincs semmiről, legyen szó vírusokról vagy a MySpace-ről. :(
A Yahoo-sok kreatívak, viccesek, hiperaktívak és trendik.
A felsorolás hiányos, akit alaposabban érdekel a dolog és a kommentek, az itt tud utána olvasni, mindössze gondoltam valami viccessel színesítem az eszközhasználati palettánkat. :)
Vissza térve, komoly fejtörést okozott számunkra, hol húzódik a határ érték, és értéktelen között. Értéklennek tűnhet a youtube végeláthatatlan mennyiségű információja első ránézésre, mégis azt gondolom, a művészetben is legtöbbször utólag derül ki, mi érték és mi nem. Mindig az utókor dönti el, mit mire tart. Azok az eszközök, amik előkerültek a héten, mindenféle témát felölelnek. Voltak közöttük például oktatással kapcsolatos oldalak. Azt gondolnánk, azok nyilván hasznosak. Hogy lehetnének nem azok!? De ha arra gondolunk, talán idegen nyelven, más országban már megegyező témában régen létrehoztak ilyen alkalmazást, honlapot, akkor azt is mondhatnám, értelmetlen volt megismételni. Az információk őrületes mennyiségben sokszorozódnak. Azt vettem észre, különböző "keverésben", de sok sok helyen, ugyan azok az információk találhatóak meg, némi sajátos színezettel. Persze a könyveknél is ez volt a helyzet, csak azok kevésbé mobilak. Viszont itt az interneten némiképp fölöslegesnek érzem az ilyen jellegű információ felhalmozást. Miért van szükség 3 féle esemény szervező portálra? Eseményt közzé tehetek az IWIW-en, a facebookon, a Meetup-on, és még ezer helyen. De minek? Pedagógiai segédeszközöket, módszereket is megoszthatok csomó honlapon, de minek? Például a Google, mint kereső szolgáltatás pont erre egy megoldás. Az már megtette, hogy egységesítette a keresést. Akkor ezeket az azonos témájú információkat nem lehetne szintén így, strukturáltan, de egy-egy helyen gyűjteni? Minek mindenből többet létrehozni?
Még az első hetekben került elő, hogy a digit.társadalomban való aktívkodás, habár az információ lényegesebben kerül majd elénk, nem fogja megspórolni az időnket. Úgy érzem, egy ilyen fajta, minden területen megjelenő egységesítés nagyban segítene e tekintetben.
Őszintén kíváncsi vagyok, mikorra nő meg annyira az igény a "legyen már minden egy helyen" kérdésben, hogy az "győzedelmeskedik", és megvalósulnak ezek a nagy gyűjtők. Lehet, hogy van, aki most szörnyülködik. De had' kérdezzem meg.
Ha valamire rá szeretnél keresni, nem a Google keresőt használod elsőként?
Ha képet szeretnél találni valamidhez, nem a Google Képkeresőt használod?
Én elsőre biztosan. Mert minden ott van, egy helyen, egyszerre. Szerintem erre igény van, és nem látom be, miért van szükség ennyiféle eszközre.
Úh, senki ne támadjon rám! :) Ez csak egy elmélkedés volt, egy gondolatmenet arról, lehetne strukturáltabb az egész internet, lehetnének a hasonló dolgok egy helyen, vagy legalább egy helyről elérhetőek. Amolyan "nagy honlapokat" képzelek el.
A digitális eszközök használata kapcsán jut eszembe, mást nem zavar az internettől való függés?
Itt van például a Picasa, képnézegető. Kifejezetten zavarna, ha csak akkor tudnám elérni a "fényképalbumomat", ha van internet, van ráma, van számítógép, van lefedettség. Egyik távoli családtagomnak született gyereke, és egyszerűen nem láttunk még róla fotót, mert akár hányszor eljönnek hozzánk látogatóba, addig jutunk, hogy majd e-mailben elküldi az albumukhoz kapcsolódó elérhetőséget, jelszót. Nagyon furcsa volt ez számunkra. Én abban bízom, ha legalább a gépemre minden kép le van mentve, persze tudjuk jól, ez bármikor elszállhat. Sajnos a facebookokkal is úgy voltam, bármilyen képen feltűnök, vagy érdekes számomra, azt elmentem. Mára feladtam :( Így fotóim fele csak netkapcsolattal elérhető, igazán nem is áll rendelkezésemre.
Ezzel csak azt szeretném mondani, ezeknek a digitális eszközöknek az elérhetősége komoly feltételhez kötött. Ami például engem zavar.
Remélem senkit nem háborítottam fel a gondolataimmal, ezek csak kérdések, amik megfogalmazódnak bennem.
Szép napot! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése